Így lett tehát Isten Anyja kiváltságos helyzeténél fogva az egyetlen teremtmény, aki személyes tárgya a hitigazságoknak, a dogmatikának, hiszen a Hajnal Szép Sugaraként általa ragyogott fel az Újszövetség és benne bontakozott ki megváltásunk.
Ezen hittudományos szemléletből fakad az a Mária-tisztelet, amely nem esik túlzásba és nem teszi őt végcélnak, amely egyedül csak Istent illeti.
Óhatatlan a kérdés, hogy az evangéliumok miért szólnak oly szűkszavúan Isten Anyjáról. Brindisi Szent Lőrinc egyházdoktor szerint: „Isten szinte elhomályosította Máriát a földön, hogy annál jobban megdicsőítse az égben; amiként Krisztust is a megaláztatás után magasztalta föl és olyan nevet adott neki, ami minden név fölött van” ‒ idézet vége!
A Szűzanya szavai is erre utalnak a Magnifikátban: „mert rátekintett alázatos szolgálójára: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék.” (Lk 1,48)
Nagyon szemléletesen világítja meg ugyanezt Montforti Grignon Szent Lajos is. „Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.
Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Ezért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy a teremtmények előtt rejtve maradjon, s egyedül csak Isten ismerje.” (TMT 1-2.) ‒ idézet vége!
Végtére is Isten azért intézkedett úgy, hogy az evangélisták Szűz Máriáról keveset írjanak, mert a bensőséges Mária-tisztelethez, az iránta való szeretet gyarapításához nem szükségesek további ismeretek. A Szent Szűz kiváló tiszteletéhez elegendő ez a néhány szó: „Isten elküldte Fiát, aki Máriától született (Gal 14,4)” ‒ Kell ennél több? Elég az, hogy ő az Isten Anyja és a mi édes jó Anyánk!
(folyt.)
Források az I. részben!
