A Szűzanyamária-tisztelet, vagy ahogyan még régebben nevezték a „Babba Mária-tisztelet”, a csíksomlyói kegytemplomban található csodatévő, 12 csillag-glóriás Napbaöltözött Asszony szoborhoz kötődik.
A Mária a Kisjézussal szobor származása pontosan nem ismert, de 1526-nál régebben készülhetett, gótikus stílusát tekintve akár a 14. század elején is!
A néphagyomány szerint, 1520-ban a bákói kolostort a törökök lerombolták, és az elmenekült ferencesek hozták volna a szobrot Csíksomlyóra, két csángó legény segítségével. Ezek felváltva a hátukon menekítették egészen Somlóig, ahol megpihentek. A szobrot azonban ettől kezdve már nem tudták megmozdítani. Akárhogy próbálkoztak többedmagukkal, sőt ökörfogattal is, ámde akkor sem tudták megmozdítani sem! A legenda szerint hírét vette a király, és azt üzente, hogy hagyják ott és építsenek föléje templomot, mert ott van Szűzanyamáriának a helye. A moldvaiak szoborhoz való máig tartó rendkívüli kötődése, a fenti történettel mindenesetre magyarázható!
Az „elmozdíthatatlanság története” megismétlődött 1661-ben is, amikor a törökök a tatár hordákkal szövetkezve, egész Csíkot végigpusztították. E vad pusztítás a kolostort sem kímélte és akkor égett le harmadszor, jóllehet a szobor csodálatosan megmenekült.
A fosztogató tatárok a templomba érve először megijedtek az élő alakot mutató Mária szobortól, majd úgy döntöttek, hogy földig döntve viszik el. Miután meg se tudták mozdítani, az egyik tatár vezér lándzsájával a Szűzanya arcába döfött, erre a tatár karja megbénult. Egy másik a korbácsával csapott a szobor csodaszép arcához, de szentségtörő karja azonnal megmerevedett. Látva ezt egy harmadik muszlim, baltájával nagy dühvel vágott a kis Jézus homlokához, ámde merészségéért ő is hasonlóképpen bűnhődött. A fővezérük látva a három harcképtelenné vált katonáját, példásan megbüntette őket.
A vandálság csodamód kevés nyomot hagyott, de az a „kevés” máig is látszik, mi több, állítólag nem lehet eltüntetni a Szűzanya arcáról!
A több száz embert, akik az 1661-es dúlásnak estek áldozatul, a mai templom előtt egy tömegsírba temették.
(Források a negyedik részben) (folyt.)
