Tisztelendő Testvérek! – írja a pápa –, üdvöt és apostoli áldást! Már sokszor, legutóbb Divini Redemptoris(1) körlevelünkben hangoztattuk, hogy korunk növekvő bajaira nincs más orvosság, mint visszatérni Krisztushoz és az ő szent parancsaihoz. Mert egyedül Nála vannak az örök élet igéi!(2) Nélküle és isteni törvényének elvetésével sem az egyes emberek, sem az emberi társadalom nem alkothatnak semmit, ami gyorsan és gyászosan össze nem omlik. De a katolikus Egyház történetének figyelmes szemlélője azt is könnyen megállapíthatja, hogy a kereszténység évkönyveinek minden lapjain találkozunk a Boldogságos Szűznek, az Istenanyának hatalmas pártfogásával. Valahányszor eretnekségek terjedtek, amelyek az Egyháznak varratlan köntösét megtépni és a katolikus világot megzavarni akarták: atyáink mindig bizalommal fordultak Szűz Máriához, aki az egész világon az eretnekségeket maga elfojtja.(3) S a Szent Szűz pártfogásával szerzett győzelmek után mindenkor boldogabb korok következtek. Mikor a kegyetlen mohamedán hatalom erős flottájára és számos hadseregére támaszkodva pusztulással és rabsággal fenyegette Európa népeit, a pápa kezdeményezésére buzgón kérték Isten anyjának pártfogását. Az ellenséget legyőzték, hajóit elsüllyesztették.
Mint közveszélyek idején, úgy személyes ügyekben is minden időben Szűz Máriához fordultak a hívek könyörgéseikkel, hogy nagy jóságával segítségökre legyen, enyhülést és gyógyulást hozzon testi-lelki fájdalmaikra. S sohasem várták hiába hatalmas segítségét, akik azt buzgó és bizakodó imádságban kérték. A mi korunkban nem kisebb veszedelmek fenyegetik az Egyházat és a társadalmat, mint a múltban. Mivel manapság sokan megvetik és elutasítják Isten legfőbb és örök tekintélyét, parancsait és tilalmait, önként jelentkezik a következmény: meggyöngül a keresztény kötelességtudat, ellanyhul vagy teljesen elhal a lelkekben a hit, megrendülnek és elomlanak az emberi társadalom alapjai. Egyrészt az elkeseredett társadalmi osztályharcokat látjuk, mert egyeseké a nagy gazdagság, mások pedig kemény mindennapi munkával keresik maguknak és családjuknak a kenyeret. Sőt egyes országokban 
köztudomásúlag már annyira jutottak, hogy eltörölték a magántulajdonjogot és behozták a kommunizmust. Másrészt találunk embereket, akik az államhatalmat mindenek fölött tisztelik és megbecsülik. Szerintük a polgári rendet minden eszközzel meg kell védeni és a tekintélyt erősíteni. Remélik, hogy így tökéletesen leküzdhetik az átkos kommunista elméleteket. Egyébként az evangéliumi bölcsesség világosságát lenézik s igyekeznek a pogányok tévedéseit és életformáit fölújítani.
.........................................................
1) Acta Ap. Sed. 1937. vol. XXIX. pa. 65.
2) Jn 6,69
3) Breviárium
