(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)
1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).
1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkmvesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”
Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkmvesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.
1917 hozta meg az istenellenesség harmadik logikus lépését, mégha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!
"Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" – vagyis – "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkmvességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.
A modern kor mindeme tévtana nem marad csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik. Az istengyűlölet = egyházgyűlölet, ez pedig embergyűlöletté fajul és természetszerűleg tömeggyilkosságokban mutatkozik meg!
![massoneria[2].jpg](https://m.blog.hu/sz/szeretetlang/image/massoneria%5B2%5D.jpg)
