Miért pont a rózsafüzér? 1
A Szűzanya, rögtön az 1917 május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megismételte.
Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal az évszázadok során nyilatkozott erről, akkor azt gondolhatjuk, hogy a (domonkos) rózsafüzér, mint szóbeli imádság, a leginkább megfelelő! Istennek tetsző, az Egyház által ajánlott és az egyszerű emberek könnyen gyakorolhatják magukért, a lelkekért, engesztelésül. Meg is kellene tennünk tehát minden erőfeszítést, hogy el ne szakadjunk tőle.
Sajnos a mai tévelygő időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek, s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe is került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Ebben, valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
– Kényszerítettek, hogy megtegyem! – Ó jaj, nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne bárkit is, hogy saját lelkiismerete ellenére cselekedjék?! Emberi gyengeségből tenni valamit mások kedvéért – kitéve magát Isten haragjának és büntetésének –, igen nagy felelőtlenség!
A bensőséges rózsafüzérezésről még pszichológiai tesztek is kimutatták, hogy egyedülálló módon képes "védőpajzsot" képezni a szellem és a lélek számára a világ ártó igyekezetével szemben, megóva a gondolati szennyeződéstől, a tudat átformálódásától és a bűnre való késztetéstől. – Jó, ha elgondolkozunk ezen! – Ugyan bizony megszokásból kérte volna Égi Anyánk minden jelenésében a szentolvasó imádságát? Aligha!
(folyt.)
