Végtéreis az ember akkor érzi magát biztonságban, ha már kialakult benne valamiféle világnézetet, amelyen keresztül mindet szemlél, értékel. Ám ajánlatos átgondolni, hogy egyik-másik mit tanít az élet céljáról, a halál utáni életről! Az persze egy dolog, hogy mit tanít, ígér és más dolog, hogy a tanításnak ki a forrása és mi a megtapasztalható bizonysága!
Az ateizmus nem képes hosszútávú (transzcendens) ígéreteket kínálni, és az érveik is gyakran „sántítanak”, ezért a képzett ember gyakran csalódik és kiábrándul az egészből! Így a magát „intellektusnak” vélő ember, már nem foglalkozik a hinni vagy nem hinni kérdéssel, mert meggyőződése, hogy vallást a „papok találták ki”. Az már fel sem merül benne, hogy az istentagadó materializmust ki, vagy kik találták ki, kink, vagy kiknek a sugalmazására, amelyet „hittanként”, minden beiratás nélkül is kényszer-oktatják!
Ha ezt a kérdést felteszik egy ilyen „entellektüelnek”, akkor azt a választ kaphatja, hogy „ő nem hisz egyikben sem”! És lám, ekkor válik ki a féloldalas képzettből a „nihilista”, a semmiben sem hívő, a szabadon alakítható embertípus! – És ez a cél!
Az viszont meglepő, hogy az ilyen "nihilista", látva a világban a bajokat, járványt és háborúkat, könnyen vádolja a "nemlétező" Istent, hogy "miért engedi meg mindezt"? Holott mindezeknek a magyarázata ‒ amiként önhitt tagadásának is ‒ a Teremtő által adott szabad akaratnak, rosszirányú felhasználása az oka! Vagyis vádlóval együtt, úgy és azt tesznek az emberek, amit akarnak és azt hisznek, vagy tagadnak, amit akarnak! Ám a következményeken való csodálkozás és vádaskodás, bizony nem vall széleskörű értelmi készségre!
Persze a semmiben sem hívő ember egy darabig – mentegetőzésként – még szebbnél-szebb, jó célokat is villogtat maga előtt, ám előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy ezzel nem megy igazán semmire! Mert az idő halad és a vég közeledtével belenyilall a kérdés „végtére is ezért éltem?” És ez – jó esetben – mindenkiben felmerül és gondolkodóba ejti. És ha lenne némi hite és fogalmi ismerete, rájönne, hogy a tét az örök élet vagyis „nem babra megy a játék”! Vannak akik ezt felismerik és vannak, akik kimosolyogják. Az író, filozófus és nagy megtérő Simone Weil, így fogalmazta meg: „A hit a szeretet által megvilágosított intelligencia tapasztalata” Szent Pál pedig nem kevesebbet állít, minthogy „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor nincs értelme a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül”‒ ajánlatos elolvasni: Első Korintusi levél 15,1-34!
Az Evangélium Szent János által így fogalmaz: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 16-18)
(folyt.) Előző rész
