A látnokok boldoggá avatása

      Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének előkészítését hivatalosan már 1949-ben elkezdték ugyan, de oltárra emelésük húzódott. A fatimai események 64. évfordulóján, 1981. május 13-án merényletet követtek el a Szentatya ellen. A történészek, és a jelenéseket vizsgáló szakemberek szerint még az óra és a perc is megegyezik.                                                              

Nagy és múlhatatlan érdeme van a két kis fatimai pásztorgyermek életszentségének kivizsgálásában a magyar Kondor Lajos verbita atyának, mint segédposztulátornak!
     Kondor atya 1978-ban az akkori leirai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggá avatási eljárás.
Meisner bíboros, kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna. 2017. május 13-án Ferenc pápa Fatimában szentté avatta a két kis látnokot.                                    

Kondor atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, az általa fenntartott „Pásztorgyermekek Irodája” (Secretariado dos Pastorinhos) a világ számos nyelvén, magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit.

     Kondor Lajos atyának nagy szerepe volt a fatimai Magyar Keresztút felépítésében, amely az 1956-ban külföldre menekült magyarok kezdeményezésére és adományaiból jött létre. A szerzetes mindig szeretettel fogadta a Fatimába érkező magyar zarándokokat, gyakran mondott szentmisét nekik. 2009. október 28-án hunyt el, 81 éves korában. Fatima Városi Önkormányzat teret nevezett el Kondor atyáról, majd 2015. március 7-én szobrot is állítottak. (Lásd alsó képek!) Kondor Lajos SVD volt minden idők legközismertebb "fatimai papja", a két pásztorgyermek boldoggáavatási viceposztulátora. Neki, a magyar verbita papnak is köszönhető, hogy Boldog Ferenc és Jácinta ünnepét február 20-án tartják Portugáliában.
     Fernando Leite jezsuita szerint a fatimai jelenések lényegét az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

1) Isten meg akarja alapítani a világon Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét.

2) Lúcia van megbízva ennek az üzenetnek hirdetésével.

3) Isten minden kegyelmet Mária Szeplőtelen Szívén keresztül ad.

4) Jézus Szíve azt akarja, hogy mellette Anyjának Szívét is tiszteljék.

5) A világ békéje Mária kezére van bízva.

     Ennek az öt pontnak az ismeretében különösen aggasztó, hogy bár a fatimai jelenések mélyen belevésődtek a katolikus világ emlékezetébe, a nagy nyilvánosság már-már elfelejtette az események részleteit, a titkokat és ígéreteket, jóllehet Fatima jövendölései sorra megvalósulnak. Igaz, pápák látogattak el a zarándokhelyre, s évente sok millióan felkeresik a kegyhelyet, de még ma sem teljesedett minden a Szent Szűz elvárásai szerint.

Sajnálatos (és veszélyt rejtő), hogy égi Anyánk fatimai kérései csak részben épültek be az evangelizációs munkába. Csak példaként hozom fel, hogy Ön kedves olvasóm, ha első szombaton elmegy Szentmisére, hall-e egyetlen szót is a fatimai Szent Szűzről, hallotta-e egyszer is, hogy a pap felszólította volna a híveket: "a Szentmise után maradjatok még itt 15 percig, hogy elmélkedjünk Mária Szeplőtelen Szívéről, teljesítve ezáltal az Ő, első szombatokra vonatkozó kérését!"?

„A mai idők állapota kötelez minket, hogy emlékezetetekbe idézzük: nem kell csodálkoznunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték, hogy felütik fejüket). Azon sem, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, ámde az eretnekségeknek csak azokon van hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Mivel az eretnekségek egyesek gyengeségéből merítik erejüket, így semmi erejük sem lenne, ha erős hitekkel találkoznának”.

(Tertulliánus, De praescriptione)

     Vajúdik a természet, elhatalmasodott a bűn, a hitetlenség, pusztítják az életet és a családot - ezek az idők jelei, a Jelenések Könyve, a szentek és az egyházatyák figyelmeztetéseivel összhangban. Minden esetre a jelek a Hét Pecsét zűrzavaros időszakának közeledtére utalnak. E félére figyelmeztetett már XIII. Leó pápa is, miszerint a globális forradalom célja nemcsak a politikai szervezetek megdöntése az új világrend felállítására, hanem mindenekelőtt „a kereszténység által megteremtett világ” lerombolása! Ezt megerősítette XVI. Benedek pápa is: „Ma is azzal fenyeget a hatalom, hogy minden lehetséges formában lábbal tiporja a hitet.” (A világ világossága 16. fejezet)

     De hogyan is értelmezhetjük mindezt? ‒ Nos ‒, a fatimai második titok így végződik: „Portugáliában a hitigazság mindvégig megmarad.” Ez a mondat tehát nem a titok harmadik részének kezdete, mint gondolták a Fatima-ismerők, hanem hogy ez, az egész világra kiterjedő hit-válságra utal, mely szükségszerűen az Egyház válságához vezet, s ennek megállapításához elegendő, ha valakinek van szeme a látásra és van füle a hallásra. Elég, ha Szent VI. Pál pápa 1968. december 7-i, a Lombardiai Szemináriumban mondott híres szavaira gondolunk: „A Sátán füstje valami résen keresztül behatolt Isten templomába”. Szent II. János Pál pápa is többször hasonlóképp nyilatkozott.

(folyt.)

A látnokok sorsa

     Kiválasztottságukért és küldetésükért a három fatimai pásztorgyermeknek is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg.
     Ferencet a fatimai temetőben, míg Jácintát Vila Nova de Ourém temetőjében temették el. 1935. szeptember 12-én, Jácinta földi maradványait átvitték a fatimai temetőbe Ferenc mellé, egy kriptába helyezték. Később, mindkettejük földi maradványait a fatimai bazilika oldalkápolnájába helyezték (1951-ill. 1952-ben), ahol ma is találhatók. Mellettük már eleve ki volt képezve egy harmadik sír is.

     Lúcia, aki 1907. március 30-án született, 10 éves amikor Szent Szűz megbízta őt a fatimai üzenetek továbbadásával. Lúcia 1921. június 16-án búcsúzott el szülőföldjétől, és a portói dorottyás nővérek árvaházának lett lakója. A főnöknő teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetően. Lúcia nem beszélhetett az eseményekről, de híreket sem kaphatott a fejleményekről. Nagy kereszt volt ez számára. 1925. október 24-én belép a Dorottya-intézetbe és jelöltként felveszik a kongregáció kolostorába a spanyolországi Tuyban, a portugál határ közelében. 1926. október 2-án novícia lesz.

1928. október 2-án teszi le ideiglenes fogadalmát. Hat évvel később, ugyancsak október 3-án tesz örök fogadalmat, és felveszi a Maria das Dores (Mária Fájdalmas Anya) nevet.
     1946. május 20-án Lúcia nővér újra végig járhatja a jelenések helyeit, mintegy megjelölve azokat.
     1948. március 25-én elhagyja a Szent Dorottya intézetet és belép a Szent Józsefről nevezett Kármelbe Coimbrában, ahol felveszi a Szeplőtelen Szívről nevezett Lúcia nővér nevet.
     1949. május 31-én sarutlan kármelitaként tesz örök fogadalmat. A coimbrai kármelita közösségében élt és ugyanitt fejezte be földi megbízatását is 97 éves korában, 2005. február 13-án.

(Alább, Lúcia sírja a Fatimai Bazilikában, két kis társa mellett.)
     Arra vonatkozóan, miért hagyta el Lúcia nővér a Szent Dorottya intézetet és lépett be a kármelbe, Coimbra püspöke 1948. május 27-én P. José Aparício S.J. szerzetesatyának, a látnok korábbi lelkivezetőjének írt levelében a következő okokat jelöli meg: „Lúcia nővér kérését teljesítve a Szentatya elrendelte, hogy minden akadály nélkül áthelyezhessék. Számtalan látogató zaklatta ugyanis, sőt egyesek kifejezetten merészen kíváncsiak voltak, felesleges kellemetlenséget okozva neki. […] Lúcia nővér úgy érzi, sohasem volt ekkora békében és ennyi örömben része, mint ebben az otthonában, amit a világon semmivel sem cserélne fel. A Szentatya kívánságára se látogatókat nem fogad, se levelet nem kap, azonban írásban közlöm vele, mire van szüksége azoknak az embereknek, akik a segítségét kérik. Eddig semmiféle kivételt sem tettem. […] Csak azok látogathatják meg, akik a Szentszéktől erre engedélyt kapnak.”

(vö. P. Luiz Gonzaga Mariz S.J., Fatima, onde o céu tocou a terra, 32. o.)

Források:

1) http://magyarkurir.hu/hirek/hogyan-vedekezzunk-satanista-marketing-ellen
2) Dr. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia Eger 2000.

Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen? 2
     Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói
szokásokhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság, a hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy – a világkereskedelmet és a politikát manipuláló sátánista marketing. 
     Olyan időkben élünk, amelyben szinte már nincs vagy nem érvényesül a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez, melyben: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, megérteni, mitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is erős leszek. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész – a Szent Keresztségben kapott lelkiismeret –, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve:
személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincsen spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból. Ha nem élünk a Krisztustól kapott Szentségekkel, a hitünk elerőtlenedik és csökken védettségünk az ördögi erők ellen. Ilyen kiszolgáltatott
állapotban, csak a saját érzékeinkre hagyatkozhatunk, márpedig ezek könnyen becsaphatnak. Hiányoznak a keresztényi közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, könnyen kiszolgáltatottakká válunk. Merthogy nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját: az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe.
     Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat.
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' -- mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében.
     Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a húsvét, a megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, az árnyoldalait is, és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

A fatimai üzenet elismerése

     A fatimai jelenések elismerése nyolc évet vett igénybe és ennek során Lúcia nővért többször kihallgatták. Végeredményként a jelenéseket hitelesnek fogadták el. A leiriai püspök, D. José Alves Correia da Silva, 1930. október 13-ai pásztorlevelében a következőket tette közzé:
     „Az itt bemutatott és további vizsgálatok tekintetében, melyekre itt hely szűke miatt tovább nem térünk ki, a Szentlélek segítségül hívásával és az Istenanya oltalmában bízva, valamint egyházmegyénk tiszteletreméltó tanácsadóinak meghallgatása után így határoztunk:
     a) hitelesnek nyilvánítjuk a gyermekek látomásait, melyek május 13. és október 13. között egyházmegyénk területén, Fatimában, a Cova da Iriá-ban történtek;
     b) hivatalosan jóváhagyjuk a fatimai Szűz tiszteletét.“
(vö. D. Frei Francisco Rendeiro O. P.: A consagracao pela Igreja do culto de Nossa Senhora de Fátima, in Fátima, altar do mundo 2. kötet, 179-180. o.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy a fatimai üzenetet, elsősorban nem elismerni kellett volna, hanem mindenekelőtt TELJESÍTENI !!!
     1931. V.13: a teljes portói püspöki kar elzarándokolt Fatimába és fölajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. E felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a II. világháború borzalmaitól. Hálából a portugál lányok és asszonyok arany ékszereikből és kb. 3000 drágakőből koronát készíttettek, amellyel XII. Pius pápa 1946-ban Masella bíboros-legátus által megkoronázta a kegyszobrot és elrendelte Máriának mint a Világ Királynőjének ünnepét. – 1981. V. 13: a Fatimai Szűzanya ünnepén követtek el merényletet II. János Pál pápa ellen. Azt a pisztolygolyót, amelyet a pápamobilban találtak, a Szentatya elküldte Fatimába, s belefoglalták a Szűzanya koronájába. II. János Pál pápa 2000. V. 13: boldoggá avatta a fatimai látnokokat.
     1936 májusában a Fatimában összejött portugál püspökök ígéretet tettek arra, hogy ezen a helyen újra ülést tartanak, ha az ország megmenekül a fenyegetően közeli vörös veszélytől. (A spanyolországi kommunista forradalom és polgárháború könnyen átterjedhetett volna a szomszédos országra.) Amikor a veszély meglepő módon elmúlt, a portugál püspökök 1938. május 13-án összejöttek az iriai barlangnál és teljesítették ígéretüket, ünnepélyes hálaadó Szentmisét tartottak, ezáltal kifejezetten elismerték, hogy hazájuk megmenekülését a Szent Szűz csodálatos védelmének köszönhetik.
     Ekkor Portugáliát újból Mária Szeplőtelen Szívének ajánlották, amint azt már hét évvel korábban is tették.

(Az alábbi képeken Masella bíboros, pápai legátus megkoronázza a fatimai Szent Szüzet, ezzel egyidőben XII. Piusz pápa az Istenanyát, a Világ Királynőjének nyilvánította.)

Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban

     Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».     Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt! A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
     Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alacoque Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

Jácinta magánjellegű látomásai
 
     Az alatt a rövid idő alatt, amit Ferenc és Jácinta még a földön töltött, Ferencnek, de elsősorban Jácintának külön látomásai is voltak. A következőkben Jácinta legfontosabb látomásairól számolunk be.
– Nem tudom, hogy történt, én láttam a Szentatyát. Egy nagy házban térdelt egy asztal előtt, arcát kezébe rejtette, és sírt. Kint sok ember állt, és néhányan köveket dobáltak utána, mások gyalázták, és csúnya szavakat kiabáltak. Szegény Szentatya, nagyon sokat kell érte imádkoznunk!
      Amikor 1917 augusztusában egyik délután a gyermekek a Cabeço-domb szikláin ültek, Jácinta hirtelen el kezdte mondani azt az imát, amit az angyal tanított, és az ezt követő mély hallgatás után a következőket mondta unokanővérének:
– Nem látod, hogy az utcák, utak és mezők tele vannak emberekkel, akik sírnak az éhségtől, mert nincs mit enniük? És nem látod a Szentatyát egy templomban Mária Szeplőtelen Szíve előtt imába merülve? A sok embert, akik vele imádkoznak?
      Egyik nap Lúcia Jácintáékhoz ment. Jácintát elgondolkozva találta otthon. Megkérdezte tőle: – Jácinta, mire gondolsz?
– A Szűzanya már nem tudja többé szeretett Fia kezét visszatartani, hogy ne büntesse a világot. Bűnbánatot kell tartani. Ha megjavulunk, az Úr Jézus még a világ segítségére jön; ha azonban nem javulunk meg, jön a büntetés.
– A háborúra, ami jönni fog. Oly sok ember hal meg, és majdnem mind a pokolba jut. Sok házat a földdel tesznek egyenlővé, és sok papot ölnek meg.
– A Szűzanya azt mondta, hogy sok háború és ellenségeskedés van a világban. A háború nem más, mint a világ bűneinek a büntetése.
– A tisztátalanság bűnei miatt jut a legtöbb ember a pokolba.
– Sok olyan divat lesz, amellyel megbántják az Úr Jézust.
– Aki Istennek szolgál, nem követheti a divatot. Az egyházban nincs divat. Jézus Krisztus mindig ugyanaz.
– Az orvosok nem képesek helyesen gyógyítani a betegeket, mert nem szeretik a Jóistent.
– A papok csak az egyház ügyeivel foglalkozzanak!
– Az Úr Jézust nagyon bántja, ha a papok és a szerzetesek nem engedelmeskednek elöljáróiknak és a Szentatyának.
– A világ bűnei igen nagyok. Ha tudnák az emberek, hogy mi az örökkévalóság, mindent megtennének, hogy életüket megváltoztassák.
– Az emberek el fognak veszni, mert nem gondolnak Urunk halálára, és nem tartanak bűnbánatot.
     Lúcia a két látnokot betegségük idején gyakran meglátogatta. Ilyenkor részletesen megbeszélték azokat az eseményeket, melyeknek a középpontjában ők álltak. A következőkben Jácinta néhány észrevételét közöljük:
– Nem tart már sokáig, és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!

     A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset korunkban veszély fenyegeti. Dale O’Leary nagyszerű könyve (Kairosz Kiadó) részletesen kimutatja a házasság és a család értékeit lerombolni kívánó erők érvelésének tudománytalanságát, valótlanságát és a küzdelem óriási tétjét – írja Székely János püspök a könyv ajánlójában.

A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset fenyegeti veszély korunkban. A Meleg Szervezetek Nemzeti Szövetsége az Egyesült Államokban 1972-ben a következő célokat tűzte ki maga elé:

     Minden állami iskolában olyan kötelező felvilágosító órák bevezetése, ahol a gyermekeket arra tanítják, hogy az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat teljesen egészséges és normális, egyenértékű a férfi és a nő közöttivel;
     Elérni, hogy minden önkéntes szexuális cselekedet legális legyen (így pl. a pornográfia, a prostitúció, a nyilvános helyen történő szexuális aktus, vérfertőzés stb.);
     Elérni, hogy a beleegyezési korhatárt csökkentsék (pedofília engedélyezése);
     Elérni, hogy házasságnak tekintsenek, és a házassággal járó jogi kedvezményekben részesítsenek minden élettársi kapcsolatot a partnerek nemére és számára való tekintet nélkül.

Forrás: https://zarandok.ma/hazassagvedelmi-utmutato-katolikusoknak-szekely-janos-puspok-ajanlasaval/

Tóth Ilona 24 éves szigorló medika ártatlanul való kivégzése a kommunista bosszú része volt 56-ért, melyben kitaláltak egy történetet és aljas módon kreáltak egy pert!

Isten nyugosztalja Vértanúinkkal!

Ki van a mi segítségünkre?

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. 
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), - ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.        A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
    Történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje: kimondhatatlan bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Felelősek vagyunk egymásért! Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. 

(Antalóczi L.: Jelenések üzenetek és a jövő, Eger 2000. 21-22 p.)

A szentség illata

     Az ártatlan kis testet, amely annyit szenvedett a bűnösök megtéréséért, fehér elsőáldozási ruhába öltöztették, kék övvel díszítve, ahogy kívánta. Hazaszállításáig átvitték a plébánia templomába. Amikor elterjedt ennek a híre, rengeteg ember jött, hogy lássa a "kis angyalt", megérinthesse őt vagy valamilyen ereklyét szerezzen tőle.

     Úgy tűnt, mintha csak pihenne, ajka, arca rózsaszín és friss maradt. Kellemes virágillat terjengett körülötte, ami még a legmegátalkodottabb kétkedők számára is letagadhatatlan volt. Ez annál meglepőbb, mert a koporsót három és fél napig nyitva tartották. Február 24-én délben lezárták és óriási kísérettel vitték a pályaudvarra, ahonnan Vila Nova de Ourémba szállították. Itt egy nemes család kriptájába temették. A család Jácintát őrzőangyalaként tisztelte, tagjai megvallották, hogy általa sok kegyelemben részesültek.

     1935. szeptember 13-án a kriptát felnyitották. A teste 15 év után is romlatlan volt. Ünnepélyesen átszállították a fatimai temetőbe, ahol Ferenc földi maradványaival együtt temették el. A sírkőre a leiriai püspök egy egyszerű feliratot vésetett: "Itt nyugszanak Ferenc és Jácinta földi maradványai, akiknek megjelent Szűz Mária." A Szűzanya bizalmasainak népszerűsége évről évre növekedett és közbenjárásukra sok kérés meghallgatást nyert.

     1949. december 21-i rendeletével a leiriai püspök egy bizottságot alakított, és létrehozta a tanúkat kihallgató testületet, különös tekintettel a két látnok hősies erényeire. Ezzel megkezdődött a boldoggá avatási per.

     1951. április30-án megtörtént a kripta hivatalos felnyitása. Jácinta maradványait könnyű volt azonosítani. Koporsója felnyitása után összeaszott, de kétségtelenül felismerhető testet találtak; A következő napon, május 1-jén hatalmas hívősereg kíséretében átszállították a bazilikába és az oldalhajó evangéliumi oldalának padlózatában kialakított sírban helyezték el.

     Ferenc földi maradványait azonban nehezebben találták meg. A koporsó felnyitásakor a szakértők csecsemő csontokra találtak. A csecsemőt Ferenc koporsója fölé temették és az első sírfelbontás során maradványait – azonosítást nélkül – Ferencének tartva helyezték át.

     1952 februárjában újra felnyitották és átvizsgálták a sírt és mélyebben megtalálták a koporsót és benne csontokat, melyeket a nedvesség már megrongált. A szakértők megállapították, hogy a maradványok egy kb. 10 éves fiú csontjai. A hozzátartozók különböző ismertetőjegyek alapján felismerték Ferenc maradványait. Ezt bizonyította a rózsafüzér is, amely az ujjak köré volt tekerve. Tehát Ferenc földi maradványait is megtalálták.

     Amikor március 9-én a kánoni vizsgálat véget ért, új koporsóba tették és ezt lepecsételték. Március 13-án sok hívő kíséretében átvitték a fatimai bazilikába, ahol Jácintával szemben, az oldalhajó leckeoldalán temették el. A két kis vezeklő sírját mindig a zarándokok friss virágai borítják.

