Az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, mert tudta, kikre kell várnia.
Íme egy kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen és furulyaszóval közeledett a domb felé.
A tehén hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágos párta és minden nyelvek nyelvén dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt, s minden madár dalra fakadt. Felvidult az Úr lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden örök terve szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!
– Kik vagytok ti? – kérdezte a gyermekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.
A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
– Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
– Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
– Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kisleány.
– Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.
– Csillagösvényről! – szólalt meg a fiúcska is félénken.
– Országot akartok magatoknak?
– Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyermekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
– Apát meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.
– Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a Jó és a Könyörületes!
– Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
(Forrás: internet)
(folyt.)
