A Hajnal Szép Sugara

     1858-ban P. Simon Jukundián, több közismert egyházi ének szerzője, Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója, úgyhogy, ha nem is soroljuk tovább, a ferences szerzetesek őrködtek a vallás, a hit felett, évszázadokon keresztül vigyázták a katolicizmust és a magyarságot a protestantizmus ellenében.

Sajnos, a századok során történt háborús villongások miatt, az újjáépítéseket és az iskolák újjászervezését, többször meg kellett ismételniük a ferenceseknek, mígnem a mai kegytemplomot a 19. század első felében megépítették barokk stílusban.

A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:

ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore, qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat. – Íme, Mária, tündöklő fényben ragyog hajlékod, mit Neked Szent Ferenc kisded nyája emelt. – A nagybetűk római számokként összeadva, a diadalív építésének dátumát eredményezik (1834).

XII. Piusz pápa 1948-ban „basilica minor” rangra emelte a kegytemplomot, melyben látható a sok viszontagságot megélt, csodatévő Csíksomlyói Mária-szobor!

Tény, hogy Erdély legnagyobb és legszebb Madonna-szobra, mely a Napbaöltözött Asszonyt ábrázolja, lába alatt a Holddal, feje körül tizenkét csillagból gloriolával. Királynőként hármas koronával („tiara”) a fején, jobb kezében jogar, bal karján a koronás Kisjézus. Ez az apokaliptikus Mária-ábrázolás, önmagában egyedülálló és mondhatni titokzatos, és megfelel a Jelenések Könyvében leírtaknak (Jel 12,1). Ráadásul létezik egy csoda-elbeszélés, miszerint a hívek látni vélték, amint angyalok helyezték a koronát a Szűzanya fejére.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szeplőtelen Szűz és a Szeplőtelen Egyház
     A Szentlélek nem felejti Isten örök és szeplőtelen tervét, a bűn és megváltás mögötti ártatlan világot, amelynek kimondhatatlan ragyogása, édes íze, illata átjárja a szent liturgiát, és ha azt nem e világhoz akarjuk alkalmazni, hanem rajta keresztül Istenből, mint forrásból akarunk részesülni, akkor ezt az eredeti tervet föl is ragyogtatja. Ne szabjátok magatokat e világhoz. – írja az Apostol. (Róm 12,2) Ezért is nagyon veszélyes a liturgiát a mai világhoz alkalmazni. Mindenesetre az egészen nyilvánvaló, hogy az ünneplésre összegyűlt nép a keresztáldozatot jött együtt ünnepelni, s ugyanakkor emögött ott a dicsőséges Szentháromság és a Szentlélek műveként az Egyház a maga teljességében, Isten eredeti, ősi tervének ragyogásában.
De miért kell megpillantanunk a bűn nélküli, eredeti isteni tervet?
     Ugyanez a kérdés fölmerülhet az Egyház Édesanyjával, a boldogságos Szűz Máriával kapcsolatban is, aki a Szeplőtelen Fogantatás. Miért vette ki őt Isten a Szentlélek kegyelme folytán Fia, Jézus Krisztus kereszthalálának érdemeiért az eredeti bűn alól? Mert csakis benne ismerjük meg az embert, magunkat a valódi mélységeinkben. A bűn nem tesz emberibb emberré, épp ellenkezőleg, elembertelenít. Csak a szeplőtelen emberben láthatjuk emberségünk igazi, mélységes valóságát. Ez a szemlélés általi gyógyulás. Ugyanígy az  Egyház eredeti ragyogásában láthatjuk, tanulmányozhatjuk minden emberi kapcsolat legmélyebb valóságát, és az eljövendő világot. A Szeplőtelen Szűz és a Szeplőtelen Egyház nem idea, elérhetetlen esemény, hanem valóság, amelytől eltérve az ember az illúziók, a látszatok és az örök halál mélységeibe zuhan.

(folyt.)

 A valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál (FOLYT.)

7. Sőt mintha a legrégibb egyházatyák valahogy előre sejtették volna a XVI. század szentségtagadóit, akárhányszor úgy beszélnek, mintha egyenesen ezek ellen írnának.

Így kifejezetten hangoztatják, hogy Jézus szavait nem szabad merőben képletesen értelmezni, hanem szó szerint kell venni!

A számos idevonatkozó nyilatkozat közül lássuk csak Szent Epifánius szavait:„A szent apostolok és a neves egyházatyák közül senki sem mondta, hogy a vérontás nélküli áldozat, melyet Krisztusnak, a mi Istenünknek és az Ő ajándékainak emlékezetére mutatunk be, az Ő testének csak a képe lenne. Nem azt mondta Jézus: Vegyétek és egyétek, ez az én testemnek a jelképe ...Sem az Úr, sem apostolai, sem az atyák nem nevezik a pap által bemutatott vérontás nélküli áldozatot sehol képmásnak, hanem az Ő saját testének és vérének ... A konszekráció befejezése előtt némelyik Szentatya jámborul ’előképnek’ nevezte; azonban a konszekráció után valósággal Krisztus testének s vérének mondatik, mert az is, és így hisszük!” (Hardouin VIlI. 370)

A sinaita Anasztázius felveti a kérdést: „Vajon Krisztus testének és vérének vétele, amelyet felajánlasz és amelyben részesülsz, Krisztusnak, az Isten Fiának valóságos teste-e, vagy egyszerű kenyér, aminőt az utcán lehet vásárolni, avagy Krisztus testének jelképe, mint ahogy a kos áldozat a zsidóknál volt?” S így felel rá: „Távol legyen, hogy azt mondjuk, hogy a szentáldozás Krisztus testének csupán jelképe volna, és hogy nem egyszerűen kenyér, hanem valóban saját Teste és Vére Krisztusnak, az Isten Fiának, ki emberré lett s a mindenkoron szűz Istenanya, Máriától született.” „Vegyétek és egyétek: ez az én testem, s hasonlóképp a kelyhet átadva így szólt: ez az én vérem. Nem azt mondta: ez az én testemnek s véremnek jelképe!”

Damaszkuszi Szent János is, aki egész életét a régi egyházi írók tanításának összegyűjtésére fordította, a fentiekhez hasonlóan ír, de a végén hozzáteszi: „A szentség belső erejét ma még nem látjuk, s így az örök dicsőségnek még csak képleteivel találkozunk a szentáldozásban.” (F.O. IV. 13,40)

Az egyházatyák érveire a koronát a nagy Alexandriai Szent Cyrill teszi fel, aki így fejtegeti Jn 15,1-et magyarázva: „Ne mondja senki, hogy semmiféle testi egyesülésben nincs részünk vele (Krisztussal), mert ennek ellenkezőjét azonnal bebizonyítjuk az ő írásaiból... Mert miért oltatik ő belénk? Nemde azért, hogy Krisztus teste is bennünk lakjék az ő szent testének vétele s a benne való részesülés által? (...) Érdemes megfigyelni: Krisztus nem azt mondja, hogy csak valamely hitbeli viszony által lesz bennünk jelen, hanem természetes (valóságos) részesedés által.”                                                                                                                         
 8. Végül az ősegyház nagy atyái annyira közismertnek tartották a keresztények között a valóságos jelenlét hitét, hogy abból érveltek más hitigazságok védelmében is.

Így pl. a gnosztikusok tagadták, hogy Jézus Krisztus azonos az Isten Fiával, a teremtő Istennel. Erre Irenaeus azzal felel: hogyan tehette akkor Krisztus, hogy a kenyér s a bor az ő testévé s vérévé váljék, ha nem volt hatalma teremteni? (Adv. haer. IV. 18,4)

Az ariánusok tagadták az Ige istenségét; Hilarius erre az Oltáriszentséggel érvel: ahogy mi Jézus teste által nyerünk életet, úgy a Fiú is az Atya által él.

Mások tagadták a megtestesülést, mire Aranyszájú Szent János az Oltáriszentséggel bizonyítja, hogy az Ige csakugyan emberi testet vett fel.

Nestorius tagadta Krisztus emberi természetének személyi egyesülését az örök Igével, mire Szent Cyrill így felel: „Ha nem egyetlen személy volna az Ember és az Isten Igéje, akkor ez a szó: − Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne −, közönséges emberevésre szólítana fel, és teljesen értelmetlen volna!”

A macedoniánusok a Szentlélek istenségét tagadták; mire Isidorus Pelusiota az átlényegülés tanából bizonyítja a Szentlélek istenségét. Arra hivatkozik, hogy Krisztus a Szentlelket az Atyával s Fiúval egy rendbe állítja, aki „a titokzatos asztalon a közönséges kenyeret a megtestesülés igazi testévé változtatja”, − ami szerinte a Szentlélek istenségének bizonyítéka.

Nagyon gyakori végül a Szentatyáknál, hogy az ember testi feltámadását éppen az Oltáriszentségből bizonyítják: „Hogyan mondhatják a feltámadás tagadói, hogy elpusztul, s nem nyer többé új életet az a test, amely az Úr testével és vérével táplálkozott?” − kérdi Szent Irenaeus a gnosztikusokkal szemben. Ugyanígy beszél Alexandriai Szent Cyrill is.

9. Még csak azt említjük fel, hogy maguk a legrégibb eretnekségek is hittek az Oltáriszentség tanában, és hivatkoztak rá. Így pl. az eretnek Eutyches egyik követője (Theodoretusnál, dial. 2) így akarja bizonyítani tévtanát: „Amint az Úr testének és vérének jelei mások a pap invokációja előtt, utána pedig átváltoznak és mások lesznek, ugyanígy az Úr teste a mennybemenetel után isteni állaggá változott,”

Hasonlóképp beszél Samosatai Pál és mások. Ez is annak bizonysága, hogy az első századok kereszténysége, még az eretnekek is, egyértelműleg vallották az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust és senkinek sem jutott eszébe, hogy az idevonatkozó evangéliumi kijelentéseket eredeti jelentésüktől eltérően, valami ködös jelképűséggel magyarázza. Minél közelebb megyünk vissza Krisztus Urunkhoz, ahhoz a korhoz, amelyben még elevenebben élt a lelkekben Jézus tanítása és az apostolok hite, annál világosabban és egyértelműbben jelentkezik az Oltáriszentség szó szerinti értelmezése, a valóságos jelenlét sziklaszilárd hite.

Valóban joggal mondtuk tehát fejtegetéseink elején, hogy alig van a kereszténységnek olyan fényesen igazolható, annyira biztosan krisztusi eredetű tana, mint a valóságos jelenlété. Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van, így hirdette önmaga, így hitték az apostolok, és így hitte az egész kereszténység a hitújítókig, akiket e pontban inkább a katolikus Egyházzal való szembehelyezkedés viszketege vezetett, semmint a tárgyi okok. 

(Folytatódik!)

A szokásos imáink és szándékaink mellett mondjuk el ezt a könyörgést

· Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.

· Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.

· Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!

· Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak ‒ és add meg nekik is a békét!

· A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!

· A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!

· Kérünk a háborúban elhunytakért ‒ vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!

· Segíts Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.

· Esedezve kérjük Urunk, hogy a sötétség erői ne valósíthassák meg pusztító terveiket, a világháborút, a családok bomlasztását és a lelkek vesztét ‒ a Szentlélek, a mi Megvilágosítónk és Erősségünk által! Amen.

     Csíksomlyó, nem csak a katolikus hit, a bensőséges Mária-tisztelet bölcsője, hanem a magyar kultúrtörténeté, sőt az egyetemes történelemé is! Ezt tanúsítja a Kegytemplom előterében megtekinthető a Somlyó-hegyen talált két naptárkő, ami a bronzkorból (Kr. e. 1800-1700 körül) származik.

A ferencesek a tatárdúlás után a kolostort a templomot és az iskolát helyreállíttatták, és a templom melletti kolostorban 1630-tól már középfokú oktatás folyt! Sőt 1725 és 1785 között Csíksomlyón szeminárium létesült!

Említésre méltó, hogy: a csíksomlyói gimnáziumban magyar nyelven színjátékokat is előadtak, melyek a tanuló ifjúság művelődésén túl az érdeklődő vidék nyelvtisztaságának emelésére is szolgált.

A letűnt századok alatt a ferences barátok, nagy gonddal és sok fáradsággal több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre Csíksomlyón. A 15. században létesült könyvtár Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt. A fennmaradt csaknem 120 ősnyomtatvány, a festett pergamenkódexek, a 16-17. századi könyvritkaságok, a számos nagy értékű régi magyar nyomtatvány és a kéziratos kötetek jelentik a gyűjtemény értékét.

1725-ig, Csíksomlyón volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Alapítását az egyetemes műveltségű tudós szerzetes, P. Kájoni János szorgalmazta. A nyomda első terméke Kájoni Cantionale Catholicum című latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve volt, mely 1676-ban jelent meg. A befejező részben a szerző nagyon szépen fogalmazta meg a könyv megjelentetésének célját: „Édes Hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent”.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek az Egyházban
     A hit bennünk bontakozó élet és bontakozó tudás. Arra is figyelni kell, hogy nem szabad ott kezdeni a nevelést, ahol befejezni kellene. Hitben való nevelődésünk folyamatosan tart, és csak halálunk óráján fejeződik be. Kezdőknek nagyon kell vigyázniuk arra, hogy betartsák a sorrendet. Először is szakítsanak bizonyos bűnös szokásokkal, rossz társasággal, bűnre vezető szórakozásokkal. Azután ne olvassanak összevissza mindent! Az ilyenfajta mohó habzsolás igen könnyen lelki gyomorrontást idézhet elő. Nem elég, hogy válogatás nélkül olvas, de arra sem hagy időt, hogy az olvasottak szépen leülepedjenek benne, persze, hogy összezavarodik. Nem csoda, hogy nem tud kiigazodni, ha az alapok nincsenek meg.
     A dogma, az az igazság, amelyet az Egyház vezetői megfogalmaztak – a Szentlélek műve –, mely az Evangéliumot védi. A dogmák persze nem képesek kimerítően megragadni az isteni misztériumot, szerepük inkább az, hogy határt vonjanak, amelyet túlhaladva az emberi elme ingoványos talajra lép, s kikezdi az apostoli hitet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dogmák a Szentlélektől megvilágosított értelem erejével védik a szubjektív, pusztán emberi értelemtől a kinyilatkoztatott igazságokat.
     A Szentlélek Isten legnagyobb műve, az Egyház. Szent Péter apostol Pünkösd napján kiállt a Jeruzsálembe felzarándokolt honfitársak és idegenek elé, és így szólt: „Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek ígéretét, kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok.” (ApCsel 2,33) Tehát az Egyház az a látható, hallható jel, amelyet az Atyaisten alkotott, mégpedig ahogy a görög atyák mondanák, a két kezével: elküldte a Fiút és elküldte a Szentlelket. A világmindenségben, a történelemben nincsen nagyobb, kézzelfoghatóbb isteni mű, mint az Egyház, amely Krisztus titokzatos teste. Gondoljunk arra az első ünnepélyes isteni mondásra: „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra!.” Isten egy Isten, de három személy, ezért az emberiséget is mint személyek közösségét akarja, amelyben olyan egység van, mint a Szentháromságban. Ehhez adta a Szentlelket egységesítő erőül. Talán a kinyilatkoztatás legnagyobb mondata ez: Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Megáll az emberi értelem! Isten saját benső szeretete, legbensőbb titka lett az ember titka.

(folyt.)

 A valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál 

     A következő századok nagy egyházatyáinak irataiból már egész köteteket lehetne összehordani annak bizonyítására, hogy ők is ’egy-emberként’ hitték rendületlenül a Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Nem sorolhatjuk fel valamennyiük kijelentését, de tanúságtételeiket néhány összefoglaló szempont szerint csokorba kötjük:

1. A nagy egyházatyák és egyházi írók nem győzik kiemelni az Oltáriszentség csodálatos, természetfeletti jellegét (aminek nem volna értelme, ha merő szimbólumról volna szó) és a csodákat, amelyeket Isten az Oltáriszentség létesítésében művel. Mily csoda ez mind, mondják: hogy ugyanaz a test, amely az Atya jobbján ül a mennyben, mégis itt van a mi oltárunkon, hogy a hívek kezébe s ajkára száll; hogy megtöretik s mégsem romlik el, s hogy minden egyes hivő az egész Krisztust veszi; hogy az utolsó vacsorán Krisztus önmagát tartotta kezében (Ágoston); hogy ő a vendég és a lakoma egyszerre stb. (Így Aranyszájú Szent János, Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.)

2. Keresik az okokat, vajon mi vezethette Jézust, hogy ezt a nagy csodát művelje és a saját testét s vérét ilyen formában hagyja ránk eledelül.

3. Mindebből az egyházatyák, olyan következtetéseket vonnak le, amelyek kizártnak tartják a puszta képletes magyarázatot. Aranyszájú Szent János pl. Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben nagyobb csodának tartja, mint Illés csodáját, akinek imádságára égből leszállt tűz emésztette meg az áldozatokat.

4. Erős párhuzamba állítják az Oltáriszentséget a megtestesüléssel: ahogy a megtestesülésben a láthatatlan Isten testi valóságban jött közénk, úgy az Oltáriszentségben a láthatatlan Jézus is testi valóságban száll közénk.

5. A legnagyobb tiszteletadásra hívják fel a híveket az Oltáriszentség iránt azzal a megokolással, hogy hiszen ott maga Jézus van jelen.

Így Jeruzsálemi Szent Cyrill „Hitoktató könyvében” ezt mondja: „Amikor Hozzá lépsz, ne kézlóbálva járulj oda… Miután pedig szemedet óvatosan megszentelted (megérintetted) a szent Testtel való érintkezésben, úgy vedd magadhoz, vigyázván, hogy semmi belőle veszendőbe ne menjen. Mert ha valamit elejtenél belőle, úgy tekintsd, mintha saját testednek valamelyik tagját vesztenéd el. Ugyebár, ha valaki aranyforgácsokat nyújtana neked, a legnagyobb figyelemmel vigyáznál, nehogy valamit is elveszíts belőle, s így károd származzék? Hát nem kell-e akkor még sokkal inkább vigyáznod, hogy egy morzsácska se hulljon el abból, ami minden aranynál és drágakőnél becsesebb? Majd Krisztus testének vétele után járulj a vér kelyhéhez is, nem karod lóbálva, hanem leborulva, az imádat és tisztelet módján, ament mondva, s Krisztus Véréből vevén, a magad megszentelésére. Amíg még ajkadhoz tapad annak nedvessége, kezeddel nyúlj hozzá és szenteld meg vele szemedet, homlokodat és többi érzékeidet.” (Cat. Myst. 5,21)

Mindennek ugyan mi értelme volna, ha az Egyház az első századok folyamán nem hitt volna rendületlenül az Oltáriszentségben, a valóságos jelenlétben!

6. Épp emiatt a legnagyobb testi-lelki tisztaságot követelik meg az ősegyház atyái azoktól, akik az eucharisztikus lakomához járulnak. Aranyszájú Szent János szerint:„Mekkora tisztaság illik ahhoz, aki ebben az áldozatban részesülni akar! A napsugárnál tisztábbnak kell lennie a kéznek, mely ezt a testet szegi, a szájnak, mely ettől a lelki tűztől betelik, a nyelvnek, melyet e félelmetes vér von be! (...) Hol van az a pásztor, amelyik a saját teste tagjaival táplálná a juhait? De mit beszélek én pásztorokról, mikor anyák is vannak, akik a szülés fájdalmai után kisdedeiket idegen dajkára bízzák. Ő (Krisztus) azonban ezt nem tudta elviselni, hanem saját vérével táplál minket s mindenképpen magához forraszt bennünket.”(Hom. 82. in Mt. 5)

Szent Ágoston így kel az áldozás előtti böjt védelmére: „Talán még azt is szemére vetik az egyetemes Egyháznak, hogy az Eucharisztiát mindig éhomra vesszük? Pedig így volt tetsző a Szentléleknek is, hogy az ilyen nagy szentségnek tiszteletére a keresztények szájába előbb lépjen be az Úr teste, mint a többi eledelek; mert hiszen ez az értelme az egész világon elterjedt szokásnak.” (Ep. 54,8)

Tertulliánus heves és lángoló kifakadását a méltatlanul áldozók és a méltatlan papok ellen − akiknek a „kezét kellene levágni” − már fentebb láttuk.

     De rendkívüli sikerek is történtek, például 1694-ben, P. Nizet Ferenc szerzetestanár vezetésével az iskola tanulói, kondérokkal és cséphadarókkal vonultak ki és olyan nagy zajt csaptak, hogy a tatárok hatalmas seregnek vélték és elfutottak. A férfiak utánuk mentek és szétverték őket, még a tatár parancsnok fia is elesett. Erre a győzelemre emlékeztet a Xántus-kápolna, ami a templomtól nem messze látható. 

A Csíksomlyói Mária-szoborhoz rendkívüliségek kötődnek, pl. több alkalommal is könnyezett, vagy olyan fényben ragyogott, hogy világossága betöltötte a templomot. A hagyomány szerint a Napbaöltözött Asszony arcának színeváltozása, sírása, vagy feltűnően szomorú arckifejezése, mindenkoron jelzés volt valamilyen veszély, ellenség, vagy katasztrófa közeledtére!

Fontos tudnunk, hogy a Kegyszoborhoz számtalan, egészen rendkívüli csoda fűződik, melyet az egyház előtt tett esküvel is megerősítettek a tanúk! A rendkívüliség még napjainkban is megtörténhet!

Mindenkinek vannak gondjai, kérései, melyeket a Csíksomlyói Szűzanya előtt, imába foglalhat!

