Az üdvözültek dicsőségéről 3
Az üdvözültek vágya az, hogy lássák dicsőségem győzelmét bennetek, zarándokokban, akik úton vagytok és mindig a halál végállomása felé rohantok. Dicsőségemre vágyakozva gondoskodnak üdvösségtekről, azért mindig imádkoznak hozzám értetek. És Én ezt a vágyukat mindig beteljesítem, ha ti tudatlanok, nem rugdalóztok irgalmasságom ellen.
Arra is vágyakoznak, hogy visszakapják lelkük hozományát*, a testet; /bár/ e vágy nem gyötri őket, mert biztosan tudják, hogy vágyuk beteljesül (...).
Ne gondold, hogy a test boldogsága a föltámadáskor növeli a lélek boldogságát.
Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)
(folyt.)
* A lélek e hozományt a teremtéskor kapta a szülőkön keresztül a mennyei Atyától.
