Úgy élünk, mintha Krisztus nem lenne közöttünk!
Sarah bíboros előadásában hivatkozott Joseph Ratzinger egyik 1958-as előadására, melyben ezt mondta: „Ez az úgynevezett keresztény Európa az elmúlt 400 évben egy új pogányság szülőhelyévé vált. A modern pogányság pedig folyamatosan terjeszkedik az Egyház szívében, és belülről bomlasztja. (...) A mai Egyház már nem a pogányokból keresztényekké vált emberek Egyháza, hanem olyan pogányok Egyháza, akik még mindig kereszténynek mondják magukat, ám valójában pogányokká váltak. A pogányság ma magában az Egyházban él (The New Pagans in the Church, 1958)”.
Sarah bíboros szerint ez a fajta ateizmus az Egyházban „napjainkban még nyilvánvalóbb”, mint 1958-ban volt.
„Vajon hány katolikus vesz részt hetente szentmisén? – tette fel a kérdést. „Hányan vesznek részt aktívan a helyi plébániai életben? Hányan élnek úgy, mintha Krisztus köztünk lenne, vagy mintha Krisztust látnák felebarátukban? Hányan élnek abban a szilárd hitben, hogy az Egyház Krisztus misztikus teste? Hány pap ünnepli a Szent Eucharisztiát úgy, mint Jézus Krisztust magát (Ipse Christus)? És vajon hányan hisznek Jézus Krisztus valóságos jelenlétében az Eucharisztiában?”
„A válasz az, hogy túl kevesen…” – kesergett. „Úgy élünk, mintha nem lenne szükségünk Jézus Krisztus vére általi megváltásra. Sajnos az Egyházban sok ember számára ez a gyakorlati valóság. A válságot nem annyira a szekuláris világ és annak gonoszságai és bűnei jelentik, hanem a hit hiánya az Egyházon belül.”
(bef.) Előző rész