690. Gyermekem, miért tartasz a haláltól? Hisz' nem vagyok-e én az Élet Anyja és a te jóságos Anyád?
691. Gondolj a szent angyalokra, akik valamennyien hőn kívánják üdvösségedet. Ó mennyire kérlelnek téged is, hogy lépj a keskeny ösvényre, mely az egyedüli biztos út, amely az égi dicsőségbe vihet.
692. Aki tudja magáról, hogy hamu és föld, s hogy csakhamar porrá kell válnia, az sohasem lesz gőgös. Aki ugyanis elgondolkodott Isten örökkévalóságán, nyilván azt is megfontolta, hogy mennyire múlandó porszem az élete, melynek üdvösségéért Isten mégis a Fiát áldozta. Az ilyen gondolkodó, mindig szem előtt tartja a halált, és becsüli a földi lét érdemszerzőségét.
693. Mert amiként a halandó test nehezedik a lélekre, s az ember gondolati szárnyalását korlátozza, akként lesz a lélek felszabadult üdvözült testében a végtelen boldogságra – Krisztus a mi Urunk által!
694. Én felemellek benneteket és elvezetlek az üdvösség hazájába, melyet Szent Fiam az Ő mérhetetlen kínszenvedése árán szerzett meg számotokra.
695. Soha el nem hagylak! Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, mely Istenhez vezet!
696. Eljövök a te órádban, hogy segítselek és megláthatod mit jelent, hogy a Reménység Anyja vagyok!
697. Ha még az egész világ elhagyna is titeket, én veletek maradok s távol tartom tőletek a gonoszt, hogy a legkevésbé se féljetek! Hisz' gyermekeim vagytok, édes kicsi gyermekeim! Kövessetek engem!
†††
IMÁDSÁG, OLVASÁS UTÁN