Megemlítendő, hogy a csíksomlyói templomhoz vezet az ún. Magyar Mária-út. A katolikus egyház által elismert zarándokútvonal, mely Mariazelltől Csíksomlyóig tart, kb. 1400 km hosszú.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Mit jelent a Szentlélek elleni bűn?
     Jézus és nyomában az Egyház beszél a Szentlélek elleni bűnről, amely nem nyer bocsánatot. A Jézus ellen elkövetett bűn bocsánatot nyer. Az Atyaisten ellen elkövetett bűn is bocsánatot nyer. Mit jelent tehát a Szentlélek elleni bűn?
     Jézus kortársai látták azt, hogy Jézus csodát tesz. Ezt nem lehetett tagadni. De hogy ne kelljen elfogadniuk Jézust és megváltoztatni az életüket, kitaláltak egy ideológiát: az ördög hatalmával teszi a csodákat! E magatartás mélyén az a megátalkodottság rejlik, hogy nem engedek abból, ahogy élek, inkább érveket faragok. Ehhez hasonló igen sokunk életében kirajzolódik. Például hogy nem gyónok meg, mert ilyen meg olyan papot láttam, és az Egyház bűnei... Hát mi köze ennek ahhoz, hogy énnekem gyónnom kell? Hogy az Isten előtt el kell számolnom? Az az örök igyekezet, amely arra való, hogy mentse az én bűnös és megátalkodott életvitelemet az olyan igazság ellenében, amelyet már beláttam volna, azért veszélyes, mert bezár minden kaput a kegyelem előtt. Ezt azért nem lehet megbocsátani, mert a hiba „saját készülékünkben van”. Aki lehúzta a redőnyt, kioltotta a Szentlelket, azzal az Isten sem tud mit kezdeni!
     A hitellenes kísértésnek a hit fogyatékos ismerete is oka lehet, tehát tanulni kell. Különösen fontos ez akkor, amikor az általános iskolában, gimnáziumban, főiskolán és egyetemen egyre nagyobb tudásanyagot kell elsajátítaniuk a tanulóknak. Hogy lehetne élő a hitük, ha ma is ott tartanak hittanból, ahol elsőáldozásuk idején abbahagyták, miközben eltelt húsz év, és van két diplomájuk?  (folyt.)

     A Szűzanyamária-tisztelet, vagy ahogyan még régebben nevezték a „Babba Mária-tisztelet”, a csíksomlyói kegytemplomban található csodatévő, 12 csillag-glóriás Napbaöltözött Asszony szoborhoz kötődik.

A Mária a Kisjézussal szobor származása pontosan nem ismert, de 1526-nál régebben készülhetett, gótikus stílusát tekintve akár a 14. század elején is!

A néphagyomány szerint, 1520-ban a bákói kolostort a törökök lerombolták, és az elmenekült ferencesek hozták volna a szobrot Csíksomlyóra, két csángó legény segítségével. Ezek felváltva a hátukon menekítették egészen Somlóig, ahol megpihentek. A szobrot azonban ettől kezdve már nem tudták megmozdítani. Akárhogy próbálkoztak többedmagukkal, sőt ökörfogattal is, ámde akkor sem tudták megmozdítani sem! A legenda szerint hírét vette a király, és azt üzente, hogy hagyják ott és építsenek föléje templomot, mert ott van Szűzanyamáriának a helye. A moldvaiak szoborhoz való máig tartó rendkívüli kötődése, a fenti történettel mindenesetre magyarázható!

Az „elmozdíthatatlanság története” megismétlődött 1661-ben is, amikor a törökök a tatár hordákkal szövetkezve, egész Csíkot végigpusztították. E vad pusztítás a kolostort sem kímélte és akkor égett le harmadszor, jóllehet a szobor csodálatosan megmenekült.

A fosztogató tatárok a templomba érve először megijedtek az élő alakot mutató Mária szobortól, majd úgy döntöttek, hogy földig döntve viszik el. Miután meg se tudták mozdítani, az egyik tatár vezér lándzsájával a Szűzanya arcába döfött, erre a tatár karja megbénult. Egy másik a korbácsával csapott a szobor csodaszép arcához, de szentségtörő karja azonnal megmerevedett. Látva ezt egy harmadik muszlim, baltájával nagy dühvel vágott a kis Jézus homlokához, ámde merészségéért ő is hasonlóképpen bűnhődött. A fővezérük látva a három harcképtelenné vált katonáját, példásan megbüntette őket.

A vandálság csodamód kevés nyomot hagyott, de az a „kevés” máig is látszik, mi több, állítólag nem lehet eltüntetni a Szűzanya arcáról!

A több száz embert, akik az 1661-es dúlásnak estek áldozatul, a mai templom előtt egy tömegsírba temették.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A hit olyan pillanat, amelyben a Szentlélek új életet ad
     A Szentlélek ma nem csupán azt a bűnt bizonyítja rá a világra, hogy nem hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, hanem hogy nem hisz Isten műveiben, nem hisz a teremtésben sem. A teremtmény pedig éppen ebből kiindulva tudna a Teremtőre gondolni. A Szentlélek a kinyilatkoztatója és védője a dolgok egyediségének, különállásának, a személyek felcserélhetetlenségének.
     A Fiú, aki helyreállította a Szentlélekben a bűnbeesett ember megzavart rendjét. Ő az az ember, akiről a 8. zsoltár énekel: mindent a lába alá vetett, miután a Szentlélek feltámasztotta őt. A Szentlélek nemcsak Jézust mint egyedet támasztotta fel, hanem vele együtt az Egyházat, az ő Titokzatos Testét is. Ez valós hatalom.
A Szentlélek erejéből lett emberré Krisztus, az örök Ige, az Isten egyszülött Fia. Így a hit kegyelmében ugyanaz a Szentlélek most Krisztus istenfiúságába emel minket. A hitben tehát nem elsősorban tudást kapunk, hanem új életet. Szent Pál írja: Aki Krisztusban van, új teremtmény (2Kor 5,17). Ezért a megkeresztelt csecsemő mintegy csírájában részesül a hit, remény és a szeretet kegyelmében. Tudatosan csak évek múlva fog reflektálni rájuk.
     A hit olyan pillanat, amelyben a Szentlélek új életet ad. Ez az élet nem tapasztalható közvetlenül, hacsak abban nem, hogy az illető felismeri Jézusban az Isten Fiát, közös természetük alapján. A hit tehát mindenekelőtt élet, majd erről az életről szóló örömhír és tudás is. Csodálatos dolog ez! Hiába nevezi magát Krisztus-hívőnek a felnőtt hittanuló Húsvét előtt, amíg nincs megkeresztelve, nem vehet részt az Eucharisztia ünneplésében, és nem veheti Krisztus testét. Miért? Mert ahogy Szent Ferenc mondja: „Krisztust bennünk a Szentlélek veszi.” Szent Ágoston pedig: „Azért vehetitek Krisztust az oltárról, Krisztus testét, mert ti Krisztus teste vagytok.” 

(folyt.)

 Az Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi ún. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban. Amen” – leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt –, s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlóképp szól a Szent Gergely-féle liturgia is!)

A jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt a kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik őt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltoztatás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!”  Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban a te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

A gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

A mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.) 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit – a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról –, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! 

(Folytatása következik!)

690. Gyermekem, miért tartasz a haláltól? Hisz' nem vagyok-e én az Élet Anyja és a te jóságos Anyád?

691. Gondolj a szent angyalokra, akik valamennyien hőn kívánják üdvösségedet. Ó mennyire kérlelnek téged is, hogy lépj a keskeny ösvényre, mely az egyedüli biztos út, amely az égi dicsőségbe vihet.

692. Aki tudja magáról, hogy hamu és föld, s hogy csakhamar porrá kell válnia, az sohasem lesz gőgös. Aki ugyanis elgondolkodott Isten örökkévalóságán, nyilván azt is megfontolta, hogy mennyire múlandó porszem az élete, melynek üdvösségéért Isten mégis a Fiát áldozta. Az ilyen gondolkodó, mindig szem előtt tartja a halált, és becsüli a földi lét érdemszerzőségét.

693. Mert amiként a halandó test nehezedik a lélekre, s az ember gondolati szárnyalását korlátozza, akként lesz a lélek felszabadult üdvözült testében a végtelen boldogságra – Krisztus a mi Urunk által!

694. Én felemellek benneteket és elvezetlek az üdvösség hazájába, melyet Szent Fiam az Ő mérhetetlen kínszenvedése árán szerzett meg számotokra.

695. Soha el nem hagylak! Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, mely Istenhez vezet!

696. Eljövök a te órádban, hogy segítselek és megláthatod mit jelent, hogy a Reménység Anyja vagyok!

697. Ha még az egész világ elhagyna is titeket, én veletek maradok s távol tartom tőletek a gonoszt, hogy a legkevésbé se féljetek! Hisz' gyermekeim vagytok, édes kicsi gyermekeim! Kövessetek engem! 

††† 

IMÁDSÁG, OLVASÁS UTÁN 

Hálát adok neked Szűzanyám

édesanyai útmutatásaidért!

Bölcs intelmeid és édes hívásod,

lángra lobbantották szívemet

Krisztus követésére!

Kérj számomra kegyelmet Istentől,

hogy gyengeségemben valóra is tudjam váltani

mindazt, amire tanítottál.

Mint őszinte gyermeked,

eltökélem magamban, hogy

még buzgóbban imádkozom rózsafüzéredet,

és naponta meglátogatom Szent Fiadat Szentségében.

Gyermeki hűséggel szeretnélek követni

mindaddig, míg a mennyei boldogságban

így nem köszönthetlek:

Üdvözlégy Mária, édes jó Anyám!

Amen.

     Évszázadokkal ezelőtt pünkösdkor, a moldvai csángó búcsújárók még a Csíki-havasokon keresztül, papjaik vezetésével, templomi zászlók alatt – ún. keresztaljákba tömörülve – gyalog tették meg a három napig is eltartó utat Csíksomlyóra. Manapság busszal, vonattal utaznak Csíkszereda határáig, ahol egybe rendeződnek. A színpompás népviseletbe öltözött búcsújárók, szentolvasót imádkozva, énekelve, 5-6 km-es utat tesznek meg a csíksomlyói ferences kegytemplomig, ahol virrasztó-imában várják a szombati búcsújárást. Az imában töltött éjszaka után pünkösd vasárnap hajnalban vonulnak ki a Salvator-kápolna mögötti hegyoldalba, hogy ott a felkelő Napba nézzenek.

Ősi és egészen ritka népszokásról van szó, amely szerint a felkelő Napban a Szentlelket vélik felfedezni és azt tartják, hogy aki arra érdemes, egyéb szent dolgokat is láthat, de az erre érdemteleneknek csak rémképek mutatkoznak meg.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A kinyilvánított szeretet
     Nem elég, hogy a kereszt megérintse a szívemet, a kereszt az értelmemhez is szól. Jézus halála a kereszten az Atya részéről bizonyíték, amelyet nekünk embereknek ad. Kézzelfogható valóság, amellyel ellenőrizhetjük ezen szeretet valódiságát és igazságát.
     Az ember nem méltó az Atya szeretetére. Mint bűnösök igazságossága és haragja súlya alatt voltunk. A bűnös büntetést érdemel. Persze a Biblia nyelvén a bűnös nem azt jelenti, hogy valaki áthágott egy szabályt, hanem hogy megszegve a szövetséget Isten ellensége lett. A fő igazságtalanság a lázadás, amely Isten személye ellen irányul. Isten tartozik önmagának, igazságosságának, neve szentségének azzal, hogy a bűnöst megbünteti. Jézus viszont méltó az Atya szeretetére. Ő a szeretett Fiú. Senki sem drágább Istennek, mint Jézus. A Fiú az övé. Márpedig a kereszten tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért (Róm 8,32). Semmi sem bizonyítja jobban az ember iránti szeretetét. Nem kímélte. Ábrahám áldozatára utal ez a kifejezés, aki az utolsó percben mégsem áldozhatta fel a fiát. Viszont az Istenfiú nem vakon és öntudatlanul lett áldozat. Ő elfogadta az Atya akaratát, szabadon adta oda magát testvéreiért, az Atya nevében.
Ez az odaadás éppen abban állt, hogy az Atya szeretetét akarta kinyilvánítani.

(folyt.)

Az első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

„Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste; az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő († 163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert ezt nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Szent Irenaeus lyoni püspök és vértanú († 202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

„Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az ő Uruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

       Alexandriai Kelemen († 210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét! Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

Origenes is († 250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is a földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)

     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

 Szent Cyprián († 258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől! Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek, akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől, elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképpen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének s testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne!

(folytatom!)

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünnepelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek, és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében, az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", hanem annak a kifejeződése, hogy megértetése a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Igazolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A mennybemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér-ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a meny-be, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űrjármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" – vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően – a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány követője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban majd mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.

És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3

BEVEZETŐ

     Csíksomlyó egykor önálló község volt Nagy-Magyarország területén Hargita megyében. Írott feljegyzés 1335-ben említi először Sumló néven.

Az 1920-as trianoni békediktátum Erdélyt Romániához csatolta, ahol 1959-ben Csíkszereda településhez csatolták.

A mai Csíksomlyói barokk templom helyén egykor gótikus templom volt, melyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére építettek a ferencesek 1442 és 1448 között.

Miért fontos egy keresztény magyarnak Csíksomlyóra zarándokolnia? A Csíksomlyói zarándoklatok szokása ősi hagyományokra nyúlik vissza, így mindmáig, akár hatféle indíttatásáról is beszélhetünk:

1) A hagyománytisztelet

2) A bensőséges Mária-tisztelet

3) A Magyar Kultúra tisztelete

4) A Római Katolikus hit

5) A történelmi ismeret

6) A nemzettudat

     Felhasznált források:

1) A Csíksomlyói Kegyszobor Története.  Írta: P. Boros Fortunát dr. ferencrendi pap. Második kiadás. Szent Bonaventura Könyvnyomda Cluj—Kolozsvár, 1926.

2) https://hu.wikipedia.org/wiki/Kissomly%C3%B3-hegy

3) https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADksomly%C3%B3

4) http://www.kaplonyibaratok.ro/magunkrol/templomaink/598--csiksomlyo-.html

5) https://alfahir.hu/a_csiksomlyoi_bucsu_tortenete

6) http://lexikon.katolikus.hu/C/Cs%C3%ADksomly%C3%B3.html

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélekben minket új életre szül
     Bizonyára sokszor hallottátok már, hogy a szeretetet nem lehet bebizonyítani, csak jelekkel kifejezni. Úgy látszik azonban, Isten mindenhatósága abban is megmutatkozik, hogy ő be tudja bizonyítani szeretetét. Nemcsak felragyogtatni, hanem bebizonyítani. Két szentírási helyet nézünk meg most, először a karácsonyi Szentleckét, a Tituszhoz írt levélből. Ebben Isten nem bizonyítja a szeretetét, hanem úgy mint mi, emberek, felragyogtatja. Ezt írja Pál: Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által. (Tit 3,3-6)
     Ez a szöveg nem bizonyít, hanem csak állít. Jézusra tekint, akiben az Atya jósága és emberhez való lehajlása felragyogott, aki által a Szentlélekben minket új életre szült. De van egy másik szöveg is, a Római levélből: Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. (5,8-9) Tehát Isten a szeretetét, a Szentlelket bizonyítja.
A gyűlölet nem lerontja a szeretetet, hanem a szeretet helyébe lép.

(folyt.)

Az őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanubizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét.

(Folytatása következik!)

677. Amint meghaltál, sokaknál kinyilvánul hozzád való igazi viszonyuk! Akik a szépségedért szerettek, elfordulnak nyomban. Akik szórakoztatására nem sajnáltad a drága idődet, még a temetésedre sem érnek rá elmenni. Segítségre csak azoknál számíthatsz, akiknek a lelküket érintetted meg! Mert a földiek közül egyedül ők imádkoznak majd érted és mondatnak szentmisét üdvösségedért! A Mennyben viszont sokan – akiket nem is ismertél, ám neked köszönhetik megtérésüket –, hálálkodva imádkoznak érted!

678. Amíg élsz, szóban és cselekedettel tégy tanúságot Szent Fiamról – akár alkalmas, akár alkalmatlan –, mert majd azok vádolnak Isten előtt a legjobban, akiknek nem szóltál, jóllehet megtehetted volna!

679. Figyelj gyermekem! Amiként közeleg a világ Utolsó Napja, úgy kell mindenkinek saját élete utolsó napjára készülődnie. Az Utolsó Ítéletkor mindenki abban az állapotában lesz, melyben élete utolsó napján volt. Élted utolsó napja tehát, az Úr eljövetele előtti napod!

680. Ha a halálod késik is, te akkor se késlekedj!

681. Szent Fiam Jézus, az Emberiség Megváltója!

682. Nyomban megveted a hiúságot, mihelyt felismered, hogy a szépség mulandó, mert a halálra vár!

683. Nincs édesebb halál, mint a felkészült emberé, aki még időben élt a Szentségekkel!

684. Sírva jöttél e világra és könnyek közt távozol.

685. A jóknak boldog a halála, a rosszaknak riasztó félelem! – Sajnos mindkettőt láttam a Golgotán!

686. Az elhagyottság és feleslegesség érzése a legiszonyatosabb szegénység.

687. Akinek szórakozás a bűn, az retteg a haláltól!

688. Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát!

689. Ha gyermeki szívvel vágyod, hogy én – a Haldoklók Enyhülése és Vigasza – fogjam majd a kezedet, akkor még most, földi életedben fordulj felém, és ajánld fel magad s a rád bízottakat Szeplőtelen Szívemnek!

      Az Úr hosszasan gondolkodott – majd így szólt:

– Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok és kedvem lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! Aki tőletek ebből elvesz, az boldogtalanságot vesz magára, és én számon kérem tőle gonoszságát! Tisztaságtok, jóságtok és szép földetek láttán, megszaporodnak ellenségeitek és sanyargatni fognak benneteket, ezért példaadó erős hitet és reményt adok nektek, amit itt ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősíthettek.

Én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ Teremtője! Anyát is adok, a Boldogasszony Máriát, a Megváltó Istenfiú Anyját! Róla fogják nevezni országtokat Regnum Mariánum-nak!
Ő legyen a ti Anyátok és örökös Királynőtök, s bajotokban hozzá kiáltsatok! Titeket a népek árváknak fognak vélni, mert nem tudják vagy nem akarják elhinni, hogy én vagyok a ti Atyátok, a Magyarok Istene!
Ekkor, csodálatos szépségű asszony jelent meg, ragyogó fényességben, a fején egy nem evilági Szentkoronával, mely úgy ragyogott, hogy mint milliónyi láng betelítette az egész Földet!

Az Úr lehajolt, megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan:
Minden Pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben és reményben, s közöttünk van valóban Nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását és azt a szívet melengető boldogságot, ahogy édesanyaként, szeretettől sugárzó Szívére ölel bennünket.

(Forrás: internet) (A köv. részekben Csíksomlyó története)

A halálra való előkészület – üdvös elhatározás

658. Bűn nélkül valóként is alá voltam vetve az átmeneti halálnak, mely az egyetlen Kapu az Életbe. Még Szent Fiam sem tett kivételt e törvény alól.

659. A rossz halál gondolata nem gyötört, mert lelkem tiszta volt, és semmiféle bűn nem rémisztett.

660. A halál keserűségét meg sem ízlelve az isteni Szeretetben szenderültem el, és Szent Fiam öröm közt emelt magához e világból, testestől-lelkestől.

661. Az élet nem más, mint utazás a halál felé! Nem értelemszerű-e, ha folyamatosan készülődsz?

662. Ne féljetek! Nyissátok ki szíveteket Krisztus előtt!

663. A bűn az, mely az örök halál állapotába taszíthat!

664. Ne lelkesedj semmi olyanért, amely a lelkek üdvösségre vezető útját bármennyire is akadályozza!

665. Isten nem arra rendelt téged, hogy csak egyszerűen 'élőlény' legyél, hanem a létedhez természetfeletti életet is adott. A természetfelettiséged viszont nem csak abban áll, hogy – a megismerés és szeretet képessége által – van benned „valami”, hanem titokzatos módon és igaz valósággal van benned „Valaki”, maga az Isten. – Szólítsd meg tehát, benső imádban!

666. Jaj neked, ha a halál nem talál a kegyelem állapotában és bűnnel terhelten lep meg téged!

667. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál!

668. Az, hogy mindenki előtted hal meg, figyelmeztetés a számodra, hisz' ne feledd, te is valaki előtt vagy!

669. A halál órájában az üdvösségre szükséges kegyelmekkel azok mellett állok, akik öt egymást követő első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák, és 15 percet a RF titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.

670. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata az örök születésnap. Készülnöd kell rá, hiszen: – Halálra születtél, s az életre halsz meg!

671. Édes gyermekeim! Ha csak töredékesen is, de át tudnátok érezni Anyai Szívemnek a lelkek veszte miatti fájdalmát, bizony nem tudnátok elviselni!

672. Gyermekem! Ha vakmerőn abban bízol, hogy – egyenlőre még nem halsz meg –, rosszul teszed! Mert könnyen lehet, hogy időben észre sem veszed!

673. A halál óráján az elmulasztott és a meg nem köszönt, vagy elhanyagolt kegyelmek aggasztják leginkább a lelket, melyeket az Úr sorra mind megmutat!

674. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mondja majd sokaknak, szomorúan az Isten.

675. Ne halogasd a bűnbánatot (a szentgyónást), mert nem tudhatod, marad-e még időd a töredelmes bánatra és a feloldozás fogadására!

676. Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de haragja bármely nap fellobbanhat, ha meg nem térsz!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Lélek gyümölcse a szeretet
     A hitehagyott keresztény ember életében van egy kegyetlen halál: nem maradhat meg belőlünk semmi, ami "isteni"! Abból az emberből, akinek testi gyümölcsei a paráznaság, tisztátalanság, szemérmetlenség, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.
     Az embernek egész életében a Szentlélek gyümölcseit (Gal 5,22) kllett volna teremnie, bár fordítás pontatlan, az eredeti görög szövegben egyes számban áll: a Lélek gyümölcse a szeretet, amely megnyilatkozik a különböző cselekedetekben. A többi: az öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás és tisztaság mind-mind csak kísérőjele annak, hogy bennünk van a szeretet. Ilyenek ellen nincsen törvény. (Gal 5,23) Nincs többé külső törvény, csak olyan, amely belénk van írva. Nemcsak ösztöneink vannak, hanem az ösztönvilágnál is mélyebben, ahol a Szentlélek érint bennünket, új természetet kaptunk. Ezért képesek vagyunk tisztán és örökre szeretni, megbocsátani, képesek vagyunk bűn nélkül, tisztán és feddhetetlenül élni, és ez nem idegen tőlünk.
Annyira egy a Lélek és a Szeretet, hogy sokszor így beszél Pál: a Lélek szeretete, vagy Szeretet a Lélekben, illetve a Szentlélek közössége. Szent Pál az utóbbit mint köszöntést alkalmazza leveleiben, és most újra bevették a liturgiába, mert kiderült, hogy nem Szent Pál találta ki, hanem a korabeli miséből vette át. Előbb van a miséző Egyház, mint az Újszövetség írásai. „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme (Ki ez? A Szentlélek!), az Atyaisten szeretete (Ki ez? A Szentlélek!) és a Szentlélek egyesítő ereje (közössége) legyen veletek!”
     Ebből fakad, hogy mindenfajta szeretet közösségre törekszik. Még az utánzatok és hamis szeretetek is. Aki szeret, egyesülni akar azzal, akit szeret. És ez normális. A Lélek erő, aki a sokat eggyé akarja tenni, Egyházzá, Krisztus Testévé formálni azokat, akik az egy Lélekben vagyunk megkeresztelve. Az az Erő, amely a jegyeseket egyesíti, a szerelem. A Szentlélek Isten szerelme, aki a Bárány jegyeséhez, az Egyházhoz társulva kiáltja Jézusnak: Jöjj el!

(folyt.)

Szent Pál tanúsága az Oltáriszentség mellett 

    Hogy az őskeresztények már az apostolok korában hittek az Oltáriszentségben és a valóságos jelenlétben, kitetszik az újszövetség időbelileg valószínűleg egyik legrégibb iratából, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből. (Ld. 1Kor 11,23-32)

      Az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, mert tudta, kikre kell várnia.

Íme egy kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen és furulyaszóval közeledett a domb felé.

A tehén hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágos párta és minden nyelvek nyelvén dalolt.

A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt, s minden madár dalra fakadt. Felvidult az Úr lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden örök terve szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!

– Kik vagytok ti? – kérdezte a gyermekeket.

A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.

A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.

– Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.

Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.

Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.

– Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!

– Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kisleány.

– Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.

– Csillagösvényről! – szólalt meg a fiúcska is félénken.

– Országot akartok magatoknak?
– Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyermekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
– Apát meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.

– Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a Jó és a Könyörületes!
– Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.

Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.

(Forrás: internet)

(folyt.)

640. Hiába áltatod magad, hogy szereted Istent, ha felebarátaid üdvössége iránt közömbös vagy.

641. Az életed rövid és vedd megtiszteltetésnek, ha Isten, még tűnő napjaid közben is kér tőled valamit!

642. A csütörtököt és pénteket tekintsétek kegyelmi napoknak! Nagy kegyelmekben részesülnek azok, akik e napokon engesztelik Szent Fiamat, mert ez idő alatt a sátán oly arányban vakul meg, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért.

643. Minden küzdelemre és nagy döntésre, józan emberi eszed szerint készülj – imádsággal és böjttel –, hivatkozz Szeplőtelen Szívem Szeretetlángjára, hogy ezáltal biztosabban elnyerd Isten segítő kegyelmét!

644. Szánd meg tövisekkel körülvett Szívemet, melyet az emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebeznek, és senki sincs aki engesztelné.

645. Az Angyalok Királynőjének tiszteltek, s angyalaimat mégsem kéritek, pedig tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért!

646. Meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek a haszontalant, s miért törekedtek az álnokságra?

647. Aki felebarátját szereti, segíti őt, s imádkozik érte!

648. Legyetek mértéktartóak, mert akit az ördög nem képes rászedni a rosszra, azzal a jót viteti túlzásba!

649. Mondjátok gyakran: Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, és Szentlélek! Mély tisztelettel imádlak, és felajánlom neked a mi urunk Jézus Krisztus Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! Amen.

650. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel a tisztítótűzben szenvedőkért! Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat az isteni igazságossággal szemben.

651. Ha fogadalmat teszel az Úrnak, ne halogasd teljesítését. Fogadalmat tenni nem kötelező, de ha ajkadra vetted, egyazon szabad akaratból tartsd is meg!

652. Szüntelenül vigasztald és engeszteld Szent Fiam Szentséges Szívét, és az én Szeplőtelen Szívemet!

653. Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.

654. Ha a kísértések idején engem hívnátok segítségül, el nem buknátok, mert nevemtől retteg a pokol.

655. Tartsatok engesztelő imaórákat lehetőleg a családokban. Kezdetként, ajánljátok magatokat a Mennyei Atyának, Szent Fiam Sebeinek érdemei által. Ezt lelki olvasmány kövesse, csöndes áhítat és legalább egy rózsafüzér. Ne feledjétek, hogy ahol ketten-hárman összejöttök, ott van az én Szent Fiam is!

656. Életetek legyen csendes és rejtett, hasonló az enyémhez! Jó példátokkal apostolkodjatok!

657. Halálotok óráján hívjátok Jézust és nevemet segítségül, hogy elűzze a gonoszt!

Kövess engem!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A kegyelmi kiáradás
     Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. A két asszony szeretetben találkozik, és Pünkösdöt él át. Simeon is a Lélek ösztönzésére ment a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték a szülei: ez is pünkösdi esemény. És érdemes lenne végignézni a szentek életrajzát. A legenda szerint Assisi Boldog Egyed és Szent Lajos király, amikor találkoztak, egy szót se szóltak, csak hallgattak, utána megcsókolták, megölelték egymást és leborultak egymás előtt.
     Az Egyház alapja az, hogy mindegyikünkben ugyanaz a Lélek van. Más dolog a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni; majd kiderül, milyen lélektől jön ez a szeretet, és más dolog venni a fáradságot, hogy széthúzásunk, meg nem értésünk, vagy éppen baráti érzéseink mélyén végre felfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki létezésünk mélyén félelmetes közösséget hozott létre, s azt akarja, hogy ezt elfogadjuk és vállaljuk. Az Egyház meg van valósítva a mélyben, ott, ahol meg vagyunk keresztelve, de amíg ez áthatja az erkölcseinket, addig bizony igen hosszú és fáradságos az út.
     A közösség szó kulcsfogalom a Szentlélek titkáról szólva. Szent Pál leveleiben is, ahol a Lélek, a Szeretet és az egység ugyanaz: Lélek szerint éljetek! (Róm 8,4), Éljetek szeretetben! (Ef 5,2), Benne (Krisztusban) illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. (Ef 2,21-22) Ez a döccenőmentes beszéd! Ez maga is megrendítő bizonyíték arra, hogy a Szentírás első szerzője nem Pál, Lukács és János, hanem a Szentlélek! Mindannyian ugyanazt a tévedhetetlen nyelvet beszélik, amelyben minden szónak súlya van, s minden mindennel összefügg!
     A Lélek tehát hatalmasan cselekvő erő a hívek szívében, abban a mélységben, ahol az ember a szeretetre születik.

(folyt.)

Az összefüggések és a körülmények (tegnapi folytatása)

     Fontos körülmény: Jézus máskor, ha képletes értelemben beszél, mindig feltünteti és megmagyarázza a képletességet, vagy legalább is utal arra, hogy képletes értelemben beszélt. Így, amikor Jákob kútjánál fáradtan leül, és apostolai eledelt hoznak neki, ő, tanítványai távollétében megtérítette a szamáriai asszonyt, nem akar enni, hanem így sóhajt fel: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” De mivel szavait szó szerinti értelemben vették, „A tanítványok egymást kérdezgették: Talán enni hozott neki valaki?” Jézus azonnal kimagyarázza szavait: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki küldött engem...” (Jn 4,32-34) És mindezt ugyanaz a János evangélista beszéli el, aki − két fejezettel előbb − az eucharisztikus beszédet közli. Hasonlóképp tesz Jézus, amikor az „újjászületés” szükségességét magyarázza Nikodémusnak, aki azt kérdi:„Hogyan születhetik újra az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe…?” (Jn 3,4) Mire Jézus azonnal a segítségére siet és felvilágosítja őt, hogy az újjászületés itt csak lelki, átvitt értelemben veendő, és jóllehet itt is egyszerű hitet kíván, mégis azonnal megmagyarázza neki, mit ért újjászületésen (Ld. Jn 3,3-21). A félreértések felderítése és helyes megmagyarázása Jézus tanítási módszerének egyik állandó eleme!
Ám Jézus (a kafarnaumi beszédében) nem magyaráz ki semmit, nem von vissza semmit. A kételkedő, zúgolódó szavakra csak egy felelete van: megismétli, amit mondott, még világosabban, még határozottabban. S nyomban rá megrója azokat, akik nem akarnak hinni a szavaiban! Jól értsük meg: nem azokat rója, akik talán nem találják el a szavainak rejtett s legyengített értelmét, hanem egyszerűen: akik nem hisznek azokban! „Ez titeket megbotránkoztat? Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (Jn 6,62). „Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van” (47). „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” (64) És végül a még megmaradt tanítványaihoz, a „tizenkettőhöz” fordul, és őket is nyílt színvallásra kényszeríti : „Talán ti is el akartok menni?” (67) Ami lényegében ugyanannyi, mint: Ha nem hiszitek, ti is elmehettek valamennyien! Jézus tehát hajlandó az utolsó hű tanítványokat is feláldozni, hajlandó elszenvedni a visszautasítást összes eddigi hallgatóitól, ha nem hiszik, amit ő nekik a „valóságos ételről” és „valóságos italról”, az ő testéről s véréről mondott. De visszavonni, kimagyarázni, letompítani szavaiból nem hajlandó egyetlen betűt sem!
Voltak, akik nem tudván tagadni Jézus szavainak határozottságát, végső kibúvóul Jézusnak ebbe a mondatába kapaszkodtak bele: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit! Az igék, amelyeket én mondtam nektek, azok lélek és élet.” (63) Ebből azt akarták kihozni, hogy íme, Jézus mégis csak valami „lelki” értelmet tulajdonít a szavainak. Nem igazi test, hanem csak „lélek és élet” értelmében az! Lelki test, vagyis: nem test!
Valóban különös, kétségbeesett érvelés! Mi az a „lelki test”? Annyit jelent-e a „lélek”, hogy nem igaz, amit Krisztus mond?
Jézus ezzel szemben arra mutat rá, hogy az ő szavainak hinni kell, nem pedig megbotránkozni rajtuk. Ehhez fűzi hozzá, hogy nem a test szerint kell ítélni, hanem a lélek szerint, mert csak akkor lesz bennünk élet. Azaz: arról, amit mond, a valóságos jelenlét csodájáról, nem szabad a test, az érzékek szerint ítélnünk, mert akkor persze nem hihetjük el, hogy amit mi a testi érzékünkkel eledelnek látunk, az valójában Jézus teste és vére. A hit nem a test és az érzékek funkciója, hanem a léleké, a szellemé, a kegyelemé! Ezért fűzi is hozzá rögtön utána: „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Tehát nem azt fűzi hozzá: vannak közületek, akik még ott is hinni akarnak, ahol nem kell, és szó szerint veszik a kinyilatkoztatásaimat, holott azokat valami titokzatos belső szellemiség szerint természetesen is magyarázhatnák..., hanem: „vannak, akik nem hisznek”, vannak, akik csak a test szavára hallgatnak. Igazán érthetetlen, hogyan lehet a fenti mondatot, a „szellem és élet” kifejezést félremagyarázni, s éppenséggel a visszájára fordítani azt, amit az Úr előtte is, utána is világosan aláhúz!
Mindezt persze megerősíti a megfontolás, hogy elvégre Jézus az Isten Fia és így mindentudó és előrelátó volt. Hívő keresztények között nem lehet kétséges, hogy Jézus nem találgatott, amikor a jövőre nézve tett kijelentéseket, hanem a jövőbe látott, s az Egyház jövendő fejlődését éppúgy tudta, mint a múltat vagy a jelent. Ha már most Jézus tudta a jövőt, akkor bizonnyal tudta azt is, hogy szavait a kereszténység szó szerint fogja érteni hosszú századokon át. Hogy nemcsak összes tanítványai és nemcsak az első keresztények mind, hanem másfél évezreden át valamennyi híve és követője ilyképpen fogja értelmezni szavait, tudniillik a valóságos jelenlétet.
Mert történeti tény, hogy Jézusnak e kijelentéseit a kereszténység óriási tömege szóról-szóra értette egészen a 16. századig. Amennyiben tehát, Jézus nem szó szerinti értelemben kívánta volna értetni kijelentéseit s ezt egyetlen szóval meg nem magyarázta: ezzel nemcsak tanítványait s hallgatóit ejtette volna tudatos csalódásba, hanem valósággal félrevezette volna az egész kereszténységet, évszázadokon, évezredeken át! Akkor, bármily borzasztó e szó, Jézus lenne a világtörténelem legnagyobb ámítója, aki félrevezette és fétis-tiszteletbe vitte az embereket − csak azért −, mert nem beszélt világosan, és mert nem fűzött hozzájuk egyetlen magyarázó megjegyzést sem, hogy mit és hogyan értsenek. Feltehető-e az Üdvözítőről, a harmadik Isteni Személyről?
A kafarnaumi beszéd nyomán két táborba szakadtak Jézus hallgatói. A hívők és a botránkozók táborára. Ezen ismeri meg Jézus az ő igazi tanítványait: akik hisznek őbenne, és nem riadnak vissza a szeretet ama csodájától sem, melyet az Oltáriszentség magában foglal. Akik pedig nem hisznek neki, akik „kemény beszédnek” tartják az ő legcsodálatosabb intézkedését, azok azzal a kislelkű kérdéssel tagadják meg a hitet: „Már hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” (52)
Ez a szomorú tagadás azóta sem szűnt meg. Ma is kétfelé szakad a világ az Oltáriszentség körül: a hit és hitetlenség világára, s ez a megoszlás megvan, sajnos, a mai napig.
Az eucharisztikus beszéd után az apostolok még csak annyit tudtak, hogy Jézus valami különös, emberileg érthetetlen módon saját testét és vérét ígérte nekik táplálékul, lelkük örök életének biztosítására. Hogy milyen alakban? Hogyan? Milyen közelebbi körülmények között? Kenyér és bor színében-e, avagy másképp? − ezt, János evangéliuma 6-ik fejezetének kijelentéseiből még nem tudhatták. A megoldást, a teljes világosságot csak az utolsó vacsora hozta meg.
Csak amikor Jézus a szertartásos jellegű lakoma végeztével kezébe vette a kenyeret és utána a kelyhet, ünnepélyes hálaimát mondva, így szólt:„Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan: mert ez az én testem és ez az én vérem kelyhe”, csak akkor hullott le végleg a fátyol a tanítványok szeméről az eucharisztikus beszéd voltaképpeni értelme felől. Csak ennek az aktusnak fényében értették meg az apostolok, hogy Jézus a lélek táplálása céljából a kenyér és bor matériáját választotta s annak színe alá rejti saját Testét és Vérét, melyet a lélek táplálékául már előbb megígért.
A csoda óriási volt, minden emberit messze meghaladó; de aki Krisztus szavaiban nem kételkedett, arra nézve a kafarnaumi beszéd értelme összevetve a vacsoraszobában mondott szavakkal, többé semmiképp sem lehetett kétséges.
Sem a kafarnaumi beszéd egyedül, sem az utolsó vacsora, hanem mind a kettő együttesen tartalmazza a katolikus tan teljes, világos értelmét. Az utolsó vacsora megadja a megoldást a kafarnaumi beszéd után még esetleg fennmaradt kérdésekre, a ’hogyan'? kérdésére. A kafarnaumi beszéd pedig megadja a teljes értelmét annak, amit az Úr az utolsó vacsorán művelt. Megmondja, mit értett Jézus e szavakkal: „ez az én testem és ez az én vérem”.
Az első ígéret és előkészítés volt csupán, a második cselekedet és beteljesedés. Megerősíti mindezt, hogy ugyanezeket a gondolatokat fejtik ki már az ősegyház atyái, bizonyságául annak, hogy Jézusnak idézett és megtárgyalt kijelentéseit illetőleg a keresztény ókorban nem volt vita, nem volt értelmezési különbség. Térjünk csak át ezekre az őskeresztény tanúságtételekre!

(folyt.)

     A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig a jóság energiája.

Tódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról. Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken. Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.

Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé. Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott. A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.

Amikor mindenki egybegyűlt,  az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést. Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg a hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között.

A következő intelemmel engedte útjukra: „Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!”

Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket! Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor valaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.

Ám az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. (Forrás: internet)

(folyt.)

626. Szeretetlángom már egész az világon kezd gyújtani, de a választott lelkeknek egyénenként is meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik! E nagy diadal, Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása lesz, miáltal megújul a Föld színe és a Szeretet győzedelmeskedik a szívekben.

627. Ha mindegyikteknek csak néhány lelket is sikerül megtéríteni, Szeretetlángom kegyelmi hatásával, az ezek szívében kigyúló Isten és emberszeretet tüze futótűzként árad tovább, hatványozva engesztelő munkátok sikerét. Ezáltal előbb valósíthatom meg azon ígéreteimet, melyet olyannyira vártok!

628. Szeplőtelen Szívemben az Isten és emberszeretet tüze lángol. Fogadjátok szívetekbe e Lángot, melyet nektek nyújtok és adjátok tovább. Tüzet tűzzel fogunk oltani; a gyűlölet tüzét, a Szeretet Tüzével.

629. Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja. Vidd e lángot, gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább! Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket.

630. Amint nevemet ismerik az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is!

631. Ne feledjétek! A Küzdő, a Szenvedő és a Megdicsőült Egyház emberiségének összefogó ereje kell és amint megígértem, Szeplőtelen Szívem végül győzedelmeskedni fog! – Segítsetek, és részetek lesz ebben a győzelemben!

632. Ti engem az Irgalmasság Anyjának hívtok, mégsem szűntök meg a Szenvedések Anyjává tenni, mivel folyton megújítjátok Fiam és az én kínjaimat!

633. Tartsatok bűnbánatot, hogy a belétek vetett anyai reményem ne csalatkozzon, nagy keserűségemre!

634. Az est leszálltával kérdezd meg önmagadtól, mit tettél Fiam országának eljöveteléért. Ne légy magaddal soha megelégedve. Pihenni csak az égben fogsz. Fáradozásod jutalma nem e világból való jutalom.

635. Nálam van minden kincs, hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem.

636. Ti kevesek! Még a legkisebb szenvedést és megpróbáltatást is ajánljátok fel Istennek engesztelésül, mások megtéréséért!

637. Szent Fiam nem a vonzó megjelenésével, nem üdvösséges igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott Keresztáldozatával! A szenvedést ezzel a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi lemondásnak és szenvedésnek! Vállalj részt te is Jézus megváltó munkájában!

638. Engesztelés, ima és áldozat. Ez a ti eszközötök!

639. Vigyázz! Az ellenség igen nagy önmegtartóztatásra is ösztönözhet, hogy ezáltal tegye erőtlenné a testedet, ezzel is akadályozva lélekmentő szándékodat!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Az élet egyetlen értelme az istenfiúság
     A keresztény fejlődése Krisztus méreteire nem elsősorban aszketikus erőlködés eredménye. Nem csupán küzdelem és állandó önmegtagadás, jóllehet enélkül nincs Krisztus-követés, de ez csak első feltétele, nem pedig maga a szentség. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által. (2Kor 3,18) A Szentlélekkel való átitatódás és átalakulásunk a dicsőségben együtt halad ugyanazon ritmusra, hiszen ugyanarról van szó. Kezdetben a hívő csak a Lélek zsengéit birtokolja. Majd megtapasztalja a dicsőség növekedését, lehet, hogy nagyon fájdalmasan. Amikor egyedül marad, amikor a sötétben felragyog, hogy élete egyetlen értelme az istenfiúság. Azután megigazul a Lélek által és lassan, szinte észrevétlenül átalakul. És egy nap a dicsőséges Krisztushoz hasonul az ő feltámadásának ereje által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét. És Krisztus azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja majd gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (vö. Fii 3,9-10.21) Ez az átalakítás a Szentlélek műve, aki itt egyszerre működik Isten erejeként és dicsőségeként. Ezért az Efezusi levélben együtt szerepel a három: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által. (Ef 3,16) 

(folyt.)

Szeretettel köszöntök minden Édesanyát,

aki meghajolt az anyaság szentsége előtt!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:

Az Úr szelíd szavakkal beszélt: „Te és minden családanya, akik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és mindenek fölött a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak feladatát, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.” (III/155)

Engesztelés, bűnbánat – az emberiség esélye

617. Édesanyai Szívem aggódva tekint reátok! Ha az emberiség le nem tér a bűn útjáról és nem kér bocsánatot Istentől, szörnyű pusztulást vonhat magára!

618. Megmentéstekre, egy új és hatékony kegyelmet esdtem ki számotokra a Mennyei Atyánál: ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább! Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett.

619. Ne kérdezzétek, hogy miért nem teszek világraszóló csodákat! Mert minél nagyobb csodákat tennék, annál kevésbé hinnének nekem. Mint megértő Édesanyátok, az első szombatokat is azért kértem Fatimában, hogy veletek összefogva megmentselek benneteket, de ti nem teljesítitek! Szívem bánkódva néz le rátok. Tartsatok tehát bűnbánatot és érjetek meg!

