A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!
Mária könnyei nem mindenkinek tetszik, mégis beigazolódik a hitele
A rendőrség jelenlétére mindenképp szükség volt, elsősorban természetesen a rend fenntartására. A Via degli Orti-hoz közel, pl. volt egy baptista imaház, 200 hívővel, akik karöltve a kommunistákkal elkezdték heccelni a tömeget, tbk. kifigurázott vagy imitált csodákkal. Másfelől a kép biztonságos őrzése is feladattá vált! Annál is inkább, mivel a tömeg éjszakára sem gyérült és az Orti utcában virrasztott.
Közben Rómából magasrangú rendőrtisztviselők érkeztek és úgy találták helyesnek, ha a reliefet beszállítják a rendőrparancsnokságra. Bement velük Angelo Jannuso is. A parancsnokságon alaposan megvizsgálták a képet és fotósorozatot készítettek róla. Ezt követően megfogalmaztak egy nyilatkozatot, hogy a könnyezés magyarázatául semmilyen trükköt vagy manipulációt nem fedeztek fel, és rendkívüliségét maguk is megerősítik! Még aznap éjjel visszavitték a Jannusoék lakásába a gipsz-reliefet és mivel a fiatalasszony aludt, nem akasztották a helyére, hanem egy fehér vászonterítőbe tekerve egy fiókban helyezték biztonságba!
Másnapra, megmozdult az egyházi hatóság is, és a helyi érsek Msgr Ettore Baranzini (1881-1968) felkérte plébánosát, a házaspárt eskető Giuseppe Bruno ferences atyát, hogy az érsekség által biztosított helyre szállíttassa be a csoda tárgyát. A képet elkísérte az ifjú pár és a rendőrparancsnokok is. A helyszínen három orvos (Cassola, Cotzia, Bertin) és egy mérnök D'Urso vette vizsgálat alá a gipsz-reliefet. Figyelemre méltó, hogy egyfelől a vászoncsomagolás miatt nem érhette a reggeli harmat, másfelől maga a vászon is teljesen száraz volt! Harmadsorban viszont, amint elkezdték szemrevételezni a Mária-képet, az bőségesen könnyezni kezdett.
Nagyon szemléletes az a tény, hogy az 1953. augusztus 29. 07.30-tól négy napig síró Mária-relief pontosan szeptember elsején 11.15-ig könnyezett, pontosan addig amíg a tudományos vizsgálatokhoz szükséges folyadék-mennyiséget begyűjtötték Mária arcáról! Az egyébként bőséges könnyek felfogása annál is inkább körülményes volt, mert miközben a vizsgálat folyt, egyesek vattával felitatták, ugyanakkor dr. Cassola egy pipettával gyűjtött össze egy köbcentiméternyit. Mellesleg a vizsgálódás arra is kitért, hogy a gipsz-relief homorú hátulját is tüzetesen megfigyelték, amely teljesen por-száraz volt! A könnyezésről, néhány perces video itt!
A könnyezés befejeződését követően is megvizsgálták a képet, és hivatalos megállapítást nyert, hogy ugyanabban az állapotban volt, mint ahogy a gyárat elhagyta.
"A könnyezés elmaradása után is tovább özönlött a nép egész Itáliából, s ezért már szeptember 22-én egyházmegyei törvényszéket hoztak létre a csodák kivizsgálására. Több száz csodás gyógyulást vizsgáltak ki és jegyeztek fel. A testi gyógyulások mellett igen nagy csodák történtek a lelkek mélyén is. Az egyre növekvő tömeg miatt a könnyező Madonna képét ideiglenesen a város egyik legnagyobb terére, a Piazza Euripidére helyezték ki (lent). Végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén került, ahol a helyi érsek fölajánlotta Szirakuzát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének". (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)
(folyt.)