(Alábbi 3 kép: 1) Jácinta koporsójának átvitele a Bazilikába.  2) Ferenc koporsójának átvitele a Bazilikába. 3) A Fatimai Bazilikában lévő két sír.)

     Mindazáltal az említett történések végsősoron „végidős” előjelek, amiként a vesztét érző gonosz szellem is egyre inkább próbálja kiirtani a szívekből a Mária iránti szeretetet és jelentéktelennek mutatni az Istenanya szerepét a megváltás érvényre juttatásában! De mindezek alakíthatók – mi több, elkerülhetők – az áldozat, imádság tudatos megélésével! Vagyis imádkozzuk a rózsafüzért, végezzük az első-szombatokat és ajánljuk fel napi áldozatainkat szenvedéseink engeszteléséül!

Összességében azonban figyelnünk kell arra, hogy nem csak a gonosz lélek mesterkedésének ‒ és úgymond ‒ a "végidős" természeti csapásoknak vagyunk kitéve, hanem a túláradó isteni kegyelemeknek is! Tehát, tartsunk bűnbánatot és a felkínált kegyelmekkel igyekezzünk megvalósítani az evangéliumi életet ‒ amíg tehetjük!

Ó Mária, Istenszülő Anya könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(bef.) Előző rész

A szenvedésről, melyet a gonosz akarat okoz ebben az életben

     Mennyit gyötrődik a fösvény, aki fösvénységében a lehető legkisebbre szűkíti összes igényeit! Mennyit kínlódik az irigy, aki mindig rágódik szívében és nem tud örülni a felebarátja javának!
     Mindezekből a dolgokból, melyeket érzéki módon szeretnek a bűnösök, rendetlen félelmek közepette sok szenvedést merítenek. Megragadták az ördög keresztjét, a pokol zálogát ízlelik már ebben az életben és úgy élnek, mint a sok betegségtől szenvedők; s ha nem javulnak meg, a végén az örök halált kapják.
     Az ilyeneket megsebzik a szorongatások tövisei, mivel rendetlen akaratuk által gyötrik magukat. A szív és a test keresztjét hordozzák, de lelkük és testük minden érdem nélkül megy át a szenvedéseken és gyötrelmeken, mert nem türelemmel, hanem türelmetlenül viselik az élet fáradalmait amiatt, hogy rendetlen szeretettel szerezték meg és birtokolják a világ élvezeteit és aranyát. Így meg vannak fosztva a kegyelemtől és a szeretet érzületétől. Olyanok lettek, mint a halál fája, ezért minden cselekedetük halott. Szenvedéseikkel a folyóban járnak és elmerülnek benne; halott vízhez jutnak és átlépvén az ördög kapuját az örök kárhozatot kapják.
     Íme, láttad, hogyan csalják meg magukat és mennyi szenvedéssel mennek a pokolba azáltal, hogy az ördög vértanúivá teszik magukat. És mi az, ami elvakítja őket? Az önszeretet felhője, amely a hit világosságának pupillájára ereszkedett.
     Láttad azt is, hogy a világ szorongatásai, bárhonnan is érkezzenek, testileg ártanak szolgáimnak, akiket üldöz a világ, de lelkileg nem, mert hasonlóvá váltak akaratomhoz és ezért örülnek annak, ha szenvedhetnek értem.
     A világ szolgái ellenben csapásokat szenvednek belül és kívül egyaránt; belül különleges módon sújtja őket a félelem, hogy elveszítik amijük van, valamint a vágy azután, ami nem lehet az övék. Értsd meg tehát, hogy ugyanabban az életben mennyivel jobb részük van az igazaknak, mint a bűnösöknek. Így teljesen láttad útjukat és útjuk végét.

Az égi kegy 2

     Úgy tűnt, hogy a műtét sikerült, de hamarosan rájöttek, hogy ez csak csalóka illúzió. A bal oldalon eltávolítottak két bordát, ezek helyén tenyérnyi seb maradt. Görcsös fájdalmai voltak, főleg a kötözések alkalmával szenvedett, de mindezt csodálatra méltó türelemmel viselte.

"Ó, égi Anyám, égi Anyám!" – ez volt az egyetlen zokszó, amely borzalmas szenvedése közben elhagyta az ajkát. Gyakran bátorította magát és a többieket is:

     "Türelem! Mindnyájunknak szenvedni kell, hogy a mennybe jussunk!" Négy nappal a halála előtt "keresztmamája" azzal buzdította, hogy viselje türelemmel fájdalmait, mert ezzel az Üdvözítőnek nagy örömet okoz. Másnap a kislány ezt mondta: "Keresztanyám, többet nem panaszkodom. Megint megjelent a Szűzanya és azt mondta, nemsokára értem jön, hogy elvigyen; és minden fájdalmamat elvette." Ettől kezdve a leghalkabb jajszó sem hagyta el az ajkát és az arcvonásai sem árultak el többé szenvedést. Amikor valaki közeledett ágyához, így szólt: "Lépjen egy kicsit félre, ott volt a Madonna."

     Február 20-án, pénteken 18 óra körül a beteg azt mondta, nem érzi jól magát, és szeretné felvenni a betegek szentségét.
Este nyolckor utoljára meggyónt dr. Pereira dos Reis atyánál, a Szent Angyalok temploma lelkipásztoránál és áldozni is nagyon szeretett volna, ám senki sem gondolta, hogy a halál már közel van, és az atya – sajnos halogató módon – másnap reggelre ígérte az "elrejtőzött Jézust". Ez bizony olyan mulasztás volt a részéről, melyet egész papi életében bánt! Jácintának ugyanis már este fél 11-kor megjelent a Legszentebb Szűz – amiként  megígérte – és elvitte kis kedvencét az égbe. Csak az éjszakás nővér volt a közelben, amikor nagy békességben lehunyta gyönyörű, tiszta szemecskéit. Alig volt 10 éves.

     Isten tehát, csillagkoronás Édesanyja által igyekszik újra formálni és lelkileg újjászülni minket, egészen a második eljövetelig, amikor Krisztus Misztikus Teste az Egyház, eléri teljes dicsőségét!

Ebből következően Szűz Mária számunkra a Hit, a Remény és a Szeretet mintaképe, vagyis Istennek egyetlen Formája, melyben kialakulhatnak Isten képmásai. Márpedig az a lélek, aki ezt a Formát megtalálta és elmerült Mária bensőséges tiszteletében, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba ‒ amiként ezt Grignon Szent Lajos oly szépen megfogalmazta. (Vö. TMT 260.)

Az pedig, hogy a Szűzanya velünk van az Idők Végéig? Nos ez nyilvánvaló, mert ahol jelen van Isten Fia, ott van az Istenanya is!

Félreértés ne essék, arról a "végidőről" van szó, melyet már az első századok keresztényei is meggyőződéssel vártak! Mert nem az a lényeg, hogy MIKOR, hanem az, hogy felkészülten éri-e a világot AMIKOR...! És e kérdésben is a Szűzanyára tekintünk, aki a hajnalpír ‒ a Hajnal Szép Sugara ‒, mely megelőzi az Igazság Napját Jézus Krisztust ‒ és nyilvánvaló ‒, hogy épp ezért igyekszik a sátán a Szeplőtelen Fogantatás fogalmát és dogmáit jelentéktelennek-, vagy túlhaladottnak beállíttatni!

Ez pedig igen veszélyes! Hiszen a bensőséges Mária-tisztelet gyengülésével arányos az imádságos hitélet elsekélyesedése. Márpedig ahol az imaélet sekélyes, ott elerőtlenedik az Egyház, és ahol gyenge az Egyház, ott felülkerekedik az okkultizmus és a keresztényüldözés! Jó ha ezt tudatosítjuk magunkban, bízva és untalan kérve Isten Irgalmát!

 (folyt.) 

Előző rész

 A világ emberei nem tudnak betelni azzal, amit birtokolnak 

     Mondtam már, hogy egyedül az akarat gyötri meg az embert, s hogy az én szolgáim, mivel megszabadultak a saját akaratuktól és magukra öltötték az enyémet, nem éreznek gyötrő szenvedést, hanem betelnek, mert érzik, hogy a kegyelem által jelen vagyok a lelkükben. Akik nem mondhatnak engem a magukénak, nem tudnak betelni akkor sem, ha övék a világ, mert a világ dolgai kevesebbek, mint az ember. Én tudom egyedül betölteni az embert.     Ezek a nyomorultak pedig, oly nagy vakságukban örökké tevékenykednek és soha nem laknak jól; arra vágyakoznak, ami nem lehet az övék, mivel nem tőlem kérnek, aki kitudnám elégíteni őket.

     Akarod, hogy elmondjam, mennyire szenvednek ezek? Tudod, hogy a szeretet akkor gyötri meg az embert, ha elveszíti azt, amihez érzületével kötődött. Ők pedig szeretetük által különféle módokon a földhöz váltak hasonlóvá, éppen ezért földdé lettek. Egyikük a gazdagsághoz lett hasonló, másikuk az álláshoz, a harmadik a testéhez. Az egyik azért veszít el engem, hogy a teremtménynek szolgáljon, a másik a testéből ocsmány és tisztátalan állatot csinál, és így különféle állapotokban a földet kívánják és belőle táplálkoznak.

     Azt szeretnék, ha ezek a javak állandók volnának, de nem azok; sőt, úgy illannak el, mint a szél, mert vagy a halál, vagy az én rendelkezésem miatt elveszítik azt, amit szeretnek. És ha megfosztják ezektől őket, elviselhetetlen kínt éreznek: az elvesztett dolog miatti fájdalom pedig akkora, amekkora a rendetlen szeretet volt, amellyel birtokolták azokat. Ha úgy kezelték volna e javakat, mint kölcsönbe kapott dolgokat, s nem mint a sajátjukat, szenvedés nélkül hagynák el őket.

     Mennyi szenvedést okoz a lelkiismeret ösztökéje! Mennyit kínlódik, aki bosszúra vágyik! Szüntelenül rágódik és előbb öli meg önmagát, azaz a lelkét, mint ellenségét. Az első halott önmaga, akit a gyűlölet késével ölt meg.

Az égi kegy 1

     A Szűzanya Jácinta szenvedése napjaiban sem feledkezett meg kis kedvencéről. Néhányszor megjelent neki. Jácinta a kapott kegyelmekről "keresztanyjával" majdnem olyan nyíltan és egyszerűen beszélt, mint egykor a társaival.

     Egyszer, amikor feküdnie kellett és a főnöknő meglátogatta, Jácinta arra kérte: "Keresztanyám, jöjjön kicsit később, mert most a Madonnát várom" – és egészen átszellemülten nézett abba az irányba, ahonnan a Legszentebb Szűz jövetelét várta.

Úgy látszik, néha nem a Boldogasszonyt látta, hanem csak egy fényt.

     Jácinta kifejezései az égi beszélgetések után jóval meghaladták a vele egykorú gyermekek, a kisiskolások beszédmodorát.

     A "keresztmama" írásban örökítette meg legjellemzőbb mondatait.

     Jácinta ismételten jelezte, hogy az operáció fölösleges, nem fog segíteni semmit: "A Legszentebb Szűz újból meglátogatott és megmondta a napot és az órát, amikor értem jön. Figyelmeztetett, hogy legyek jó."

Lisboa doktor a kis beteg áthelyezését kérte a D. Estefania kórházba, ahol operálni fogják. Jácinta beleegyezett. Jézus azt kívánta, hogy hozza meg ezt az áldozatot is a bűnösök megtéréséért.

     Ettől a perctől kezdve élete igazi fájdalmas, égő áldozat volt. És eljött 1920. február 2-a. Meggyónt, megáldozott és könnyek között elbúcsúzott a kápolnában az elrejtőzött Jézustól. Aztán szomorúan elhagyta a neki oly kedves "Fatimai Miasszonyunk házát". "Keresztmamája" elkísérte a kórházba. A környezet itt egészen más volt, mint az árvaházban. Csak ritkán látogatta meg valaki.

     Leggyakrabban a "keresztmamája" jött. Pontosan úgy történt, ahogy a Szűzanya megjövendölte. Ő maga is tudta, hogy a kórházban egyedül fog meghalni. Február 10-én megoperálták. A legyengült kislányt a műtét előtt nem altatták el, csak helyi érzéstelenítést alkalmaztak. Látott és hallott mindent, ami körülötte történt. Amikor vetkőztették, keservesen sírt.

     Szent II. János Pál pápa tanítását követve állíthatjuk tehát, hogy „Mária közbenjárása szorosan összefügg Istenanyaságával, kifejezetten anyai jellegű és ez különbözteti meg minden más teremtmény közbenjárásától.” (Vö. Redemptoris Mater, 38).
Ebből következően Mária nem csak egyes gyermekeit segíti közvetlenül, de a minden korok társadalmát is még időben figyelmezteti a történelmében felhalmozódó bűnök várható következményeire, sőt ezek elkerülésére hatékony eszközöket is kínál! Ilyen a skapuláré, a rózsafüzér, a csodásérem, a fatimai engesztelés és Szíve Szeretetlángja is.

Szent Iréneusz szerint: „a Názáreti Szűz azzal, hogy Igenjével engedelmeskedett Isten szavának, az ember újra életet nyert”. Ámde ez az új esély két dolgot feltételez részünkről is. Egyfelől a szentségi életre való törekvést, másfelől, hogy mi is "igent" mondunk Isten akaratára. És az erre való benső indíttatást a mai istentelen időkben, Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása is késztetheti bennünk!

Mindezt annak tudatában kell értelmeznünk, hogy bár az egész világ egyre inkább a sátán hatalmába kerül, ámde hittel győzhetünk a gonosz felett, ha Mária közbenjárásával kérjük Szent Fiát, hogy mielőbb kiáradjon a világra az Isten Irgalmassága! (folyt.)  Előző rész

A kárhozottak szenvedése a végítélet után 2

     A félelmetes szóra, amit majd hallanak: "Távozzatok, átkozottak, az örök tűzre!"(Mt 25,41) − testük és lelkük az örök tűzre megy, hogy az ördögök társaságában legyenek a remény minden enyhülete nélkül; teljesen elmerülnek a föld nagy bűzében, ki-ki a maga módján, amint különböztek egymástól gonosz tetteik.

     A fösvény elmerül a fösvénység kútjában és égni fog a tűzben azokkal a dolgokkal együtt, melyeket a világban rendetlenül szeretett; a kegyetlen a kegyetlenséggel, a tisztátalan a tisztátalansággal és a nyomorult bűnös vággyal; az igazságtalan az igazságtalanságaival, az irigy az irigységgel; aki gyűlölte a felebarátját és haragudott rá, az a gyűlölettel. Rendetlen önszeretetük, amelyből minden rossz származott, égni fog és elviselhetetlen szenvedés oka lesz, mivel a gőggel együtt feje és princípiuma volt minden rossznak; így különböző módokon, de ki-ki megkapja büntetését, testben, lélekben egyaránt. Mintha csak ezt mondaná nekik az ördög :"Aki halott vízre szomjazik, jöjjön hozzám, mert én abból adok inni". (...)

     A hazugság kapujához érkeznek meg, mert az ördög tanítását követték, aki a hazugság atyja. Maga az ördög számukra a kapu, és rajta át jutnak az örök kárhozatba.

     Ellenben az én választottaim és gyermekeim az igazság útját követik és maga az Igazság nekik a kapu, amint Krisztus, "Senki sem mehet az én Atyámhoz, csak általam"(Jn 14,6). (D. 84)

Jácinta keresztútja 4

     "A búcsúzás szívet tépő volt – írta Lúcia –, a kislány sokáig a nyakamba kapaszkodott és zokogott.

"Imádkozz értem sokat, amíg az égbe nem jutok. Aztán én imádkozom érted. Soha senkinek ne áruld el a titkot, akkor se, ha meg akarnának ölni. Szeresd Jézust és Szűz Mária Szeplőtelen Szívét és hozzál sok áldozatot a bűnösökért." 

    Remélték, hogy Lisszabonban Jácinta valamilyen gazdag családhoz kerül, de amikor meglátták milyen állapotban van, nem nyílt meg előtte egy ajtó sem. Felvették őt a Miasszonyunk Árvaházba, az Esterela u. 17. szám alatt. Itt mindjárt otthon érezte magát, számára az árvaház a Fatimai Miasszonyunk háza volt, a főnöknő lett a "keresztanyja", aki iránt gyermeki bizalmat és határtalan hálát tanúsított. A főnöknő, Mária Godinho anya kezdettől fogva tudta, hogy milyen kincset küldött neki a Szűzanya. A Madonna kis kedveltjének ártatlansága, a szerénysége, a türelme, felülmúlhatatlan engedelmessége és imádságos lelkülete gyógyítóan hatott a többi gyerekre is. A kislányok közül nem egyet finoman figyelmeztetett is, hogy legyenek szófogadók, mondjanak mindig igazat, kerüljék a lustaságot és mindent türelemmel viseljenek, ha a mennybe akarnak jutni.

Különösen boldoggá tette a tudat, hogy egy fedél alatt élhet a szentségi Jézussal. Sokat beszélt róla, és nagyon vágyott a szentáldozás után. Amíg az árvaházban volt, mindennap áldozhatott. Bár alig tudott járni, a kápolnában gyakran imába merülve találták.

Ebben az árvaházban kellett várakoznia, mígnem felvették a D. Estefania kórházba.

(A képen a kórház  kórterme, melynek 38. számú ágyán feküdt Jácinta.)

      A Biblia utolsó könyvének szimbólumai úgy bomlanak ki egymásból, ahogy a tűzijáték fényei. A bevezetés után, melyből megtudjuk, hogy itt az beszél, aki „az Alfa és az Ómega, aki van, volt, és aki eljön, a Mindenható.” (Jel 1,8) A könyv az akkor legjelentősebb hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt intő-támogató levéllel kezdődik. Aztán a négy élőlény leírása következik, majd a hét pecsét feltörése, benne a négy apokaliptikus lovassal. Utána a 12 törzsből Istennek elpecsételtek látomása, aztán pedig a hét angyal hét trombitaszava s a hét mennydörgés próféciája, benne a három „jaj” – és még csak a 9. fejezetnél vagyunk. Ezek kivétel nélkül szenvedés-mozzanatok – s emlékeztetnek, hogy a történelem végeláthatatlan könnyáradat, amin a keresztyéneknek is át kell haladni. A próbák eljöttét ugyan megakadályozni nem tudják, de ha hitük erős és tiszta, megvigasztalva és megerősödve kerülnek ki azokból.
A hetedik pecsét feltörése után fél órás csend támad a mennyben. Vészjósló, félelmetes csend. A látomásban földi és magasabb lét egymást átfonva jelenik meg, így megpillanthatjuk ebben az átmeneti korszakot, ahol hitben megragadandó lehetőség rejlik. Vannak idők, amikor látszólag nem történik semmi különös, akad egy szélárnyékos hely az élet sodró eseményei közt – ilyenkor készül azonban a jövő. Még nem jött a megrázkódtatás, még van otthonunk, egészségünk, napi betevőnk – de a csend összesen „fél óra” – vagyis a valóság töredéke. Mire használjuk? A csend áldott lehetőség, hogy lélekben előrelépjünk.

(Forrás: http://ptothbela.com/2016/04/23/a-hetedik-pecset/)

     Kedves Olvasóm! Szántál-e életedben egyszer is fél órát arra, hogy mélyen elgondolkozz?

Első kérdés: Mi végett élek?

Második kérdés: nem feledkeztem-e meg az örök élet lehetőségéről?

Harmadik kérdés: Teljesítettem-e a szeretet parancsát?

Nos, míg az „időben” élsz, alaposan gondold át, mert nem babra megy a játék!

     Minél közelebb jutunk az idők végéhez, Mária annál inkább jelen van köztünk! René Laurentin atya szerint: „Mária az üdvtörténet három szakaszában van jelen: a Krisztust megelőző időben, földi életének idején és a Krisztus utáni időszakban.”

1) Szűz Mária személye már az ősevangéliumban szerepel, mint a sátántipró asszony, sőt ismert volt Izajás prófétai ígérete, miszerint „az Úr jelet ad, íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik. (Iz 7,14.)

Ez késztette a kármelhegyi remetéket ‒ Szent Illés követőit is ‒, hogy a leendő Messiás Édesanyját tiszteljék! Sőt a messiást váró idők folyamán Izrael tiszta leányai sokan várományosként ajánlották magukat Istennek.

2) Maga a Názáreti Szent Szűz is ebben az Istennek ajánlottságban élt! Az angyali köszöntésre tett Igenje után, felfoghatatlan Mária határtalan bizalma Isten iránt, hiszen Ő nem egyszerűen gyermeket várt, hanem magát az Istent, a Magasságbeli Fiát! (Lk 1,31) Tehát hatalmas hitének kellett lennie ahhoz, hogy cseppet se szorongjon, mert emberileg nem tudhatta miként és hogyan, nem "tüzes lángokkal-e" vagy „kardként szúrja-e át anyai szívét”? És bizony, hitében és bizalmában nem csalódott, mert Isten Fia „szelíd és alázatos szívűként” jött közénk, aki „a megroppant nádszálat nem töri el, s a pislákoló mécsbelet nem oltja ki " (Vö. Mt 11,29; 12,20)

 3) Az Istenanya evilági életét az Evangéliumból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett a megváltó szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát (Jn 19,26), hogy legyen valamennyiünk édesanyja, így Ő a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc! Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. Máriában tehát nem csak anyát, de hathatós közbenjárót is kaptunk Szent Fia felé!