620. Gyermekeim! Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy Szívemen keresztül oszthassa ki kegyelmeit. Az embereknek tőlem kell kérniük a kegyelmeket, miként a békét is, mert Isten énrám bízta ezt. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Szeplőtelen Szívemet is tisztelet övezze. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a Lángot, mely a Szívemben ég, hogy megújuljon lelkében az egész emberiség!

621. Engeszteljétek Szent Fiam végtelenül megbántott Szentséges Szívét és az Ő kérésére az én Szeplőtelen Szívemet is, mely értetek lángol!

622. Én anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok, csak az engesztelés idejét ne halogassátok!

623. Bár hallgatnátok ma Isten szavára, népem, ne légy kemény szívű!

624. A Föld most olyan, mint vihar a előtti természet, mint a tűzhányó, mely ha kirobban, pokoli füstjével öl, vakít s rengésével romba dönt mindent. Forr a gyűlölet krátere, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. Ám én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot A most készülő rettenetes viharban érezni fogjátok Szeretetlángom fel-felvillanó, eget-földet bevilágító fényességét, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és ezáltal meglátják az Isten felé vezető utat.

625. Istenanyai vágyam, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Ezért adom szívetekbe Szívem Szeretetlángját, mert ez az a Láng, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A magasságból jövő erő
     Jézusról megjegyzi Szent Lukács, hogy erő áradt ki belőle. Ez az erő a Szentlélekkel van kapcsolatban, hiszen Jézus működése kezdetén a názáreti zsinagógában egész eljövendő működését Izajás könyvéből idézi: „Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket...” (Iz 61,1). És mennybemenetele előtti utolsó szavai Lukács evangéliuma szerint az Atya ajándékáról szólnak, magasságból jövő erőről, aki maga a Szentlélek: „Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.” (Lk 24,49) Az Apostolok cselekedetei kezdetén, amely szintén Lukács műve, nem hagy kétséget afelől, hogy ez az erő a harmadik isteni személy, mert ott ezt mondja maga az Úr Jézus: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket.” (ApCsel 1,8) Mert Pünkösdkor született meg Krisztus Titokzatos Teste, s amint Jézus Krisztus emberségét az Atya erővel, azaz a Szentlélekkel kente fel, ugyanúgy Titokzatos Testét, az Egyházat is a Szentlélek erejével hozza létre.
     Az Egyházban nagyon sok rossz van – általunk. Aki a botrányt keresi, az megtalálja benne, papok és hívek életében egyaránt. Ugyanakkor jelen van az Egyházban a Szentlélek, a hatalmas, feltámasztó, isteni erő is. Ezért érdemes az Egyházba belépni és benne maradni. Rajta kívül ezt a Lelket nem ismerik. Csak mint személytelen erőt fogják fel, de mit segíthet rajtunk egy személytelen erő, akit nem lehet megszólítani?
Jézus nyilvános működése során megtöri a sátán hatalmát Isten erejével – a Lukács-evangéliumban így olvassuk: Isten ujjával. Ez a sátán hatalmát megtörő Isten ujja maga a Szentlélek, ahogy Krisztus világosan állítja: „De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20), vagyis végleges uralma. 

(folyt.)

SZENT FLÓRIÁN
Május 4.
  †  Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

595. A szeretet hiányának oka: lustaság, mivel a szeretet lényege az áldozatra való készség!

596. Ha Istentől irgalmasságot vársz a magad számára, légy te is irgalmas embertársaidhoz!

597. Az igaz szeretetnek nem lehet az indítéka sem a szépség, sem a gazdagság sem a hatalom, mert ezek a hiúság és a múló felszín tárgyai. A valódi szeretet tárgya-vágya mindig az örökkévaló lélek, melyhez minden más csupán, külsőség és időleges ajándék.

598. A szereteted nem lehet sem személyválogató, sem ideig tartó, sem pedig mulandó dolgok indítéka!

599. Se áldozat, se kereszt, se keserűség, se elhagyatottság, se üldöztetés ne fékezzen a lélekmentésben!

600. Gyermekem! Ha részvéttel vagy a szenvedők iránt, és ha az elesettben Fiam arcát ismered fel, akkor nyilvánul meg igazán a te szereteted.

601. Ha valakit nem az Istenhez való hasonlóságáért szeretsz, akkor sajnos személyválogató – sőt –, bűnre hajló is lehet a te „nagy” szereteted.

602. A gazdagság önmagában nem bűn, viszont hatalmas lelki teher és felelősség az embertársak felé!

603. Mindenekelőtt a lelkek javát nézd, imádkozz az üdvösségükért és hozz meg minden áldozatot értük!

604. Életelved ez legyen: Amely tiszta cselekedetet a lelked szívesen fogadna, azt tedd mással, de ami ellen tiltakozik a lelked, ne kívánd embertársadnak!

605. Gyermekem! Soha ne légy kárörvendő más balszerencséje láttán, még akkor se, ha az ellenséged!

606. Sajnos, a világ fiainak természete; képmutatás és aljas ravaszság, és miként a hitetlen politikusok, ők is ettől várják a sikereiket. – Te ne légy ilyen!

607. Vajon, szeretheted-e igazán az én Szent Fiamat, akit nem is látsz, miközben alig szívleled azokat, akik pedig a szemed előtt vannak?

608. Gondold el, vajon használ-e neked, ha külsődben szelíd galambnak mutatkozol, a lelked meg kígyó?

609. Jézus igaz követőjének nem lehet ellenségképe, mert aki bajt okoz neki azt barátjaként kezeli, hiszen végtére is alkalmat kapott tőle, hogy Istenért valamit elszenvedhessen.

610. A valódi szeretet nem ismeri a lehetetlent, mert eleve azt hiszi, hogy mindenre képes.

611. Kevéssé érdem valakit a szerencséje napjaiban szeretni, ám annál inkább érdemszerző, ha elesettsége idején karolod fel őt – szeretetből.

612. A szeretet nélküli ember: fény nélküli lámpás.

613. Szentül szeresd a rád bízottakat, mert különben olyan vagy, mint akik még nem hallottak Fiamról.

614. Értsétek meg, hogy nem csak a saját, de mások üdvösségéért is felelősek vagytok!

615. Az isten- és emberszeretettől indíttatott lélekmentés olyan érdem, melynek értéke már a földön is jelentős, de az örökkévalóságban felmérhetetlen.

616. Különös gondod legyen a rádbízottakra és környezetedre, mert felőlük szigorúbban von kérdőre az Isten. Szeresd tehát felebarátodat! Kövess engem!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek maga a Magasságbeli ereje
     Szent Péter például így ír: Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért...   Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. (1Pét 3,18) A Szentlélek Isten cselekvése a maga mindenhatóságában. Ezért hívja az Anyaszentegyház nagy események előtt: „Teremtő Lélek, jöjj közénk!” Mindig teremtő, nem alakító, nem díszítgető, nem a problémákat elfedő. Ahol a szent liturgia említi az Isten Lelkét, ott a teremtéshez hasonló isteni erő árad: a konszekrációban, a transz-szubsztanciációban, amikor a kenyér és a bor színe alatt a feltámadt Krisztus megjelenik, valószínűleg ugyanaz történik, mint amikor Jézus feltámadt. A Szentlélek megteszi, hogy millió és millió helyen találkozzon híveivel, immár a hit sötétjében. A feloldozásban is ilyen erő árad: megsemmisül a múlt. Ezért Szent Lukács evangéliuma az angyal szavát idézve, mintegy párhuzamos kifejezésként ugyanazt ismételi, amikor így szól Máriához: „A Szentlélek száll tereád, a Magasságbeli ereje borít el téged.” Ez zsidós beszéd, gondolatpárhuzam: a Szentlélek maga a Magasságbeli ereje.
     A Szentlélek teszi képessé Máriát, hogy Isten Fiának anyjává legyen, és így bizonyítja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Isten mindenhatóságának műveiben jelen van a Szentlélek. Már a teremtésben is, hiszen ezt olvassuk: Isten Lelke a vizek felett lebegett (Ter 1,2), a megtestesülésben, ahogy az imént láttuk, valamint Jézus feltámasztásában és a mi feltámasztásunkban az utolsó napon. Az Úr Jézus működése az evangéliumi hagyomány szerint, a Lélek erejében bontakozik ki. A szentírók hol erőről beszélnek, amely kiárad, hol Szentlélekről, hol pedig, nagyon érdekes módon, a Lélek erejéről. Ez ahhoz hasonló kifejezés, mint a „Róma városa”, ahol a város maga Róma. A Lélek ereje az az erő, amely maga a Szentlélek Úristen. Igen, csak azért jött el Krisztus, hogy megadja a Szentlelket, aki által fiak leszünk, és így kiáltunk Istenhez: Abba, Atya! 

(folyt.)

Virágok Anyák napjára. Harmadik (befejező) rész

     A szentmise áldása után a szülők átvonultak a közösségi terembe, ahová a gyermekek nagy örvendezéssel sorra hordták a virágokat. Én is vártam a magamét, de az enyémek csak nem jöttek. Minden anya arca ragyogott a büszkeségtől, én meg tekintgettem jobbra-balra, nagy művigyorral...
Már a harmadik pogácsát majszoltam "lányos zavaromban", amikor végre megjöttek a drágáim egyetlen hervatag virággal – ráadásul –, ketten hoztak egyet! Majdnem sírtam és értetlenségemet nem kimutatva, megpróbáltam kedvesen megkérdezni tőlük, hogy "dúsabb levelű nem volt, és miért hoztatok csak egyet?". A válaszuk azonban életre szóló vigasz és éltető erő volt számomra:
– Megbeszéltük ketten, hogy ezt hozzuk teneked, mert ez az a virág, mely a leginkább rászorul a te gondoskodó anyai szeretetedre! – Majd átszellemült, ragyogó arccal folytatták – a másikat már odavittük a Szűzanyának azért, hogy édesapát ne hagyja bűnben élni és hogy visszatérjen hozzánk! 
     Nem bírtam tovább! Elkapott az a fájón édes és boldog zokogás, amit még soha nem engedtem meg érzelmeimnek! Meg se tudtam szólalni. A szívemet olyan melegség forrósította, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok! Nem láttam senkit hármunkon kívül, szinte egyedül voltunk a világmindenségben. Ez a boldogság már természetfeletti volt! Megöleltem őket és most már tudtam, hogy helyesen nevelem őket és már az sem fájt, hogy egyedül! 
     A legrekkenőbb nyár volt már, amikor egy telefonértesítést kaptunk a Központi Kórházból, hogy a férjemet az intenzíven kezelik. Állítólag az utcán lett rosszul, többször volt már kórházban és régóta egy szűkös albérletben lakott betegen, magányosan. Áttétes rákja volt.

     Azonnal bementünk hozzá. Több mint három éve nem láttuk egymást és úgy dobogott a szívem, mint a legelső randevúnkon. Alig ismertem meg. Az arca sovány, beesett volt és sápadt, a szeméből azonban egyre csorgott a könny. Alig tudott beszélni de az a kevéske szó is egyfolytában bocsánatkérés volt. Én és a gyermekek, mélyen megbocsátottunk neki és efelől meg is nyugtattuk. Elhívtam a papunkat, aki meggyóntatta és feladta neki a Betegek Szentségét és utána egészen megnyugodott. De a legmeglepőbb az volt, hogy mint aki iszonyatos tehertől szabadult, mindjárt fel is akart kelni. Ez a "csövei" miatt persze nem ment, a lényeg azonban, hogy csodamód erőre kapott egyszeriben. Másnap haza is adták és újra itthon volt. A gyermekek nem győzték "apukának" szólítani, alig tudtak betelni vele. Eredendően jó betegbiztosítása volt, így heti kétszer megnézte egy orvos. Gyenge volt ugyan, de ellátta magát és a gyógyszereit rendesen beszedte, mint megtudtam morfium is volt közte. Később, másoktól tudtam meg, hogy a "nagy románca" csak másfél évig tartott, utána őt hagyták el, amikor a betegsége jelentkezett és a munkahelyét is elvesztette. Becsületére legyen mondva, hogy "nem volt képe" visszajönni a család "terhére". Valóban korrekt ember volt, most hogy mélységes bűnbánatot tartott, egyenesen szentként néztem rá!      

     Vasárnap, amikor elmentem a gyermekekkel a misére, ő sírva fakadt, mert nem volt képes velünk tartani. Három hetet éltünk így megbocsátásban és valami hihetetlenül bensőséges szeretetben, amikor egy reggelre holtan találtuk a szobájában, kezében a rózsafüzérével.
     Isten és ember előtt ő volt a férjem, ő volt gyermekeim apja, ő volt a tékozló fiú, aki korrektül levezekelte a bűnét és lám, ő lett a Szűzanya bűnbánó gyermeke. Ez volt a legmegrázóbb, de mégis a legszebb Anyák Napja számomra!
     A kis növénykét gondosan átültettem, és az virágba borult. Máig is megvan! Áldott legyen az Isten!

A felebaráti szeretet – a jóember ismertetője

576. Minden embert Anyai Szívemben hordozok, és nagyon fájlalom, ha egy is elvész azok közül, akiknek váltságáért Szent Fiam kínhalált szenvedett.

577. Kimondhatatlan fájdalom gyötri szívemet, amikor annyi lelket látok a kárhozat szélén. – Segítsetek! Segítsetek nekem, megmenteni a lelkeket!

578. Mindannyian vállaljatok részt Szent Fiam megváltó munkájában! – Hozzatok áldozatot a lelkekért!

579. Míg egyetlen ember is van a Földön – aki Fiamat nem ismeri és mindenek fölött nem szereti –, addig egy pillanatig sem nyugodhatsz!

580. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!

581. Vigyázz, hogy ne engedj a legkisebb megalkuvásnak se, mert a bűnben nincs csekélység!

582. Féljétek az Urat, szolgáljatok neki igaz szívvel és örömmel, s járuljatok eléje lelkendezve.

583. Mily gyakran hullattam keserű anyai könnyeimet, melyre sokan fel sem figyeltek! Most is könnyek közt esdeklek hozzátok: – Térjetek meg, mert Édesanyai Szívem, aggódik üdvösségtekért!

584. A Megváltó társaként szenvedtem Fiammal, és még kínjaim közepette is fájlaltam, hogy Júdást bűnbánat nélkülinek, a konok bal-Latort pedig kétségbeesni láttam. – Ti határtalanul bízzatok Üdvözítőtökben!

585. Akik fényt derítenek rám, azok az én apostolaim, és rájuk a szívem melengető ragyogását árasztom.

586. Gyermekem! Az apostolkodásodnak annyi a hatékonysága, mint amennyi a szíved őszinte odaadása!

587. Ha valamivel megbántanak, te ne sértődj meg! Gondolj Üdvözítődre, mi mindent viselt el teéretted.

588. A modernkedés felvett álarca mögött, nehogy közömbös, cinikus és rest lelkekké váljatok, mert ez könnyen megátalkodottsággá kövülhet a szívetekben, s ez sajnos kárhozatba húzhatja a lelketeket!

589. Jól fontold meg miről és kik előtt beszélsz, és mérlegeld minden szavadat abban a tekintetben is, hogy később mi következhet abból.

590. Szeretetedet mindenki felé mutasd ki, akár szegény, akár gazdag, jóbarát vagy ellenség, mert valamennyien Isten képmásai, és Szent Fiam érettük is kifizette az üdvösség árát!

591. A lelkek mentésén fáradozó, megmenti a sajátját.

592. Valamennyi felebarátod, a 'jó megjelenés' hiányában is Isten képmása – még akkor is –, ha fogyatékos vagy szükségben szenvedő!

593. Gyermekem! Sokkal több vagy mint tudni véled, és jóval többre vagy hivatott, mint magadról érzed!

594. Ne szeresd a világ dolgait, mert mindaz csak külsőség, káprázat és a test kívánsága, mely nem az Atyától van. Az anyagi világ, a kínálataival együtt egy szempillantás alatt képes elmúlni, de amit Istenért és a felebarátért cselekszel az megmarad mindörökké.

Virágok Anyák napjára. Második rész

     Egyre csak az járt a fejemben, hogyha a házasságomat nem is tudom megmenteni – pedig a férjemet szerettem –, legalább a családomat mentem meg, a két gyereket.
Ettől a naptól kezdve újra elkezdtünk templomba járni és a fiacskám még ministrálni is beállt.
Igen, világosan megállapíthattam, hogy a gyermekek sokkal fogékonyabbak még a kegyelmi élet iránt is, mint a felnőttek többsége! Valahogy nekik nem volt cseppet sem unalmas a Szentmise, mely nálam is elnyerte újra a lelki helyét.
     A férjem, egyszerűen eltűnt az életünkből! Ez hatalmas csalódás volt nekem, mert jó apának és férjnek látszott és én abban a hiszemben voltam, hogy szeretjük egymást és ez így marad mindig, mert a jóság kitörölhetetlen az ő emberségéből is.
Az ismerőseim folyvást azzal vigasztaltak, hogy örülhetek, hogy ilyen "rendes" férjem volt, aki nem pereskedik, hanem csak simán "lelépett". Én azonban féltem a későbbiektől, mert ha abból  a nőcskéből is kiábrándul, egyszeriben kitörhet belőle az "apasági ösztön", minden jogi következményével együtt. Bensőmben folyvást szorongtam, még ha igyekeztem is ezt nem kimutatni, de kétségeim voltak, hogy meddig tudom ezt a közömbös "fa arcot" mutatni? A gyermekeimben találtam meg valamennyi földi örömömet. Kőszobornak és csúfnak, esetlennek éreztem magam. Mi voltam én és mivé lettem?
     Férfi nélkül nem volt semmi önkontrollom, sem a megjelenésemet, sem a gyermeknevelésem helyességét illetően. Olyan borzasztó, hogy a problémáimat nem beszélhetem meg senkivel! Egyedül maradtam! Tele voltam komplexusokkal, mert minden az én hibám! Mégis volt valami, ami addig soha, esténként együtt imádkoztuk a rózsafüzért – érte is!
     Harmadik éve hogy elhagyott a férjem, jóllehet a formális válás nem történt meg. Nekem ez nem volt sürgős, mert férfire rá se tudtam nézni, és Istent a legkevésbé sem akartam megbántani! Valahol mélyen a tudatom alatt, még mindig reméltem.

     Beköszöntött a harmadik magányos május. Anyák napján ott maradtunk a templom egyházközségi rendezvényén. Az oltár két oldalán nagy mennyiségű cserepes virág illatozott egy-egy talicskában. Az atya szentbeszédében kitért arra, hogy az anyaság nem csak a leggyönyörűbb hivatás a földön, de az egyik legkeményebb munka, felelősség és Istennek tetsző életáldozat, ezért érdemel minden édesanya elismerést és jutalmat. Kezével rámutatott a nagy halom virágra és hozzátette, hogy a mise utáni agapén a gyermekek választhatnak egy-egy cserép virágot az édesanyjuknak.

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Isten, maga a szeretet
     Istenben a legvégső titok a Szentlélek. Rajta kívül minden csak árnyék, látszat, halálra szánt, értelmetlen a földi világban is. Igazi valóságunk olyan realitás, amelyhez képest minden csak árnyék, s csak annyiban létezik, amennyiben ehhez köze van. Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. (1Jn 3,1) Tehát Istent ismerni és az embert ismerni, ugyanaz: a Szentlélek titkát ismerni. De mi magunkat sem ismerjük, ha nem ismerjük őt, a szerető Atyaistent. És hogyan ismerhetjük meg az ő mélységeit és a mi mélységeinket? Csakis a Szentlélekben, mert azt, hogy ő bennünk él, a nekünk adott Lélektől tudjuk. Ő az a szent kenet, amelyet megkaptunk, és ezért Szent János szerint mindent tudunk. Aki ezt tudja, az mindent tud, nincs szükség több tanításra. A minden: Isten végső titka, hogy ő maga a Szeretet, és a mi legvégső titkunk, hogy Lelkét, szeretetét árasztotta belénk. Enélkül viszont semmit sem tudunk és semmink sincs. Akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. Ha vallásosságunk, keresztény hitünk, nem ennek a végső misztériumnak boldog birtoklása, akkor szerencsétlenebbek leszünk egy nap mindenkinél, mert magunkban is csalódnunk kell, és abban az Istenben is, akit elképzeltünk magunknak. Pontosabban: képtelenek leszünk tovább szeretni magunkat, mert elveszítjük azt az Istent, aki feltétlenül és érdemek nélkül is szeret minket.
     Ki az, akiről azt állítom: „én vagyok”? A válasz: Isten Lelkétől, a Szentlélektől átjárt nyomorult létező, akit a végtelen Isten megmagyarázhatatlan módon öröktől fogva és mindörökké szeret. 

(folyt.)

Az Oltáriszentség tisztelete – a tiszta szeretet

559. Már földi életemben a legmélyebb áhítattal voltam Fiam Szeretet-Szentsége iránt, melyet az Utolsó Vacsorán önmagát adva hagyott ránk, hogy velünk maradjon az idők végezetéig s beragyoghassa életünket.

560. Fiam mennybemenetelét követően az volt a legnagyobb vigaszom, ha a Szeretett Tanítvány kezéből magamhoz vehettem az Eucharisztiát, s Anyai Szívemben magamhoz ölelhettem édes Üdvözítőmet.

561. Az Oltáriszentségben nem csak isteni Fiammal, de az Atyával és a Szentlélekkel is találkozol!

562. Ó gyermekem! Neked, túl kell szárnyalnod erényekben az angyalokat, mert nekik nem adatott meg, hogy Szent Fiamat magukhoz vegyék.

563. Jézusom Szíve dobog az Egyház Szentségeiben.

564. Jézust – a lelkek pásztorát –, imádni jöjjetek!

565. Hidd el, nincs szentebb és érdemszerzőbb zarándoklat, mint meglátogatni a Szentségi Jézust!

566. Mielőtt Szent Fiamat magadhoz veszed, mond háromszor: „Uram, nem vagyok méltó, hogy...”

567. Az emberek többsége mulandó értékek után szaladgál, miközben az örökkévaló dolgokat feledi.

568. Aki az Eucharisztiát szokásból veszi magához, ne reméljen rendkívüli lelki hasznot – sőt fájó –, de ítéletet vonhat magára!

