Felhasznált irodalom:
Badalik Bertalan O.P.: Istennek Szent Anyja
Szent Gellért Nyomda, Szeged 1991.
Antalóczi Lajos p.prelátus: Jenések, üzenetek és a jövő
Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000.
Montforti Grignon Szent Lajos:
A tökéletes Mária-tisztelet, Magánkiadás 1984.
Szűz Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, melyet a III. Efezusi Zsinat fogalmazott meg 431-ben. I. Celesztin pápa szerint: „A Szent Szűz Istenszülő ‒ Theotokosz ‒, minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét.”
Márpedig ez a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg Mária méltósága és minden kiváltsága: a szeplőtelen fogantatás, a szűzi anyaság és az ebből eredőek. Egy ortodox teológus szerint „ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja akit Máriának hívnak, ez az egyetlen kijelentés is elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt.” ‒ idézet vége!
Mivel a Szent Szűz az Üdvözítő Jézust a szíve alatt táplálva egy test volt vele, ebből következően Fia megváltó áldozatában is osztozott. Így vált az Istenszülő, Szent Fiával való benső kapcsolata révén az egyetlen híd Isten és az ember között.
Az Atyának úgy tetszett, hogy az Ige az emberiség Megváltására ne felnőttként jöjjön közénk, hanem asszonytól való születés útján kisdedként öltsön testet, amiáltal ez a Boldogságos Anya a világtörténelembe lépett. Ez az anya-fiú egység olyannyira teljes, hogy az Istenszülőnek a legmagasabb természetfeletti kiváltság jutott osztályrészül. Hiszen Istenanyaságáért fogantatott szeplőtelenül, ezért lett minden malaszttal teljes ‒, az új Éva ‒, a „szüzek szent szüze” ‒, Krisztus társa ‒, közvetítő Isten és ember között és a mi drága lelki Édesanyánk! Bizony-bizony, nem érthetjük meg Krisztust Mária nélkül, amiként Máriát sem Krisztus nélkül!
(folyt.)
