Nem akarásnak nyögés a vége!
Miként az előzőkben tárgyaltuk, még számos hasonló csodás felgyógyulás történt az Egyház történetében. Ezek közül meg kell említeni egy szintén részletesen kivizsgált csodás esetet, amikor is a jó két évvel korábban amputált láb – írd és mondd –, visszanőtt. Mindez a Zaragozától kb. 100 km távolságra fekvő kisvárosban, Calandaban történt. (Részletek később!)
Az istenhívő ember, aki csodának számító eseményekkel és tényekkel találkozik, nem zárkózik el a valóság természetfeletti dimenziójától, hanem folyamatosan nyitott a Titok teljesebb megismerésére, vagyis megőrzi szabadságát az Igazság további keresésére. Ehhez pedig, Keresztes Szent János szerint, ,,hinnie kell egy olyan Isten létezésében, aki ebben az életben sem értelemmel, sem akarattal, sem képzelettel vagy más egyéb érzékkel fel nem fogható".
Éppen ezért az emberben csak a hit nehéz útján történik meg a lelki fejlődés folyamata, de az Isteni valóságok feltárása a természetes megismerés számára hozzáférhetetlen.
Az ateista viszont, aki kétségbe vonja Isten létét és a csodálatos események bekövetkeztének puszta lehetőségét is, saját ideológiájának rabjává válik. Teljesen korlátozza magát az Igazság keresésének szabadságában, mert előre feltételezi, hogy nem létezhet olyan természetfeletti valóság, amely nem illeszthető be az empirikus emberi tapasztalatba. Az ateisták közül sokan továbbra is elszánt hévvel folytatnak kereszteshadjáratot az istenhit, a vallás és a hívők ellen. Az istentelen ideológia rabjai nyugalomban szeretnék tartani bizonytalan lelkiismeretüket, elutasítva minden lehetőséget, mely a hit által felajánlott megismerés útján a valóság lelki dimenziójának felfedezéséhez vezetne. Ezért az ateisták körömszakadtáig tagadnak minden csodás eseményt, még ha tudomást is szereztek róla − abbéli félelmükben −, hogy megingathatja világnézetük alapjait.
Az ateistákkal ellentétben a Krisztusban hívők szabadok az ideológia kényszerétől. Tudatában vannak annak, hogy hitük − mely végsősoron a legnagyobb csoda −, Krisztus megtestesülésének és feltámadásának elfogadásából ered. Ehhez járul még – mintegy megerősítendő –, a világmindenség létezése, annak tökéletes harmóniája, a természet törvényeinek, a földi élet titkainak és a gondolkodó szabad ember létezésének csodája.