569. Gyakran látogasd a Legméltóságosabb Oltáriszentséget – akkor is –, ha nem veheted magadhoz!

570. Engem Királynőnek neveztek, mégis közömbösen hagyjátok, hogy Fiam a lelkek Koldusa legyen?!

571. Fiam szüntelenül hívja a lelkeket, ám mégis oly kevesen járulnak Eléje. Édesgeti a lelkeket, de igen kevesek hálálják meg Neki. Kegyelmeket osztogat, de alig akad valaki aki egyáltalán elfogadja azokat.

572. Szent Fiam egyetlen vércseppjének hiábavalósága is végtelen fájdalommal tölti el Anyai Szívemet!

573. A szeretetedet bizonyítja, ha imádva szemléled az édes Üdvözítőt, és próbálsz a kedvében járni.

574. A szentáldozásnál minél inkább engeded, hogy én cselekedjem benned, annál inkább dicsőíted Jézust, mert van-e valaki, aki jobban ismeri és szereti Őt?

575. Jegyezd meg; ahol Fiam van, ott vagyok én is! Kövess engem!

Virágok Anyák napjára. Első rész

     A házasságunk súlyos válságba került, pedig gyönyörű katolikus esküvőnk volt. Nem tudom hogyan történhetett, hiszen gyermekeink négy és hatévesek voltak már, amikor a férjem egyre inkább kimaradozott. Kezdetben természetesen nem gondoltam semmi rosszra, hiszen lelkiismeretesen dolgozott, mígnem egyszer be is jelentette, hogy elválik és elköltözik. A bejelentése teljesen lebénított. Nem emlékszem, hogy bármit is tudtam neki erre válaszolni.
11 évi házasság után, magunkra hagyott! A gyermekeket nyugtatgattam, de magam nem is tudtam, mit tegyek. A többségében már elvált barátok és "kapcsolatban élő" ismerősök, szinte önigazolásul vágták fejemhez az álságos kérdést, "hogyan lehet ez, hiszen nektek egyházi esküvőtök volt. Hát ennyit segített a "szentség"?" Ó,  ilyenkor milyen jól ismerik a "dolgokat"!
     Mindazáltal, magam is elgondolkoztam ezen. Igen! A házasságkötésünk szentségi volt ugyan, de a mindennapi életünk az utóbbi években már egyre kevésbé, és erről magam is tehetek! 
Elmaradoztak a vasárnapi szentmisék, eleinte okkal, majd természetszerűleg. Nekem mint nőnek és anyának kellett volna figyelmesebbnek lennem e tekintetben is, mert a férjem bagó-hitű családban nevelkedett, így gyökértelen hitében könnyebben hatott rá a világ "realitása". Most tehát egyre csak magamat vádoltam, fájt a szívem és sajgott a lelkem is, és szégyelltem magamat Isten előtt is a hűtlenségemért! Valahogy én is úgy voltam magamban, mint Éva ősanyánk, amikor próbálta engedetlenségét másra hárítani.
Elmentem tehát egy atyához gyónni és megkérdeztem tőle, hogy miként lehetséges, hogy Isten ilyen könnyen hagyja szétesni azt, amit Ő maga szentesített? – persze hebegtem össze-vissza.
     A gyóntatónak szeme se rebbent, de a válasza rövid és velős volt.
– Leányom! A házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az együtt imádkozás, az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel! Egyszerűen, ti kiléptetek a kegyelem "biztonsági köréből"!
     A lelkem, mindjárt megértette amit mondott, de az eszem tele volt lázongó gondolatokkal és kértem, hogy ezt fejtse ki bővebben.
– Nézze! Két ember együttélése egy életen át – emberileg –, csaknem lehetetlen! Isten épp ezért adta a Házasság Szentségét, hogy természetfeletti módon segítse a házasokat, egy boldogító szeretetben megélhető és üdvösségre vezető családi életre. Erre mondja Jézus, hogy így "többé már nem ketten vannak, hanem csak egy testként"! De kedves leányom, ez az „egy testben” való lelki életre is értendő! Ha az együtt imádkozást, a másik lelki üdvére való ügyelést, a misére járást, a gyónást és a szentáldozást elhanyagolják, akkor Isten segítő kegyelmeit a lélek nem tudja önerősítésére fordítani, tehát sorvadásnak indul, hiszen nem jut "táplálékhoz"! Hiába élnek akár milyen szépen "egy testben", ha a lelkük meg külön-külön ténfereg az éhségtől, míg egyszer csak észrevétlenül meghal. Ez történt önökkel is lányom! Míg a lelkük csendben haldoklott, az összetartó szeretet kötelékei foszladoztak, és a test vette át az uralmat a divatos értékek és vágyak felé. De kétségbe nem szabad esnie! Isten segítő kegyelmével ezt is visszájára lehet fordítani, persze ezerszerte több áldozattal, mint amit a rendszeres lelki élet jelentett volna!
     Azelőtt, amíg rendszeresen fogadtam a Bűnbánat Szentségét, ez mindig nagy megkönnyebbülést és felszabadultságot okozott számomra – most azonban, jóllehet évek bűneitől szabadultam meg –, mégis letörtebb voltam, mint akit fejbe vágtak! Önvád volt bennem, felelősnek éreztem magam amiért hanyagságom miatt a férjem lelki üdvét is veszélybe sodortam! Bántam már, nagyon bántam és nem tudtam a kiutat. (folyt.)

MÁJUS A SZŰZANYA HÓNAPJA

https://youtu.be/IkqRRBIyac0

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek misztériuma
     A Szentlélek mintegy az Isten szíve, legmélyebb valósága. A szív az ember számára azt a mélységet jelenti, ahol identitásunk, önazonosságunk valódi forrása rejtőzik, ahol egyre inkább önmagunkká válunk, vagyis a személyt a maga felfoghatatlan valóságában. A Biblia nem ismeri a személy szót. Ezért használja a szív képét. De Szent Pál gyakran lelket említ a szív helyett. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által. (Róm 8,10) És: Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. (Róm 8,16) Annyira egy a Szentlélek és a mi lelkünk, hogy Szent Pál szövegeiben néha nem tudja az ember, hogy mikor melyikről van szó, kis- vagy nagybetűvel kell-e írni. Ez a bizonytalanság a legnagyobb keresztény öröm forrása, az emberi lét legvégső és legcsodálatosabb misztériuma.
     Annak tehát, aki a Szentlélek misztériumához kíván közeledni, tudnia kell, hogy a Lélek az ember szívében, lelkében, személyében beláthatatlan mélységben lakozik. Ezt nem lehet értelemmel „végiggondolni”. Valahogy azt hiszem, itt a gyökere annak a parancsnak, hogy szüntelenül imádkozzatok. A Szentlélek Isten kimondhatatlan titkának mélysége, ő a valóság, a realitás. 

(folyt.)

     Ezzel a címmel jelent meg az Új Ember kiadásában Donald H. Calloway Mic könyve. Időszerűségéhez nem szükséges magyarázat! Alább Horváth Mária személyes hangú írását olvashatják Szent József ünnepén.

     Két évvel ezelőtt Karácsonykor, az egyik 6 éves kisunokám hirtelen megszólalt:

– Miért van háttérben Szent József? Miért nem beszélnek róla? Ő menekítette meg a Szent Családot Heródestől és vitte ki Egyiptomba! Neki jelent meg az angyal! Én nagyon szeretem Szent Józsefet. Ő gondoskodott Szűz Máriáról és Jézusról! És Ő  nevelte fel! Nagyon szent volt és alig említik meg....-
     Meglepődtem ettől a nagy tisztelettől és kijelentéstől. Egy gyermek tiszta szívével jobban látja Isten Országának igazságait, mint mi. 

Kicsoda is Szent József?

     A Mennyei Atya a Lelkéből elküldte a Földre egyetlen Szent Fiát értünk – ezért keresnie kellett egy apát számára. A Mindenható Atya a Fiát – valójában átengedte egy földi apának, hogy segítse, nevelje, tanítsa, védelmezze és gondozza. Ehhez a kiválasztott feladathoz egy teljesen tiszta, Istennek átadott szívet-lelket kellett találnia, aki boldogan fogadta Szeplőtelen Leányát, Máriát feleségének.
József volt, aki először fogta meg a Gyermeket Mária után, először ölelte meg és csókolta meg, ő tanította az Írásra, és Máriával együtt az imádkozásra – a munka örömére, és mindenre, mert ő volt az apukája. Ő védte meg a gonosztól, a rossztól, és vigyázott rá és Édesanyjára. Azt is figyelte, ki bántja Jézust, mert oltalmazta és megvédte, amikor más gyermekek bántották. 

Szent Józsefet idős emberként szokták ábrázolni, gyakran emlegetik is idősként, de tévednek. A Mennyei Atya nem egy öregembert választott Fia apukájának, hanem egy erős ifjút, aki mindenben tud gondoskodni Jézusról és Máriáról. Józsefnek sokat kellett dolgoznia, hogy eltartsa Családját. Bizonyára pár évvel idősebb volt a Boldogságos Szűznél, de semmiképpen nem lehetett idős ember, aki gyalog Názáretből elvezette az áldott állapotban lévő hitvesét Máriát Betlehembe – aki kivezette szent Családját Betlehemből Egyiptomba, és számos utat tett meg Jeruzsálembe is. Az Angyal a Szent Családra váró veszedelemről már Józsefhez, mint családfőhöz szólt, miként évek múlva szintén Őt értesítette az Úr Angyala, a hazamenetel örömteli idejéről. 

     Elérkezett  Szent József ideje. Mi a könyv címének az oka?
A világ helyzetét tekintve pontosan érthetjük, miért lett ennyire jelentős Szent József szerepe. Egyházunk válságos helyzetben van, a Hajó viharba került, sőt, zátonyhoz közeledik. Jézus Krisztus Egyházának nagy védelemre és segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtisztuljon és megmeneküljön.
Szent József amint védelmezte áldott Fiát, amikor valamiért veszélybe került a Gyermek - úgy védelmezi az Eucharisztiában élő Jézus Szent Testét és Vérét is. Ő őrzője az Élet Kenyerének.

Kérjük, menekítse ki Jézus Egyházát a zavarokból, a téves tanításokból, a káoszból, és viharokból. 

1955-ben XII. Piusz pápa május 1-ét Szent József, a munkás liturgikus emléknapjává nyilvánítja.
1962-ben Szent XXIII. János pápa beilleszti Szent József nevét a misekánonba.
1989-ben Szent II. János Pál pápa megírja a Redemptoris Custos apostoli buzdítást Szent Józsefről.
2013-ban Szent XVI. Benedek pápa kívánságára Ferenc pápa beilleszti Szent József nevét az összes eucharisztikus imádságba és Vatikán államot Szent Józsefnek szenteli.
A szentmise kánonjában a Boldogságos Szűz Mária neve után tehát közvetlenül Szent József neve került, az apostolok és mártírok neve előtt. 

Tudjuk, hogy hazánk is fel lett ajánlva Szent Józsefnek.
Mivel József végtelenül szerette Szűz Máriát, biztosak lehetünk abban, hogy az Ő országát is szereti és védelmezi, mintha a sajátja is lenne. Imádkozzunk hozzá, hogy segítsen bennünket kimenekülni a bajokból, a támadásokból, védjen meg minket a háború veszélyeitől 

A világban hatalmas és veszélyes háborúk dúlnak. A világháború szélére kerültünk - a sátán tombol és mindent megfertőz. A gyermekeket súlyos veszély fenyegeti, az erkölcsös élet megromlott, a házasság szentsége elhomályosult.

     Szent József, aki kimenekítette Családját Egyiptomba, most kérjük Őt, menekítsen ki bennünket is az üldöztetésekből, keresztény testvéreinket, és az egész világot, mindenkit, aki Krisztushoz, az Ő imádott Fiához tartozik. 

Szent József volt az első és legtökéletesebb imádó: ő Jézust imádta emberi alakjában a földön. Kövessük őt az Oltáriszentség előtti adorációban.

Szent József volt az első, aki a rózsafüzér szavaival köszöntötte Máriát – feltehetően naponta. Kövessük őt a rózsafüzér napi imádságában. Itt az idő, amikor kérnünk kell Szent József apai erős vezetését és védelmét úgy, ahogyan kivezette Családját az üldözésből Egyiptomba, és megóvta őket minden gonosz támadástól.

"Mit tagadna meg Jézus Szent Józseftől, Józseftől,

aki semmit sem tagadott meg Jézustól földi élete során?" 

/Szent Ágoston/

/Horváth Mária/

546. Szívem aggódik irántatok. Mindannyian gyertek Istenanyai palástom biztos menedékébe! Bízzatok bennem, hisz' nem vagyok-e én a ti Égi Anyátok?

547. Ha meg nem tértek, biz' nem lesz egységtek!

548. Ha Szent Fiam igéi lakoznak tebenned, akkor kötelességed embertársaidat inteni és tanítani a jóra.

549. Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, hogy összeesküdjenek az Úr ellen. És ti tétlenkedtek?

550. Jézusom mondta: azért jött, hogy tüzet hozzon a világra; Szeretete Tüzét! Mi másért, minthogy ezt szívetekben továbbadva kioltsátok a gyűlölet tüzét!

551. Gyermekem! Szívem szeretetének Tüze, Jézustól nyeri olthatatlan hevületét! – Ilyen legyen a tiéd is!

552. A benső lánggal, melyet Szívemből adok nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg mindenkiét! Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által esdtem ki a Mennyei Atyától.

553. Ha szívedben az istenszeretet lángol, indíttatást érzel az apostolkodásra és legyőzöd a kísértéseket.

554. Értsétek meg ennek mélységes értelmét: Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!

555. Ó drága gyermekem! A szeretetet szeretni a legnagyobb boldogság, mivel Isten maga a Szeretet!

556. Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!

557. Minden hozzám intézett imához, fohászhoz fűzzétek hozzá a könyörgést: – Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

558. Magam is imákkal és fohászokkal éltem földi létem minden pillanatát, és fölvétettem a Mennybe. Kövess engem!

Lehet-e az Oltáriszentségben hinni? 

     Sajnos, kétkedés és tagadás is felemeli a fejét. Hogyan lehet az Oltáriszentséget hinni és imádni? Az utolsó vacsorán Jézus talán csak emlékjelül törte meg a kenyeret s nyújtotta a kelyhet. A kenyér és a bor az Úr áldozatának csupán jelképe, de semmiképp sem Krisztusnak valóságos teste és valóságos vére. Ezt már csak a túlzó népi áhítat fantáziája gondolta hozzá, és a római Egyház dogmatizáló, elmerevítő, a betűkön rágódó sablonossága foglalta hivatalos hitcikkelybe. A kenyér és a bor a Szent Vacsorán is megmarad kenyérnek és bornak; márpedig a kenyeret és bort imádni merő bálványozás − hangzik az ellenvetés.

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Nem elég tanulni a hitigazságokról
     Nem elég tanulni a hitigazságokról, hanem életünket keményen és következetesen hozzájuk kell igazítanunk. Így ahhoz az igazsághoz is, hogy Isten lelke bennünk lakik. Az Ószövetségben ez az emberre személyesen vonatkozó legnagyobb ígéret. „A lelkemet adom belétek.” (Ez 37,14) És: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26) Jeremiásnál ugyanezt ígéri, amikor mondja: „Törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükbe írom.” (Jer 31,33) Azt pedig tudjuk, hogy a törvény teljesítése a szeretet (vö. Róm 13,10), aki maga a Szentlélek. Ezért írja Szent Pál, már a beteljesülés napjaiban: Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe (Gal 4,6). Vagy: A Lélek zálogát adta nekünk. (2Kor 5,5) Ott a mélységben maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal (Róm 8,26)

     Mindezt Urunk, Jézus Krisztus megígérte az utolsó vacsorán. Az ember, ha utoljára szól szeretteihez, a lényeget mondja. És Jézus ezen a vacsorán végig a Szentlélekről beszél: A Lélek mindörökké veletek marad, mert bennetek marad. Bennünk, vagyis a szívünkben, abban a mélységben, amelyben a feltámasztás művét már elkezdte bennünk.

(folyt.)

Az Isten iránti szeretet – a szív tüzes hevülete

529. Szeplőtelen Szívem egészen Istenért lángol.

530. Számomra nem volt sem a földön, sem a mennyben más, amivel a kapott kegyelmeket viszonozhatnám, csak az a hála, mellyel Istent mindenfölött lángolón szeretem.

531. A földön is teljesen Istennek éltem, a lelkekért.

– Az Isten- és emberszeretet, a ti szívetek törvénye is!

532. Ó édes Tűz, mely a szívemben ég; hányszor de hányszor lankadtam el ettől a nagy szeretettől.

533. A szívemben lángoló: Isten és emberszeretet tüze nem tűrt meg semmi részt a világból.

534. Alig vagy képes felfogni, hogy mily gyengéd szeretettel szerettem Kisded Fiamat. – Ha ezt megakarod ízlelni, fogadd tőlem Szívem Szeretetlángját!

535. A szeretet: tűz, melyet csak a szünet nélküli áldozatvállalás tarthat izzásban.

536. Előttem nincs szörnyűbb mint az, akinek rideg és fagyos a szíve, Isten és az embertársai iránt.

537. Anyai Szívem leghőbb vágya, hogy üdvözülj!

538. Neked mondom! Teremtmények egész sokasága se lenne képes kielégíteni a te szeretetre szomjazó 'nagy szívedet', ám te csakis Istenért szeretheted őket!

539. Gyermekem! Szeretettől lángoló szívem legtisztább öröme, amikor a Szentháromságot dicsőíted!

540. Istenen kívül létezik-e másvalaki, akiben a lelked, az életed és a szereteted végső vigaszt találhatna?

541. Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Esdeklek feléd is, segíts nekem a lelkeket menteni!

542. Mond mit érhet az, amit egy tolvaj is bármikor ellophat? – Nemde örök értékeket kellene gyűjtened?

543. Soha ne az emberek tetszése vagy nemtetszése irányítson, hanem egyedül az, amit Isten akaratának ismersz. – Tégy tehát akként, ahogyan Fiam tenne!

544. Ha igazán szeretnéd Istent, sohasem nyugtalanítanának a világ eseményei. – Bízz a Gondviselésben!

545. Aki lelkét és érzékeit képes elfordítani a teremtményektől, az ráérez Teremtője szeretetére és a bizalmát Őbelé helyezi. – Ez a keresztény élet receptje!

 Mi nekünk az Oltáriszentség?

     Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása.     

     Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nemcsak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivolta. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örökérvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

     A csillagvilág teremtője, Alkotónk, a Végtelen, a Háromszorszent, örök Bíránk és Irgalmas Üdvözítőnk lakik itt az ostya képében köztünk, láthatatlanul rejtőzve, tapinthatatlanul, érzékelhetetlenül, de valóságban, az Oltár Titkában. Akarja, hogy higgyünk benne, hogy közel érezzük magunkhoz, hogy ajkunkkal érintsük, lelkünk táplálékául magunkhoz vegyük, hogy golgotai áldozatának gyümölcseként áldozati lakománk legyen.

     Természetes, hogy aki az Oltáriszentségben hisz és hinni tud, annak ez a titok hihetetlen boldogságot, örömet, erőt és vigaszt jelent. Az ilyen elmondhatja, hogy „nincs még egy nemzedék oly nagy, akinek Istene oly közel volna, mint ahogy a mi Istenünk közel van hozzánk” (2Mtörv 4,7). A hívő az Eucharisztiában hitének, szeretetének és lelki örömének legfőbb forrását, az Üdvözítő pazar jóságának, és csodás leereszkedésének legragyogóbb bizonyságát látja. Nem csoda, hogy a katolikus Egyház, amely az Oltáriszentség tanát minden időben híven vallotta, ebben a tanban boldog örökséget őriz, az Eucharisztiát istentiszteleti életének középpontjába helyezi, és minden erejét megfeszíti, hogy imádó hódolatát és örvendő szeretetét méltón kifejezésre juttassa. Ezért emeli a legszebb templomokat, ezért halmoz össze művészetet és áhítatot, ezért szólít az Oltáriszentség szolgálatába csendes elmélyülést, tömjént és virágot, gyertyák fényét, ünneplést és körmenetek ragyogását! Ezért rendez eucharisztikus világkongresszusokat és sürgeti a hívek gyakori áldozását! 
Ezért követel papjaitól tiszta életet, és alapít külön  szerzeteket  az Oltáriszentség örök imádására.  Ebben, Aquinói Szent Tamás  gondolata vezérli: „Quantum potes, tantum aude, Quia maior omni laude, Nec laudare sufficis.” − Áldd őt minden érzéseddel, mert felérned énekeddel s méltán zengened nincs erőd. („Lauda Sion”)

     Ne feledjétek, hogy a gyermekek, még a legkisebbek is, csupa szem és fül a megfigyelésben! Egy-kettőre észreveszik hangulatváltozásaitokat, viselkedéseteket, a hamarosan tudatosul bennük a saját hatalmuk, mellyel a gyenge szülőkre hatást gyakorolhatnak és bizony, ártatlan ravaszságukban nem haboznak majd visszaélni ezzel. Őrizkedjetek tehát mindattól, ami csorbíthatná velük szemben tekintélyeteket. Őrizkedjetek attól, hogy ezt a tekintélyt elkoptassátok a folytonos és állandó figyelmeztetésekkel és megjegyzésekkel, mert ezeket végül meg fogják unni és úgy tesznek majd, mintha oda figyelnének, holott semmi fontosságot nem tulajdonítanak szavaitoknak. Őrizkedjetek attól, hogy gyermekeiteket vaktában felelt, nemlétező és hamis okokkal és magyarázatok­kal csapjátok be és ámítsátok, csak azért, hogy kellemetlen helyzetekből kikerüljetek és a kényelmetlen kérdezősködésektől megszabaduljatok.

