Nyolcadik jelenés
1933. március 2-a csütörtök, este 19 óra.
Marietta már a tizedik napja várta, hogy a Szűzanya megjelenjen. Ezen a napon is borongós, esős volt az idő, ezért szobájában maradt és imádkozott.
Este, esernyőt véve magához elindult, hogy találkozzon Szépséges Úrnőjével. És a Szent Szűz meg is jelent. Most is mosolygott, szeretettel köszöntötte és beszélni kezdett:
‒ Kedves Gyermekem! Én a Megváltó édesanyja, az Istenanya vagyok! Imádkozzatok sokat! Isten veled, Isten veled! ‒ és kezét áldásra emelve megáldotta Mariettát, majd nagy ragyogásban eltávozott!
Ez a búcsú nagyon megrázta Mariettát, aki egyre csak sírt és zokogott. Megsejtette ‒ talán tudta is ‒, hogy e földön már nem láthatja a Szűzanyát! Visszatérve a szülői házba, elmondott mindent, de zokogása nem szűnt meg, mert lelkében fájdalmasan sajgott a búcsúzás szava: "Isten veled! Isten veled!"