 (folyt.)

A kárhozottak szenvedése a végítélet után 1

      Azért beszéltem az igazak méltóságáról, hogy jobban megértsd a kárhozottak nyomorúságát. És ez a másik büntetésük: az igazak boldogságának látása. (...)

     A halál pillanatában a lélek egyedül, az egyetemes ítéletben azonban a lélek és a test együtt kapja az ítéletet, mert a test a lélek eszköze volt jóban és rosszban egyaránt, amint akaratának tetszett. Minden cselekedet - a jó is, a rossz is a test közreműködésével történt; ezért, leányom, igazságos, hogy amint az én választottaim a megdicsőült testtel együtt kapják a dicsőséget és a végtelen jót, a jutalmat mindazon fáradalmakért, melyeket a test a lélekkel együtt elviselt értem, úgy a gonoszok a test közvetítésével kapják majd az örök büntetést, mivel testük a rossz eszköze volt. (...)

     Amikor a sötét lelkek látják azt a nagy méltóságot, amelyben nekik nem lehet részük, növekszik bennük a szenvedés és a szégyen, hiszen az ő testükben elkövetett gonoszságaik jelei mutatkoznak meg, szenvedés és kegyetlen gyötrelem kíséretében. (D. 83-84) (Folyt. köv)

Jácinta keresztútja 3

     Egy elmélkedése alkalmával újból megjelent neki a Szűzanya (Jácinta ezeket a látomásokat természetesnek vette), hogy felkészítse őt keresztútjának utolsó szakaszára. Azt mesélte Lúciának: "A Mennyei Anya hírül adta, hogy elvisznek a lisszaboni kórházba és sem téged sem a szüleimet nem fogom többé látni. Sok szenvedés után teljesen egyedül halok majd meg. De nem kell félnem, mert Ő maga jön el, hogy az égbe vigyen." Sírva ölelte át szíve bizalmasát: "Többet már nem foglak látni, nem jöhetsz meglátogatni. Sokat kell értem imádkoznod, mert egészen egyedül halok meg."

     A gondolat, hogy egyedül kell meghalnia, nagyon bántotta. Lúcia egyszer látta, hogy szorongatja a Szűzanya képét és azt suttogja: "Ó égi Anyám, tényleg egyedül kell meghalnom?" "Semmi az, ha eljön érted a Miasszonyunk!" "Igazad van, de néha elfelejtem, hogy a Szűzanya értem jön, és akkor csak arra gondolok, hogy egyedül kell meghalnom és te nem leszel mellettem." "Ne gondolj rá!" "Csak minél többet gondolok rá, annál inkább szenvedek, és szenvedni akarok az Üdvözítő iránti szeretetből és a bűnösök megtéréséért." Lúcia hallotta csendes suttogását: "Ó Jézusom, most sok bűnös megtérhet, mert ez az áldozat igazán nagy."

     Egy váratlan esemény igazolta, hogy a Szűzanya előrejelzése teljesül. 1920. január hónap közepén Fatimába zarándokolt dr. Enrico Lisboa, egy híres orvos. Megismerkedett mind a két kislánnyal. Amikor látta Jácinta szomorú egészségi állapotát, rábeszélte a szülőket, hogy küldjék őt Lisszabonba. Azt remélte, hogy műtéttel meggyógyíthatják. A szülők hiába magyarázták, hogy a kicsi, súlyos szenvedése ellenére, senkinek sincs a terhére; egyetlen kívánsága, hogy mielőbb a Szűzanyához kerüljön és hogy ugyanezt kívánja a Madonna is; aki Ferencet már magához vette, és ezért minden fáradozás hiábavaló; ezt már látták a Vila Nova de Ourém-i kórházban. A segítőkész orvos ragaszkodott ahhoz, hogy újabb kísérletet tegyenek a gyógyításra, és így Jácintát édesanyja Lisszabonba vitte. Ezzel megkezdődött a keresztútja.

Az üdvözültek dicsőségéről 4

     Értelmed szeme nem elegendő, hogy meglássa, füled, hogy meghallja, nyelved, hogy elbeszélje és szíved, hogy elgondolja az üdvözültek javát. Ó, mennyi örömük van az én látásomban, aki minden jó /forrása/ vagyok! Ó, mekkora lesz az örömük, mikor megdicsőül a testük! Igaz, hogy ez a jó az egyetemes ítélet napjáig még nem az övék, mégsem szenvednek hiányától, mert a lélek önmagában telve van a boldogsággal. E boldogságnak lesz részese a test, amiként mondtam neked. (...)

     Az üdvözültek nem félelemmel, hanem vidámsággal várják az utolsó ítéletet;

Fiam arca számukra nem lesz sem gyűlöletes, sem rettenetes, hiszen szeretetemben haltak meg: az Irántam való szeretetben és a felebarát iránti jóakaratban. Így már érted, hogy arcának változása nem Benne megy végbe, amikor eljön ítélni az én fönségemmel, hanem azokban, akiket el fog ítélni. A kárhozottak számára gyűlölettel és igazságossággal fog megjelenni, az üdvözülteknek pedig szeretettel és irgalommal. (D. 82)

Jácinta keresztútja 2

     Mások előtt gondosan titkolta szenvedését, még az anyja előtt is, hogy ne szomorítsa. Gyakran vigasztalta: "– Ne sírj, mama, jól érzem magam... Ne légy szomorú, megyek az égbe és majd sokat imádkozom érted!"

(A mellékelt kép csak illusztráció!)

     Környezete nem tudott semmit sem az áldozatairól.

Ha kérdezték, mire van szüksége, azt válaszolta: "– Köszönöm, semmire." Ahogy egyedül maradt Lúciával, bevallotta: "– Nagyon sokat szomjazom! De nem akarok inni, felajánlom a bűnösökért." A nagy fájdalmak sem vették kedvét az áldozathozataltól. Édesanyja tudta, mennyire nem szereti a tejet, azért hozott neki egy szép fürt szőlőt is. "– Vedd el, gyermekem! Ha nem iszod meg a tejet, edd meg legalább a szőlőt." "– Nem, mama, vidd vissza a szőlőt. Inkább a tejet kérem." Az anyja megörült, azt hitte, hogy Jácintának megjött az étvágya. Amikor kiment, Jácinta bevallotta Lúciának: "– Úgy kívántam a szőlőt, sok erőmbe került, hogy a tejet válasszam, de áldozatot akartam hozni az Üdvözítő kedvéért."

     Egyik reggel Lúciának nem tetszett a kislány állapota, megkérdezte, nem érzi-e magát rosszabbul. "– Ma éjszaka nagyon erős fájdalmaim voltak, de Jézusnak azt az áldozatot hoztam, hogy nem fordulok meg az ágyban, ezért nem tudtam aludni." Amíg tudott – ha egyedül volt –, felkelt az ágyból, hogy elimádkozza az angyal imáját. "– Sajnos, már nem tudok a földig hajolni, mert elesnék, csak térdepelve imádkozom." Pár nap múlva Faustino Ferreira atya Ourémből a beteg állapota felől érdeklődött. Amikor megtudta, hogy alig bír letérdelni, azt üzente neki, hogy ne erőltesse magát, imádkozzon fekve. "És Jézus elégedett lesz ezzel?" – kérdezte a kislány.

     "– Persze. Jézus azt akarja, hogy azt csináljuk, amit az esperes úr mond." "– Jó, többet nem kelek fel."

Gyakran találták a kislányt teljesen mozdulatlanul, gondolataiba mélyedve, az arcát eltakarta a kezével. "Jácinta, mire gondolsz ilyen hosszú ideig?" kérdezte az édesanyja.

A lánya csak rámosolygott és újból gondolataiba merült. Lúciának elmondta: "– Az Üdvözítőre és a Szűzanyára gondolok, a bűnösökre, a háborúra, aminek jönnie kell. Hány ember fog meghalni... És közülük milyen sokan jutnak a pokolba! Sok házat lerombolnak, sok pap meghal. Milyen szörnyű is ez! Ha nem bántanák az Urat, nem lenne háború, nem kerülnének a pokolba... Nézd, én a mennyországban leszek és te, ha meglátod éjjel azt a fényt, amelyről Miasszonyunk beszélt, szökj fel hozzánk!" "– Nem tudod, hogy a mennybe nem lehet csak úgy felszökni?" – kérdeztem. "Az igaz, nem lehet, de ne félj, sokat fogok érted imádkozni, a Szentatyáért és Portugáliáért, hogy itt ne legyen háború, és minden papért."

Más alkalommal gondolatai vidámabbak voltak és akkor így szólt: "– Sok örömet okoz gondolkodni."

Az üdvözültek dicsőségéről 3

     Az üdvözültek vágya az, hogy lássák dicsőségem győzelmét bennetek, zarándokokban, akik úton vagytok és mindig a halál végállomása felé rohantok. Dicsőségemre vágyakozva gondoskodnak üdvösségtekről, azért mindig imádkoznak hozzám értetek. És Én ezt a vágyukat mindig beteljesítem, ha ti tudatlanok, nem rugdalóztok irgalmasságom ellen.

     Arra is vágyakoznak, hogy visszakapják lelkük hozományát*, a testet; /bár/ e vágy nem gyötri őket, mert biztosan tudják, hogy vágyuk beteljesül (...).

     Ne gondold, hogy a test boldogsága a föltámadáskor növeli a lélek boldogságát.

     Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)

(folyt.)

* A lélek e hozományt a teremtéskor kapta a szülőkön keresztül a mennyei Atyától.

Egy kondás tanulságos története az összetartásról

– Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velük, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember... – nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:
– Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektében. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják a többi elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának,amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszáz egynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogat csattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.

– Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor ott az erdőn, az én disznókondám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.

(Wass Albert)

Jácinta keresztútja 1 

     Jácintát nagyon megviselte bátyja halála. Mielőtt elhagyta a Földet, rábízta az üzenetét: "Üdvözöld nevemben sokszor, nagyon sokszor az Üdvözítőt és a Szűzanyát. Mondd meg nekik, hogy a bűnösök megtéréséért és Mária Szeplőtelen Szívének engeszteléséért szívesen szenvedek bármennyit." Gyakran mélyen elgondolkodott. Ha megkérdezték, mire gondol, azt válaszolta: "Ferencre! Nagyon szeretném látni!" És szeme könnybe lábadt.

     Nemsokára találkoztak is, de előtte még egy nehéz, fájdalmas utat kellett végig járnia. Röviddel Ferenc halála után a spanyolnátha utóhatásaként gennyes mellhártyagyulladást kapott. A Vila Nova de Ourém-i kórházba került. Ott volt egész júliusban és augusztusban, de gyógyítása nem járt eredménnyel. Kérésére Lúcia kétszer meglátogatta. Nagyon örült a látogatásnak, és kérte anyját, hagyja őket magukra. Lúcia megkérdezte, sokat szenved-e. "Igen, szenvedek, de ezt a bűnösök megtéréséért ajánlom fel és Mária Szeplőtelen Szívének kiengesztelésére... Boldog vagyok, hogy szenvedhetek értük szeretetből..."

     "Másodszor is – írta Lúcia – boldognak találtam őt, mert szenvedhetett Isten és Mária Szeplőtelen Szíve iránti szeretetből, a bűnösökért és a Szentatyáért. Ez volt az ő eszménye és mindig erről beszélt." Idővel Jácinta hazatért, de egészségi állapota nem javult. A mellén egy seb keletkezett, amelyet naponta át kellett kötözni. Folytatódott szenvedése, de ezt ez az ártatlan angyal zokszó nélkül tűrte. Az elégtelen higiénia miatt a seb megfertőződött; az átkötözések nagy fájdalommal jártak, de még ebben az állapotban sem tudott kitérni a látogatások és a kérdezősködők elől.

     Vágyakozva gondolt a napokra, amikor a bátyjával elrejtőztek a barlangban. "Milyen szívesen mennék rózsafüzért imádkozni a mi barlangunkba! De többet már nem mehetek! – mondta Lúciának, miközben folytak a könnyei. – Ha Cova da Iriába mész, imádkozz értem, én már nem jutok el oda soha." 

(Kép: A Vila Nova de Ourém-i Szent Ágoston kórház, ahol Jácinta 1919. július-augusztusában feküdt.)

Ferenc szent halála

     1919. április 2-án Ferenc állapota válságosra fordult, papot hívtak, hogy meggyónhasson. Még nem volt elsőáldozó és félt meghalni az Oltáriszentség vétele nélkül. Ahogy anyjának bevallotta, ennek már a gondolata is fájdalmat okozott számára, mert a Szentáldozás volt a legnagyobb vágya.

     De hallgassuk most Lúciát, aki mindenkinél jobban ismerte Ferenc angyalian tiszta lelkének titkait: "Már hajnalban eljött értem nővére, Teréz, hogy gyorsan jöjjek, mert Ferenc nagyon rosszul van és valamit mondani akar nekem. Gyorsan felöltöztem és szaladtam hozzá. Megkérte anyját és a testvéreit, hogy hagyják el a szobát, mert egy titkot akar nekem mondani. Amikor kint voltak, azt mondta nekem, hogy ma gyónnia kell, hogy megáldozhasson, azután meg fog halni. Ha tudok valami bűnéről mondjam meg neki és kérdezzem meg ezt Jácintától is. Azt válaszoltam, hogy néha nem fogadott szót az édesanyjának, amikor otthon kellett volna maradnia, engem látogatott meg, vagy elbújt valahová. Erre ő igazat adott nekem.

Megkérdeztem Jácintát, aki gondolkodott egy kicsit, majd azt felelte, hogy még mielőtt megjelent a Rózsafüzér Királynője, egyszer ellopott az édesapjától egy fél frankost, hogy szájharmonikát vegyen; amikor pedig az aljustreli fiúk kővel dobálták a boleirosiakat, ő is velük tartott.

     Elmondva ezt Ferencnek, azt válaszolta, hogy ezt már meggyónta, de meggyónja még egyszer, mert lehet, hogy az Üdvözítő ezek miatt a bűnök miatt szomorú. Azt is mondta, hogyha nem halna meg, akkor soha nem tenne többé ilyesmit [...]"

     Összetett kézzel imádkozta: »Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.« Aztán hozzám fordult: »Kérd te is az Üdvözítőt, hogy bocsássa meg a bűneimet.« Azt mondtam neki, hogy a bűnei már biztosan bocsánatot nyertek, hiszen a Szűzanya azt ígérte, hogy magával viszi az égbe [...] Most szentmisére megyek, és imádkozni fogok érted az elrejtőzött Jézushoz. »Kérd őt, hogy a plébános úr hozza el nekem az Oltáriszentséget.«

     Amikor visszatértem hozzá, Jácinta ült az ágyánál. Ahogy meglátott, mindjárt megkérdezte: »Kérted az elrejtőzött Jézust, hogy a plébános úr hozza a Őt?« Mondtam, hogy igen.

Amikor este újból elmentem hozzá, ragyogott az örömtől: meggyónt és a plébános úr megígérte, hogy másnap reggel elhozza a Szent Útravalót, mert nem volt nála. (Amikor másnap az atya megérkezett a Szentségi Ostyával, Ferenc már halott volt!) 

     Lúciát és Jácintát arra kérte, hogy imádkozzák helyette is a rózsafüzért, mert ő már nem tudja.  (Ferenc aláírása)

Ima után azt mondta: "Most elmegyek az égbe, de kérni fogom Jézust és a Szűzanyát, hogy titeket is vigyenek oda, amint lehet."

     Estefelé a lányok elbúcsúztak tőle: "Isten veled, Ferenc... Ha ma éjjel az égbe kerülsz, ne felejtsél el bennünket..." "Nem felejtelek el titeket, nyugodtak lehettek." "Viszontlátásra az égben!"

     A következő nap péntek volt, 1919. április 4-e. Reggel 6 óra körül a haldokló az anyjához fordult: "Nézd mama a szép fényt az ajtónál!" Pár pillanattal később: – "Már nem látom..."

Angyali mosoly ült az arcára és minden haláltusa nélkül, egyetlen jajszó nélkül, nyugodtan meghalt.  Mosolyogva meghalni – ez a Szűzanya kiválasztottainak a kiváltsága!

     Még 11 éves sem volt, amikor az örök hazába távozhatott.

Ezt, hogyan engedheti meg az Isten?

     Az évszakok és a város forgatagától függetlenül, esőben, szélben egy árva, kócos kislány üldögélt az utcán és élelmet, pénzt koldult. Ócska ruhácskája nem védte meg sem a széltől, sem az esőtől.

Többek mellett, egy jól öltözött gazdag ember is haladt el mellette széles nagy esernyőjével, de másokhoz hasonlóan, ő se méltatta pillantásra a kislányt.

Amikor a gazdag ember hazaért jólfűtött otthonába, családjával hamarosan a bőséges vacsorához készülődött, amikor azon vette észre magát, hogy gondolatai a didergő, éhes kis kolduson járnak. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből az elszomorító látványt!

Nem volt hitét gyakorló ember, de a teremtésben mindenesetre hitt, legalább is annyira, hogy ezért-azért mindig Istent vádolhassa, hogy „miért engedi meg...”?

Most is megfogalmazódott benne a vád, a Mindenható Istennel szemben.

– Isten! – mondta magában – Ha te vagy a Gondviselés, akkor miként engedheted meg, hogy ilyen szegénység létezzen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon?

Ekkor azonban, ritka dolog történt vele! Valami benső hang szólalt meg világosan szikkadt lelke mélyén:

– Már megtettem! Adtam neked a gazdagságot!

(Részlet Siegfreied M. Lang atya gondolataiból az engesztelő kápolnáról. A teljes szöveget lásd: https://engesztelok.hu/siegfreied-m-lang-atya-gondolatai-az-engesztelo-kapolnarol/

A Szentlélek temploma vagyunk! (1Kor 6,19)
     Az engesztelő kápolna építésének kérdésében most ismét vita és szinte szeretet nélküli torzsalkodás tapasztalható, különösen a legjámborabb engesztelő lelkek vagy engesztelő csoportok között. Sokakban nincs meg a hajlandóság arra, hogy elfogadják az egyházi, állami és polgári hatóságok által engedélyezett és felkarolt egyszerű és megalázó formát, a tetővel ellátott engesztelő oltárt. Gondoljunk csak a betlehemi istállóra, ezt a nyomorúságos barlangot Isten éppen a sok bűn és igazságtalanság miatt választotta ki, amelyet népe, fejedelmei és az egész emberiség elkövetett. És ISTEN ebből a nyomorúságos istállóból teremtette meg az új paradicsomot.
Istennek nincs szüksége tökéletes épületekre, hatalmas katedrálisokra ahhoz, hogy irgalmasságát megvalósítsa népe, az emberiség iránt. Csak tiszta, alázatos, kicsi, egyszerű, gyermeki és engedelmes szívekre van szüksége ahhoz, hogy az irgalmasság terveit megvalósítsa. ISTEN ezt úgy fogja elfogadni, mintha az eredeti kápolna lenne, amely aztán az alázat és az engedelmesség ezen próbája után az eredeti gyönyörű kápolnát is lehetővé teszi.

Aggeus próféta próféciájának értelmében is: „Ennek a háznak (ennek az engesztelő kápolnának) a jövőbeni dicsősége nagyobb lesz, mint a korábbi, mondja a Seregek Ura” (vö. Aggeus 2,3,9). És ennek meglehetősen gyorsan kellene bekövetkeznie, mert a hatalmas természeti és ember okozta katasztrófák hamarosan bekövetkeznek!

Tehát, szüntelenül imádkozzunk és engeszteljünk!

Az üdvözültek dicsőségéről 1

     Az igaz lélek, aki életét a szeretet érzületében fejezi be és a szeretetben Istenhez kötődött, szintén nem növekedhet már az erényben, mert a földi idő letelt, hanem mindig szerethet azzal a szeretettel, amely benne irántam van, s amely szeretet szerint a jutalmat is mérik. Mindig vágyódik utánam és mindig szeret; ezért vágyakozása nem üres, hanem bár éhezi, betelt és betelten is éhezik; mindazonáltal jóllakottságától távol van az undor, amint éhségétől távol van a szenvedés.

     Az üdvözültek a szeretetben örvendeznek látásomnak, mivel mindegyikük a maga mértéke szerint részesedik abból a jóból, amelyet én birtokolok. A szeretetnek ugyanazzal a mértékével mérek nekik, amellyel ők mértek, amikor hozzám jöttek: megmaradtak szeretetemben és a felebarát szeretetében; egyesültek az általános és különleges szeretetben*, amely egy és ugyanazon Szeretetből ered.

