Függöny a jövő előtt 2
Az idők folyamán – miként napjainkban is –, akadnak olyanok, akik (nem egyszer sátáni inspirációra) igyekszenek kiegészíteni az Úr és a Szent Szűz „mondanivalóját” - miként ez Fatima esetében is megtörtént! A mai időkben felkapott számtalan (még pozitív gyümölcsöket is hozó) jelenésről feltételezhető azon ördögi ravaszság, hogy ezáltal terelje el az emberek figyelmét az Istenanya fatimai kéréseinek teljesítéséről és az elmaradás súlyos következményeire való istenanyai figyelmeztetésről! 
Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet erre: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Egy-egy magánkinyilatkoztatás hiteles voltáról és valós evangelizációs célját illetően tiszta képet csak az egyházi tekintély általi elismerés adhat. Ilyen hiteles tájékozódási pont számunkra a fatimai üzenet is!
A kellő óvatosságot fontos hangsúlyoznunk akkor, amikor a hamis üzeneteket dömpingszerűen terjesztik, a valódiakat meg megpróbáltatják kétségbe vonatni! Ennek folytán, nem csak a 2005-ben elhunyt Lúcia nővér egyszemélyi voltát (alterego) kérdőjelezik meg, de a közzétett III. Fatimai titok valódiságát is! Márpedig ha a fatimai üzenetben manipuláció van, akkor a Szent Szűznek tulajdonított egész üzenet hamisnak tekinthető! Tehát ezekkel a vádakkal a Szentszéket támadják!
Nem lehet kétséges, hogy az antikrisztusi erőknek a bomlasztás a célja: elhinteni a kétkedést, minden hiteles dolgot megkérdőjelezni, míg a zavarkeltést és hamisat minden szinten terjeszteni!
Kifejezetten szembetűnő, hogy a fatimai események mindig a legérzékenyebb pontja volt az "összeesküvés-elméletbe" illő háttér erőknek, hiszen világosan és keményen megjövendölte a pusztulásukat! Fáradatlanul igyekeztek tehát elpusztítani, megakadályozni mindent, mely jövendő sorsukra emlékeztetheti őket.
1917. október 22-én elvitték az egyszerű állványt, amely a jelenés pontos helyére figyelmeztette a zarándokokat. (Lásd alul 1-es kép!)
Hamarosan ezután, 1918. augusztus 6-án a plébános engedélyével elkezdték a kis kápolna építését, amiként a Szűzanya kívánta utolsó jelenése alkalmával: "Akarom, hogy ezen a helyen kápolnát építsenek tiszteletemre."
1919. április 18-án használták először a kész kápolnát, ám be nem szentelték, mert a püspök nem adott erre engedélyt, így szentmisét sem volt szabad benne bemutatni.
Már akkor igen hiányolták a szobrot, hogy a Jelenés alakjára emlékeztesse a zarándokokat, de erre csak egy jó év múlva került sor. Gilberto F. Santos, Torres Novas-i lakos a Teixeira Fanzeres nevű műteremben rendelte meg 
a szobrot, s annak faragását egy fiatal művészre, José Ferreira Thedimre bízták. Habár nincs e szobornak művészi értéke, mégis ebben összpontosul a zarándokok minden öröme és boldogsága. Ez eleveníti meg a lelkekben a Szent Szűz vonásait, aki a fönséges események alatt a kis tölgyfa bokrot használta zsámolyául.
A kegyszobor, amely ma is a Jelenési Kápolnában áll, pár nappal 1920. május 13-a előtt érkezett meg Torres Novasba. Mindenki megcsodálta és továbbadta a hírt szépségéről. Valódi zarándoklat lett a látogatásból.
A Torres Novas-i körzet vezetője váratlanul a körzet központjába hívatta az ajándékozót, s megtiltotta neki, hogy
a szobrot Fatimába vigye. Katonasággal záratta körül a házat, ahol a szobor volt, hogy rendeletét mindenképpen végrehajtsák. A szobor mégis Fatimába került. Az ajándékozó apja, látva fiának nehéz helyzetét, kiment az udvarra s a kocsi elé fogta ökreit. A szobrot a kocsi fenekére helyezte egy ládában, föléje rakta a gazdasági eszközöket s kihajtott a kapun, mint aki a mezőre indul.
Amikor elhagyta a katonai őrizetet, a szobrot másik kocsira tették, s minden nehézség nélkül megérkezett a fatimai plébániára. A plébános azonnal meg is áldotta.
A szabadgondolkodó és demokráciát hangoztató államhatalom – költséget nem kímélve –, már 1920. május 13-án katonaságot, tüzérséget és lovasságot vezényelt Cova da Iriába és tömegbelövetés fenyegetésével próbálta elzavarni a zarándokokat (nem sok kellett a tragédiához!). A legnagyobb megbotránkozást a hívek körében a Jelenések Kápolnája elleni merénylet váltotta ki (1922. március 6). Az 1919-ben emelt kápolnát ugyanis dinamittal felrobbantották, ám az öt bomba közül csak négy robbant fel és a kegyszobor épp nem volt a kápolnában. A hívek Miasszonyunk égi kegyének tulajdonították, hogy a fel nem robbant bomba, mely a jelenési tölgyfa gyökerei közé volt rejtve, ártalmatlan maradt. (Lásd legalsó kép!) Forrás Az is jellemző, hogy a Szovjetunióban például ki sem lehetett ejteni "Mohamed lányának" Fatimának, mint portugál kegyhelynek a nevét!
Ám, mégsem a Sztálin szobra jutott el Cova da Iria főterére, hanem a fatimai Szent Szűz szobra a Vörös térre!
De erről majd később!