Ha úgy látjátok, helytelen volna egy parancsotok vagy tettetek igazi indítóokait fel­tárnotok előttük, hasznosabb, ha a belétek helyezett bizalmukra és irántatok érzett szeretetükre hivatkoztok. Ne hamisítsátok meg az igazságot, inkább hallgassátok el! Nem is sejtitek talán, milyen zavarok és válságok keletkezhetnek e kicsiny lelkekben, ha rá­jönnek arra, hogy visszaéltek természetes hiszékenységük­kel. Attól is őrizkedjetek, hogy a közöttetek felmerülő egyenetlenség vagy nézeteltérés bármilyen jele megnyilvá­nuljon oly módon, hogy önigazolásként azt gyermekeitekkel megbeszélitek. Ők ugyanis hamar felhasználhatják az anya tekintélyét az apáéval szemben, és az apáét az anya ellenében, és nehezen állnak majd ellen a kísértésnek, hogy ki ne használják ezt szeszélyeik kielégítésére. Törekedjetek végül arra, hogy a jóindulatú és higgadt, de egyszersmind szilárd és természetes tekintélyetek, ne engedjen semmiféle síró vagy haragos követelésnek, amiként minden életkorukban szerető és gyengéd, okos és bölcs, éber és erélyes kezet tapasztaljanak maguk fölött.

Tekintélyetek legyen gyengeség nélküli, de szeretetből fakadó. Ti legyetek első nevelői és barátai gyermekeiteknek valóban atyai és anyai, de minden tekintetben keresz­tényi, s nem pedig többé-kevésbé öntudatlanul is önzés sugallja parancsaitokat. Így hatni fogtok gyermekeitekre és ők meggyőződéssel teljesítik majd teendőiket a nélkül, hogy sok szóra lenne szükségtek! Ne feledjétek, hogy a szeretet nyelve ékesszólóbban beszél a cselekvés csendjével, mint az ajak szavaival. Ezer kis jel villanása, egy hangárnyalat, egy észrevétlen mozdulat, egy átsuhanó arckifejezés, egy beleegyező jel minden megnyilatkozásnál jobban fedni fel előttük, hogy mekkora szeretet késztet benneteket egy tiltásra, és mekkora jó­ akarat rejtőzik egy parancs mélyén. S akkor a tekintély szavát nem súlyos teher­nek, vagy mielőbb lerázandó gyűlöletes igának fogják tartani, hanem szeretetetek legnagyobb megnyilvánulásának.

(Forrás az első részben!)

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
    Hogy mindez nem valami sápadt, élettől elszakadt eszmefuttatás, hanem valóság, azt az is bizonyítja, hogy a bűnbeesett embert a megtestesült Isten, Jézus Krisztus hasonló eseménybe sodorja bele, de most már magasabb szinten, a tudatos hit és elfogadás szintjén, a kegyelem világában. Végül is nem mást kell elhinni a Krisztus-követőnek, mint azt, hogy őt, a tékozló fiút is hazavárja az Atya, mert Isten öröktől fogva szerette őt egyszülött Fiában, s ez a szeretete egy pillanatra sem szűnt meg, hagyott ki.
Jézus Krisztus a keresztre feszítéskor is, az ég és föld között függve és haláltusáját víva sem vonta kétségbe az Atya szeretetét.
     A szeretett tanítvány – igen sokat mond most ez a megnevezés – ezt értette meg, amikor leírta: Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, (1Jn 4,16) Hogyan lehetséges ez a hit? Az Újszövetség szerint a Szentlélek kiáradása, közlése által. Azért született Krisztus e világra, halt meg és támadt fel, hogy nekünk adhassa a Szentlelket.
     Ezután a felebaráti szeretet mércéje többé nem az önszeretet, hanem a megváltó Isten részéről tapasztalt, keresztet is elviselő szeretete. Ezért mondja az Úr Jézus az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást.” Adott nekünk képességet erre, amikor megadta a Szentlelket, aki maga a Szeretet. Ő tanúsítja az Atya szeretetét irántunk a mi szívünkben, de azt is lehetővé teszi, hogy vele viszontszeressük az Atyát, amint az ő egyszülött Fia teszi: Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. (Róm 5,5) Minthogy azonban egyedül Isten Lelke ismeri az emberszív mélységeit és Isten mélységeit egyaránt, a mélység a mélységet hívja (vö. Zsolt 42,8).

(folyt.)

Csönd és kevés beszéd – a béke alapja

502. Ha az Evangéliumot olvasod, csodálkozhatsz hallgatásomon, neked azonban feltárom ennek okát!

503. Hallgattam, de szívemben mindent megőriztem.

504. Beszéltem az Úr Angyalával szobámban, majd Szent Erzsébettel otthonában, s szóltam Fiamhoz a templomban és a kánai menyegzőn. – Hallgass rám!

505. Fiam első eljövetelében nevemet kevéssé ismerték, de második eljövetelére engem kell megismernie a világnak. A megváltás csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy Szent Fiam első jövetelében rejtve maradjak, hogy így egyedül Fiamat, az Üdvözítőt ismerje meg a világ, de második eljövetele előtt, Isten engem fog kinyilatkoztatni a világnak.

506. Szent József a hallgatás embere volt, mert ő a figyelmes csöndbe temetkezett és megtalálta Istent.

507. A kereszténység nem a kultúra egy formája, hanem a Jelenlét! – Ezt gondold át üres perceidben!

508. Nagy mélységek peremén a szavak elakadnak.

509. Gyermekem! Imádságban és csöndes összeszedettségben figyeld a lelkedet, hogy hallhasd Istent.

510. Az emberek nem mérlegelik, hogy valamit szándékosan mondtál-e, hanem csak megítélnek.

511. Gondold át, hogy nem nyelved okozta-e a legtöbb kellemetlenséget az életedben?

512. Bölcsként gondolkodj és egyszerű emberként beszélj.

513. A mértéktartó hallgatás által gyakran nagyobb örömben részesülhetsz, mintha sikeres beszédeket tartottál volna.

514. Nyelved kicsiny testrész ugyan, de nagy bajok okozója lehet, ámde ne feledd, az imádságos nyelv ujjá tudja teremteni a gonosz világot romjaiból!

515. Gyermekem! Az okos ember nem fecseg össze-vissza, hanem csak arról beszél, ami üdvös.

516. Jól fontold meg a tréfálkozásaidat, mert még a komoly dolgokat is nevetségessé teheted.

517. Hited tanúsága, még világi beszédeidben is csillanjon meg valahol, mert sokszor egyetlen szó is képes megpendíteni valakiben a lélek húrjait.

518. Ha ritkán szólsz, bölcsebbnek tartanak és megérzik rajtad a mértéktartó méltóságot.

519. Felebarátod hibáiról ne beszélj, ám ha mások rosszakaratúan fecsegnek róla, akkor mentegesd őt.

520. Miként magad se vennéd szívesen, ha hibáidat mások kibeszélnék, úgy te se légy indiszkrét felebarátod ügyeivel kapcsolatban.

521. A kimondott szót nehezebb visszavonni, mint a kútba ejtett kötelet.

522. Illetlen és szemérmetlen szavak el ne hagyják az ajkadat, mert ez tisztátalan lélekre vall.

523. Kétszeresen vétkezik, aki bűnével kérkedik.

524. Az ember becsületét egyetlen elejtett szó is mélyen sértheti, melyet aztán hosszas beszédek se képesek teljesen jóvátenni.

525. A szerzett, bizalmas titkokat tartsd mindig magadban, mert fecsegéseddel nem csak vétkezel, de megbízhatatlanná válsz, és felelőtlenséged súlyos viszályokat okozhat.

526. Tudnod kell, hogy a valódi boldogság a szeretet gyümölcse, a lélekben fogan és csöndben születik!

527. Gyermekem, tudj mindig méltóságteljesen hallgatni és csak akkor szólalj meg, ha képes vagy szeretetben tanúságot tenni az igazságról.

528. Nyelvedet a józan mérték, szavaidat a hit és szeretet vezérelje, de ha ez nem lehetséges, vonulj félre, mert a hallgatás a benső élet őre. Kövess engem!

A továbbiakban a világ legeslegnagyobb Csodájáról, az Eucharisztia valóságáról írt remekműből fogok közölni! Kérem olvasóimat, hogy mélyedjenek el e ritkaságba menő értekezés igazságaiban, esetleg töltsék le sorozatomat! 

       AZ OLTÁR TITKA 

JELEN VAN-E KRISZTUS AZ OLTÁRISZENTSÉGBEN?

        BANGHA BÉLA SJ 

írása nyomán, tanításának csorbítatlansága mellett, az új helyesírás szerint javított, kissé rövidített változat!

Az eredeti mű, a Magyar Kultúra Kiadó 1937-es II. kiadása nyomán készült,

a Korda Rt. Nyomdájában. Egyházi jóváhagyásai:

Nr. 813/931. Imprim ipotest. 30. Sept. 1937. Eugenius Somogyi S.J. praepos prov. Hung. Nibil obstat. P. Franciscus Zsiros. S.J. censor dioecesanus. Nr. 3276/1937.

Imprimatur. Strigonii, die 13. Octobris 1937. Dr. Joannes Drahos vicarius generalis subst.

„Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét: Jézus, amint a kenyeret s bort nyújtja tanítványainak, s a kép alá a következő mondatokat írta:

egyik oldalon ez áll – »Luther: Ez alatt van az ő teste. Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. Zwingli: Ez jelképezi az ő testét.« A másik oldalon ez állt: »Jézus Krisztus: Ez az én testem.« Alatta: »Kinek higgyünk ezek közül?« 

Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni és egyben összefoglalni a katolikus és katolikus-ellenes állásfoglalást az Oltáriszentség körül. Nem lehet vitás, ki érdemel több hitelt, melyik a helyes eligazodás.” – írta Bangha Béla, a híres apologéta az Oltáriszentség mibenlétéről.

A szerkesztő megjegyzése: A magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. Szavazatra bocsátották a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusát is, mely szerint a katolikusok miséje, az Eucharisztia tisztelete és annak vétele „kárhozatos bálványimádás". Nézzünk tehát utána az Igazságnak! 

     Isten némelyeknek megadja a tekintélyesség természetes adományát, melynél fogva valaki saját akaratával hatni tud másokra. De azt, hogy ez egészen a lélekben gyökerezik-e, vagy jobbára a személyben, viselkedésben, szavakban, a tekintetben, vagy a külsőben, nos nehéz megmondani, de mindenesetre félel­metes ajándék is! Ha ennek birtokában vagytok, ne éljetek vissza vele a gyermekekkel való bánásmódban. Azt kockáztatjátok ugyanis, hogy a félelemtől bezáródik a lelkük, s hogy rabszolgákká, nem pedig szerető gyermekekké válnak. Mérsékeljétek ezt az erőt a szeretet kinyil­vánításával, mely viszonozza az ő érzelmeiket, mérsékel­jétek a szelíd, türelmes, gondoskodó és bátorító jósággal!

Hallgassátok meg Szent Pál apostolt, aki így buzdít benneteket: „Atyák! Ne keltsétek fel a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék” (Kol 3,21). Gondoljatok arra, hogy a szigorúság csak akkor érdem, hogyha a szív szelídségé­vel párosul.

A szelídséget a tekintéllyel összekapcsolni annyit jelent, mint győzni és diadalmaskodni abban a küzdelemben, amelyre szülői tisztségetek kötelez benneteket. Végtére is minden parancsoló személy számára a mások akarata fölötti jótékony uralom alapfeltétele a saját szenvedélyeik és benyomásaik fölötti való uralkodás!

Bármilyen tekintély csak akkor lesz erős és tisztelt, ha a neki alávetettek lelkük mélyén azt érzik, hogy e tekintély megnyilvánulásait az ész, a hit és a kötelességérzet irányítja, mert akkor az alávetettek azt is érzik, hogy a tekintélyhez hasonlóan nekik is teljesíteniök kell kötelességüket. Ha azok a parancsok, szemrehányások, melyekben részesítitek gyermekeiteket, pillanatnyi ösztönből, türelmetlen fellobbanásból, vak meggondolatlanságból vagy érzel­mekből fakadnak, akkor azok könnyen önkénye­snek, következetlennek, netán igazságtalannak és feleslegesnek mutatkozhatnak. Megeshet, hogy ma a szegény kicsinyekkel szemben ésszerűtlen követelménnyel, kérlelhetetlen szigorral léptek föl, holnap meg talán mindent megenged­tek nekik. Azzal kezditek, hogy vala­milyen kicsiséget megtiltotok nekik, aztán egy perccel később a duzzogó sírásukat megunva, a gyengédség kinyilvánításai mellett megengeditek nekik! Mindezt azért, mert attól féltek, hogy az egész dolog olyan jelenettel végződik, mely felizgatja ide­geiteket. Uralkodnotok kell hangulati megnyilvánulásaitokon! Miért nem tudjátok kormányozni önmagatokat, mikor arra töreked­tek, hogy a gyermekeiteket irányítsátok?

Ha olykor úgy érzitek, hogy nem vagytok önmagatok urai, ha­lasszátok későbbre a szemrehányást, melyben részesíteni akarjátok őket vagy a büntetést, mellyel nézetetek szerint sújtani kell őket. Lelketek békés és nyugodt kiegyensúlyozottságában szavatok és fenyítéstek egészen más, nevelőbb erejű és tekintélyesebb hatást fog elérni, mint a rosszul fékezett indulatotokból fakadó.

(Forrás az első részben!)

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A teremtett ember önképe
     Az embernek csak azért lehet önmagáról képe, mert valaki szereti őt. Ádám és Éva mindaddig nem a maga szemével nézte önmagát, míg nem evett a tiltott gyümölcsből. Azután azonban felnyílt a szemük, és már saját szemükkel kellett nézniük magukat, s meglátniuk, hogy mezítelenek. A bűn után ugyanis, Istennel szakítva, az ember elveszítette szeméből a Szentlélek világosságát, ezért szégyenkezett. De nemcsak arról van szó, hogy a bűn előtti ártatlan állapotban az ember a Szentlélektől megvilágosított szemmel tekintett önmagára, hanem arról is, hogy sohasem önmagában, különálló és független létezőként, hanem mindig Isten szeretetében látta magát, mint a végtelen Isten szeretetére érdemes, ezért végtelenül értékes lényt.
     A gonosz szellem ettől a látványtól akarta elvonni a bűntelen ember tekintetét és arra vette rá, hogy Isten rá irányuló szeretete nélkül nézze önmagát, mintha ez lenne az objektív látás, amely a valóságot megmutatja. Csakhogy az ember teremtmény, és a Teremtő nélkül egy pillanatra sem létezhet. Egyszerűen létem gyökerében van benne, hogy Isten pillanatról pillanatra akarja létezésemet. És ha ettől elvonatkoztatva nézem magam, akkor nem objektíven, hanem hiányosan, rosszul látok. Az olyan humanizmus tehát, amely az embert Isten nélkül szemléli, gyökereiben beteg, romlott és romboló. Csak az Isten szeretetének mélységes megtapasztalása tehet képessé a helyes önszeretetre, de a felebaráti szeretetre is. 

(folyt.)

488. Szeresd a hazádat, mert nem véletlenül születtél arra a földre! Légy népednek sója és világossága!

489. Gyermekem, ismerem tökéletlenségedet és nyomorúságodat, de ez ne törje le további törekvésedet, mert ez egy okkal több, hogy még nagyobb odaadással számíts segítő édesanyai szeretetemre.

490. Ajánld magadat és szeretteidet Szeplőtelen Szívemnek, mert biztos menedék a számotokra.

491. Szívem menedékébe zárom a nekem felajánlottakat, s így se nép, se egyetlen lélek sem veszhet el.

492. Elfoglaltságodat hasonlítsd Szent Fiamhoz, aki téged elfoglalhatna!

493. Értsd meg! A remény meg nem csalhat, mert kiáradt szívedbe az isteni szeretet a Szentlélek által.

494. Ha vétkeztél ne ess kétségbe, mert az irgalmas Isten megújítja a lelked a Bűnbánat Szentsége által!

495. Ha remélsz az üdvösségben, a világ bajai aligha nyugtalaníthatnak, hiszen nem juthatsz a Mennybe másként, csak a megpróbáltatásokban való helytállásod jutalmaként, Krisztus a mi Urunk által.

496. Fel kell ismerned, hogy minden csak sanyargatja és gyötri az embert, ha nem Istennel és Istenért él, mert az emberekben való bizakodás hiábavalóság!

497. Vigyázzatok, mert sokan jönnek majd Fiam és az én nevemben, hogy hamis üzeneteikkel zavart keltsenek s végül reményvesztettek legyetek!

498. Aki nem hajlandó megjavulni, az remélni sem akar, s arra a saját maga akarta büntetés vár!

499. Soha de soha ne legyenek kétségeid oltalmam felől, ha valóban követni szándékozol engem!

500. Ne felejtsd el tanításomat, és kéréseimet őrizze meg szíved!

501. Ha bennem bízol, megmenekülsz, ha én védelmezlek, nem kell félned semmitől. Segítségemmel legyőzöd és megfutamítod ellenséget, mert az irántam való tisztelet az üdvösség záloga, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni. Kövess engem!

Áldozat, imádság és sátáni düh
      Gladys Quiroga de Mot-ta 1984. november 16-án pénteken megkapta a "belső stigmák" kegyelmét az Úrtól. Ezek külsőleg nem voltak láthatók, de minden csütörtökön és pénteken egy egyszerű bőrgyulladásnak vagy irritációnak látszott, viszont komoly szenvedéssel járt. A stigmák a nagyböjti időszakban láthatóvá váltak és vérzéssel jártak.
      Dr. Telechea szakorvos és Dr. Pellicciotta professzor a La Plata-i Orvostudományi Egyetem kutatója megfigyelései nyomán érdekes jelenségek is felfedezhetők. Egyik, hogy nem a tenyéren láthatók a sebek. Az egyiken csak egy jel, míg a másik karon két pont is látszik, mintha kétszer szögezték volna át. Ez egyesek szerint egybeesik a Szent Lepel (mások szerint B. Emmerich Katalin) tanúságával, miszerint Jézus egyik csuklóját kétszer szögezték át, mert nem találták meg a Keresztfán az előre kifúrt helyet.
      A megfigyelés szerint, ha a stigmák csütörtökön bevörösödtek, pénteken véreztek, szombatra már bekérgesedtek és vasárnapra vagy hétfőre a bőr már teljesen ép volt és normális. Vannak idők, hogy nem csak Nagyböjtben de Adventben is elkezdődik a vérzés, mindez éveken keresztül, melyre orvosi vagy tudományos magyarázatot még nem találtak.
     A 80. évéhez közeledő Gladys asszony kevéssé mutatkozik a nyilvánosság előtt, mondhatni "rejtett alázatosságban" él és imádkozik.
     Ám nem mindenkit érint meg az Istenanya esdeklő kérése, vannak akiket hidegen hagy, vannak akiket dühre ragadtat! Ez utóbbi történt, amikor egy fiatalember az éjjeli templomban kővel bezúzta a Szűzanya üvegfülkéjét és elvitte az ezüst koronáját, jóllehet a pénzadományokat otthagyta.
     1995. július 9-én a San Nicolás de los Arroyos-i egyházmegye új püspöke, Msgr Mario Luis B. Maulión, személyesen felügyeli a minden hónap 25-i rózsafüzér-felvonulásokat. 1997. szeptember 25-én,ezt mondta szentbeszédében: "A hit tekintetében, egyházmegyénk lett a szíve hazánknak és a környező országoknak. A világ felett sötét fellegek gyűlnek, de Szűz Mária fénylő rózsafüzérei felragyogtak és a reménység sugarait árasztják a világra."
     A San Nicolás-i Mária-jelenéseket hitelesnek ismerték el  Argentínában.

(A forrásokat lásd az első posztban!)

     Az apák és anyák napjainkban gyakran panaszkod­nak arról, hogy már nem sikerül rávenniök gyermekeiket az irántuk való engedel­mességre. Szeszélyes gyermekek, akik senkire sem hallgatnak. Serdülők, akik lenéznek minden vezetést. Ifjak és leányok, akik türelmetlenek minden tanáccsal szemben, süketek minden figyelmeztetésre, a játékokban és versenyekben igyekszenek kitűnni, s mindent a saját fejük szerint akarnak tenni, azt hívén, hogy csupán ők értik helyesen a modern élet követelményeit. Egyszóval ‒ mint állítják ‒, az új nemzedék általában (vannak azért kivételek) nem hajlandó meghajolni az apa és anya tekintélye előtt. És mi az oka ennek az engedetlen viselkedésnek? Az, amit általában okául szoktak felhozni, hogy manapság a gyermekekben gyakran nincs meg az engedelmesség a szülők iránt, és a szavaiknak kijáró tisztelet. A lobogó ifjúi gőg abban a légkörében, melyben élnek, minden annak el­érésére irányul, hogy megszabaduljanak a szülők irányításától, s mindaz, amit maguk körül látnak, hallanak, csak növeli, szítja a természetes, de féktelen függetlenségi hajlamukat, a múlt iránti megvetésüket és a jövő utáni sóvárgásukat.

Ha mi most a gyermekeknek vagy ifjaknak beszélnénk, az volna a célunk, hogy vona­kodó engedelmeskedésük eme okait vizsgáljuk és fontoljuk meg. Mivel azonban hozzátok intézzük szavainkat fiatal házasok, akiknek nemsokára gyakorolnotok kell majd az apai és anyai tekintélyt, e fontos tárgy egy másik oldalára akarjuk felhívni figyelmeteket.