     Örülnek és ujjonganak, mert túl azon az egyetemes jón, amit valamennyien együtt birtokolnak, egymás javából is részesednek a szeretet érzületével. Együtt örvendenek és ujjonganak az angyalokkal és társaikkal, a szentekkel, az erények különféle foka és fajtája szerint, melyeket elsősorban a világban birtokoltak, miközben a szeretet köteléke mind egybekötözte őket.

     Különlegesen is részesednek azok javaiban, akikhez különleges szeretet kötötte őket a világban, amely szeretet által gyarapítván egymást az erényben, növekedtek a kegyelemben. Egyik a másikat késztette arra, hogy kinyilvánítsa nevem dicsőségét és dicséretét önmagában és a felebarátban. Ezt az egymáshoz kapcsolódó érzületet az örök életben sem veszítették el, hanem hozzákapcsolták ahhoz az általános jóhoz, mely által jobban és bőségesebben részesülnek egymás javából is. (...) (D. 80-81)

(folyt.)

Lábjegyzet: * Az "általános szeretet" az a jó akarat, amely az embert Isten minden teremtményével egyesíti. A "különleges szeretet" az a jóakarat, amely az embert azokkal a teremtményekkel egyesíti, amelyeket és akiket Isten − állapotának megfelelően − külön reá bízott.

Hát ki nem látja ezt?

     A portugál tévé egyik riportere 1989-ben, utcai járókelőknek a következő kérdést tette fel: Lát Ön kapcsolatot a legújabb kelet-európai események és a Szűzanya 1917-es fatimai ígérete között, hogy Oroszország meg fog térni?
     Egy asszony közvetlen válasza így hangzott: "Hát ki nem látja ezt?"
     Az egyházi és politikai élet neves személyiségei egybehangzóan állítják, hogy senki sem láthatta előre azon évek meglepő eseményeit.
     Ezt a fordulatot mindenesetre azok várták epedve, akik a Szűzanya ígéretét ismerték és hittek neki. A változások 1984. március 25-e után indultak el nagy iramban, amikor II. János Pál pápa minden püspökkel lelki egységben a világot és Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének felajánlotta, ahogyan ezt a Szűzanya kívánta. A Szentatya ezt a felajánlást a római Szent Péter téren a fatimai szobor előtt végezte, amelyet kifejezetten emiatt vitt a fatimai püspök Rómába.
     1989. május 13-án a fatimai szobrot már a moszkvai Kremlben is fogadták és felállították.
     De 1991. október 13-a két szempontból vonul be Fatima történetébe.
Először jött hivatalosan egy orosz katolikus püspök, Tadeusz Kondrusiewicz érsek egy zarándokcsoporttal a Szovjetunióból Fatimába. Ezenkívül először történt műholdas tévéközvetítés a zarándoklat ünnepségeiről Oroszországba.
     A tévé- és rádióprogramot Fatimából és Moszkvából közvetítették és mintegy 300 millió nézőt és hallgatót ért el. Valóban, különféle orosz rádióadók és tévéállomások – kivéve az iszlám lakosságnak szóló adókat –, lengyel média-központok, más európai adók és 380 kábel-televízió az USA-ban majdnem két óra hosszat közvetlen kapcsolatban voltak Fatimával. A moszkvai orosz tévének és Portugália nemzeti és katolikus adójának, valamint a Blagovest-nek (Örömhír, egy rádióprogram, mely évek óta napi egyórás katolikus adást is sugároz a Szovjetunióban) közreműködése tette ezt lehetővé.
     Az első 15 percben dokumentum-beszámoló volt Fatimáról, ezt követte két pódiumbeszélgetés Moszkvából és Fatimából, közben egy ablakon keresztül a betegek megáldásának, a fatimai búcsúkörmenetnek és az előző esti gyertyás körmenetnek a jeleneteit is felvillantották.
     A fatimai püspök egy rövid üzenettel fordult a nézőkhöz:
Századunk folyamán sehol sem szerették annyira Oroszországot, mint Fatimában! Ezért sehol a világon nem ünneplik annyira Oroszország lelki felszabadulását, s nem mondanak olyan hálás köszönetet Istennek és az ég Királynőjének, a Kazany-i Szűzanyának, mint Fatimában! Az adás előtt egy moszkvai szerkesztő így kiáltott föl:
Ezért a közvetítésért két évvel ezelőtt még fölakasztották volna az embert!
Tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy tudjuk: olyan sok ember van, aki ránk gondol és velünk imádkozik – így hangzott egy orosz háziasszony zárószava a fatimai közvetítés után.
     A moszkvai tévéadó termében a neves személyiségek között jelen volt P. Werenfried von Straaten, a fatimai üzenet nagy apostola. Komoly, csodálatot keltő fellépése aláhúzta meggyőződését: Oroszország megtérése feltételezi a materialista Nyugat megtérését.
     Oroszország valamennyi tévéállomása megismételte ezt a programot november 6-án, a forradalom évfordulóján. (FATIMAI LÁTNOKOK c. fatimaifolyóirat 1991. 5-6. számából.)

Tadeusz Kondrusiewicz moszkvai érsek 1996-ban és 97-ben két újabb látogatást tett Fatimában, ezúttal is minden alkalommal meglátogatta Lúcia nővért Coimbrában. Amikor a nővér először  találkozott a moszkvai érsekkel így sóhajtott fel: "végre valaki, aki Oroszországból jött!"  Kondrusiewicz érsek nyilatkozatának részlete: »Számunkra, katolikusok számára, Fatima üzenete a szovjet rezsim idején a remény üzenete volt. Sötétségben éltünk, de a Szűzanya így szólt: „Szeplőtelen Szívem győzni fog és Oroszország megtér”. Amikor a politikai vezetők, akik 1991. december 8-án aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról szóló dokumentumot, bizonyára nem voltak tudatában annak, hogy az a nap  a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe volt.«

     A Szentmise Jézus egyedülálló vértelen áldozata, kereszthalálának jelenvalóvá tétele, ami minden egyes nap megújul az Eucharisztiában. A vasárnapi szentmiséken való részvétel fontos és nélkülözhetetlen, egyben rendkívüli lehetőség az Úrral való személyes találkozásra. Tekintve, hogy egyes Szentmise és szentáldozás beragyogja napjainkat és egész életmenetünket, igen ajánlott a napi szentmiselátogatás!

Jézus Krisztus megerősít minket a szentáldozásban, amiként mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6,56)

Ebből következően a Szentmise növeli bennünk a megszentelő kegyelmet és segít növekedni az életszentségben. Elég csak a szentek életére tekintenünk, akik oly gyakran járultak szentáldozáshoz, és így hagyták magukat Krisztus által alakítani, hasonlatossá válva Őhozzá. Minden egyes szentmisén való bensőséges részvétel, részesedés Üdvözítőnk megváltó munkájában!

A Világfelajánlások

     Mint korábban láttuk, Mária 1929-ben kérte Oroszország felajánlását, de erre csak végzetesen későn került sor!
     1942. október 31-én őszentsége XII. Piusz megtette a felajánlást, de nem említette meg külön Oroszországot. A háború menete megfordult ugyan, de a pusztítása még három évig tartott, nem beszélve a Szűzanya figyelmeztetésének tragikus folytatódásáról, miszerint Oroszország tovább terjeszthette tévtanait az egész világon, a tömeggyilkos kommunizmus, mint "minta-ideológia" szétáradásával! (Gondoljunk Mao Kínájára, Pol Pot Kambodzsájára, Enver Hodzsa Albániájára és az afrikai tirannusokra stb!) Pedig – Lúcia nővér emlékezése szerint –, az Úr különféle belső közlések útján újra és újra megerősítette a kérést és megígérte, hogy azoknak a megpróbáltatásoknak az idejét, melyekkel engedi, hogy – háború, éhínség, az Anyaszentegyház és a Szentatya üldözése által – a nemzetek bűneikért bűnhődjenek, lerövidíti, ha Őszentsége a világ összes püspökével egyidejűleg felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének a világot, Oroszország külön megemlítésével.
     1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlja Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952 szeptemberében, de ekkorra már Oroszország félelemben és rettegésben tartotta a világot, ami óvatosságra késztetett minden kormányt megnyilatkozásaiban! Az óvatosság, elsősorban az oroszországi egyház és a kommunista uralom alatt álló népek miatt volt szükséges – tekintve –, hogy tomboló sátáni dühkitörést válthatott volna ki a kereszténység ellen!
     A II. Vatikáni Zsinat idején, 510 érsek és püspök (78 országból) Krisztus Helytartójának címzett dokumentumot írt alá, melyben azt kérték, hogy a pápa ajánlja fel az egész világot, de különösen és kifejezetten Oroszországot, a többi, a kommunizmus által uralt nemzettel, Mária Szeplőtelen Szívének. Rendelje el, hogy ugyanígy ővele együtt, egyazon napon a katolikus világ összes püspöke tegye ezt meg. Az iratot a Szentatyának, VI. Pál pápának 1964. február 3-án egy magánkihallgatáson Őexcellenciája Geraldo de Proenca Sigaud, diamantinai érsek (Brazília) személyesen nyújtotta át. (A dokumentum teljes szövegét a Catolicismo 159. száma, 1964. március 15-én közölte.) VI. Pál pápa II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakának végén 1964. november 21-én Mária Szeplőtelen Szívére bízta az emberiséget (Oroszország külön említése nélkül!) és ünnepélyesen a Szent Szüzet az „Egyház Anyjává” (Mater Ecclesiae) nyilvánította. A zsinati atyák felállva tapsoltak. (vö. Insegnamenti di Paolo VI, II. kötet, 1964. 678. o.) 
     1967. május 13-án, VI. Pál megtette a felajánlást, de ekkor sem a Fatimai Szent Szűz kérésének megfelelően!    

     II. János Pál pápa kétszer ajánlotta fel a világot és az Egyházat Mária Szeplőtelen Szívének. Egyszer 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984. március 25-én Rómában, a fatimai kegyszobor előtt. A Szeplőtelen Szívnek való felajánlást a világ püspökeivel, ill. azok egyetértésével tette meg, Oroszország megemlítésével. Ezzel teljesítette a Szűzanyának Lúcia nővéren keresztül megismételt kérését, és elindította azt a történelmi folyamatot, aminek szemtanúivá lettünk!
     Lúcia szerint a Szent Szűz a megelőző felajánlásokat nem, az 1984-est viszont elfogadta. (Alonso, J. M. - A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiadás Eger, 1994. 40-41. p.) Hozzá kell tennünk, hogy úgy az egyháziak, mint a világiak közt akadnak olyanok, akik felülve a dezinformációknak, az 1984-es pápai felajánlást sem fogadják el a fatimai kérés teljesítéseként! Mondják ezt azok, akik sem az elsőszombatokat, sem a maguk és családjuk Szeplőtlen Szívnek való felajánlását nem végezték el, és nem - vagy csak félvállról imádkozzák a rózsafüzért a Fatimai Fohásszal! Fontos tudnunk, hogy a Fatimai Szent Szűz kérései nem csak a pápákhoz és a világ püspökeihez szólnak, hanem minden egyes emberhez! Ezzel szemben sokan csak összeesküvés elméletekben gondolkodnak, miszerint nem csak VI. Pál pápát cserélték le egy alteregóra, de Lúcia nővért is, mígnem a végén nem is a teljes Harmadik Titkot tették közzé, hanem csak egy részét! Nos, ha már ennyire jól értesültek egyesek, azt is tudniuk kéne, hogy Isten egyáltalán nem azt kéri számon, hogy milyen logikusan kutatták a "színfalak mögötti titkokat", hanem azt, hogy milyen szeretettel követték a Krisztus általi letéteményes Tanítóhivatalt!
     Fatima Nagy Ígérete, a kérések teljesítései (a felajánlás) megszenvedett késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve győzedelmeskedni fog. (A logika erre azt diktálná, bizony nem mindegy, hogy MIKOR! Így aztán, ne aggályoskodjunk tovább, hanem a magunk részéről tegyünk meg mindent Mária Szeplőtelen Szívének győzelméért!)
     Örömteli fejlemény, hogy Ferenc pápa, 2013. október 13-án megismételte a Világfelajánlást! (Arról nem tudunk, hogy Oroszország külön megemlítésével történt-e!?)

A kárhozottak, már semmi jót nem tudnak kívánni

     Oly nagy a gyűlöletük, hogy semmiféle jót nem képesek akarni vagy kívánni, hanem mindig káromolnak engem. És tudod miért nem képesek vágyódni a jóra? Mert amikor véget ér az ember élete, megköttetik a szabad akarata, s így − elvesztegetvén az alkalmas időt − többé már nem szerezhet érdemeket.

     Ha a gyűlölet állapotában a halálos bűn vétkével fejezik be életüket, a lélek az isteni igazságosság következtében végleg megkötözött marad a gyűlölet kötelékeiben, végleg rögződik abban a rosszban, ami az övé, önmagát mardosva; így mindig gyarapodik a szenvedésben, különösen azok gyötrelmei miatt, akiknek kárhozatát ő okozta. Ezt mutattam meg nektek az elkárhozott dúsgazdagban, amikor kérte a kegyelmet, hogy elmehessen Lázár a testvéreihez, akik még a világban éltek és hírt vihessen a kínjairól (Lk 16,20). Ezt nem szeretetből tette, s nem is a testvérei iránti részvétből, hiszen meg volt fosztva a szeretettől és semmiféle jóra sem tudott vágyódni: sem az én dicsőségemre, sem az ő üdvösségükre. Mondtam ugyanis, hogy a kárhozottak semmi jót sem tudnak tenni a felebarátnak és csak káromolnak engem, mivel életük az irántam és az erények iránti gyűlöletben fejeződött be.

     Akkor hát miért tette ezt a gazdag? Azért tette, mert ő volt a testvérei között a legnagyobb, s ugyanabban a nyomorúságban nevelte testvéreit, amiben ő maga is élt: így oka lett a kárhozatuknak. Látta, hogy ebből további gyötrelmek származnak majd számára, mert ha testvérei is eljutnak a rettenetes kínokra, mindig marni fogják egymást a gyűlöletben, mivel életük gyűlöletben ért véget. (D.80) 

A házibuli
     A végzős diákok meghívtak néhány elsőéves lányt egyikük családi villájába, bulizni.
A vendégek sorra érkeztek és fogyott a "welcome drink", csak egy fiú Lénárd nem akart inni semmit, pedig mindenki azt várta, hogyha becsiccsent, még jobb hangulatot teremt maga körül.
Valamennyien ötöd éve ismerték Lénárdot és alig akadt aki ne kedvelte volna. Vidámnak látszó fiú volt, a társaságok tréfamestere – de csak látszatra –, mert bensőleg összeszedett és komoly volt. Mindenki tudta róla, hogy nincsenek szülei. Zárkózottságára jellemző volt, hogy nehezen ismerkedett a lányokkal, melyet maga azzal magyarázott, hogy úgyse talál "magának valót" (ami alatt bensőségesen hívő katolikus leányzót értett).
     Nyári kánikula volt és a hűsítő italok bizonyultak a legnépszerűbbnek. Lénit is megkínálták egy jegessel, ám ő nem tudta, hogy dupla szeszt raktak bele. Rettenetesen a fejébe szállt! Nos eddig mindenki gurult a poénjaitól, ám ezúttal megbizonyosodhattak, hogy ez az ember "fordítva van beköt-ve", mivel látványosan elcsendesedett, leült a sarokba, "derengeni" a félhomályban.
A lakás légkondija épp rossz volt, így mindenki nekivetkőzött a tisztesség határa-in belül. És ekkor kezdődött el a baj!
     Lénárd szeme megakadt az egyik csinos szőke lányon, akit már tavaly az első látásra vonzónak talált, de soha nem volt mersze közeledni hozzá. A lány – Ilcsi – szerényen ült, s a nyakában egy Csodásérem ragyogott. A fiú valójában nem is a lányt, hanem az érmecskét nézte, szinte megigézve.
A többiek is észrevették, a szinte mozdulatlan hódolatot és heccelni kezdték, "nicsak, tetszik neki a csaj, csak egy kicsit merev"! Erre kitört a röhögés. Csak egy valaki vette észre, hogy valami gond van a fiúval – a csodásérmes lány –, mert Léni szemében egyre csak gyűltek a könnyek.
     A lány, mivel maga is kóstolgatta az italokat, nem kevéssé spiccesen, egyszeriben – mint aki segíteni is akar, meg magával sem bír –, se szó, se beszéd, odament és beleült a nekikeseredett fiú ölébe, magához szorítva borzas fejét! Más fiatalember meglepett és boldog lett volna érezni egy ilyen szép lány illatát és szívdobogását, ám Léni nemhogy boldog, de továbbra is szomorú volt, melyet a benne dolgozó ital sem csillapított. Többször elsuttogta fájdalmasan: "elhagytam őt, szégyelltem őt és megtagadtam őt"!
A lány csak keveset értett a szavakból, de azt tudta, hogy nem neki szól. Azt azonban meg kellett állapítania, hogy kiváltságolt partnere minden romantika ellenére, igen kényelmetlen helyzetben van. A fiúnak ugyanis még mindig folytak a könnyei.
     Illő nem illő, most jókor jött ez az ölelés a félhomályban, mert ha a többiek így látták volna a máskor vidám fickót, nyomban buta heccelődés áldozatává teszik.
     A zene döngött, néhányan táncoltak, egy pohár kiömlött, ám ami ezután történt, váratlan volt mindenki számára. A férfitársak által bátortalannak tartott Léni elemelte a fejét a lánytól és forrón megcsókolta a melle fölötti érmet. A többiek csak azt látták, amit láttak és tapsvihar tört ki, gratulálva Léninek, hogy végre felbátorodott, s leküzdötte komplexusait!
     Ilcsi oldotta meg a helyzetet és gyorsan szellőzés ürügyén kiosontak a kertbe, de leginkább azért, hogy a kiragadja Lénit az értetlen társaságból.
     A félénk fiatalember, maga sem tudta honnan vette a bátorságot, de habozás nélkül megvallotta Ilcsinek, hogy már egy éve vágyva tekint rá, de nem merte megszólítani sem. Egyben azonban elnézést is kért, hogy álmai nőjének szoros ölelésében mégsem iránta érzett mély szeretetet, hanem a Szűzanya iránt, akinek az érméjét szándékosan otthon hagyta, hogy ne lássák a többiek! "Pedig, mindent Neki köszönhetek!" – mondta és mély lélegzetet vett, nehogy megint elsírja magát! Ahogy ott álltak egymással szemben, olyanok voltak, mint Ádám és Éva a Paradicsomkertben.
A lány anyásan megsimogatta Léni fejét és így vigasztalta: "Ne haragudj, hogy ilyen brutálisan ismerkedtem, ez épp oly idegen tőlem, mint az ivás! Nemhogy nem így szoktam, de eddig még sehogysem! Tavaly, hogy először láttalak, azóta te voltál az elérhetetlen ideálom, és ma reggel a Csodásérmű Szent Szűzhöz fohászkodtam, hogy hozzon össze bennünket! Bocsánatot kell kérnem a Szűzanyától, mert Ő aligha így szerette volna, bizonyára megbántottam Őt is a viselkedésemmel – suttogta –, felemelve ajkához az érmet és megcsókolta – majd folytatta: Biztos, hogy nem a Szeplőtelen Anyácska késztetett illetlenségre, hanem az alkohol bódító szelleme. Még soha nem ittam és bizonyára azért szállt a fejembe ennyire. Édesanyám mindig óvott a szesztől és így figyelmeztetett: "Ne igyál, mert elveszted az eszedet!" És valóban elvesztettem az eszemet, de nem a szívemet! Bizony, három dolog is közrejátszott: az ital, az hogy segíteni akartam rajtad és az, hogy... éés az, hogy szeretlek! De ezt a szót már a sírás formázgatta szép ajkán, miközben könnyek gördültek végig bájos arcocskáján ezt gügyögve, csücsörítve: "nem éreztem féltékenységet amiért az a bocsánatkérő puszi nem nekem szólt! Deee most én adok neked egyet, a bocsánatodat kérve a viselkedésemért..."   Ebben a pillanatban egy alma leesett a fáról.

 (A szerk. írása)

A harmadik vád, mely az Utolsó Ítélet napján következik

     Hátra van még, hogy a harmadik vádról szóljak, amely az ítélet utolsó napján következik. A másik kettőről már beszéltem, de hogy jobban lásd, mennyire becsapja magát az ember, beszélni fogok a harmadikról is, azaz az egyetemes ítéletről, melyben a boldogtalan lélek kínja felújul és megnövekszik, mert − miközben újra egyesül a testtel − elviselhetetlen szemrehányásban, szégyenben és gyalázatban lesz része.

