Végül jelentkezik az istentagadók és istengyűlölők agyafúrt és vészes felekezete, akik magukat nyíltan Isten ellenségeinek mondják. Mindenhova befurakodnak. Megingatják és kitépik a lelkekből a vallásos hitet. Lábbal taposnak minden isteni és emberi jogot. S mialatt kigúnyolják a mennyei boldogság reménységét, izgatják az embereket, hogy a csalfa földi boldogságot bármily törvénytelen úton is keressék zavarkeltéssel, véres lázadások és polgárháborúk szitásával konokul és vakmerően törekszenek a társadalmi rend teljes fölfordulását előidézni. Bár valóban nagyok és számosak a bajok s a jövőben még nagyobbaktól is tarthatunk, még sem szabad ‒ Tisztelendő Testvérek ‒ elcsüggednünk és abban a szent reménységben megfogyatkoznunk, amely egyedül a jó Istenben gyökerezik. Isten, aki épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit,(4) nem engedi elveszni a saját drága vérével megváltott embereket s nem hagyja el Egyházát. Mégis igyekezzünk az Istennél a Boldogságos Szűznek hathatós és Isten előtt kedves közbenjárását és pártfogását érvényesíteni, amire már előbb rámutattunk, mert Szent Bernát szavai szerint ez az Isten akarata, aki úgy rendelkezett, hogy mindent Szűz Mária közvetítésével nyerjünk el.(5) A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az imádságot, amelyet Szűz Mária zsoltároskönyvének, vagy az evangélium és a keresztény élet breviáriumának is neveznek, a Mi boldogemlékű elődünk, XIII. Leó pápa tömören így jellemzi és ajánlja: az angyali üdvözletből font csodálatos füzér, közbeiktatott miatyánkkal és kötelező elmélkedéssel... Kitűnő 
imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.(6) Levezethető ez a megállapítás magukból az egyes rózsákból, amelyek a titokzatos füzért alkotják. Mert találhatunk-e megfelelőbb és szentebb imádságokat? Az elsőt maga az isteni Megváltó fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket imádkozni.(7) Valóban a legszentebb imádság, mert megadja a módot, amint tőlünk tehetőleg dicsőíthetjük az Istent, s azonkívül kitér testünk és lelkünk minden szükségletére.
..........................................................
4) Bölcs 1,14
5) S. Bernard. Serm. in Nativ. B. M. V.
6) Acta Leonis, 1898. vol. XVIII. pp. 154, 155.
7) Lk 11,1
