Ne feledjétek, hogy a gyermekek, még a legkisebbek is, csupa szem és fül a megfigyelésben! Egy-kettőre észreveszik hangulatváltozásaitokat, viselkedéseteket, a hamarosan tudatosul bennük a saját hatalmuk, mellyel a gyenge szülőkre hatást gyakorolhatnak és bizony, ártatlan ravaszságukban nem haboznak majd visszaélni ezzel. Őrizkedjetek tehát mindattól, ami csorbíthatná velük szemben tekintélyeteket. Őrizkedjetek attól, hogy ezt a tekintélyt elkoptassátok a folytonos és állandó figyelmeztetésekkel és megjegyzésekkel, mert ezeket végül meg fogják unni és úgy tesznek majd, mintha oda figyelnének, holott semmi fontosságot nem tulajdonítanak szavaitoknak. Őrizkedjetek attól, hogy gyermekeiteket vaktában felelt, nemlétező és hamis okokkal és magyarázatokkal csapjátok be és ámítsátok, csak azért, hogy kellemetlen helyzetekből kikerüljetek és a kényelmetlen kérdezősködésektől megszabaduljatok.
Ha úgy látjátok, helytelen volna egy parancsotok vagy tettetek igazi indítóokait feltárnotok előttük, hasznosabb, ha a belétek helyezett bizalmukra és irántatok érzett szeretetükre hivatkoztok. Ne hamisítsátok meg az igazságot, inkább hallgassátok el! Nem is sejtitek talán, milyen zavarok és válságok keletkezhetnek e kicsiny lelkekben, ha rájönnek arra, hogy visszaéltek természetes hiszékenységükkel. Attól is őrizkedjetek, hogy a közöttetek felmerülő egyenetlenség vagy nézeteltérés bármilyen jele megnyilvánuljon oly módon, hogy önigazolásként azt gyermekeitekkel megbeszélitek. Ők ugyanis hamar felhasználhatják az anya tekintélyét az apáéval szemben, és az apáét az anya ellenében, és nehezen állnak majd ellen a kísértésnek, hogy ki ne használják ezt szeszélyeik kielégítésére. Törekedjetek végül arra, hogy a jóindulatú és higgadt, de egyszersmind szilárd és természetes tekintélyetek, ne engedjen semmiféle síró vagy haragos követelésnek, amiként minden életkorukban szerető és gyengéd, okos és bölcs, éber és erélyes kezet tapasztaljanak maguk fölött.
Tekintélyetek legyen gyengeség nélküli, de szeretetből fakadó. Ti legyetek első nevelői és barátai gyermekeiteknek valóban atyai és anyai, de minden tekintetben keresztényi, s nem pedig többé-kevésbé öntudatlanul is önzés sugallja parancsaitokat. Így hatni fogtok gyermekeitekre és ők meggyőződéssel teljesítik majd teendőiket a nélkül, hogy sok szóra lenne szükségtek! Ne feledjétek, hogy a szeretet nyelve ékesszólóbban beszél a cselekvés csendjével, mint az ajak szavaival. Ezer kis jel villanása, egy hangárnyalat, egy észrevétlen mozdulat, egy átsuhanó arckifejezés, egy beleegyező jel minden megnyilatkozásnál jobban fedni fel előttük, hogy mekkora szeretet késztet benneteket egy tiltásra, és mekkora jó akarat rejtőzik egy parancs mélyén. S akkor a tekintély szavát nem súlyos tehernek, vagy mielőbb lerázandó gyűlöletes igának fogják tartani, hanem szeretetetek legnagyobb megnyilvánulásának.
(Forrás az első részben!)
(folyt.)