     Tudd meg, hogy az ítélet utolsó napján az Ige jön el, (...) hogy hatalommal vádolja a világot (...), hogy a saját személyében vádoljon ; és nem lesz teremtmény, aki ne rettegne majd, mivel mindenkinek megfizet úgy, amint jár.

     Tekintete a szerencsétlen kárhozottak számára akkora rettenetet és oly nagy gyötrelmet fog jelenteni, hogy nyelv azt képtelen elmondani; az igazakban viszont a tiszteletteljes félelemmel együtt majd igen nagy vidámságot ébreszt. És ez nem azért van, mintha az arca változna, hiszen (...) emberi természete szerint is változhatatlan az arca, mert a feltámadás dicsőségét öltötte magára, hanem a kárhozottak szemei számára mutatkozik ijesztőnek, minthogy a kárhozott azzal a sötét és szörnyű szemmel nézi Őt, amely a sajátja. (D. 79)

Lehetnek-e kétségeink? 2

     2. kérdés: A titok harmadik részében mi az, amely csak 1960 után vált „érthetőbbé”, hiszen Lúcia nővér is a nyilvánosságra hozatal dátumát 1960 utánra jelölte meg?
     Válasz: Az 1956-tól 68-ig eltelt 12 esztendő olyan nagyságrendű választóvonal az emberiség történetében, mint a Véres Francia Forradalom volt a lélekrombolás tekintetében! A 12 évnyi időszak egy döntési lehetőség volt, a jó vagy rossz irányú kibontakozásra. És a hatalmon lévők a rosszat választották! Hagyták vérbe fojtani az 1956-os Magyar Szabadságharcot, hagyták a Természeti Törvények (mi több a Tízparancsolat) lábbal tiprását, az erkölcsi szabadosság és a fogamzásgátlás korlátlan elburjánzását, és ezekkel párhuzamosan sorra levetették a kereszteket az iskolákban! Márpedig a Harmadik Fatimai Titok értelmezésének kulcsa: az emberiség válasza a Szűzanya bűnbánatra és megtérésre való felszólítására.

Szemmel látható, hogy az emberiség a 60-as években egyre inkább eltávolodott az erény útjáról. Elég csupán az 1968-as kultúrforradalmakat megneveznünk, mely a Sorbonne egyetemről indult el és az egész világon elterjedt. Ezt is Oroszország tévtanainak és hazugságainak a gyümölcseként értelmezhetjük, melyeket az 1956-os Dicsőséges Magyar Forradalom irtóztatón kegyetlen vérbefojtásával "koronáztak meg" – végtére is saját kárukra –, mert alapjaiban rendítették meg a marxizmus-, a kommunizmus- és a Szovjetunió iránti bizalmat. De ez akkor már nem volt elég, mert a "gyümölcsök" már szétszórták bűzös magvaikat, melyek önálló hajtásokat hoztak. Ezek mind "táplálékául" szolgáltak az antihumánus, anarchikus-, maoista- és nihilista mozgalmak forradalmiságának, melyet aztán csak felfokozott a "drogkultúra",  a fogamzásgátlók és a "szexuális forradalom" berobbanása! A zsinat utáni Egyházon belüli átmenetbe súlyosan bezavart a pápák fogamzásgátlás és abortusz elleni állásfoglalása, mely a fenti liberális világszemlélet térhódításával a hit válságát eredményezte. Ez a terjedő közfelfogás, a természetéből adódóan többé-kevésbé magába foglalta és foglalja Istennek, a kinyilatkoztatásnak és az Egyház tanításának az elutasítását. Sajnos ez a válság a kereszténység nagy részét megkísértette és érinti napjainkban is!
     Nos, ez a zűrzavar vált nyilvánvalóvá a 60-as évek közepén, ami végső soron Lúcia nővér prófétai felismerését igazolta. Mert akkor, azokban az években a Harmadik Titok rettenetére való rámutatás, korántsem lett volna üdvös hatással a világra, sőt az Istentől való eltávolodást eredményezte volna! Márpedig ez akkor is így van, hogyha a korabeli hippik, akik mára már kioktató kozmopoliták, csak egy laza vállrándítással szabadkoznak. Nem véletlen a hatvanas évek vonatkozásában három "kulcsváros" nevének említése: FATIMA, RÓMA, MOSZKVA. (Ha a kedves Olvasóban felmerülne, hogy: "és a nagyhatalmak; Párizs, London, Washington hol maradnak?". Nos, az "ő" feladatuk a válasz lett volna Fatima vagy Róma felhívására! Ehelyett, segédkeztek Moszkvának /vagy tétlenkedtek/ '56-ban és '68-ban, miközben TUDVA ÉS AKARVA szabadjára engedték a felvilágosodás szabados Szellemét!)
     Amiként a társadalomromboló elvek (és a hamis üzenetek) egy tőről fakadnak (a hazugság atyjától), akként a hiteles Mária-jelenések és üzenetek is egységes egészet képeznek – Mária édesanyai pedagógiáját –, melyet meg kellene szívlelnünk, ha el akarjuk kerülni a káoszt és a tömeges kárhozat veszélyét! Ebben a tekintetben napjainkban is, mind a világot mind az Egyházat a zűrzavar állapota jellemzi. Ebből csak egyetlen kiút van, ha az emberiség rendkívüli "mentő kegyelmekben" részesül Isten részéről, amint azt a titok harmadik része leírja.

Egy ilyen – ha épp nem a "végső megoldás" – Mária Szíve Szeretetlángjának megígért kiáradása az emberiség szívébe!

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak.

(Képen a Szkalkai monostor, melynek körzetében van a remetebarlang)

     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, így benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koronázása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17.

(Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

A kárhozottak négy fő gyötrelme és az ördög rútsága 2

     Tovább növeli gyötrelmüket, hogy az ördögöt a maga formájában látják, és ez annyira szörnyű, hogy nincs az az emberi szív, amely el tudná ezt képzelni.

     És ha emlékszel rá, egy alkalommal megmutattam neked az ördögöt a maga formájában, oly rövid időre, ami csak annyi volt, mint egy pont, s amikor te magadhoz tértél, azt mondtad, hogy inkább választod, hogy tűzön menj keresztül és parázson járj egészen az ítélet napjáig, mint hogy még egyszer őt lásd. És mindabból, amit láttál, még mindig nem tudod, hogy az ördög milyen rettenetes, mert az isteni igazságosság következtében ő még szörnyűbbnek mutatkozik az előtt a lélek előtt, aki − bűnei súlyossága szerint többé vagy kevésbé − meg van fosztva Tőlem.

     A negyedik gyötrelem a tűz; egy olyan tűz, amely éget, de nem emészt el, mivel lehetetlen, hogy eleméssze a lélek létét. A lélek nem anyagi természetű, hogy a tűz képes legyen elhamvasztani, hanem anyagtalan. Én azonban megengedtem az isteni igazságosság miatt, hogy a tűz égesse a kárhozottakat (...) különféle módon bűneik különbözősége, bűneik súlyossága szerint.

     Ebből a négy gyötrelemből következik minden egyéb, mint a hideg, a forróság és a fogak csikorgatása. És így nyomorúságukban megkapják az örök halált az ítélet és az igazságtalanság első vádja után, ami az életükben történt, anélkül, hogy megjavultak volna; és a későbbi, a második vádban, a halál pillanatában, amikor nem akartak remélni bennem, s nem is az én megbántásom miatt bánkódtak, hanem csak a saját büntetésük miatt. (D.78)

Lehetnek-e kétségeink? 1

    1. kérdés: Miért kellett ilyen sokat arra várni, hogy a Szentszék nyilvánosságra hozza a titkot, ha a titok „csupán" ennyiből áll?
     Válasz: Ha valaki a nyilvánosságra hozott Harmadik Titkot "nem tartja teljesnek", bizonyos lehet benne, hogy ő a metaforák mély és titkos értelmét nem fogta fel. Mi több, nem lát az orránál tovább! Ez nem meglepő, hiszen Ratzinger bíboros is hangsúlyozza Teológiai Kommentárjának elején, hogy „egy nehezen megfejthető, szimbolikus nyelven leírt jelenetről” van szó, amit persze sokak meg- vagy félreérthetnek! Mindenesetre a pápának és oly sok püspöknek, valamint különböző társadalmi osztályból és állásból származó embernek a titok harmadik részében megjövendölt halála elég okot ad arra, hogy ezt a 'Demoklész kardot' ne lengessük meg abban a világban, ahol túl ideologizált hatalmak már vagy megtették, vagy inspirációt kaptak volna a megjövendölt események teljesítésére! Ezért döntöttek a titok zárolása mellett XXIII. János és VI. Pál pápák, mert nézetük szerint ezáltal a feszültség nyugat és kelet között csak erősödött volna a hidegháború alatt. Ez pedig az akkor vasfüggönnyel elzárt országokban az egyházüldözés további erősödését eredményezte volna, hiszen valamelyik fél magára értelmezte volna! (A Szeplőtelen Szív végső győzelmének ígérete, nem csak a politikai, hanem a féltékeny vallási indulatokat is felfokozhatta volna, amiként napjainkban is tapasztalhatjuk!) Ezen előrelátással gondolkozott II. János Pál pápa is, amikor németországi tartózkodásakor tett interjújában ezt nyilatkozta: "A közzététel esetén a vallásüldözés, helyenként elállatiasodott volna!" A pápa az említett interjúban még hozzátette: A tudás, felelősség és felmutatta a rózsafüzérét, mint biztos védelmi fegyvert! (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a rózsafüzér imádkozását minden Mária-jelenésben hangsúlyozottan kérte az Istenanya – Ő tudja miért! Nagyon úgy néz ki azonban, hogy valóban ajánlatos – mi több NÉLKÜLÖZHETETLEN –, hogy a szentolvasó körülölelje a földet!) Ebbéli meggyőződésünkhöz, természetesen ajánlatos jól értelmezni az „idők jeleit”. A Harmadik Fatimai Titok teljes értelmét, csakis a történelmi fejlődés egy nyugvópontja teszi majd lehetővé, akkor ugyanis már higgadtan szemlélhetjük az eseményeket anélkül, hogy heves és szenvedélyes vitákat váltanánk ki. Jelen időnkben pedig azok, akik az egyházi tisztségviselők állandó kritizálása folytán, azt sem hiszik el ami igaz, magukra vessenek! Mi több, magukra vetessék az első követ...! Ja, hogy a felajánlással késedelmeskedett az Egyház? Ugyan bizony a Misztikus Testet csak Krisztus és a földi Helytartója alkotja, vagy mi magunk is?

A keresztény világ maradéktalanul teljesítette-e – akár csak a rózsafüzér napi imádkozását is – vagy csak a Pápáktól várja el a Fatimai Üzenet MARADÉKTALAN teljesítését???

 (Képünkön egy keresztény gyermek kálváriája valahol a Közel-keleten.)

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja,
Jézus Szíve, benned remélők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

(Források az első részben!)

Az Úr színe előtt

     A második vád a bűnös felé – ó drága leányom – abból a tényből következik, hogy elérkezett utolsó percéhez a halál pillanatához, amikor nincs több orvosság, hanem megjelenik a lelkiismeret férge, amely − mint mondtam −, megvakult az önszeretettől. Most, a halál pillanatában, látván, hogy kezeim közül nem képes kibújni, ez a féreg látni kezd és ezért siránkozva rágja önmagát, mert felismeri, hogy a saját bűne vitte ily nagy bajba.

    Ha a léleknek volna világossága arra, hogy beismerje és megbánja bűnét − nem a pokol büntetése miatt, ami bűnét követi, hanem mert engem bántott meg, aki a legfőbb és örök Jóság vagyok −, még irgalmat találna. De ha a lélek (...) jobban bánkódik a saját kárhozata, mint az én megbántásom miatt, akkor az örök kárhozatra jut.

Akkor ugyanis, az én igazságosságom kegyetlenül vádolja majd a lelket, mind az igazságtalansága, mind a hamis ítélkezése miatt! És nem csupán azért az általános igazságtalanságáért és ítélkezéséért, ami általában minden cselekedetében megnyilvánult a világban, hanem sokkal inkább amiatt a konkrét igazságtalanság és ítélet miatt vádolja, amit az utolsó pillanatban követett el, azaz amikor feltételezte, hogy a saját nyomorúsága nagyobb az én irgalmamnál. Ez az a bűn, amely nem nyer bocsánatot sem itt, sem odaát, mert ezzel a lélek nem akarja, hanem megveti irgalmasságomat. Valamennyi bűn között, amit csak elkövettek, ezt tekintem a legsúlyosabbnak. Ezért volt annyira utálatos előttem Júdás kétségbeesése: /mely/ súlyosabb bűn volt, mint hogy elárult. Hamis ítéletük miatt lesznek vádolva, tehát azzal, hogy a saját bűnüket nagyobbnak tételezték fel, mint az én irgalmasságomat; és ezért az ördögök büntetését kapják és velük együtt gyötrődnek mindörökké.

     De vádolva lesznek az igazságtalanságért is, mivel jobban bánkódnak a saját káruk, mint az ellenem elkövetett bántás miatt. (...) Látod tehát, hogy igazságtalanságot követnek el, és az előbbiekkel együtt eléri őket is a büntetés, mert megvetették irgalmasságomat. Igazságosan adom át őket annak a kegyetlen szolgálónak, ami az érzékiség, és annak a kegyetlen zsarnoknak, aki az ördög: az ő rabszolgái lettek ezek a lelkek épp az előbb említett szolgáló, az érzékiség által; átadom őket, hogy miként együtt vétkeztek, együtt is bűnhődjenek és szenvedjenek. (D.77)

Függöny a jövő előtt 2
 
     Az idők folyamán – miként napjainkban is –, akadnak olyanok, akik (nem egyszer sátáni inspirációra) igyekszenek kiegészíteni az Úr és a Szent Szűz „mondanivalóját” - miként ez Fatima esetében is megtörtént! A mai időkben felkapott számtalan (még pozitív gyümölcsöket is hozó) jelenésről feltételezhető azon ördögi ravaszság, hogy ezáltal terelje el az emberek figyelmét az Istenanya fatimai kéréseinek teljesítéséről és az elmaradás súlyos következményeire való istenanyai figyelmeztetésről! Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet erre: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Egy-egy magánkinyilatkoztatás hiteles voltáról és valós evangelizációs célját illetően tiszta képet csak az egyházi tekintély általi elismerés adhat. Ilyen hiteles tájékozódási pont számunkra a fatimai üzenet is!
     A kellő óvatosságot fontos hangsúlyoznunk akkor, amikor a hamis üzeneteket dömpingszerűen terjesztik, a valódiakat meg megpróbáltatják kétségbe vonatni! Ennek folytán, nem csak a 2005-ben elhunyt Lúcia nővér egyszemélyi voltát (alterego) kérdőjelezik meg, de a közzétett III. Fatimai titok valódiságát is! Márpedig ha a fatimai üzenetben manipuláció van, akkor a Szent Szűznek tulajdonított egész üzenet hamisnak tekinthető! Tehát ezekkel a vádakkal a Szentszéket támadják!
Nem lehet kétséges, hogy az antikrisztusi erőknek a bomlasztás a célja: elhinteni a kétkedést, minden hiteles dolgot megkérdőjelezni, míg a zavarkeltést és hamisat minden szinten terjeszteni!
    Kifejezetten szembetűnő, hogy a fatimai események mindig a legérzékenyebb pontja volt az "összeesküvés-elméletbe" illő háttér erőknek, hiszen világosan és keményen megjövendölte a pusztulásukat! Fáradatlanul igyekeztek tehát elpusztítani, megakadályozni mindent, mely jövendő sorsukra emlékeztetheti őket.
     1917. október 22-én elvitték az egyszerű állványt, amely a jelenés pontos helyére figyelmeztette a zarándokokat. (Lásd alul 1-es kép!)
Hamarosan ezután, 1918. augusztus 6-án a plébános engedélyével elkezdték a kis kápolna építését, amiként a Szűzanya kívánta utolsó jelenése alkalmával: "Akarom, hogy ezen a helyen kápolnát építsenek tiszteletemre."
     1919. április 18-án használták először a kész kápolnát, ám be nem szentelték, mert a püspök nem adott erre engedélyt, így szentmisét sem volt szabad benne bemutatni.
     Már akkor igen hiányolták a szobrot, hogy a Jelenés alakjára emlékeztesse a zarándokokat, de erre csak egy jó év múlva került sor. Gilberto F. Santos, Torres Novas-i lakos a Teixeira Fanzeres nevű műteremben rendelte meg 
a szobrot, s annak faragását egy fiatal művészre, José Ferreira Thedimre bízták. Habár nincs e szobornak művészi értéke, mégis ebben összpontosul a zarándokok minden öröme és boldogsága. Ez eleveníti meg a lelkekben a Szent Szűz vonásait, aki a fönséges események alatt a kis tölgyfa bokrot használta zsámolyául. 

     A kegyszobor, amely ma is a Jelenési Kápolnában áll, pár nappal 1920. május 13-a előtt érkezett meg Torres Novasba. Mindenki megcsodálta és továbbadta a hírt szépségéről. Valódi zarándoklat lett a látogatásból.
     A Torres Novas-i körzet vezetője váratlanul a körzet központjába hívatta az ajándékozót, s megtiltotta neki, hogy
a szobrot Fatimába vigye. Katonasággal záratta körül a házat, ahol a szobor volt, hogy rendeletét mindenképpen végrehajtsák. A szobor mégis Fatimába került. Az ajándékozó apja, látva fiának nehéz helyzetét, kiment az udvarra s a kocsi elé fogta ökreit. A szobrot a kocsi fenekére helyezte egy ládában, föléje rakta a gazdasági eszközöket s kihajtott a kapun, mint aki a mezőre indul.
Amikor elhagyta a katonai őrizetet, a szobrot másik kocsira tették, s minden nehézség nélkül megérkezett a fatimai plébániára. A plébános azonnal meg is áldotta.
     A szabadgondolkodó és demokráciát hangoztató államhatalom – költséget nem kímélve –, már 1920. május 13-án katonaságot, tüzérséget és lovasságot vezényelt Cova da Iriába és tömegbelövetés fenyegetésével próbálta elzavarni a zarándokokat (nem sok kellett a tragédiához!). A legnagyobb megbotránkozást a hívek körében a Jelenések Kápolnája elleni merénylet váltotta ki (1922. március 6). Az 1919-ben emelt kápolnát ugyanis dinamittal felrobbantották, ám az öt bomba közül csak négy robbant fel és a kegyszobor épp nem volt a kápolnában. A hívek Miasszonyunk égi kegyének tulajdonították, hogy a fel nem robbant bomba, mely a jelenési tölgyfa gyökerei közé volt rejtve, ártalmatlan maradt. (Lásd legalsó kép!) Forrás Az is jellemző, hogy a Szovjetunióban például ki sem lehetett ejteni "Mohamed lányának" Fatimának, mint portugál kegyhelynek a nevét!
     Ám, mégsem a Sztálin szobra jutott el Cova da Iria főterére, hanem a fatimai Szent Szűz szobra a Vörös térre!

De erről majd később!

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, – hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod…
S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
Ó, „Lélek”, nem csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellen támadsz,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, s bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek:
Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek…

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Azt kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a „Gonosztól”

Amen.

UTÓHANG

S akkor szólt a Mester, kemény szelíden:
Távozz, Sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
S a végső időkig Veletek maradok!

AMEN

     Az első péntek (vagyis minden hónap első péntekje), egyben a Jézus Szíve tisztelet napja is.
     Alacoque Szent Margit vizitációs nővérnek Jézus kinyilatkoztatta, hogy akik kilenc egymást követő elsőpénteket megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől.
     Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagy kilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.
     Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet, vagyis kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak?
     Jézus ígéreteit tizenkét pontban foglaljuk össze, ezek a következők:
 1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmet.
 2. Családjaiknak megadom a békét.
 3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
 4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
 5. Minden vállalkozásukat megáldom.
 6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
 7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
 8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
 9. Megáldom a házakat, ahol szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet végzőknek a következő: Mindazok, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
     Ez az utolsó ígéret azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben elvégezték a nagy kilencedet. Nagyon fontos ígéret ez.
     A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte irántunk. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem a valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk.
     A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszont szeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása.

(folyt.) (Források az első részben!)

(A továbbiakban részleteket közlök Szienai Szent Katalin: DIALÓGUS c. könyvéből; Szent István Társulat 1983.. Az alcímek a szerkesztőtől! Az utalás rövidítése: D.oldalszám)

A földi élet érdemei és következményei

     (Az Úr szavai:) ...A szentek is valamennyien megszenvedtek, az egyik ettől, a másik attól. Én engedtem és engedem meg ezeket a szenvedéseket azért, hogy a lélekben gyarapodjék a kegyelem és az erény. Ők is ugyanúgy bűnben születtek, mint ti, ugyanolyan eledellel táplálkoztak, mint ti, én pedig ugyanaz az Isten vagyok, aki akkor voltam. (...) tudok, akarok és segítek is annak, aki akarja, hogy segítsek neki. Az akarja az én segítségemet, aki kijön a folyóból és a hídon jár, azáltal, hogy követi az én Igazságom tanítását.

