Csíksomlyó, nem csak a katolikus hit, a bensőséges Mária-tisztelet bölcsője, hanem a magyar kultúrtörténeté, sőt az egyetemes történelemé is! Ezt tanúsítja a Kegytemplom előterében megtekinthető a Somlyó-hegyen talált két naptárkő, ami a bronzkorból (Kr. e. 1800-1700 körül) származik.
A ferencesek a tatárdúlás után a kolostort a templomot és az iskolát helyreállíttatták, és a templom melletti kolostorban 1630-tól már középfokú oktatás folyt! Sőt 1725 és 1785 között Csíksomlyón szeminárium létesült!
Említésre méltó, hogy: a csíksomlyói gimnáziumban magyar nyelven színjátékokat is előadtak, melyek a tanuló ifjúság művelődésén túl az érdeklődő vidék nyelvtisztaságának emelésére is szolgált.
A letűnt századok alatt a ferences barátok, nagy gonddal és sok fáradsággal több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre Csíksomlyón. A 15. században létesült könyvtár Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt. A fennmaradt csaknem 120 ősnyomtatvány, a festett pergamenkódexek, a 16-17. századi könyvritkaságok, a számos nagy értékű régi magyar nyomtatvány és a kéziratos kötetek jelentik a gyűjtemény értékét.
1725-ig, Csíksomlyón volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Alapítását az egyetemes műveltségű tudós szerzetes, P. Kájoni János szorgalmazta. A nyomda első terméke Kájoni Cantionale Catholicum című latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve volt, mely 1676-ban jelent meg. A befejező részben a szerző nagyon szépen fogalmazta meg a könyv megjelentetésének célját: „Édes Hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent”.
(Források a negyedik részben) (folyt.)
