Lúcia nővér tanúsága 2
Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen, mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban, vagy egyedül, ugyanúgy amikor úton vagyunk, mint amikor egy réten sétálunk. A családanya imádkozhat, miközben a gyermeke bölcsőjét ringatja, vagy takarít. Napunk huszonnégy órából áll... nem sok, ha egy fél órát lelki életünknek, az Istennel való bensőséges és családias beszélgetésnek szentelünk!
Másrészről, a rózsafüzér a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és leginkább hasznos a lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.
Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Elsősorban nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, mely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet. Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért.
A szentolvasó imádságra szentelt idő nyilván nem ugyanaz, mint a szentmisén való részvételé, de imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessünk a Szentmisére, vagy az Eucharisztia vétele utáni hálaadásra. A rózsafüzér szóbeli imádság a legegyszerűbb elmélkedési lehetőség, melyet értékelnünk kell, és nem szabad elhagynunk. A Szűzanya minden hiteles jelenésében a rózsafüzérimát kéri tőlünk, mert Ő tudja, hogy ez a leghatékonyabb imádság! Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában. Még azok számára is, akik nem tudnak, vagy nem képesek szemlélődni, már a szentolvasó kézbevételének egyszerű mozdulata is, hogy imádkozzanak, eleve azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. (Vö. A fatimai üzenet felhívásai c. könyv)
