Lehet-e az Oltáriszentségben hinni?
Sajnos, kétkedés és tagadás is felemeli a fejét. Hogyan lehet az Oltáriszentséget hinni és imádni? Az utolsó vacsorán Jézus talán csak emlékjelül törte meg a kenyeret s nyújtotta a kelyhet. A kenyér és a bor az Úr áldozatának csupán jelképe, de semmiképp sem Krisztusnak valóságos teste és valóságos vére. Ezt már csak a túlzó népi áhítat fantáziája gondolta hozzá, és a római Egyház dogmatizáló, elmerevítő, a betűkön rágódó sablonossága foglalta hivatalos hitcikkelybe. A kenyér és a bor a Szent Vacsorán is megmarad kenyérnek és bornak; márpedig a kenyeret és bort imádni merő bálványozás − hangzik az ellenvetés. Így beszél a materialista kételkedés, melyet egyes felekezetek magukévá tettek. Az egészséges kételkedés helyébe a gúnyt és gyűlöletet állították és odáig mentek, hogy az Oltáriszentségben való hitet igyekeznek nevetségessé tenni. Lisztpépből készült ostyát imádnak! Az Istenük egy kenyérdarab! Mekkora kerékbetörése ez az emberi értelemnek! Mily mélyre süllyedése a vallási babonának, vakmerősége a papi ámításnak: bálványként imádtatni egy ostyadarabot, egy kehelynyi bort! A konszekráció után vegyelemezzétek a kenyeret és bort! − mondják és majd láthatjátok, hogy az bíz’ csak bor és kenyér, nem pedig vér, hús, csont és hasonlók!
Az ellentábor nem veszi észre, hogy mi hívők is azt valljuk, hogy a kenyér és a bor színei, látszatai, külsőleg érzékelhető tulajdonságai, az Oltáriszentségben is ugyanúgy megmaradnak. A kémiát hívők is ismerik s tudják, hogy vegyelemzés, gyomorba-szállás, megfagyás stb. esetén, teljes mértékben érvényesülnek a fizikai és kémiai törvények a kenyér és bor színein. Eszünk ágában sincs azt mondani, hogy a jelenlevő Jézus fizikailag és kémiailag bármily módon megfogható, bármily értelemben érzékelhető volna. Egészen másról van szó az Oltáriszentség tanában.
Arról van szó, hogyha Jézus Isten - akkor mindenható, tehát csodát is művelhet! Ha Jézus halottakat támaszthatott fel, ha vakokat és leprásokat gyógyíthatott, ha évezredekbe előre láthatott, ha halálából feltámadhatott − s mindezt a hívő keresztény nem vonja kétségbe −, akkor művelheti azt a csodát is, hogy láthatatlanul, kenyér és bor színébe rejtőzve itt maradhat a közelünkben.
Arról van szó, hogy Jézus szeretett és nagyon szeretett minket, s ki az, aki kételkednék ebben? Tehát egészen megfelel az Ő hozzánk való nagy jóvoltának, hogy szeretetének találékonysága, oly csodálatos eszközt gondolt ki, amellyel mindennél jobban tanúsítja hozzánk való végtelen jóságát, s amellyel mibennünk is leghatásosabban indítja életre a hitet és a viszont szeretetet.
Arról van szó, hogy Jézus az egész emberiség megváltója! Nem csak azoké, akik a Golgota hegyén fizikailag is jelen voltak Jézus Krisztus keresztáldozatán. Ő módot keresett és talált arra, hogy miként tegye világmegváltó keresztáldozatát valamiképp jelenvalóvá és közvetlenül hatóvá azok számára is, akik a későbbi századok folyamán élnek, és akik szintén sóvárognak az ő megváltói kegyelmei után.
(folyt.)