     Nincs tehát mentségük, mert a vád elhangzott és én szüntelenül feltárom előttük az igazságot. Ha nem javulnak meg, amíg idejük van rá, a második vád, a halál pillanatában elítéltetnek. Akkor az én Igazságom így fog kiáltani: "Ébredjetek halottak, jöjjetek az ítéletre!" − azaz te, aki halott vagy a kegyelem számára és így, halottként érkeztél meg a testi halálba, kelj fel és jöjj a legfőbb Bíró elé igazságtalanságoddal, hamis ítéleteddel és a hit kioltott világosságával. Meggyújtottan kaptad ezt a világosságot a szent Keresztségben, de te kioltottad a gőg és a szívbéli hiúság szelével ; ezekből készítettél vitorlát azoknak a szeleknek, melyek üdvösségeddel szemben fújtak, sőt, önszereteted vitorlájával még növelted is önbecsülésed szelét.
Önakaratoddal a világi örömök és méltóságok folyamában sodródtál, a törékeny test valamint az ördög ösztökéjét és kísértéseit követted. Önakaratod vitorlája által az ördög a híd alatti úton vezetett, ami egy rohanó folyó és így önmagával együtt az örök kárhozatba vitt.

(D. 76) 

Függöny a jövő előtt 1

     Ezek után az apokaliptikus állítások után szükséges megjegyeznünk a következőket. A mai világ, a tévedések és vétkek egész sorába bonyolódott. A humanizmus, a reneszánsz és a reformáció idején vette mindez kezdetét a vallás és a kultúra területén. A racionalizmus és a felvilágosodás következményeként ezek a tévedések még inkább súlyosbodtak és a politika területén a francia forradalomhoz vezettek. A 19. században az utópista szocializmussal és az ún. tudományos szocializmussal a politika területe után a társadalmi és a gazdasági területen jelentek meg. A kommunizmus oroszországi térhódítása magával hozta az addig felgyülemlett összes tévedés tényszerű megvalósulását, és létrejött az a kommunista világbirodalom, mely bár azt hirdette, hogy "legfőbb érték az ember", mégis százmilliónyi polgárát küldte a halálba.
     Aki figyelmesen olvassa az úgynevezett III. fatimai titok szövegét, az a sok korábbi találgatás után valószínűleg csalódik vagy elcsodálkozik. Hiszen semmiféle „titok” nem lepleződött le; a függönyt nem vonták föl a jövő elől. Az elmúlt évszázad (és talán a jövő) vértanúinak Egyházát látjuk egy nehezen megfejthető, szimbolikus nyelven leírt jelenetben.
     Krisztussal és az Újszövetség könyveiben róla szóló tanúságtétellel, az isteni kinyilatkoztatás lezárult. Ez a tény az Egyházat a történelem egyszeri szent eseményéhez köti, de ez nem jelenti azt, hogy az Egyház csak a múltba tekinthet és ismétlésekre van ítélve. A Katekizmus így szól erről:
„Jóllehet a kinyilatkoztatás lezárult, tartalmát tökéletesen nem merítettük ki; a keresztény hit feladata, hogy századok folyamán lépésről-lépésre fölfogja teljes tartalmát.” (66.p) Ennek megértésében való előbbre jutás kettős szempontja nagyon  szépen látható az Úr búcsúbeszédében, amikor a búcsúzó Krisztus tanítványainak mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de most nem tudjátok elviselni. Amikor azonban eljön az igazság Lelke, bevezet titeket a teljes igazságba. Mert nem magától fog beszélni, hanem ... megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.» (Jn 16,12-14)

Legendái közül, melyek főként szerzetestársai elmondása alapján születtek, íme néhány:
     Egyszer, amikor a föllelkesült emberek már messzi földről tódultak a vándorprédikátorhoz, egy huszonkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz.
Kíváncsiságból meg akarták hallgatni a szónokot, akiről oly sokat beszéltek, s talán szerettek volna ebből az alkalomból ismét ,,nyélbe ütni valamit''. A szent szavai azonban nem várt hatást váltottak ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyónásukat és szabjon ki rájuk kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új emberekként váltak el Antaltól. Csodatévő híre – mely igen gyorsan terjedt – ezekből a rendkívüli megtérésekből született.
     Antal nem riadt vissza attól, hogy – ahol szükségesnek látta – kendőzetlenül kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon beszédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ismerte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit dicsérik, amelyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszélt: ,,Ahol a kincsed, ott van a szíved.'' Befejezésül pedig ezt mondta: ,,Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalál-ni!'' Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.
Olyan békétlen korban, amikor ,,nem volt biztonságban a vendég vendéglátójától, testvér a testvérétől'' (Padovai Krónika), Antal áldott békeszerző volt.
     Különösen híressé lett bátor föllépése Ezzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve volt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesnek. Politikai agyrémei szolgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott, és követelte, hogy vezessék a fejedelem elé. Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jártas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hatalma van, a trónon ülő pedig nem lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: emelt fővel sorolta föl bűneit – a sok ártatlanul kiontott vért, az istentelenségeket, rablóhadjáratait –, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamarosan be fog következni. A katonák csak uruk intését várták, hogy darabokra vágják a szerzetest, a hatalmas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, leszállt trónjáról és Antal lába elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka köré tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.
     A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltári-szentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

Mit jelent a Jézus Szíve tisztelet?
     A Jézus Szíve tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük.
     A Jézus Szíve tiszteletben tehát magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, ebben az ünneplésben különösen nagy hangsúlyt kap Jézus szeretete, amelyet a szív jelképez. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetét. A szív Jézus valóságos emberségének kifejezése is, melyet áldozatul adott értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái lehetnek például az engesztelés, Krisztus követése, esetleg önmagunk felajánlása. Önmagunk fölajánlása azt jelenti, hogy minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket Jézus Szíve iránti szeretetből tesszük, és ezért viseljük el türelemmel mindazokat a nehézségeket, amelyek életünkben adódnak.
     Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később sokan mások is megtették.
     Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva.
     XIII. Kelemen pápa 1765-ben jóváhagyta a lengyel püspököknek, hogy bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, ezzel mintegy engedélyezve helyi tiszteletét.
     IX. Pius pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztve elrendelte.
     XIII. Leó pápa 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. Ekkor jött létre 33 invokációban a Jézus Szentséges Szívének litániája, Jézus 33 éves földi tevékenységének emlékére.
     I. Ferenc József az Osztrák-Magyar Monarchia feje, felajánlotta a Magyar Királyságot, birodalma több országával együttesen Megváltónk, Jézus Krisztus Szent Szívének oltalmába, 1914. december 8-án, az I. világháború kezdetén.
     XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól.
     XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről és 1956-ban meghatározza a főünnep helyét a pünkösd utáni második vasárnapot követő első péntekre. (Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június 2.)
     II. János Pál pápa elismerte, felfedte és felsorolta Jézus Szívének ígéreteit, amit a nővér kapott, mely így hangzik: "Akik Jézus szívét különleges módon tisztelik és papok, képesek lesznek a bűnösöket bánatra indítani; akik pedig világiak, kegyelemből megkapják a Szent Szív különleges védelmét életükben és halálukban egyaránt".

(Források az első részben!) (folyt.)

Elkerülhető-e a büntetés?

     Kérdésként merül fel, hogy a Szűzanya fatimai kérései teljesültek-e a megjövendölt büntetés elkerülésére? Tegyük fel, hogy a Világfelajánlás a Szűzanya akaratával egyező módon teljesült. Ez esetben is maradt még egy második feltétel: az öt elsőszombati engesztelő szentáldozás gyakorlatának elterjesztése. Az a benyomásunk, hogy ez az ájtatossági gyakorlat nem terjedt el a Szűzanya által kívánt mértékben a katolikus világban.
     De van még egy további implicit feltétel is, amely hasonlóképp elhagyhatatlan: a világ győzelme az istentelenség és tisztátalanság ezer fajtája felett, melyek a világot uralják. Mindennapi tapasztalat, hogy még egyáltalán nem értük el ezt a győzelmet. Épp ellenkezőleg, ebben a tekintetben egyre erőtlenebbek vagyunk és nemcsak az emberiség megtérése látszik kilátástalannak, de egyre inkább körvonalazódik az általános elkárhozás veszélye! A szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éve, manapság pedig az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az elmúlt hatvan esztendő során azonban – jóllehet különböző okok miatt – az egész világon (s valljuk meg: nemegyszer az egyházi berkekben is) az elvilágiasodás és az istenfogalom eltorzulása soha nem látott méreteket öltött. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával.
     Antalóczi Lajos pápai prelátus, ennek a Szűzanya által kiesdett kegyelemnek a mibenlétét így fogalmazza meg: A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, mely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz  bennünket Jézussal együtt  és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A Szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. ,,Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.” (II/18) Rendkívül figyelemreméltó ez az ígéret, mert aligha nélkülözhetjük a szívünk mélyén munkálkodó kegyelmet. ,,Soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85)
     A Szűzanya Fatimában megjövendölte, hogy a Szeplőtelen Szív győzelmének megvalósulása nem lehet kétséges, ám az emberiség számára korántsem mindegy, hogy mikor!

Részletek Alacoque Szent Margit naplójából:
     “Megjelent előttem az isteni Szív csupa tűz és láng trónuson, vakítóbban ragyogott és világított, mint a Nap, és átlátszóbb volt a kristálynál. Rajta szemmel kivehetően látszott a seb, amelyet a kereszten kapott. Koszorú fogta körül, tövisekből, a szúrások jelképeiként, amelyeket bűneink ejtenek rajta, fölötte pedig kereszt magaslott annak jelképéül, hogy megtestesülése első pillanatától fogva, tehát attól kezdve, hogy szent Szíve megalkottatott, belemélyedt a kereszt, és tele volt mindazzal a szenvedéssel, amit a sok megaláztatása, szegénysége, fájdalma, mind ama megvettetés okozott neki, amit szent embersége volt kénytelen elszenvedni véges végig halandó élete folyamán, és amit mind ama megaláztatás jelent számára, amelynek oltárainkon a legméltóságosabb Oltáriszentségben van kitéve szeretete az idők végéig...
Ég a vágytól [Jézus] hogy az emberek szeressék Őt, és ezáltal visszahúzhassa őket a kárhozat útjáról, ahová a sátán tömegestől taszítja őket. Ezért határozta el, hogy megmutatja az embereknek Szívét, a szeretet, az irgalom, a kegyelem, a szentség és üdvösség mind ama kincsével együtt, amelyet az magában rejt, hogy mindazokat, akik megszereznek és megadnak neki minden tőlük telhető szeretetet és tiszteletet, gazdaggá tegye, elárassza őket azokkal az isteni kincsekkel, amelyeknek az ő szent Szíve forrása.”
     “Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...”
     “Nézd e szívet, mely annyira szerette az embereket, hogy nem kímélt semmit, teljesen kimerítette és fölemésztette magát, csakhogy kimutassa szeretetét. Viszonzásul ezekért csak hálátlanságot kap az emberek legnagyobb részéről, tiszteletlenségekben és szentségtörésekben, hidegségben és megvetésben, amellyel engem a szeretet e szentségében bántanak. De legjobban az fáj, hogy még a nekem szentelt szívek is ezt teszik. Ezért azt kívánom tőled, hogy az Úrnap nyolcada után következő elsőpéntek szívem tiszteletére szentelt ünnep legyen; híveim e napon a szentáldozáshoz járuljanak és ünnepélyes megkövetéssel engeszteljék meg szívemet és tegyék ama bántalmakat jóvá, amelyekkel szívemet illetik, mikor az a legméltóságosabb Oltáriszentségben imádásra ki van téve. És ígérem neked, hogy szívem kitágul és isteni szeretetének áldásait bőségesen kiárasztja majd mindazokra, akik neki e tiszteletet megadják és azon lesznek, hogy másokat is hasonló tiszteletre indítsanak.”
     “Olyannak láttam ezt a szeretetre méltó Szívet, mint a Napot, amely mindenfelé és minden szívre árasztja sugarait, de nagyon különböző módon, a szíveknek különböző adottságai szerint, amelyekre ráesnek. A romlott lelkek e sugaraktól még inkább megkeményednek, mint a sár, az igazak szíve viszont tisztább lett és meglágyult, mint a viasz.”

(folyt.) (Források az első részben!)

(Legalul a kápolna, ahol Szent Margit a Jézus Szíve tisztelet nagy ígéreteit kapta, ahol a fenti-lenti oltárkép is található!)

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az Assisi-beli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

Ratzinger bíboros kommentárja, Lúcia nővér III. Titokról való leírásához (részletek)

      „A kereszt szárai alatt angyalok fogják fel a vértanúk vérét és az Istenhez igyekvő lelkekre öntözik. Krisztus vére és a vértanúk vére a látomásban eggyé válik: a vértanúk vére a kereszt száraiból folyik. Vértanúságuk összetartozik Krisztus szenvedéseivel, eggyé vált vele. Kiegészítik, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő teste, az Egyház javára (vö. Kol 1,24). Életük Eucharisztia lett, belépett a meghalt búzaszem misztériumába és részesednek annak termékenységében. A vértanúk vére a kereszténység magvetése, mondta Tertullianus. Miként Krisztus halálából, az ő megnyitott oldalából fakadt az Egyház, úgy termékeny a vértanúk halála az egyház további életében. A riasztóan kezdődő titok tehát a remény képével fejeződik be: nincs hiábavaló szenvedés, s főként a szenvedő Egyház, a vértanúk Egyháza útmutató az Istent kereső emberek számára. Nemcsak az olyan szenvedők vannak Isten jóságos kezében mint Lázár, aki igen nagy vigasztalást talált, és titokzatosan Krisztust jelképezi, aki értünk szegény Lázárrá lett, hanem a vértanúk szenvedéséből erő fakad a tisztuláshoz és a megújuláshoz, mert szenvedésük megjeleníti Krisztus szenvedését és a jelenre is kiterjeszti üdvözítő hatását.”
     Az igaz vértanúk vérével megtisztított és megújult földön élők Mária népe, melyről Grignon Szent Lajos Értekezések a Szent Szűz igaz tiszteletéről című híres könyvében a következőket írta: „Mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” Ezek a szavak csodálatos összhangot képeznek a fatimai titok második részének végén található éppen ennyire híressé vált szavakkal: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.”
Az emberek szívében vagy megvalósul Mária Szeplőtelen Szívének diadala – ahogyan Grignon Szent Lajos hangsúlyozza – vagy a harmadik titok egészében teljes értelmét veszíti. Az emberiség Istenhez való visszatérése teszi csak ugyanis lehetővé, hogy a világ elnyerje „Mária aranyakorszakát”, ahogyan a Szűzanya megígérte. (l. a titok második része) Ezt a visszatérést a nagy visszatérésnek nevezhetnénk (franciául Grand Retour, mely Franciaországban azt a lelki mozgalmat jelöli, mely célul tűzte ki a lelkek nagy visszatérését Mária által Jézushoz).
     A titok három része így harmonikus egészet alkot, melynek a középpontja Isten dicsősége, az Anyaszentegyház dicsérete, valamint a lelkek evilági és túlvilági java. Mindez annak az eredménye, hogy Mária Szeplőtelen Szíve közbenjár Isten Fiának, Jézusnak a Szívénél.

Mindazáltal, Jozef Ratzinger, XVI. Benedek pápaként 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.

Forrás: 2018. július 11. MAGYAR IDŐK

     Az utóbbi évtizedek legfontosabb mondata hangzott el az euró­pai, így a magyar egészségkultúrában és oktatáspolitikában Kásler Miklós professzor úr szájából, még a választások előtt. Nem csoda, hogy ő lett az emberi erőforrások minisztere. Előzőleg annyit mondott az MTA tagjaként, neves rákkutatóként és intézetvezetőként, a gyógyításban aktívan részt vevő, nem íróasztal mögött ülő professzorként, szabadon idézve: „Ha a tízparancsolatot betartanánk, a halálozást okozó betegségek nyolcvan százaléka nem lenne.”

     A liberális média egyből felhorkant és szitok-, illetve máig tartó gúny­áradat következett, és még az Istent nem elvető orvosok is összenéztek. Noha a professzor úr nem mondott semmi újat, csak hát ilyesmit nem szoktunk MTA-doktorok, professzorok szájából hallani, sem pedig az egészségpolitikusokéból.

     Viszont minden vasárnapi istentiszteleten, szentmisén elmondják, ahogy a hitoktatáson a gyermekeknek is. Az evangéliumban is elhangzik a lényeg a házasságtörő asszony felé: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”, és gyógyulás jön lélekben, amit a testi követhet.

     Sajnos az európai orvostudomány mindezt nem érti, nem ismeri fel. A legmagasabb szintű tudomány viszont tudja, mert szinte minden Nobel-díjas tudós mély istenhitről tesz tanúságot élete vége felé. Tíz éve, a 2008-as stressz-világkonferen­cián, Budapesten sok minden elhangzott.

     Nagyon sok okos előadás volt a stresszről, a félelemről, azok biokémiai hátteréről, gyógyításáról, de a legfontosabbat nem merték kimondani a tudósok. Azt, hogy a stresszt, amely a halálokok kilencven százalékában a fő faktor, egyedül a tízparancsolat betartása tudja igazán kezelni.

     A stresszt okozó félelmeinket, amelyek a bűnökből és a következményes bűntudatból, lelkiismeret-furdalásból származnak – függetlenül attól, hogy ezt bevalljuk magunknak vagy sem – meggyógyítja a bűnbánat, Krisztus megbocsátó jelenléte azonnal elűzi, ahogy az evangéliumban annyiszor le van írva.

     Mert a stressz tönkreteszi az immunrendszert, ott van a daganatos betegségeknél, a vérnyomást, a szívet is tönkreteszi, ott van a keringés okozta halálozásnál, és végül a stressz mint a rohanás, a pánik okozója ott van a baleseteknél is.

     Be kell látnunk, Kásler miniszter úrnak igaza van, sőt még alábecsülte az arányt, amikor nyolcvan százalékot mondott. Jézus boldogságmondattá változtatta a mózesi parancsokat, ahogy Böjte Csaba atya írja. Boldog vagy, ha nem ölsz, nem törsz házasságot, nem lopsz, tiszteled szüleid, nem kívánod más feleségét, házát stb., vagyis szereted felebarátodat, mint önmagad és így szabad vagy, félelem nélkül.

     Joggal kérdezhetjük, hogy az ártatlanok, a gyermekek szenvedésével mi van? Ez a kollektív bűn terméke, a másik emberé, emberi közösségé, ahogy a veronai buszbaleset is volt, vagy a környezetszennyezés miatti rákos betegségek. A Jóisten ezt is kijavítja, de azt már hadd ne mi mondjuk meg neki, hogy az általunk elkövetett bűnök következményeit hogyan hozza rendbe. Rendbe hozza, sok misztikus tapasztalat szól erről, nyugodtak lehetünk, ahogy rendbe hozza a gyógyítók és a tudomány mulasztásait is.

     De például micsoda fájdalmat jelenthet neki az évente elvégzett harmincezer magyarországi abortusz elviselése! Az ártatlanul kioltott emberéletek, áldozatok nála vannak, de a következményt az emberiség viseli. A teljes ember gyógyítása, az élet kultúrája helyett a „halál civilizációja” (Szent II. János Pál), a „leselejtezés” (Ferenc pápa) beszüremlik az európai, így a magyar egészségügybe is.

     Az életellenes állapotokat jól jellemzi a liverpooli kisgyermek eutanáziája, illetve az írországi abortusz-liberalizáció megszavazása is. Ugyanakkor a portugál siker az eutanázia ellen üde színfolt Európában. Ahogy a miniszter úr mondta, ha a tízparancsolat elterjedne a hazai egészségügyben, talán még a hálapénz is megszűnhetne, ami mindent szétver, oktatást, betegellátást, tudományt.

     Gyakori, hogy amíg a hálapénz reményében tapasztalt orvosok könnyű betegségekkel, műtéttel foglalkoznak, a nehéz esetek rámaradhatnak a képzetlen fiatalokra. Személyes tapasztalatként érzékelem, hogy milyen nehéz rávenni az európai és hazai idegsebész-vezetőket arra, hogy a nehéz agysebészeti műtéteket naponta gyakoroljuk friss elhunytakon, ne pedig élőkön gyakoroljunk. A virtuozitás tanulható lenne szövődmények nélkül. De az illetékes orvos szakemberek ellenállnak a kétszerkettő igazságának, a tízparancsolatnak. Nem hajlandók példát venni a sportolókról, akik mindennap gyakorolnak és nem a versenyeken teszik ezt. Tehát van mi ellen, miért küzdeni az európai, így a hazai egészségügyben.

