Ámde több cáfoló érv hozható fel Bedón atya szerzőségével szemben!
1) A már említett tény, hogy a sziklakép nem festmény.
2) Pedro Bedón szerzetes-festő a Lajas-i események előtt 130 évvel élt.
3) Ha a nevezett kép mégis festmény, akkor 130 évig várt volna a felfedezésre, egy sötét, nyirkos barlangban. Ennyi idő alatt nem csak lepergett volna a szikláról, de a megmaradó részek is színüket vesztik!
4) Ez a kiváló festő, ugyan miért dolgozott volna heteket 2600 méteres tengerszint feletti magasságban egy sötét barlangban, kietlen, életveszélyes szakadék szélén, melynek alján a Guáitara folyó kanyarog. Ráadásul senkinek meg se mutatta, senki nem láthatta és nem is tudott róla?
5) Egyáltalán ha festett kép lenne, akkor a felfedezésétől (1754) legalább 300 évig, a szabadon égetett fáklyák és gyertyák olajos füstje teljesen tönkretette volna a "festményt", úgy a nyers sziklára felhordott anyagában, mint a színeiben! Tényleges tartósságában tehát kifejezetten hasonlítható a Guadalupei Szűz rendkívüli képéhez!
6) A festmény teóriát bizonyítandó hozták fel, hogy a Szűzanya köpenyén két betű található: P.B. és ez Pedro Bedón monogramja. Ezzel szemben 1995-ben a helyi pap felfedezte, hogy a két betű között van egy kis "e", mely szerint ez a monogram csupán annyit jelent, hogy a Pax et Bonum!
7) Az már végképp nevetséges, egyházellenes rágalom, miszerint a szikla-festményt maguk a domonkosok készítették azért, hogy a hiedelmeikben még mindig pogány szokásokat hordozó népet a Mária-tiszteletre és a rózsafüzér imádkozására késztessék! (No komment!)
(Források az első részben!) (folyt.)
