Ezzel együtt azonban meg kell állapítanunk, hogy a Szentírás összességében sokat ír a Szűzanyáról, ha számbavesszük, hogy az ószövetségi Szentírás sokhelyütt kifejezetten Róla szól ‒ még akkor is ‒, ha a megtestesülésről és a megváltásról beszél, hiszen a Szent Szűz áll Isten megváltó tervének középpontjában. Ezek a kinyilatkoztatások ugyanis a Szűzanyát nem privát vonatkozásaiban, hanem isteni küldetésében mutatják be, melyből kiviláglik legfőbb szerepe, hogy Krisztus mellé társul, és kísérőül rendeltetett a Megváltás Művének megvalósításában.
Krisztus mint az emberiség feje, egyedül is megválthatta volna a világot, ám Isten úgy akarta, hogy az Istenember ‒ mint második Ádám ‒, ezt a nagy művet társával a „második Évával” Máriával végezze el. Ez a kettős áldozat a megváltásért pedig azért történt, mert Isten nem akarta a természet rendjét megváltoztatni, hanem a férfi és a nő tulajdonságának kettős példájára akarta az új világot felépíteni.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒, valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.
Miután ez a tan az ősevangéliumban gyökeredzik, Szent Ignác, Szent Jusztin és Iréneuszon keresztül János apostolra vezethető vissza, ezért ezt a tanítást apostoli és isteni hagyományként kell az emberi lélek mélységeiben tartanunk. Hiszen még Luther Márton is így méltatja Isten Anyját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszála mezőn, csillag az égen, vagy homokszem a tenger fövenyén. A mi szívünknek bizony el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz) ‒ idézet vége!
Ezen széleskörű megfontolás után szinte magától értetődőnek tűnik a hívő lélek előtt is, hogy Isten a Szeplőtelen Szűz Máriát a Megváltó anyjául és társául rendelte.
Ó Istennek Szentséges Anyja és a mi jó Anyánk!
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását
az egész emberiségre! Amen.
(Források az I. részben!)
