1858-ban P. Simon Jukundián, több közismert egyházi ének szerzője, Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója, úgyhogy, ha nem is soroljuk tovább, a ferences szerzetesek őrködtek a vallás, a hit felett, évszázadokon keresztül vigyázták a katolicizmust és a magyarságot a protestantizmus ellenében.
Sajnos, a századok során történt háborús villongások miatt, az újjáépítéseket és az iskolák újjászervezését, többször meg kellett ismételniük a ferenceseknek, mígnem a mai kegytemplomot a 19. század első felében megépítették barokk stílusban.
A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:
ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore, qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat. – Íme, Mária, tündöklő fényben ragyog hajlékod, mit Neked Szent Ferenc kisded nyája emelt. – A nagybetűk római számokként összeadva, a diadalív építésének dátumát eredményezik (1834).
XII. Piusz pápa 1948-ban „basilica minor” rangra emelte a kegytemplomot, melyben látható a sok viszontagságot megélt, csodatévő Csíksomlyói Mária-szobor!
Tény, hogy Erdély legnagyobb és legszebb Madonna-szobra, mely a Napbaöltözött Asszonyt ábrázolja, lába alatt a Holddal, feje körül tizenkét csillagból gloriolával. Királynőként hármas koronával („tiara”) a fején, jobb kezében jogar, bal karján a koronás Kisjézus. Ez az apokaliptikus Mária-ábrázolás, önmagában egyedülálló és mondhatni titokzatos, és megfelel a Jelenések Könyvében leírtaknak (Jel 12,1). Ráadásul létezik egy csoda-elbeszélés, miszerint a hívek látni vélték, amint angyalok helyezték a koronát a Szűzanya fejére.
(Források a negyedik részben) (folyt.)