     A bűnök megbocsátása Istené. A test és a lélek gyógyítása azonban a kultúrán, az oktatáson, az egészségügyön keresztül történik, sok jóakaratú ember részvételével. Az evangéliummal gyógyítunk, hogy mi is gyógyulhassunk. Ez legyen a magyar példa.

Dr. Csókay András idegsebész

     1679 elején Colombiére Kolos atya végre visszatérhetett a ködös Angliából, mely nem tett jót az egészségének ‒ különösen ‒, hogy néhány hétig még börtönbe is zárták, ahol megbetegedett. Tuberkulózist kapott, ami aztán a halálát is okozta: 1682. február 15-én halt meg Paray-ban.
     1684. március 26-án látott napvilágot Retraite spirituelle (Lelki magábaszállás) című könyve, amely által széles körben ismertté tette Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásait. Ez a könyv nagyban hozzájárult a Jézus Szíve - tisztelet elterjedéséhez. A korábbi ellenségeskedés dacára a könyvet a vizitációs apácák ebédlőjében is felolvasták!
     1684 májusában ismét új főnöknőt kaptak a nővérek, aki azonnal maga mellé vette Margit nővért asszisztensnek. Ezt követőn két évig a novíciák mesternője volt, majd ismét asszisztensi megbízást kapott. E hivatalok lehetővé tették számára, hogy szélesebb körben is megismertesse Jézus Szent Szívének titkát, és egyre jobban felszítsa a lelkekben a Szent Szív iránti tiszteletet, amely hamarosan a többi vizitációs kolostorban is otthonra talált. Margit nővér egész életében meg volt győződve arról, hogy a Jézus Szíve -tiszteletben nagyon jelentős szerepe lesz a jezsuita rendnek.
     Közben azonban Margit nővér egészsége meggyengült.
     1690. október 9-én ágynak dőlt és október 16-án estére meghalt Paray le Monial-ban 43 évesen.
Nagyon értékes önéletrajzot hagyott hátra, amelyet 1685-ben írt, és nővértársai ügyességén múlott, hogy meg tudták menteni, mert beteg állapotában meg akarta semmisíteni.
     Margit nővért 1864. április 24-én boldoggá, 1920. május 13-án szentté avatták. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re, de 1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra, 16-ra helyezték át.

Kérünk Istenünk, áraszd reánk azt a lelkületet, amellyel Szent Margitot oly különlegesen gazdaggá tetted, hogy megismerjük Krisztus minden értelmet felülmúló szeretetét, és beteljünk Isten egész teljességével!

(folyt.) (Források az első részben!)

Legendái közül, melyek főként szerzetestársai elmondása alapján születtek, íme néhány:
     Egyszer, amikor a föllelkesült emberek már messzi földről tódultak a vándorprédikátorhoz, egy huszonkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz.
Kíváncsiságból meg akarták hallgatni a szónokot, akiről oly sokat beszéltek, s talán szerettek volna ebből az alkalomból ismét ,,nyélbe ütni valamit''. A szent szavai azonban nem várt hatást váltottak ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyónásukat és szabjon ki rájuk kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új emberekként váltak el Antaltól. Csodatévő híre – mely igen gyorsan terjedt – ezekből a rendkívüli megtérésekből született.
     Antal nem riadt vissza attól, hogy – ahol szükségesnek látta – kendőzetlenül kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon beszédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ismerte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit dicsérik, amelyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszélt: ,,Ahol a kincsed, ott van a szíved.'' Befejezésül pedig ezt mondta: ,,Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalálni!'' Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.
Olyan békétlen korban, amikor ,,nem volt biztonságban a vendég vendéglátójától, testvér a testvérétől'' (Padovai Krónika), Antal áldott békeszerző volt.
     Különösen híressé lett bátor föllépése Ezzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve volt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesnek. Politikai agyrémei szolgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott, és követelte, hogy vezessék a fejedelem elé. Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jártas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hatalma van, a trónon ülő pedig nem lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: emelt fővel sorolta föl bűneit – a sok ártatlanul kiontott vért, az istentelenségeket, rablóhadjáratait –, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamarosan be fog következni. A katonák csak uruk intését várták, hogy darabokra vágják a szerzetest, a hatalmas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, leszállt trónjáról és Antal lába elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka köré tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.
     A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

A III. Titok magyarázatai

      Figyelemre méltó az angyal lángpallosa, mellyel tűztengert bocsáthat a földre, a Szűzanya azonban közbelép és eléri Istennél, hogy az angyal ne pusztítsa el a világot. Az angyal lángpallosának lángjai „kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással” – írja Lúcia nővér. Kondor Lajos SVD atya személyes beszélgetésben elmondta, hogy Lúcia nővér neki azt mondta, hogy a Szűzanya Szeplőtelen Szívét tartotta az angyal lángpallosa elé. Ezt a részletet annak idején nem tartotta fontosnak külön leírni, mivel Fatimai ígérete, a lelkek megmentése, mindenben és mindenhol a Szeplőtelen Szív győzelmének van alárendelve. A Szűzanya tehát segít, hogy Szent Fia irgalmasságterve megvalósuljon és megakarja adni a világnak a lehetőséget a megmenekülésre. Ehhez azonban az emberiségnek bűnbánatot kell tartania. Ezért a jelenet végén „az angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Az a tény, hogy az angyal „hangos szóval” kiált és háromszor ismétli a felszólítást a bűnbánatra, megint csak az emberiség eltávolodását mutatja Istentől. A Szeretetláng Lelki Napló is így tanúskodik: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét.” (III/198) Tehát nem felszínes bűnbánatról van szó, hanem egészen komoly, szívet lelket átjáró bűnbánat és megtérés szükségességéről!
      Az a profetikus kép, miszerint az angyal pallosának pusztító lángsugarát, a Szent Szűz szintén lángoló Szeplőtelen Szívével oltja ki, párhuzamot ébreszthet bennünk Mária Szíve Szeretetlángjának szintén profetikus ígéretével: "Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (...) Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő." (vö. III/130)
     Úr Jézus: »Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93) Mindannyiotokat meghívtalak megváltó munkámhoz. Az apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket! Értem mindenki dolgozhat a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos. (II/102) Azt, amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!« (II/108-109)
     Ezzel összecseng Lukács 12,49: Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon? Az Üdvözítő szavai nem a pusztítás tüzére utal, hanem a Szeretet Tüzére, melyet Édesanyja Szíve által kíván a földre bocsátani, megmentésünkre!
     Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt és ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak. (TMT 35) Elmerülnek, elrejtőznek Szűzi Szívében, hogy ott a tiszta szeretet lángra gyúljon bennük és minden szeplőtől megtisztulva tökéletesen megtalálják Jézust. (TMT 199) Hit, mellyel megvilágíthatod azokat, akik a sötétben és a halál árnyékában ülnek; hogy lángra lobbantsd a lanyhákat, és akiknek szükségük van a szeretet izzó aranyára, hogy életre keljenek. (TMT 214)

     Részletek a " Tudósok az emberi lélekről, elméről és tudatról" c. cikkből, mely a Szeressétek egymást katolikus magazin 26. számában jelent meg, 2018-ban.

     Az emberi agy sokéves tudományos kutatása elvezette John Eccles Nobel-díja professzort annak igazságához, hogy minden emberben létezik egy nem anyagi "elme", mely az anyagi agy által működik.

Eccles professzor kihangsúlyozza azt a meglepő tényt, hogy az ember élete során a személyes én tudatossága nem változik.

A tudomány azt mondja, hogy a testünkben minden 7-9 évben kicserélődik az összes anyag, beleértve az agyban lévő anyagot (sejteket) is. Ettől mégsem leszünk új emberek. Az emberi agyban 100 millió idegsejt van, és mindegyikük kb. százezer további sejttel van összekapcsolva. Egy konkrét idegsejt az élettartama alatt, részecskéiben 10 ezerszer kicserélődik. Bár az anyag az emberi szervezetben állandóan megújul, az ember mégis megőrzi öntudatát, mely nem változik. "Milyen módon képes egy másfél kilós zselatin-szerű anyag, melyet agynak hívunk, kialakítani az identitásunkat?" – kérdezi Greg Peterson a Christian Century c. magazinban.

Nagyon naiv állítás az, hogy az emberi kultúra és a gondolatok gazdagsága, a civilizáció fejlődése és az erkölcsi rendszer, az emberi agyban lévő idegsejtek működésének köszönhetően jöttek létre, vagyis hogy a neutronok alakították ki mindezt maguktól.

Az ember titkát és halhatatlan lelkét érintő teljes igazságot Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki nekünk, aki ezt mondta: "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet, a lelket is pusztulásba veti" (Mt 10,28)

Isten, minden ember megfoganása pillanatában, önzetlen szeretete erejéből személyes lelket ad. Ezért, minden egyes ember a test és lélek egysége, egyedi és megismételhetetlen, az Isten szemében végtelen méltósággal rendelkezik, "Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképp minden emberrel egyesült" (Gaudium et spes, 22)

     Isten azonban gondoskodott leányáról: 1675 februárjában a vizitációs apácák elöljárónak kapták a Paray-i jezsuiták közül a gyenge egészségű Colombiére Kolos atyát (Claude La Colombière 1641‒1682), aki rövidesen Margit lelkiatyja lett és megnyugtatta a kapott kegyelmek valódiságáról.
     Alacoque Szent Margit ekkor feltárta előtte a vágyát és a küldetését, miszerint a Jézus Szíve-tiszteletet kell szélesebb körben elterjesztenie. Elmondta az 1675. június 15-i nagy látomását, amelyben az Úr Krisztus megbízta azzal, hogy gondoskodjék Jézus Szívének ünnepéről. Erről írást is készített, amelyet átadott Colombiére atyának, aki azt később lelki írásaiban közzé is tette. Június 21-én mindketten felajánlották magukat Jézus Szent Szívének.
     Colombiére Kolos támogatásával Margit-Mária nővér egy évig nyugodtabb körülmények között élhetett. Ebben az évben halt meg az édesanyja.
     A protestantizmussal (janzenizmus) fertőzött egyházi elöljáróknak nem tetszett Colombiére atya Krisztus misztériumához hű bensőséges hitélete, ezért 1676. szeptember végén Angliába küldték, s amint eltávozott, a nővértársak ellenségeskedései ismét fellángoltak. A tetőpontot akkor érték el, amikor 1677. november 20-án Margit-Mária nővér, engedve a belső indításnak, elmondta nővértársainak azokat a kifogásokat, amelyeket Krisztus mondott neki a kolostor ellen. Emiatt szabályos lázadás tört ki a nővérek között. Végül azonban a kolostort felkavaró félreértések elcsitultak.
1678-ban új elöljárónőt kapott a kolostor, aki hamarosan meggyőződhetett Margit nővér életszentségéről, mégis kötelességének érezte, hogy komoly próbák elé állítsa és ismételten mélyen megalázza. Margit közben megbetegedett, s amikor a főnöknő két alkalommal is megparancsolta neki, hogy imádságban kérje a felgyógyulását, Margit engedelmeskedett, és fel is épült mind a két alkalommal!

(folyt.)

(Források az első részben!)

     Egy olasz ördögűző pap mesélte, hogy felkereste őt egy nyugtalan és kétségbeesett fiatalember, kérve a segítségét. Fizikailag nem volt látható baja, de folyvást szörnyű gondolatok kínozták, aludni is alig tudott, ám ha mégis, akkor rémálmok gyötörték.

Amiként az exorcista atya mesélte, épp egy másik nehéz üggyel volt elfoglalva, és azt nem szakíthatta meg, ezért a fiatalembert a templomuk Csodásérem-Szűzanya szobrához küldte azzal, hogy nézzen édesanyai szemébe! "Ő az Édesanyád, aki segíteni fog"! – tanácsolta.

A fiú letérdelt a Mária-szobor elé és a szemébe nézett. Azt vette észre, hogy szinte elmélyült a Szűzanya tekintetében. Az anyai gyengédségnek olyan átható örömét tapasztalta meg, mely kegyelmi hatásként hatolt a szívébe és lelkébe!

A fiatalember szárnyalt az örömtől, gyónási időpontot kért az atyától és gyógyultan, lelkendezve távozott.

Tanulság: Van nekünk anyánk az égben, és gondjainkkal, bajainkkal bátran fordulhatunk Hozzá!

A III. FATIMAI TITOK

     A második fatimai titok utolsó mondata így hangzik: "Portugáliában a hitigazság mindvégig megmarad". Ez a mondat a második titok végén mintha szabadon lógna a levegőben. Ezért gondoltak arra egyes magyarázók, hogy a harmadik titok ennek a mondatnak a kifejtése lesz. Mivel azonban a harmadik titok egészen más természetű, látomás és nem magyarázat, a második titkot kell a zárómondatával együtt újraolvasni.
Gyakorlatilag a Fatima-ismerők mindannyian arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez a mondat az egész világra kiterjedő, a hitre vonatkozó válságra utal, mely szükségszerűen az egyház válságához fog vezetni, ennek pedig végzetes következményei lehetnek az általános erkölcsre és az emberi magatartásokra! És erről szól prófétai képekben a titok harmadik része!
     II. János Pál pápa elküldte megbízottját, excellenciája Msgr. Tarcisio Bertonét, a Hittani Kongregáció titkárát Lúcia nővérhez. A találkozó excellenciája Msgr. Serafim de Sousa Ferreira e Silva leiria-fatimai püspök jelenlétében történt Coimbrában, a Szent Terézről nevezett Kármelben, 2000. április 27-én.
     Bemutatták Lúcia nővérnek az 1957 óta őrzött kéziratot, melyet saját kézírásaként ismert el. Az irat a bevezetőket követően az alábbiakat tartalmazza:
      „Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része: A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval így szólt: «bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!» Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk «valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek», láttunk egy fehérbe öltözött püspököt «akiről úgy éreztük, hogy a Szentatya». Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.  –  Kelt Tuyban, 1944. január 3-án”.

Korunkban, amikor az istentelenséget és az erkölcsi romlást kontinenseket irányító vezetők népszerűsítik kötelező érvénnyel. Ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Sőt, mint az eszementek a III. világháború lehetőségével játszadoznak!

Idézet a Szeretetláng Naplóból: „Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. De Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, megszabadítom e gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó.” (SZL. II/100.)

Nem maradt más hátra mint imádkozni, engesztelni és elvégezni a magunk és családunk (szeretteink) felajánlását, bízva Isten Irgalmasságában és az Istenanya közbenjárásában! Legyen számunkra példa a Fatimai Szűzanya kérése, aminek egyedül (!) Portugália tett eleget 1931. május 13-án, amikor a teljes portugál püspöki kar a világi vezetőkkel, felajánlotta országukat Mária Szeplőtelen Szívének.

Lúcia nővér szerint a felajánlást a Szent Szűz háromszorosan megjutalmazza:

1. Országotokat nem érinti a világháború.

2. Védelmet élvez a polgárháborúval szemben.

3. A hit dogmáit érintetlenül megőrzi.

Íme itt a követendő példa, ne várjuk meg amíg késő lesz!

Megváltó Krisztusunk! Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által

felajánljuk magunkat, szeretteinket,

mindenünket, keresztségi fogadalmunk állandó megújításával!

Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen.

(Vége!) 

 Előző rész

Részletek a " Tudósok az emberi lélekről, elméről és tudatról" c. cikkből, mely a Szeressétek egymást katolikus magazin 26. számában jelent meg, 2018-ban.

     Napjaink ateizmusa a 18. században megfogalmazott, elavult nézeteken alapszik, melyek azt állítják, hogy az emberi lélek, a szellemi élet és a szabad akarat, az agysejtek működésének a szüleménye.

Ez a materialista ideológia nem tudományos kutatásokból és tényekből fakad, hanem abból a vakhitből, hogy csak anyagi világ létezik.

John Carew Eccles (1903-1997), fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas (1963) ausztrál neurofiziológus, az emberi agy egyik legnagyobb kutatója, sokéves kutatás után kijelentette, hogy "igencsak lealacsonyítja az ember titkát a tudományos redukcionizmus, mely szerint a szellemi világ létezését meg lehet magyarázni a neuronok működésével. (ld. lenn!)

John Eccles arra a következtetésre jutott, hogy az emberi tudat nem az anyag terméke, mivel az anyag nem képes pszichikai jelenségeket előállítani. Nincs tehát olyan, hogy fizikai energiából pszichikai energia! Egyedül a lelki erők képesek pszichikai jelenségeket előállítani. Tudományos szempontból nézve egyértelműen el kell vetnünk a materialisták állítását, miszerint az emberi tudat az anyag terméke.

Az embernek az anyagi agy által megnyilvánuló szellemi értelme, az "én" tudat. A Nobel-díjas tudós szerint mindenkinek van személyes énje, vagyis az anyagi agy által cselekvő nem anyagi eszmélete.

Az emberi agy sokéves tudományos kutatása elvezette John Ecclest azon igazsághoz, hogy minden egyes lélek Isten új teremtménye, belehelyezve egy új emberi teremtménybe. A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a testet a lélek "formájának" kell tekintenünk. Vagyis az anyagból alkotott test, a szellemi lélek miatt élő emberi test. A szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot.

     Majdnem két évnyi bizonytalanság után 1671-ben végre megkapta a család hozzájárulását a kolostorba vonuláshoz, és beléphetett a Paray-le-Monial-i Sarlós Boldogasszony vizitációs apácák közé jelöltnek. (Fent: Paray le Monial, lentebb a kolostor kertje)
     A kolostori elöljárók felé a család egyetlen feltételt szabott, hogy Margittal soha nem etetnek sajtot. Bár ezt írásba is foglalták, az elöljáróváltással mindez feledésbe merült, és szentünknek kötelező volt minden ételt megennie, köztük a sajtot is! Ez is egyike volt kíméletlen próbatételeinek, többször bele is betegedett. Amikor a betegszobára küldték ápolónak, a vezető nővér különösen gorombán bánt vele.
     Elöljáróit nyugtalanították állandó Istenbe-merültségei, a szünet nélküli félig eksztatikus állapota, ezért komoly vizsgálatoknak vetették alá. Emiatt csak 1672. november 6-án tehetett fogadalmat. A vizsgálatok és próbatétek jelentős része megaláztatásokat jelentett. Így a fogadalomtétel előtti rekollekciós napon is kirendelték, hogy vigyázzon a kolostor szamaraira. Ő zokszó nélkül engedelmeskedett, s miközben a szamarakat őrizte, egy bokorba húzódva imádkozott, ahol rendkívüli megvilágosodást kapott Krisztus kínszenvedéseiről.
     Ugyanebben az időben kapta az első magánkinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről. Az egyik látomásban megismerhette, hogy e Szívnek mennyit kellett szenvednie az emberi közömbösségek, hitehagyások és bűnök miatt.
Közben Krisztus egyre inkább feltárta előtte Szent Szívének titkát, s valószínűleg 1673. december 27-én kapta az első nagy kinyilatkoztatást, melyet le is rajzolt (ld. a képet).
     Magánkinyilatkoztatásai mind határozottabb és világosabb tartalmat nyertek. Egyik legmegrázóbb látomása az volt, amelyben Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Ez valószínűleg 1674 Úrnapján történt. Hogy e látomások felől ítéletet alkothasson, a főnöknő anya különböző szakértőkkel vizsgáltatta meg, akiknek véleménye nagyon kedvezőtlen volt rá nézve. A kolostor többi nővére részéről folyvást bántást és meg nem értést kellett elszenvednie, de Margit-Mária nővér türelme kimeríthetetlen volt.

(folyt.)

(Források az első részben!)

A II. Titok, további kifejtése

Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban

     Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».     Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
     Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt!

A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
     Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alacoque Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

     Nyilvánvaló, hogy Szűz Mária Istenanyasága által összehasonlíthatatlan módon részesült Megváltó Fia isteni szentségéből ‒ Istennek való szenteltségből ‒, amiként Igenjével maga is az Istennek ajánlotta magát: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38.). Így Mária istenanyasága az Egyház szentségének első hulláma és egyben az összes többi életszentség késztető példája az idők végezetéig. Mindazáltal azonban akiket Isten meghívott, hogy Fia által részesedjenek szentségéből a Szentlélek erejében, azok közül senki sem válaszolt odaadóbban a mindenkor szeplőtelen Názáreti Szűznél. Okkal nevezhetjük tehát Máriát Lukács evangéliuma szerint minden „malaszttal teljesnek” (1,28.), hiszen a végtelen Ige által részesedik az Atya általi szenteltségben. Így vált Szűz Mária példaképpé azok számára, akik magukat az Istennek szentelik. A Szűzanya rendíthetetlen hittel kisérte el Fiát egészen a Keresztig, ahol az Istennek szentelt népet, az Egyházat képviselte, amiként az Úr utolsó szavaival meg is bízta ezzel Szentséges Anyját (Jn 19,26-27)!

