Az Oltáriszentség tisztelete – a tiszta szeretet
559. Már földi életemben a legmélyebb áhítattal voltam Fiam Szeretet-Szentsége iránt, melyet az Utolsó Vacsorán önmagát adva hagyott ránk, hogy velünk maradjon az idők végezetéig s beragyoghassa életünket.
560. Fiam mennybemenetelét követően az volt a legnagyobb vigaszom, ha a Szeretett Tanítvány kezéből magamhoz vehettem az Eucharisztiát, s Anyai Szívemben magamhoz ölelhettem édes Üdvözítőmet.
561. Az Oltáriszentségben nem csak isteni Fiammal, de az Atyával és a Szentlélekkel is találkozol!
562. Ó gyermekem! Neked, túl kell szárnyalnod erényekben az angyalokat, mert nekik nem adatott meg, hogy Szent Fiamat magukhoz vegyék.
563. Jézusom Szíve dobog az Egyház Szentségeiben.
564. Jézust – a lelkek pásztorát –, imádni jöjjetek!
565. Hidd el, nincs szentebb és érdemszerzőbb zarándoklat, mint meglátogatni a Szentségi Jézust!
566. Mielőtt Szent Fiamat magadhoz veszed, mond háromszor: „Uram, nem vagyok méltó, hogy...”
567. Az emberek többsége mulandó értékek után szaladgál, miközben az örökkévaló dolgokat feledi.
568. Aki az Eucharisztiát szokásból veszi magához, ne reméljen rendkívüli lelki hasznot – sőt fájó –, de ítéletet vonhat magára!
569. Gyakran látogasd a Legméltóságosabb Oltáriszentséget – akkor is –, ha nem veheted magadhoz!
570. Engem Királynőnek neveztek, mégis közömbösen hagyjátok, hogy Fiam a lelkek Koldusa legyen?!
571. Fiam szüntelenül hívja a lelkeket, ám mégis oly kevesen járulnak Eléje. Édesgeti a lelkeket, de igen kevesek hálálják meg Neki. Kegyelmeket osztogat, de alig akad valaki aki egyáltalán elfogadja azokat.
572. Szent Fiam egyetlen vércseppjének hiábavalósága is végtelen fájdalommal tölti el Anyai Szívemet!
573. A szeretetedet bizonyítja, ha imádva szemléled az édes Üdvözítőt, és próbálsz a kedvében járni.
574. A szentáldozásnál minél inkább engeded, hogy én cselekedjem benned, annál inkább dicsőíted Jézust, mert van-e valaki, aki jobban ismeri és szereti Őt?
575. Jegyezd meg; ahol Fiam van, ott vagyok én is! Kövess engem!
