Az igazi válság, az egyházon belüli hit hiánya
Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció egykori prefektusa, régóta elhivatott védelmezője a hagyományos latin mise és a liturgia áhítatosabb celebrálási módjának. Az Egyház helyzetéről kapcsolatban egyebek közt elmondta, hogy a latin Egyházban egyre inkább terjed az a tendencia, hogy elhagyják Isten imádásának hagyományos formáit, azt a liturgiát, melyet az Egyház évszázadok óta helyesnek tartott és gyakorolt. Ez szerinte nem más, mint a gyakorlati ateizmus egy formája, amelyben már nem Isten áll a szentségimádás középpontjában, hanem a mai ember érzékenysége.
A morális teológia hagyományos elveit – melyeket a Veritatis Splendor és a Katolikus Egyház Katekizmusa olyan jól meghatároz – "ha nem is utasítják el teljesen, de megkísérlik figyelmen kívül hagyni. Ugyanis, ha így cselekszenek, akkor minden bizonytalanná és szubjektívvé válik. Ha mindent és mindenkit elfogadunk, akkor az nem más, mint hogy figyelmen kívül hagyjuk a Szentírást, a Hagyományt és a Tanítóhivatalt.” Hasonlóan sarkalatos kritikát fogalmazott meg Sarah bíboros az Egyház ősi liturgiájának elutasításával kapcsolatban. Anélkül, hogy megnevezte volna a Traditionis Custodest, arra figyelmeztetett, hogy az Egyház több évszázados liturgikus hagyományainak „veszélyesként” történő beállítása Isten „félreállításának” a módja.
Sarah bíboros azt is nehezményezi, hogy az Egyházba és a hierarchia soraiba is beivódott egy bizonyos fajta „pogányság”. Arra figyelmeztetett, hogy „az igazi válság az Egyházon belüli hit hiánya”. (Folyt.) Előző rész
