Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható: http://www.ppek.hu/k563.htm
A kegyelmi kiáradás
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. 
A két asszony szeretetben találkozik, és Pünkösdöt él át. Simeon is a Lélek ösztönzésére ment a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték a szülei: ez is pünkösdi esemény. És érdemes lenne végignézni a szentek életrajzát. A legenda szerint Assisi Boldog Egyed és Szent Lajos király, amikor találkoztak, egy szót se szóltak, csak hallgattak, utána megcsókolták, megölelték egymást és leborultak egymás előtt.
Az Egyház alapja az, hogy mindegyikünkben ugyanaz a Lélek van. Más dolog a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni; majd kiderül, milyen lélektől jön ez a szeretet, és más dolog venni a fáradságot, hogy széthúzásunk, meg nem értésünk, vagy éppen baráti érzéseink mélyén végre felfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki létezésünk mélyén félelmetes közösséget hozott létre, s azt akarja, hogy ezt elfogadjuk és vállaljuk. Az Egyház meg van valósítva a mélyben, ott, ahol meg vagyunk keresztelve, de amíg ez áthatja az erkölcseinket, addig bizony igen hosszú és fáradságos az út.
A közösség szó kulcsfogalom a Szentlélek titkáról szólva. Szent Pál leveleiben is, ahol a Lélek, a Szeretet és az egység ugyanaz: Lélek szerint éljetek! (Róm 8,4), Éljetek szeretetben! (Ef 5,2), Benne (Krisztusban) illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. (Ef 2,21-22) Ez a döccenőmentes beszéd! Ez maga is megrendítő bizonyíték arra, hogy a Szentírás első szerzője nem Pál, Lukács és János, hanem a Szentlélek! Mindannyian ugyanazt a tévedhetetlen nyelvet beszélik, amelyben minden szónak súlya van, s minden mindennel összefügg!
A Lélek tehát hatalmasan cselekvő erő a hívek szívében, abban a mélységben, ahol az ember a szeretetre születik.
(folyt.)