Montforti Grignon Szent Lajos fogalmazta meg azt, hogy a lelkek a Szűz Mária iránti bensőséges tisztelet által juthatnak a legegyszerűbb- és legmagasabbfokú Istennek szenteltségre. Azzal érvel, hogy mivel Máriának Istennél bensőséges szerepe volt a Megváltó megtestesülésében, s anyaként bensőséges kapcsolatban áll Szent Fiával, kiváltságos közbejárónk lehet a Neki való önfelajánlás által.

És ez a bensőséges Mária-tisztelet lényege és célja! Vagyis Krisztus-követésünk és a neki való önátadásunk nem más, mint önmagunk tökéletes és teljes felajánlása és Szűz Máriának, mely egyben a keresztségi fogadalmak vagyis hitünk tökéletes megújítása – írja Grignon Szent Lajos (vö. TMT 162.).

Az előző fejtegetés nyomán úgy tűnhet, hogy a megszentelés, felszentelés, felajánlás főként tárgyak és személyekre irányul. Nos, a legkevésbé sem! Eredményes és Istennek tetsző a családok, közösségek, egyházközségek, falvak, városok, sőt az egész ország kollektív felajánlása! Mi több a Fatimai Szűz a világ és Oroszország felajánlását kérte Szeplőtelen Szívének! Kérjük tehát papjainkat, egyházi vezetőinket, hogy lehetőleg a világi elöljárókkal egységben tegyék meg a különféle szintű felajánlásokat Jézus Szentséges- és Mária Szeplőtelen Szívnek, amiként Szent Józsefnek, aki a családok és az Egyház örökös védője!

A biztos oltalom tehát: Szűz Máriában, Szent Józseffel, Jézusért!

 (folyt.)

Előző rész

Az alábbiakban Szent Klára, Ágneshez írt négy levele közül idézünk: (Acta Sanctorum I. kötet, 506., ill. 508. o.)
     "Méltóságos és tisztelendő Ágnes szűznek, Csehország hatalmas és mindig legyőzhetetlen királya leányának, Klára, Jézus Krisztus méltatlan szolgálóleánya és az Istennek szentelt szüzek szolgálója a San Damiano kolostorban, aki lélekben meghajlik előtted, és alázatos tisztelettel kívánja örök boldogságodat.
     Szent magaviseleted és feddhetetlen életed dicsőséges hírét hallván, mely nemcsak hozzánk jutott el, hanem szinte az egész világon közismert, nagyon örvendek és ujjongok az Úrban, és nemcsak én, hanem mindazok, akik teszik és tenni akarják Jézus Krisztus akaratát, és engedelmeskedni akarnak neki. Közismert ugyanis, hogy mennyire élhettél volna e világ dicsőségével és hírnevével, s miként fölségedhez illenék, még a fölséges császárhoz is feleségül mehettél volna, te pedig szíved egész érzületével és bensőséges vágyával inkább a szent szegénységet és a test megtagadását választottad, mert az Úr Jézus Krisztust tekintetted mindenkinél nemesebb jegyesednek. Őt, aki a te romlatlan és érintetlen szüzességedet örökre megőrzi szeplőtelenül; akinek szeretete megtisztít téged, akinek érintése egyre tisztábbá tesz, akivel ha egyesülsz, szűz maradsz. Az ő hatalma minden hatalomnál erősebb, kegyelme mindennél kedvesebb, tekintete mindennél szebb, szerelme páratlan, minden gyönyörűségnél édesebb. E Jegyes ölelésére választattál ki, aki csodálatos drágakövekből nyakláncot és fülbevalót adott neked, krizolitba öltöztetett, s megkoronázott arany koronával, melyen a szentség fénye ragyog. Ezért, drága nővérem, sőt tiszteletreméltó úrnőm, hiszen az én Uramnak, Jézus Krisztusnak nővére és menyasszonya vagy, kit dicsőséggel ékesít a szüzesség és a szent szegénység zászlaja, erősödj meg a szent szolgálatban, melyet a szegény és megfeszített Jézus példájától lángra lobbanva megkezdtél. Ő minden kegyetlen kínt elviselt értünk a kereszten, kiragadott minket a sötétség Fejedelmének hatalmából -- aki az ősszülők bűne miatt fogságban tartott bennünket --, és kiengesztelt minket az Atya Istennel. Ó, boldog szegénység! Ki örök javakkal ajándékozod meg azokat, akik téged szeretnek, s kedvesen magukhoz ölelnek! Ó, szent szegénység, kit ha valaki birtokol, ígéretként övé a mennyek országának örök dicsősége, s minden kétség nélkül ajándékba kapja a boldog életet! Ó, szeretetreméltó szegénység, kit az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt! Mert ő maga mondja:      A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, az Emberfiának azonban, azaz Krisztusnak nincs hova lehajtania a fejét, ezért a kereszten lehelte ki lelkét, ott hajtva le a fejét. Ez a hatalmas és gazdag Úr a tisztaságos Szűz méhébe költözvén ínségesen és szegényen akart e világra jönni, hogy az emberek, kik a mennyei ételben szükséget szenvedtek és koldusok voltak, benne gazdagok legyenek, és uralkodjanak a mennyek országában. Örülj tehát és ujjongj nagyon, és töltsön el a lelki öröm! …
     Lelkem felének, kit szívből, egyedülálló módon szeretek, a nagy méltóságú Ágnes királynőnek, szerelmes anyámnak és mindenkinél jobban szeretett leányomnak, Klára, Krisztus méltatlan szolgálója és az ő szolgálóinak, kik a San Damiano kolostorban vannak, haszontalan szolgálóleánya, üdvözletemet küldöm…. Ó csodálatos alázatosság, ó ámulatra méltó szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolba helyeztetett! E tükör közepében lásd meg a szent alázat boldog szegénységét, melynek kedvéért az emberi nem megváltására annyi kényelmetlenséget viselt! A tükör végén pedig lásd meg a kimondhatatlan szeretetet mellyel szenvedni és becstelen halállal meghalni akart a kereszten. Ez a tükör, amikor a fára volt szögezve, intette az általmenőket, mondván: ,,Ó ti mind, kik általmentek az úton, nézzétek és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam''. Válaszoljunk Neki, aki hív és utánunk sóhajt, egy szóval és lélekkel: ,,Emlékezvén megemlékezem rólad, és elemésztődik az én lelkem.'' A szeretetnek e tüze gyújtson lángra, ó királynő, s ugyanakkor emlékezzél a mennyei király kimondhatatlan gyönyörűségére, gazdagságára és örök dicsőségére, és sóhajtozva a nagy vágytól és szívbéli szerelemtől kiálts: Vonj magadhoz, mennyei Jegyesem, és én futok keneteid illata után! Futok és meg nem állok, míg be nem vezetsz a borospincébe, míg bal karod nem lesz a fejem alatt, s jobbod boldogítón át nem ölel engem…
     Miközben ezen szemlélődsz, emlékezzél meg szegény anyádról, és tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül szívem táblájára írtam boldog emlékezetedet, mert mindenkinél kedvesebb vagy nekem. És mi több: hallgasson el a nyelv szeretetedről, és szólaljon meg, ó áldott leányom, a lélek nyelve, mert a szeretetet, mellyel irántad vagyok, a test nyelve ki nem fejezheti. Éppen ezért, amiket gyarló módon írtam, jóakarattal és szívesen fogadd, s legalább az anyai szeretetet vedd észre benne, mely irántad és leányaid iránt mindennap bennem ég.   Méltóságos nővérünk, Ágnes, szorgosan ajánld leányaimat a te leányaidnak az Úrban. Élj boldogan, kedvesem, leányaiddal együtt, míg a nagy Isten dicsőségének trónusához nem érsz, és értünk is imádkozzál…"

PRÁGAI SZENT ÁGNES, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK AZ ÚRNÁL!

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Felhasznált források:
http://ujember.hu/alacoque-margit-maria-oktober-16/
http://www.katolikus.hu/szentek/1016-164.html
http://www.hitvallas.hu/regi/hitv0510/hitv051015.html
http://katolikusokeloforuma.network.hu/blog/katolikusok-elo-kozossege-blogja/oktober-16-alacoque-szent-margit-maria-szent-hedvig
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:1QMQDu3ziAIJ:csepa.vaciegyhazmegye.hu/dok/Jezus_Szive_tisztelet.pdf+&cd=13&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alacoque_Szent_Margit

ÉLETE
     Alacoque Margit-Mária 1647. július 22-én született a burgundiai Lauthecourban. (Fent a szülőháza)
Családja viszonylag jómódban élt hét gyermekével, melyből Margit az ötödik volt. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát.
     Öt éves korában egy látomásban a Szűzanya kezét fogva szüzességi fogadalmat tett Jézusnak.
     Nyolc éves volt, amikor meghalt az édesapja, és a család rendezetlen anyagi körülmények közt maradt. Margitot a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol hamarosan elsőáldozáshoz járulhatott. De nem maradhatott itt sokáig, s csak a legelemibb ismereteket sajátította el, mert tíz éves korában súlyos gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, s gyógyulása oly váratlan és hirtelen volt, hogy ő maga csodának tulajdonította.
     Életrevaló jellemvonásai: a józan paraszti gondolkodás, a mesterkéltség nélküli természetesség, a vidámság, a társaság és szórakozás kedvelése. Ám volt két meghatározó – ám az előzőkhöz képest ellentmondásos tulajdonsága is. Az egyik a lelki érzékenysége, mely már kora gyermekkorától a jámborságra, a magány szeretetére és a szemlélődő imádságra való hajlamként mutatkozott meg. A másik, a rendkívül erős testi undorokban fejeződött ki, nem tudta megenni például a sajtot.
     Közben a család pénzügyeit Margit anyai nagybátyja vette kézbe, akinek családja cselédként bánt Margittal és édesanyjával. Ebben a nyers és barátságtalan környezetben sokat kellett szenvednie. 1665-ben édesanyja férjhez akarta adni, hogy kiszabadítsa a kegyetlen helyzetből. Margit megingott ugyan, de az eddig kialakult imádságos élete már misztikus vonásokat kezdett mutatni. Hosszú órákat töltött az imádságban, kemény testi vezeklést folytatott, s a szórakozottságot, amely pl. néha meglepte, súlyos hibaként bánta meg gyónásaiban.
Néhány rendkívüli jelenség és jelenés is mutatkozott már az életében, olyannyira, hogy 1667-ben egy minden kétséget kizáró hívás hatására döntött úgy, hogy szerzetbe lép. Szándéka azonban családi vitákat kavart.

 (folyt.)

Fatimai titkok és ígéretek 2.

A II. Titok, a Szeplőtelen Szív ígérete

     A fatimai titok második részében a Szent Szűz rámutat a pokoltól való megmenekülés leghatékonyabb módjára, az emberi lélek "biztonságba helyezésével", Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlása által.
     A Mária Szeplőtelen Szívével kapcsolatos fatimai ígéret (a felajánlás, az öt elsőszombat és Mária Szívének nagy ígérete), melyet a Szűzanya 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenése alkalmával fejtett ki teljesen (ld. alább)! 
     1926. február 15-én ismét megjelent Lúcia nővérnek a gyermek Jézus. Megkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Anyjának tiszteletét. Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket. Beszámolt arról, hogy bár a főnöknő kész terjeszteni a tiszteletet, a gyóntató azt mondta, hogy a főnöknő egyedül nem sokra megy. Jézus azt válaszolta:
– Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nem sokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.
Lúcia nővér előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónássál kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:
– Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges. Feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.
Lúcia megkérdezte: Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?
Jézus ezt válaszolta:
– Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.
     A fatimai titok második részében a Szűzanya megjövendölte Szeplőtelen Szívének győzelmét, mely azután jön el, miután Isten megbüntette a világot gonoszságaiért. Ebben a dokumentumban Lúcia nővér a világnak Istenhez való „nagy visszatéréséről” beszél. Mindez csodálatos módon kapcsolódik ahhoz, amit Grignon Szent Lajos 'A tökéletes Mária-tisztelet' című híres művében mondott azzal, hogy előre jelezte Szűz Mária királynői uralmát. "Ó, mikor jön el az a boldog idő, amikor Szűz Mária, mint Úrnő és Királynő fog uralkodni a szíveken, hogy azokat egyetlen Jézusa uralmának teljesen alávesse? Mikor fogják a lelkek Szűz Máriát lélegzeni, mint a levegőt? Akkor majd csodálatos dolgok történnek, amikor a Szentlélek a lelkekben mintegy újraalkotva találja szeretett Jegyesét, és azért teljességének bőségével száll majd reájuk és elárasztja őket adományaival, főleg a bölcsesség adományával, hogy a kegyelem csodáit műveljék. Kedves Testvérem! – írja Grignon –, mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!"
     A Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk: "Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!) Egyértelmű, hogy az Anyaszentegyház és a keresztény kultúra újra való felvirágzásának ígéretéről szól a fatimai üzenet.
     A második fatimai titok világtörténelmi fontosságát nyomatékozza az 1925. december 10-i jelenés Pontevedrában, ahol Lúcia a dorottyás nővérek körében élt Spanyolországban.
December 10-én megjelent a Szűzanya és mellette fénylő felhőben egy gyermek. A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet másik kezében tartott. A gyermek ezt mondta: "Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlan emberek állandóan megsebzik és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná". Ezután a Szűzanya folytatta: "Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek. hogy ezáltal engeszteljenek".
     Gyönyörű kiegészítés ezekhez a szavakhoz az 1917-es második jelenés alkalmával elhangzott ígéret: ,,Jézus... meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.”

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermek-korukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!) 

     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

(folyt.)

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

2018. április 26-án az Üldözött Keresztények Helyettes Államtitkársága által szervezett „A magyar kormány segítségnyújtása az iraki keresztények hazatelepülésében” c. előadáson, vendégként részt vett Tell Aszkuf nevű város plébánosa és négy fiatal keresztény mérnök.
Azért jöttek, hogy köszönetüket fejezzék ki, mert abból a pénzből, amit a magyar államtól kaptak, befejezték az építkezést.
Hét napig ünnepelt a település népe, mert rendbehoztak ezer lakóházat, befejezték az iskolát, közösségi házat építettek, de mindenek előtt egy új templomot.
Mindent maguk csináltak, hogy minél többet ki tudjanak hozni a pénzből. És először azok jutottak otthonhoz, akik nem mentek el Irakból. És mit mondott ez a fiatal plébános?
Azt, hogy a (magyar) választások előtt minden keresztény azért imádkozott, hogy Magyarországon maradjon ez a kormány! Ott, távol Irakban, a Ninivei-fennsíkon értünk imádkoztak! És azt pedig, hogy sikeresen maradt a kormány, a plébános égi jelnek tartja!
A falujukat/városukat elnevezték Magyarország leányának.

(A képek illusztrációk!)

     Annak fogalma, hogy valakit vagy valamit meg- vagy felszentelnek, a „szent” szóból származik és azt jelenti, hogy a személyt, helyet vagy tárgyat Istennek szenteljük. Egy tárgy vagy személy szenteltsége elkülönülést jelent a világtól és valami módon, vagy formában az Istenhez-tartozást, személy esetében részvételt jelent Isten életében, mert egyedül Isten a szent (Iz 40,25; 60,14.).

A „szent” mivolt fogalma tehát magát az istenséget jelenti, mely egyszerre vonz és távoltart, ám ez a távolság a kegyelmi állapotban a megtapasztalt jelenlétté válhat, mely megszabadíthat benső létünk bizonytalanságaitól.

Amikor valakit az Egyház felszentel, akkor belépés nyílik számára abba, ami szent és osztozik annak életében aki Szent, vagyis Istenben! Ezért pl. egy felszentelt pap, mivel az isteni kegyelem aurájában cselekszik, nem adhat úgymond „nem liturgikus áldást”, mert azt adja és attól adja, aki Szent mindörökké! 

Nagyságrendjében nem azonos, de létezik „szülői áldás” is, mely egészen egyedi kiváltság a gyermekek számára, hiszen a szülők „teremtőtársak” Istennel. Az ő áldásuk még annyiban is szent, amennyiben a házasság szentségéből ered!

Sőt, a Szeretetláng Naplóban a szülőknek szóló rendkívüli jézusi áldásról olvashatunk, idézem: „Te és minden családanya, akik Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Legyetek ennek teljes tudatában! ‒ majd az Úr így folytatta Erzsébet asszonyhoz szólva: Juttasd el kérésemet lelkivezetődön keresztül a szentatyához. Általa kívánom kiosztani a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. Rájuk minden gyermek születésénél külön áldást adjanak. Rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra!” (Vö. III/155)

Isten ígéretei Jézus Krisztusban valósulnak meg, ő az „Isten Szentje” (Mk 1,24; Lk 4,34; Jn 6,69.). Benne megtaláljuk a szentség két polusát: a magasztos távolságot (Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok! – Lk 5,8), és ugyanakkor a fenséges közelséget (Oly jó itt lennünk! Hadd verjünk három sátrat – Mk 9,5.).

Ami a „szenteltséget” illeti, maga Jézus is az Atyának szenteli magát: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,19.). Egyben a Zsidókhoz írt levél 10,5-10 is felfedi előttünk, hogy Jézus megtestesülésétől fogva az Atyának van szentelve, s ez a Kereszten éri el a teljességét: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46.). A Fiú Isten – aki emberré lett Szűz Máriától –, valósítja meg a világmindenség Istennek-szenteltségét.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

        Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Ne hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlölet érzel!

Fatimai titkok és ígéretek 1.

A Titok első és második része

     A Boldogságos Szűz fatimai üzenete három különböző részből áll. Az első a pokol víziójával kapcsolatos, az üzenet második része pedig a Szent Szűz Szeplőtelen Szívének tiszteletére vonatkozik. A fatimai üzenet harmadik része az, amit a köznyelv "harmadik fatimai titoknak" nevez.
     A fatimai üzenet első része a pokol látomásához fűződik. Ez a vízió 1917. július 13-án történt. (A Szűzanya 1925. dec. 10-én kérte Lúciától az első titok felfedését Pontevedrában. A látnok erről értesítette is gyóntatóját, de a helyi püspök csak 1939. szeptember 13-án, tehát tizennégy évvel később hozta nyilvánosságra.)
     A Szűzanya megjelenése után rövid párbeszéd hangzott el, majd meglepő dolog történt. Idézzük Lúcia nővért: ,,Ezen szavakat mondva (ti. a Szent Szűz) újra kitárta karjait, mint az előző hónapokban. Mintha valami fénysáv hatolt volna belőlük a földre. Egyszerre hatalmas lángtengert pillantottunk meg. Tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszínű emberi alakok lettek volna. A tűzben ide-oda úszkáltak. Belsejükből füst és láng tört ki... Közben fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek. Minden undorítólag hatott ránk. Nagyon megrettentünk... Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott...      Azután felemeltük tekintetünket a Szűzanyához. Jósággal és szomorúsággal telve így szólt hozzánk: ‘A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háború vége felé közeledik, de ha nem hagyják abba Isten megbántását... még szörnyűbb háború kezdődik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, hogy a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az Egyház és a szentatya üldözésével megbüntesse.' (Lúcia szerint ez a fényjel 1938. január 25-éről 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Egyes tudósok szerint északi fény volt, amit Európában is lehetett látni. Mivel Lúcia meg volt győződve, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a világháború, mindent megtett, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyeket kapott. Ebből a célból levélben fordult közvetlenül XI. Piusz pápához.) ‘Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni..., végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad.'
     Befejezésül a Szent Szűz ezt kérte: ‘A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.'
     Amikor megmutatta a pokol vízióját a gyermekeknek, a Szűzanya figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul a szentségekhez.
     Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha ő nem létezne. Az első fatimai titokra utal Szent Fausztina nővér leírása is a pokol valóságáról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben (…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Napló 741).
     Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

Jézus Szentséges Szíve
     Jézus Szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt Szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
     Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot.
Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a Szentségek forrását, mely nélkül nincs hitélet.
     Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva Jézus Szívét az Élő Víz forrásaként jelölték meg.
     A középkorban már kimutatható egyes misztikusnál a Jézus Szíve-tisztelet.
Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. századi Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik. Ebben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.
     IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a Pünkösd utáni második vasárnapot (vagyis Úrnapját) követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és a júniusi hónapban.

     Jézus Szentséges Szíve két alapvető ábrázolásban ismert.
Alacoque Szent Margit látomásai nyomán Jézus Szívének lángoló ábrázolásaként, és Szent Fausztina nővér látomásai nyomán az Irgalmas Jézus képen, melyen a Szentséges Szív nem látható, csupán a belőle áradó fénysugarak.
     Megjegyzés: Hasonlóképpen ábrázolt Mária Szeplőtelen Szíve! Míg a Fatimai Szűzanyát tövisekkel körülvett lángoló szívvel ábrázoljuk, addig Mária Szíve Szeretetlángja esetében a Szív nem látható, csupán a belőle áradó sugarak! (Sajnos helytelen a Szent Szűz Szeretetlángját szívvel kezében ábrázolni!)

(Több forrás, köztük a Magyar katolikus lexikon és a Magyar Kurír felhasználásával!)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)