Az életszentség igaz hírében
Cortonai Margitot nem véletlenül nevezték „második Bűnbánó- vagy ferences Magdolnának”! Ezt nemcsak a saját és a mások lelkében okozott bűneinek mélységes bánata indokolta, hanem az életszentségre való igyekezete, melyet különösen keményre edzett a bizonyosság és a kétség, a fény és az árnyék állandó kettőssége. Nem csak a legmélyebb misztikát élhette meg, hanem a lélek sötét éjszakáit is! Az önkínzó kísértésekben mindvégig erőt adtak neki Jézus titokzatos szavai, melyek célja nem az volt, hogy ezt a kettősséget eloszlassák Margit lelkében: „Kegyelmembe öltöztetlek, de úgy, hogy nem leszel képes felismerni engem.” ,,Veled leszek, és mégsem leszek veled!” „A kegyelmembe öltöztetlek, de úgy véled, hogy kivetkőztél belőle, mert bár teljesen nálad maradok, nem leszel képes felismerni engem.” 
Margit szemei előtt ‒ még a lelki sötétségben is ‒, mindvégig a Megfeszített volt, lábánál Mária Magdolnával, és ezáltal hűséges tudott maradni Jegyeséhez!
Huszonhárom évig élt Cortonában, ezek az évek megmutatták a városnak és a környéknek, hogy a bűnbánat mily nagy hatalom egy lélek számára, amely képes átalakítani az embert, és képes felismertetni az élet igazi célját és az egyetlen valódi értékét: áldozatot vállalni mások üdvösségéért!
(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)
