911-ben, Chartres öldöklő normannok ostroma közben a fátylat Guillaume püspök kitette a sáncok fölé, mint győzelmi lobogót. Ez alapjaiban változtatta meg a harc kimenetelét! Egyfelől a védők harci ereje megduplázódott, másfelől ennek láttán az ellenségen páni félelem vett erőt. És ezzel a relikvia elnyerte hírnevét és bekerült a történelembe. A győzelmet mindenki a Boldogságos Szűz közbenjáró segítségének tulajdonította.
Amikor 1194-ben a főként fából épült székesegyház nagy részét súlyosan megrongálta a tűz, nagy volt a hívek félelme, hogy a Fátyol megsemmisülésével elveszítették városuk égi oltalmát. Harmadnap azonban amikor a tűz elcsitult, egyszerre csak körmenet vonult ki a füstös-üszkös romok közül az ereklye díszes tartójával. A nép ujjongott egyetlen vigaszában.
A csodás relikvia megmaradásának földi magyarázata az, hogy a papság a templom alatti kripta-barlangba rejtette a leplet, így az sérülést nem szenvedett!
Ezt a bíboros égi jelként fogta fel és elhatározta, hogy egy pompás kőtemplomot építtet, a mai dómot.
A megszámlálhatatlan gyógyulás és megtérés jelentős mértékben elmélyítette a Montforti Grignon Szent Lajos által is hirdetett bensőséges Mária-tiszteletet. Ez a katolikus megújulás nagyon nem tetszett a kitört "dicsőséges" Francia Forradalomnak, mely céljául tűzte ki a katolicizmus teljes felszámolását! A Chartres-i Mária-fátylat darabokra tépték és meggyalázták! Íme a liberalizmus nagy és hősies fegyverténye!
A forradalom utáni 1800-as években a megmaradt fátyoldarabok közül két nagyobb visszakerült a Chartres-i székesegyházba, ahol a nagyobbik a katedrális északi oldalán lévő kápolna díszes ereklyetartójában látható, a másik ‒ a már sokat említett ‒ kriptában található.
(folyt.) (Források az első részben!)
