Templom a mélység fölött
Folytatva az indián asszony María Mueses de Quiñones kislánya Rosa feltámadása kapcsán felfedezett csodás Istenanya-kép történetét.
Bizony, hamarosan messzi földön híre ment a csodának, és 1794-ben a kis fakápolnát követte egy téglából épült kupolás építmény, majd ezt a 19. század közepén egy nagyobb templom. Ámde a nagy ünnepek idején az egyre nagyobb zarándoktömeg számára jóval nagyobb templom vált szükségessé, természetesen szociális építményekkel. Ezért a 
19. század végén, Szent Ezequiel Moreno Díaz püspökben megszületett a gondolat, hogy egy monumentális bazilikát építsenek. A liberálisok okozta politikai instabilitás azonban késleltette a terv megvalósulását, így csak 1916. január elsején tették le a Lucindo Espinosa kolumbiai építész és J. Gualberto Pérez ekvádori mérnök által tervezett épület alapkövét. Az építkezés végül csak 1949-re készült el, melynek felszentelését Diego María Gómez Tamayo popayáni érsek végezte.
A neogótikus stílusú templom a meredek folyóvölgy oldalába épült, a kanyon aljától 100 méter magasan, melyhez egy 50 méter magas híd vezet a kanyon másik oldaláról. A templom hossza 27,5 m, szélessége 15 méter. Falai szürke faragott kőből állnak, nyílászárói között festett üvegablakok is vannak. A központi oltár a csodálatos szikla-kép, melynek oldalát az eredeti barlang kövei keretezik.
(Források az első részben!) (folyt.)
1. Az első szentély egy fa kápolna volt. A második egy kupolás-, a harmadik két tornyú templom volt. E képen a már a kupolás elé épített kéttornyú bővítmény látható!
2. Az 1916-ban elkezdett építkezés
3. A mai templom
