Évszázadokkal ezelőtt pünkösdkor, a moldvai csángó búcsújárók még a Csíki-havasokon keresztül, papjaik vezetésével, templomi zászlók alatt – ún. keresztaljákba tömörülve – gyalog tették meg a három napig is eltartó utat Csíksomlyóra.
Manapság busszal, vonattal utaznak Csíkszereda határáig, ahol egybe rendeződnek. A színpompás népviseletbe öltözött búcsújárók, szentolvasót imádkozva, énekelve, 5-6 km-es utat tesznek meg a csíksomlyói ferences kegytemplomig, ahol virrasztó-imában várják a szombati búcsújárást. Az imában töltött éjszaka után pünkösd vasárnap hajnalban vonulnak ki a Salvator-kápolna mögötti hegyoldalba, hogy ott a felkelő Napba nézzenek.
Ősi és egészen ritka népszokásról van szó, amely szerint a felkelő Napban a Szentlelket vélik felfedezni és azt tartják, hogy aki arra érdemes, egyéb szent dolgokat is láthat, de az erre érdemteleneknek csak rémképek mutatkoznak meg.
(Források a negyedik részben) (folyt.)