A tekintély normális gyakorlása nemcsak azoktól függ, akik engedelmeskedni tartoznak, hanem nagymértékben azoktól is, akikre a nevelés van bízva! Világo­sabban kifejtve: más dolog a tekintély birtoklására, a rendelkezések kiadására vonatkozó jog, és más dolog az az erkölcsi kiválóság, melynek birtokában kell lenniük ahhoz, hogy meglegyen a tényleges és hatékony tekintély. Az első jogot Istentől kaptátok, azon cselekedet­ révén, mely atyává és anyává tesz benneteket. A második kiváltságot meg kell szerezni és meg kell tartani, mert éppúgy csökkenhet, mint ahogyan gyarapodhat. Vagyis, a gyermekeiteknek való parancsolás puszta jogával kevésre mentek majd, ha ehhez nem járul hozzá a ti személyes erkölcsi példátok és tekintélyetek fölöttük, mely biztossá teszi, hogy valóban engedelmeskednek nektek. Mily módon, milyen bölcs módszerrel tudtok majd tehát ilyen erkölcsi hatalmat megszerezni, megőrizni és növelni?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

   Teljes nevén Montforti Grignion Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több - több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

És orrába lehelte az élet leheletét
     Az emberi személy teremtése pillanatában megkapta a Szentlelket, akit még nem ismert. Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az, hogy itt egy ős-pünkösdről, Lélek-adásról van szó, azt a feltámadt Krisztus igazolja, aki a hét első napján megjelent, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)
     Az első ember Isten belső életéből részesült, de még nem ismerte a Lelket, mégis kapott a Lélekből. Mert azért teremtette Isten az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy egykor felvehesse örök, benső, isteni életébe. Isten az ember iránti szeretetét kezdettől fogva kiárasztotta az ember szívébe a Szentlélek által. Minden Istentől elrugaszkodott hitetlen, önző és gonosztevő ember is csak azért tud élni, mert működik benne a kezdetben adott Lélek. Mert amit mint végső ajándékot ad az Isten, azt kezdettől fogva adja. Istennek az ember iránti szeretete a Szentlélek titokzatos jelenléte által már Ádám szívében, személyében megjelent, mint őseredeti, édes és végtelen vonzás.

(folyt.)

Forrás: XII. Pius élete és válogatott beszédei – Magyar Jövő – Pesti Lloyd-Társulat (évszám nélkül) A családi tekintély: szülők és gyermekek 429-436. o. nyomán!

A Szentatya az ifjú házasoknak beszélt a szülők gyermekeik fölötti tekintélyéről (bevezető)

     Kedves fiatal házasok! Tudnotok kell, hogy kettős és állandó kötelék fejlődik a családban, melyet oly nagy örömmel és reménykedéssel alapítottatok meg az oltár és a pap előtt. Ez a kötelék, a közös tető alatt, egy­részt a házasfeleket egyesíti és kapcsolja össze egymással, másrészt, mint szülőket a gyermekeikkel. Az első gyermeksírásra felujjong az anya, az apa, a rokonok és a barátok, s az első élet eme hajnalán, íme, először tűnik föl az apa és anya tekintélye, felelőssége. Őket arra ösztönzi a kötelesség ­érzet, hogy ezt a csecsemőt Isten gyermekéve tegye a Keresztség, mely az eredeti bűn eltörlésével, a kegyelmi életet közli vele, megnyitva előtte a paradicsom kapuját. Mert a gyermekeké a mennyek országa (Mt 19,14).

Mennyire meg kell nemesítenie e gondolat­nak egy Krisztusban hívő apát és megerősítenie a gyer­mekei üdvét szívén viselő anyát! Így minden gyermek, miután megkapta az isteni örökbefogadás bélyegét és ivott a természetfölötti forrás vizéből, megkezdi mint vándor a maga életútját az Egyházban, a világ bizonytalan és veszélyes útjain.

Mi lesz valamikor e gyermekből? (Lk 1,66). A gyermekek széltől hajlított nád­szálak lesznek, virágok, melyeknek kelyhéből még a szellő is el­ragad néhány szirmot? Vagy szűzi virágágyak, mélyükben a jóságnak Istentől belevetett magvaival, melyek ellen oly nagyon áskálódnak a szívnek ifjúságától rosszra hajló ér­zései és gondolatai (Ter 8,21), az élet kevélysége, a szemek kívánsága és a test kívánsága által (vö. 1Jn 2,16)?

Ki erősíti majd meg ezeket a nádszálakat? Ki védi meg ezeket a virágokat? Ki műveli majd meg ezeket a virágágyakat, és ki fogja kikeltetni bennük a jóság magvait a rossz ármánykodásai ellenére? Elsősorban az a tekintély, mely a családot és gyermekeket kormányozza: a ti tekintélyetek, kedves szülők!

(folyt.)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Az utóbbi százhetven évben, akár az "utolsó idők" szembetűnő jellemzőiként is említhetjük a bűn széleskörű térhódítását, és a nyomában járó látványos pusztítást – egyben persze a túláradó kegyelmet is!

     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók és "üzenetek". Néhány, valóban megtévesztő, ámde lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol.; Az igazság könyve. stb. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelki naplóinak hamis folytatását. Manapság a nagyfigyelmeztetés.hu, a Mária-Júlia és a Mária Magdolna üzenetek jelentenek alattomos veszélyeket a lelkekre! – Sokan rákérdezhetnek, hogy ugyan miért, amikor imára késztetnek, és a próféciáik sorra bekövetkeznek? – Nos, az imádság kérése, és más források igaz kijelentéseinek idézése nem más, mint a "cukrosbácsi" igazsága a cukorkáját illetően. Ebben nem hazudik, ámde végcélját illetően elhallgatja az igazságot, majd a végén kiderül, hogy olyan "édes-e" a cukorka!? Az "égi üzenetetek közlői" is, sokáig tetszetőset mondanak, hogy növekedjen követőik száma, ám végül valami nagyon hamisat is "beadnak", ami zavart kelt és szembeállíthat akár az Egyházzal is! Az, hogy teljesülnének a "próféciáik"? – Ugyan, blöff! – A "látnokok" jól látják az egyházi, az időjárási és akár politikai helyzeteket, és így a jövendölésük nem több, mint egy örökké cívódó házaspárnál megjósolni, hogy külön fognak költözni! 
   

      Márpedig az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Az Egyház alapos vizsgálata
     A több helyütt bekövetkezett jelenség, a rózsafüzérek felragyogása óta (1986) minden hónap 25-én rózsafüzéres felvonulással emlékeznek az Istenanya felhívására, melyeket többnyire egy-egy püspök vezet.
Héctor Cardelli püspök elmagyarázta, mi késztette a jelenések elismerésére. Konzultált szakértőkkel és szemtanúkkal. Ha ugyanis az események gyümölcsei a megtérést és a lelkek benső átalakulását eredményezi ‒ mely az Isten felé fordulásban és a szentségi életben mutatkozik meg ‒, akkor nyilvánvaló, hogy az egyháznak ezt figyelni és felügyelnie kell! A főpap arra a megállapításra jutott, hogyha a gyümölcsök jók, jó a fa is, a fát pedig gondozni szükséges, sőt, adott esetben meg kell tisztítani a vadhajtásaitól!

     Három kritériumot vett figyelembe a megkülönböztetés során: Emberi okoskodásból, túlbuzgóságból eredhetnek-e az események?           Lehetséges-e, hogy mindez a gonoszlélek manipulációja? Természetfölötti (égi) eredetű-e az eset? Az ezekre a kérdésekre adott válaszokból bizonyosságot nyert, hogy az elvonult idős látnok szentségi életet él és az általa közölt üzeneteknek valódiak a gyümölcsei, és többek egyszerű emberi cselekedetnél.
     Msgr. Castagna 1989. novemberében tett "ad limina" látogatásán konzultált Szent II. János Pál pápával, akit nagyon érdekeltek a történések.
     A jelenéseket és üzeneteket minden esetben magánkinyilatkoztatásnak tekinti az egyház, a híveknek nem kötelességük hinni benne. Az üzeneteket és a látnokokat vizsgálat alá vetik, hogy a tartalom és az életvitel nem ellenkeznek-e a Szentírással, az egyház hitbeli vagy morális tanításával.

 (folyt.)

(A forrásokat lásd az első posztban!)

Remény, hűség és bizalom – támasz az életben

473. Mivel a hittől sohasem fordultam el, se a reményem, se a szeretetem nem fogyatkozott meg.

474. Földi életem jelentős része sóhajok és könnyek közt telt el, de mivel szívemet a reménység és bizalom töltötte el, sóhajaim az Isten felé, könnyeim az Istenért és a lelkekért hullottak.

475. Mindig teljes bizalom töltötte el a lelkemet, s nem volt bennem semmi félelem, mert az Úr az én erősségem, dicsőítő énekem és az üdvösségem.

476. Örömeimet Isten iránti hálában, reményeimet a teljesen átadottságban és bizalomban éltem meg – mert, Isten a mi védőpajzsunk. Ő menti meg az igaz szívűeket és a Benne bízókat.

477. Ha nem élt volna lelkemben az Isten iránti tökéletes bizalom és reménység, már az első percben megszakadt volna a szívem amikor Édes Egyszülöttem végtelen kínszenvedését kellett megélnem.

478. A remény s bizalom tüzesítette, erősítette a lelkemet, és még a legnagyobb bánatban is forró szeretettel töltött el. E 'forróság', földi szóval: az Isten- és emberszeretet tüze, mely Szeplőtelen Szívemben lángol.

479. Megőrzöd-e szívedben mindazt az istenit, amelyben részesülsz, vagy csak hitetlen, fásult idegenként élsz, életed létező természetfölötti valóságai közt, jóllehet ezek mindegyike a hit bizonyságai számodra?

480. Te sem élhetsz az Isten iránti bizalom nélkül!

481. A Megtestesülés után, már semmin sem csodálkozhatsz igazán. – Légy körültekintő rajongásaidban!

482. Aki bizalommal van Isten iránt, az külső vigasztalás nélkül is megérzi a jó dolgok reményét.

483. Isten őrzi az igazak útját, a gonoszok útja viszont a pusztulásba visz.

484. Gyermekem! Aki nem bízik Istenben, az szánalmasan ellankad, mint virág a szárazságban.

485. Isten igazságos bíró! Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat, ha meg nem térsz. Ellenséged bárhogy feszíti íjját, végül maga ellen fordul a fegyvere és nyilai tüzes büntetéssé válnak számára.

486. Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának.

487. Hűséges az Úr és ígéreteit megtartja, többet ad a Mennyben, mint amit az ember csak gondolni merne.

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 2

     Még egyszer a magánrevelációkról. Tetszetős dolgot a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy így-úgy elhangolja a lelkeket, esetleg nagyobb megkötözöttséget támasztva. Maga a Szentírás is figyelmeztet: "a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony.

     A magán-kinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell.

     „A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk.  A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...” A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert "a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). Mindazáltal az mondható, hogy a "túlzott óvatosság" még mindig kisebb veszély a lélekre, mint az óvatlan szembekerülés egyházunkkal, az Evangéliummal! Vigyáznunk kell tehát, hogy miért lelkesedünk!

Holnap folytatódik!

Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok
     Gladys Quiroga de Motta 68 alkalommal látta Jézust, akitől szintén üzeneteket kapott. A dokumentumok tanúsága szerint Gladys kezdettől fogva gyóntatójával megosztotta a kapott üzeneteket, és mindig készséggel állt az egyházi hatóságok rendelkezésére.
     A rózsafüzérek felragyogását követően, több csodás gyógyulás vált ismertté, köztük egy kisfiú esete, aki agydaganatból gyógyult ki. Gladys az évek folyamán mintegy 1800 üzenetet kapott, melyek többnyire a békéről, a bűnbánatról, a szentségekről szóltak, némelyikük viszont apokaliptikus témákat, az emberiségre váró lehetséges nagy szenvedéseket érintett.

     Néhány idézet a Szent Szűz szavaiból: Imádkozzatok a világbékéért! Ne fáradjatok bele Szent Rózsafüzérem imádkozásába, mert ha a test fárad is az elkötelezett lélekkel hegyeket mozdíthattok el! Ne csüggedjetek el, mert a láng bármikor fellobbanhat, ha a hamuban izzik a parázs! Az egész emberiség szennyes a bűntől és azt sem tudja mit akar, ez sajnos jó lehetőség a gonosz számára! Tartsatok bűnbánatot, és végül az én Szívem fog győzedelmeskedni!

     A Szűzanya 1984. december 12-i üzenetében egy éremformációt kért a látnoktól. Egyik oldalán a Rózsafüzér Királynéja, másik felén a Szentháromság legyen ábrázolva egy háromszöggel, amely mögött hét csillag ragyog. Az érme jelentése: Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, ezért szüntelenül imádkozzátok a Rózsafüzért, hogy elnyerjétek a Szentlélek Hét Ajándékát!
     Az egyházmegye egymást váltó püspökei többször megvitatták a jelenések kérdését, és a Buenos Aires-i érsek, Msgr Jorge Lopez 1987. november 25-én látogatást tett San Nicolas-ban. Az év december 11-én ezt írta:
"...Mint a főváros érseke, látogatást tettem San Nicolás de los Arroyos-i egyházmegye püspökénél, hogy személyesen érdeklődjek az események felől, ugyanakkor iránymutatást adjak az üggyel kapcsolatos vizsgálatoknál az egyházi szabályok, körültekintő betartására. Tapasztalatom szerint ezek a rendkívüli dolgok az egyházmegyében békességet és az imádság szellemét árasztották el széles körben, még oda is, ahol az emberi hozzáállás eddig tartózkodó, vagy egyenesen ellenséges volt."

     Domingo Salvador Castagna püspök 1987-ben kegyhely építését rendelte el, ahogy azt egy jelenésben maga a Szűzanya kérte. A kegyhelyet 1990-ben szentelték fel, és ugyanabban az évben engedélyezte a püspök az üzenetek megjelentetését. Minden évben május 22-én tömegek zarándokolnak a Mária-kegyhelyre.

(folyt.)

(A forrásokat lásd az első posztban!)

A tiszta hit – a lélek legerősebb támasza

445. Amit tettem, hittel tettem. – Tégy te is eszerint!

446. Határtalan bizalommal voltam Isten iránt, nem kételkedtem a Gondviselésben, mindenben a hit és a teljes átadottság vezérelt, még a Kereszt alatt is!

447. Azért neveznek engem a Hit-, Remény- és Szeretet Anyjának, mert én szültem e hármas erény megtestesítőjét.

448. Én, az Eretnekség Megrontója kérlek, figyelj a pápára és kövesd az Evangéliumot!

449. Nem ingadozik hitében az, aki Isten Igéje mellett állhatatosan kitart és nem akar mindent „érteni”!

450. Gyermekem! Csupán a hit teszi érzékelhetővé számodra Isten folytonos munkálkodását életedben.

451. Tarts ki a hitben szilárdan, mert sok szorongatás leküzdése árán lehet csak bejutni Isten Országába.

452. Elsősorban ne az eszed szerint cselekedj, mert az még a világ kisebb dolgait sem képes felfogni!

453. Aki örömét leli Isten törvényében és útmutatásában, az parancsairól elmélkedik éjjel és nappal.

454. A hitben nem az értelem a meghatározó, épp ellenkezőleg! Az értelem csupán hozzájárul a hitbéli elvárások megvalósításához.

455. Hited révén, Jézus által juthatsz azon kegyelmekhez – melyek által reményed és szereteted kiteljesedhet –, hogy az isteni dicsőség részese lehess.

456. Nem következetes dolog azzal érvelned, hogy 'minek is hinnéd el azt, amit nem értesz', hiszen számtalan világi dolgot – mások puszta állítása nyomán elhittél –, jóllehet sohasem értetted.

457. A mennyei dolgok messze felülmúlják az emberi értelmet. Ámde, miként lehetnének azok Isten fönséges titkai, ha azt egy teremtmény is fölfoghatná?!

458. Gyermekem! Lélekpróbáló idők jöhetnek és tudd, hogy aki nem marad hű a pápához, az nem marad meg a hitben és igazságban! Imádkozd a rózsafüzért!

459. Magadat soha nem ismerheted meg igazán mindaddig, amíg nem igyekszel megismerni Istent!

460. A túlságos kíváncsiság már sokakat terelt ingoványos talajra, tévedésbe vagy hitvesztésbe.

461. Az alázatos lélek nem gyötrődik kétkedve amiatt, hogy ez vagy az miként lehetséges, hanem egyszerűen csak hisz! – Kérd a Szentlelket!

462. A hit a mulandó idő világossága, melynek fényénél olyan igazságok tárulnak fel, amelyeket sem az ész, sem az érzékek föl nem ismernének.

463. A hit addig tart, amíg nem válik bizonyossággá!

464. Barátaid ne legyenek hitellenes emberek, mert az ilyenek az ördög fiai és te nem tudhatod, hogy mikor szól általuk a kísértő „baráti hangon”!

465. A lelkedben híven őrzött tiszta hit világossága, bevilágítja számodra a szorongatás sötét óráit!

466. Gyermekem ne feledd, az istenes, őszinte lélekkel szemben meghiúsulnak az ördög ravaszságai.

467. Először hitben kell kapcsolatot teremteni Istennel, és csak azután keresheted az értelem bizonyítékait!

468. Ne töprengj a kétkedés 'csavaros' érvein, mert hű az Isten, és egyenes a saját Szavához.

469. Akinek igaz hite van, az minden bűnt és hamisságot utál és az Evangéliumban keres útmutatást.

470. A hit szerinti élet az, ha minden nap imában adod át életedet Szent Fiamnak. Élsz a Kiengesztelődés Szentségével és egyesülsz Vele az Eucharisztiában.

471. Aki hiszi a mindenütt jelenlévő Istent, az egyenes lelkű és nem tesz olyasmit, amivel megbánthatja!

472. Imádkozz, hogy meg ne fogyatkozzon az Isten kegyelmével rád bízott hit! Tarts ki és győzni fogsz! Kövess engem!

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 1

     Egyre gyakrabban hallunk várható csapásokról, pusztulásról, a nagy figyelmeztetésről és a Nagy Büntetésről. A Szentírásban is több büntető ítéletről olvashatunk, de ezek a történetek épp arra tanítanak, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ő nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. „Talán örömöm telik a bűnös halálában  –  mondja az Úr, az Isten  –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23). A büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül, mint fenyegetés, akkor az ember által előidézett helyzet logikus következményeként értelmezhetjük, amit a világ „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). Jakab apostol szerint is az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után” (Jak 1,15).

     Hasonlóképp az elvetés, a kárhozat is a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben tudva és akarva „öntörvényűen” rendezi be életét. A Törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás, miként a hiteles magán-kinyilatkoztatások üzenete is hangsúlyozzák Istenről, hogy „megbocsátó”, „irgalmas”, „könyörületes”, „hosszan tűrő” és „végtelenül jó” (Neh 9,17), és bizony találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a „szegény bűnöst” megmentse bűnei következményeitől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.

     Ami a „nagy figyelmeztetés” fogalmát illeti, legtöbbünk először a garabandali üzenetből hallott róla, elég realisztikusan. Ezt fejlesztette tovább, illetve adta „üzenete” megnevezésének és honlapja címének egy okkultista összefonódás, akik egy Marie Divine Mercy nevű egyszemélyű ír látnokot segítenek "üzeneteinek" megfogalmazásában! Végtelenített, percre pontos egyházellenes „tanaikat” több egyházi nyilatkozó elítélte!

     A büntetés bekövetkezése Mária-jelenések üzeneteiben is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhető vagy enyhíthető megtérés esetén, miként a Szentírás is mondja: „Az Úr nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen” (vö 2Pét 3,9), sőt utána is megy a bűnösnek, eléje megy a megtérőnek. Lásd a „jó pásztor” (10,11-15), „az elveszett bárány”, „az elveszett drachma” vagy a „tékozló fiú” (Lk 15,4-10) esetét. „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek” (Iz 30,18). (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán) 

    Az Isten áldjon meg Benneteket, roppan nagy figyelemmel legyetek a különféle látnok-üzenetek iránt, mert nem egy, közvetlenül a megtévesztő szellem sugalmazása – ha másért nem – csak azért, hogy egy kicsit is megossza az egyetértést!

Holnap folytatódik!

A családoknál felragyogó rózsafüzérek

   Az Argentin, Buenos Aires tartományban 2016. május 22-én jelentették be, hogy Héctor Cardelli püspök elismerte a helyi Mária-jelenések hitelességét.
    Héctor Sabatino Cardelli, a Buenos Aires tartományban fekvő San Nicolás de los Arroyos-i egyházmegye püspöke a május 22-i szentmisén, zarándokok sokasága előtt jelentette be a püspöki jóváhagyást a San Nicolás-i Rózsafüzér Királynője kegyhelyen.
     Cardelli püspök 1990 óta követi figyelemmel és vizsgálja a helyi Mária-jelenéseket. „Tizenkét éve vagyok itt lelkipásztor, és hittel és felelősséggel követtem nyomon kezdettől a Máriával kapcsolatos eseteket. Úgy döntöttem, elismerem azok hitelességét – jelentette ki az argentin főpásztor. – Elismerem az események természetfölötti voltát; azokét az eseményekét, melyekkel Isten az ő szeretett leányán, Jézus az ő legszentebb édesanyján, a Szentlélek az ő szeretett jegyesén keresztül szeretetteljesen ki akarta nyilvánítani magát egyházmegyénkben.”

     A jelenések azután kezdődtek, hogy San Nicolás de los Arroyosban több családnál „felragyogtak” a rózsafüzérek. Egy helyi asszony, Gladys Quiroga de Motta, látván ezeket a rendkívüli jelenségeket, fokozottabban kezdte imádkozni a rózsafüzért. A Szűzanya 1983. szeptember 25-én megjelent neki, karjában a gyermek Jézussal. Kék palástos, fátylas alakját ragyogó fény övezte.

     Herminia Gladys Quiroga de Motta 1937. július 1-jén született szegény családban. A kórházban annyira bizonytalan életesélyeket jósoltak neki, hogy a helyi kápolnában 4-én meg is keresztelték. Jelenleg két férjezett lánya van és öt unokája, őt magát azonban ritkán látni nyilvánosan.
A mindössze négy osztályt végzett asszonynak, nem voltak szentírási vagy teológiai ismeretei. Épp ezért a Szűzanya többször is bibliai szakaszokra hívta fel a figyelmét, máskor pedig – egy hónappal az első jelenés után – egy fehér rózsafüzért adott neki, és azt mondta: „Vedd ezt a rózsafüzért a kezemből és tartsd mindig magadnál!"
Szűz Mária arra is kérte Gladyst, keressen meg egy bizonyos Mária-szobrot, melyet egy pápa is megáldott, és amely elfeledve nyugszik egy templomban. 1983. november 27-én, a Szűzanya utasításait követve, Gladys megtalálta a szobrot a székesegyház harangtornyában – a gyermek Jézust a karjaiban tartó Istenszülő rendkívüli módon hasonlított a jelenésben látott Máriára. A szobrot valóban megáldotta pápa, mégpedig XIII. Leó; Rómából érkezett Argentínába.

(folyt.)
     Felhasznált irodalom: 1. Forrás; 2. Forrás; 3. Forrás; 4. Forrás; 5. Forrás; 6. Forrás 

427. Minden féltett dolognál jobban óvd a szíved, mert onnan indul ki az élet! Tartsd távol szádtól a csalárdságot, a hamiskodást, és nevem hívd segítségül!

428. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélység áramlásai is magyarázhatják. Mindig tekints a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben az isteni parancsolatok maradjanak az irányadóak!

429. Gyermekem! Szemléld Szent Fiam kínszenvedését és halálát, s felmérheted a bűn kegyetlenségét.

430. A bűn a legnagyobb rossz, mert Isten ellensége – így tehát az ember ellensége is!

431. Sokan késve ismerik fel, hogy csupán az ifjúkortól megvalósított evangéliumi élettel lett volna megközelíthető, az általuk annyira vágyott földi boldogság.

432. A Bűnbocsánat Szentsége nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad, hogy az üdvösség szempontjából tovább élhesd az életed!

433. A halálos bűn következménye, most: „csak” lelkiismeretfurdalás, de ha bűnben halsz meg: kárhozat!

434. Sokan nem jutottak volna a kárhozatba, ha őrizkedtek volna a bocsánatos bűnöktől!

435. Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember tudva sodortatja magát.

436. Mindenütt „keresitek” az Istent, csak épp ott nem, ahol Ő vár benneteket csendben; irgalmasságával.

437. Gyermekem, a mérges kígyótól sem kell annyira óvakodnod, mint a legkisebb bűntől.

438. Még a legcsekélyebb bűn iránt se légy elnéző, mert újabb és egyre nagyobb bűnökre visz! Márpedig tudnod kell, hogy a bűn soha nem marad magában!

439. Boldog ember az, aki nem a gonoszok tanácsa nyomán indul, s nem vegyül a hit ellenségei közé.

440. Ha kísértés ér gyermekem, a döntésedet imában gondold át – mert lehet –, hogy ez a te „almafád”!

441. A kísértésben hívd segítségül a nevemet és én megsegítelek, hogy a lelked kárt ne szenvedjen!

442. Az élő hit elegendő az ember állhatatosságához, miként a legnagyobb bűnös megtéréséhez is!

443. Gyermekem! Kerüld azok barátságát akik bűnre csábítanak, mert azok a te legnagyobb ellenségeid!

444. Inkább légy kész meghalni, semmint Istent a legkisebb bűnnel is megbántani. Kövess engem!

     Szent György, 270 körül született és 303. április 23-án halt meg. A világegyházban április 23-án ünneplik, országunkban április 24-e az ünnepe. Egyházunkban sajnos a történelmi létezését kétségbe vonták, de a liturgiai naptárból nagy népszerűsége miatt nem törölték!
     Római kori katona volt. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, de a katolikus egyház majdnem törölte a szentek sorából, mert kilétét nem látta egészen bizonyítottnak.
Azonban a nevéhez fűződő számos csoda elegendő bizonyosság létezésére. Nem véletlen állíttattak tiszteletére számos templomot Magyarországon, és külföldön. Anglia, Oroszország és emellett több ország, város védőszentjeként tartják számon. Különösen is az ortodox egyház tiszteli, sok ikon örökíti meg alakját.
Egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerik, főképpen festményeken, szentképeken ábrázolják így. A tizennégy segítő szent soraiban ott van Szent György is. Rendkívül sok legenda fűződik személyéhez. Úgy tartják számon, mint a hit védő pajzsát, aki legyőzi a démonok uralmát, és a gonoszt mindennemű alakjában megsemmisíti.
     A legismertebb legenda szerint egy várost sanyargató sárkány karmaiból mentette meg a királylányt. Először egy keresztet vetett, majd lándzsájával átszúrta a sárkányt. Hatására a király és az egész város megtért.
     Előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt lépett katonai szolgálatba. Kiváló kardforgató képességének és sok más tulajdonságának is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, György már mint keresztény, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzások ellenére épen maradt, és nem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban lefejezték.

Sárkányölő Szent György, könyörögj érettünk!

A bűntől való irtózat – ösztönző a jóra

415. Semmiféle bűn szeplője nem érintette a lelkemet, mert Isten még az eredeti bűntől is megóvott.

416. Fordulj hozzám bizalommal gyermekem, mert én vagyok a Jó tanács Anyja és a Bűnösök Menedéke!

417. Isten a Kegyelem Templomává tett engem.

418. A közbenjárásomat kérőktől elvárom, hogy irtózva tartsák magukat távol a legkisebb bűntől is.

419. Sajnos, hiába könyörgök azon gyermekeimért, akiknek a megtérés puszta gondolata is idegen!

420. Nem minden bűnbánó tapasztalja meg segítségemet, aki azt mondja: Anyám! Anyám! Hanem csak az, aki jó cselekedetekre fordítja bűnbánatát.

421. Boldog ember, aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik. Nem indul el a bűnösök útján s nem vegyül a csúfot űzők közé. Mert ő olyan, mint a vízpartra ültetett fa, amely nem hervad és kellő időben gyümölcsöt terem. Nem így a gonoszok, akik a pelyvához hasonlóak, melyeket elsodor a szél a földről, s nem állnak meg az ítéletkor.

422. Istenanyai méltóságom után az a legnagyobb kitüntetés, ha az Emberiség Szószólójának neveznek.

423. Minden embert édesanyaként szeretek, ám keserűség szívemnek, ha nevemben a vallások egyenlőségét hirdetik. Mondhatnék-e ilyet, amikor Jézuson kívül nincs üdvösség senki másban, mert más vallás létezik, de Üdvözítőként csak egyedül isteni Fiam adatott az embereknek az ég alatt! Az Atya egyedül Őt igazolta, feltámadásával! Márpedig, aki követhetné az Evangéliumot de nem teszi, aki nem tekint hódolattal a Keresztre, annak kevés esélye van az örök életre!

424. Gyermekem, akinek nincs bűnbánata, az nem képes megérteni és átérezni az Evangélium örömhírét.

425. Elszomorít, ha bárki azzal kérkedik, hogy szóltam hozzá! Holott – jó esetben – csak benső monológjait véli „üzenetnek” és ahelyett, hogy a jóra való indítását maga teljesítené, égi szózatként hirdeti azt másoknak!

426. Ne mondjátok, hogy azért nincs bátorságtok Szent Fiamhoz közeledni, mert nyomorult bűnösök vagytok. Mondjátok-e tán, hogy azért nem kértek orvost mert annyira betegnek érzitek magatokat?

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 90-91. és 94. oldal nyomán. (Részletek), 1997. június 24. valamint augusztus 6.

– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Atya örök Igéje, aki szűz méhemben megtestesült, megszületett, növekedett, majd megváltástokért és üdvösségetekért meghalt a kereszten.
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Igazság.
Az Atya tökéletes képmása, az Ő örök Igéje, aki elhozza nektek az isteni Igazság ajándékát.
Az Evangélium tartalmazza az Ő Igazságát. (...)
     Látjátok, hogy az Evangéliumban lévő Igazságot mennyire elhomályosítja a racionalizmus, megtépázzák az egyre inkább terjedő tévedések, és így sokan eltávolodnak az igaz hittől.
Betű szerint éljétek meg Fiam, Jézus Evangéliumát!
Betű szerint hirdessétek az Evangéliumot!
     Ne hagyjatok fel azzal, hogy az Igazság fényét hirdessétek a tévedés és a hitehagyás sötétségébe merült világban!
     Legyetek ti az új evangelizáció apostolai csaknem kétezer évvel az Evangélium első hirdetése után a pogánnyá vált világban!
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Élet.
Az életet Ő birtokolja, mivel Isten. Az életet Ő ajándékozza mindenkinek, mert Ő nyerte el
számotokra, amikor föláldozta magát értetek a kereszten.
Az életet együtt kapjátok azzal a kegyelemmel, ami az isteni természet részesévé tesz benneteket.
Szeretett fiaim, váljatok a kegyelem szolgáivá, váljatok az Élet hordozóivá! (...)
Legyetek készek mindenekelőtt a kiengesztelődés szolgálatára, amit ma az Egyházban sok helyen elhanyagolnak.
     Legyetek az isteni irgalmasság szolgái! (...)
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Út. Ő vezet titeket szeretete Lelkében az Atyához.
Ő visz benneteket a tökéletes és örök boldogság útján.
Ő készíti elő számotokra találkozásotok várt és végső pillanatát isteni dicsősége ragyogásában.
Jézus Krisztus az egyedüli út, mely titeket a Paradicsomba vezet.
Nincs más név az ég alatt, melyben üdvösséget nyerhetnétek.
     Az emberiség közeledik ahhoz, hogy Vele találkozzék, ami akkor következik be, amikor Jézus eljön dicsőségében, hogy elhozza királyságát a világba.
(Mert) Jézus az örök dicsőség Királya.
     Amikor majd Jézus eljön isteni dicsőségében és megjelenik az egész emberiségnek, mindenki ugyanabban az élményben részesül, mint a Tábor hegyén Péter, Jakab és János.
Mert Jézus ragyogásában nyilvánul meg, és embersége teljesen átváltozik istensége tündöklő fényében.
     Akkor majd az egész világmindenség elismeri, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, az Atya tökéletes képmása, az emberré vált Ige, az egyetlen és egyedüli Üdvözítő, akiért és aki által minden lett, és akinek hatalma van mindeneket lába alá vetni.
     Jézus elhozza dicsőséges királyságát a világba, amely a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke királysága lesz.
     Éljetek dicsőséges eljövetelének örömteljes várásában!

Prágai Szent Adalbert (956-997)               

A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ba n otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )

Hálaadás – az üdvösség erőssége

399. Életem egyetlen pillanatában sem nélkülöztem a megszentelő kegyelmet, s az isteni sugallatoknak soha nem álltam ellen. Mindig a kegyelem ösztönzése szerint cselekedtem. – Tekints a példaképednek!

400. Lelkem tiszta benső hálája szált fel a Magnificat-ban, és örökké magasztalja lelkem az Urat.

401. Másoknak is lenne okuk vég nélkül hálálkodniuk az Istennek, de hitük és bizalmuk kevésnek bizonyul.

402. Sokféle módon munkálkodhatsz üdvösségeden, de legfőképp úgy, ha mindig hálával vagy Isten iránt, és ott és abban szenteled meg magadat, ahol vagy.

403. Magasztalja a te lelked is az Urat, és a te szíved is ujjongjon megváltó Istenedben, mert rád tekintett Ő, nagy irgalmasságában és gondjába vette életed!

404. Gyermekem, te aki engem az Isteni Kegyelem Anyjának nevezel, mégsem hívsz szüntelenül, pedig számtalan kísértéstől kímélhetnéd meg magad!

405. Adjatok hálát az Istennek, mivel irgalma örökké megmarad! – A hálára mindig van okotok!

406. Akár egyetlen jól megvalósított kegyelemmel is legyőzhető a sátán!

407. Drága gyermekeim, tartsátok lelketeket állandóan tisztán és akkor félelemre semmi okotok!

408. Mondhatnál-e az életedből egyetlen pillanatot is, melyben Isten ne szólt volna a lelkedhez? Bizony nem! Ha a világ zaja miatt nem hallottad, magad okold! Mert te kerested a zajt, ellenállva a kegyelemnek.

409. Az elkárhozó nem okolhatja Istent, mert önön maga nem akart együttműködni a felkínált kegyelmekkel.

410. Aki hiszi az irgalmas és jóságos Istent, az soha nem esik kétségbe. – Kérd mindig a Szentlelket!

411. Ahol valami rosszat látsz, ott nem az Isten segítő kegyelme hiányzik, hanem az igaz hit.

412. Még ha sokaknak nem is hiányzik a kegyelem, de ők valamennyien hiányoznak a Kegyelemnek!

413. Tudhatod gyermekem, hogy az Úr irgalma nemzedékről-nemzedékre az istenfélőkkel marad.

414. Egészen a világ végéig nem fáradok ki, hogy az embereket segítsem a bűnösökért könyörögve, hogy üdvözüljenek és megszabaduljanak a végső romlástól. Kövess engem!

És lám, minden titok kitudódik!

     A Szentírásban súlyos szavakat olvashatunk a világtörténelem végső szakaszára, amikor is egy minden felett uralmat gyakorolni akaró "háttérerő" (vadállat) akar majd uralkodni "minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött ... " (vö. Jel 13,7)
Ennek a "vadállatnak" az eljövendő világuralma útjában egy hatalmas akadály áll, amit először el kell hárítania, hogy a bolygót és az emberiséget ellenőrizni tudja. És ez a nagy akadály, a Római Katolikus Anyaszentegyház erkölcsi és etikai tekintélye, ereje és befolyása a hívők milliárdjaira. Természetesen ez az antikrisztusi háttérerő, ezen munkálkodik már évszázadok óta! Eleinte nyílt tömeggyilkosságokkal törekedett teret nyerni, manapság viszont már ezt alattomosabban teszi, inkább igyekszik beépülni az Egyházba, vagy egyházias szólamokkal, ál-jézusi üzenetek terjesztésével bomlasztanak! Hozzá kell tenni, hogy sajnos nem eredménytelenül!
     Mindazáltal, ezt a harcot Máté evangéliuma már előrevetítette, amikor Jézus e szavakkal alapította meg Egyházát: Én pedig mondom neked, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta! (Mt 16, 18) Ez a kijelentés sejteti, hogy az alvilág erői és hatalmai meg fogják támadni, nem kevesebb céllal, minthogy megsemmisítsék. Ekkor már a figyelmesebbek számára megsejthető, hogy a látható Egyházzal szemben ‒ akinek élén a pápa áll ‒, van egy másik láthatatlan és titkos hatalom, amely jól álcázva, titokban, ravaszul, mégis a teljes nyilvánosság előtt szervezkedik Isten Népe ellen. Könnyedén teheti, mivel minden médiát, reklám- és propagandaeszközt kontroll alatt tart, sőt fizetett látnokokat kreálva magának bomlaszt, minden szinten. Egyszerűbben, a Római Katolikus Egyházzal szemben áll egy Antiegyház, amely a legtöbb ember számára ismeretlen. Nincs tudomásuk sem arról hogy létezik, sem arról, hogy akit hallgat, olvas, követ, az bizony az Antikrisztus embere! És sajnos, ebben áll pusztító tevékenységének lényege, mű-ájtatos hálójába csalni minél több embert, akik óvatlanul terelődnek a kárhozat felé! (UH)
     Azt, hogy az Üdvözítő Krisztus alapította Anyaszentegyház erős, azt az ellenerő is tudja, érzi is, ám az Új Világrend antikrisztusi hatalmának érdekében minden földi és alvilági erőt bevetnek, hogy Isten Népének természetfeletti erősítőjét a Szentségeket, legfőképp a Eucharisztia kiszolgálását betiltsák. Nagyon is tudják, hogy mit cselekszenek, tehát tudva és akarva akarják az Egyházat megsemmisíteni vagy legalább hatástalanná tenni.
     A pápaság lerombolásának zseniális és rafinált taktikájaként a szbdkmvesek és szövetségeseik egy világvallás szervezésébe kezdtek, melynek bontakoztatását már tapasztalhatjuk. Sajnos, a hamis próféciák özönében, sokan bedőlnek a megtévesztő szellem praktikáinak és már észre sem veszik, hogy szembekerültek Jézus Krisztus Egyházával! Ez az állapot pedig könnyen az eretnekségekben való elmerüléssel jár! Hiába a Szent Pápák és Zsinatok kánoni határozatai, a pápatagadás és a Szentírás elvetésének eretnek bűne felől, senkire sem hallgatnak! (UH) (Lásd korábbi posztom itt ) 
     Csoda-e, ha ez a sokaság akarva-akaratlanul elsodródik az Egyház Hajójától és hajótörést szenved a viharos tengeren. Mindezt azért, mert nem voltak hajlandók a pápai Hajóval haladni és a Két Oszlop révébe navigálni magukat! (vége)

     Ez az ünnep nem tartozik a főbb Mária-ünnepek közé. Eredetileg az ágostonos rend saját ünnepe volt és Itáliában terjedt el. Magyarországon a Pozsony-virágvölgyi híres búcsújáró hely kegyképe iránti tisztelet nyomán vált ismertté.

A világegyház április 26-án ünnepli a Szent Szűznek azt az anyai készségét, hogy jó tanáccsal tudja segíteni gyermekeit. Nem véletlenül nevezi őt a Loretói Litánia a „bölcsesség székének”, sőt, XIII. Leó pápa kiegészítette a litániát „a Jótanács Anyja” titulussal, mégpedig a Róma közeli Genazzanóban történt csodás események hatására.                            Április 26-án ezt ünnepli az Egyház!

De mi is történt II. Pál pápasága idején, 1467-ben. A törökök Albániát ostromolták és veszélyben forgott Shkodra városkája is. A hódítók házakat és templomokat romboltak le, gyújtottak fel és a nem muzulmán hitűeket rabszolgasorba hajtották. Érthető, ha a keresztény lakosság tömegesen menekült a muszlim uralom elől.

Két bátor nemes férfiú, akik szintén hazájuk elhagyására készültek, fájdalmasan gondoltak templomuk Mária-freskójára, mely oly sokszor volt vigasztalásukra.

Könnyek közt kérték a Jó Tanács Anyját, mitévők legyenek, hogy megőrízhessék őt a mohamedánok dühétől.

Azon az éjszakán álmukban a Boldogasszony megmondta nekik, hogy készítsenek elő mindent országuk elhagyásához, de hozzátette, hogy ő maga is visszavonul Shkodrából, arra kérve őket, hogy kövessék a képet. A két barát bár kevéssé értette, hogy miként követhetnek egy freskót, de másnapra készen álltak és elmentek a szentélybe. Benső nagy bizalommal térdeltek le a Szűzanya lábaihoz, amikor a freskó elkezdett leválni a falról, és felhőbe burkolózva elhagyta a templomot. Látták, amint felemelkedett az égre, és ők bizony alig bírták követni. Annak ellenére, hogy éjjelente tűzoszlopként világított, Rómában egyszeriben mégis eltűnt a szemük elől. Sorra járták a nagy templomokat, keresve – de hiába.

1467. április 25-én azonban a Mária-freskó Szent Márk napján megállapodott a Rómától 25 mérföldre fekvő város Genazzanó, épülő ágostonos templomában.

Aznap éppen vásár volt a városkában, és a környékről összegyűlt sokaság templomi zászlókkal, ájtatosan énekelve ünnepelte Szent Márk napját. Amikor esteledni kezdett, a vásártéren egy égi tüneményre lettek figyelmesek. Könnyű felhő szállt le az égből, és rátelepedett az épülő templom egyik belső falára.

(folyt.)

381. Gyermekem (lényegét tekintve) teljesen mindegy neked, hogy gazdagon vagy szegényen halsz meg!

382. Mit használ a csillogó földi vagyon, ha a mennyországnak még a reményét is elhomályosítod vele!

383. Nem az marad ugyanis a tied, amit életedben gyűjtöttél, hanem csak az, amit cselekedtél!

384. A kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz!

385. Lásd a pompás természetet, mily kevéssel is beéri, miért akarsz te drága és fölösleges dolgokat?

386. A kapzsi bírvágy leköti az értelmet, elnyomja a lelki érzéket, iriggyé és számítóvá alakítja az embert. Sokak, ezáltal válnak képtelenné a benső hallásra.

387. Sajnos gyermekem, az gondol legkevesebbet Istenre és örök üdvösségére, akiben elsekélyesedik a hála és elmerül a földi javak gyűjtésében.

388. Fiamhoz hasonlóan én is mondom: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa.

389. Boldogok, akik szomorúak, mert én a Szomorúak Vigasztalója, megvigasztalom őket.

390. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

391. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert én az Igazság Tükre, megvilágítom nekik.

392. Boldogok az irgalmasok, mert az Irgalmasság Anyjaként elnyerem számukra Isten irgalmát.

393. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.

394. Boldogok a békeszeretők, akik tőlem a Béke Királynőjétől kérik a békét, mert Isten énrám bízta ezt.

395. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a Mennyek Országa.

396. Boldogok vagytok, ha énértem gyaláznak és üldöznek tieteket! Bálványimádással vádolnak s neveteket, mint valami szégyenletest emlegetik miattam.

397. Kísértések idején a léleknek nagy erősség Isten kegyelme és bizony a lélek hatalmas dicsőségére is válik, ha a kísértés legyőzését meghálálja!

398. Édesanyaként mondom neked gyermekem, hogy könnyű lenne szentté válnod, ha kizárólag a hit szempontjából ítélnéd meg életed kérdéseit és feladatát! Kövess engem!