A látnokok sorsa
Kiválasztottságukért és küldetésükért a három fatimai pásztorgyermeknek is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg.
Ferencet a fatimai temetőben, míg Jácintát Vila Nova de Ourém temetőjében temették el. 1935. szeptember 12-én, Jácinta földi maradványait átvitték a fatimai temetőbe Ferenc mellé, egy kriptába helyezték. Később, mindkettejük földi maradványait a fatimai bazilika oldalkápolnájába helyezték (1951-ill. 1952-ben), ahol ma is találhatók. Mellettük már eleve ki volt képezve egy harmadik sír is.
Lúcia, aki 1907. március 30-án született, 10 éves amikor Szent Szűz megbízta őt a fatimai üzenetek továbbadásával. Lúcia 1921. június 16-án búcsúzott el szülőföldjétől, és a portói dorottyás nővérek árvaházának lett lakója. A főnöknő teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetően. Lúcia nem beszélhetett az eseményekről, de híreket sem kaphatott a fejleményekről. Nagy kereszt volt ez számára. 1925. október 24-én belép a Dorottya-intézetbe és jelöltként felveszik a kongregáció kolostorába a spanyolországi Tuyban, a portugál határ közelében. 1926. október 2-án novícia lesz.
1928. október 2-án teszi le ideiglenes fogadalmát. Hat évvel később, ugyancsak október 3-án tesz örök fogadalmat, és felveszi a Maria das Dores (Mária Fájdalmas Anya) nevet.
1946. május 20-án Lúcia nővér újra végig járhatja a jelenések helyeit, mintegy megjelölve azokat.
1948. március 25-én elhagyja a Szent Dorottya intézetet és belép a Szent Józsefről nevezett Kármelbe Coimbrában, ahol felveszi a Szeplőtelen Szívről nevezett Lúcia nővér nevet.
1949. május 31-én sarutlan kármelitaként tesz örök fogadalmat. A coimbrai kármelita közösségében élt és ugyanitt fejezte be földi megbízatását is 97 éves korában, 2005. február 13-án.
(Alább, Lúcia sírja a Fatimai Bazilikában, két kis társa mellett.)
Arra vonatkozóan, miért hagyta el Lúcia nővér a Szent Dorottya intézetet és lépett be a kármelbe, Coimbra püspöke 1948. május 27-én P. José Aparício S.J. szerzetesatyának, a látnok korábbi lelkivezetőjének írt levelében a következő okokat jelöli meg: „Lúcia nővér kérését teljesítve a Szentatya elrendelte, hogy minden akadály nélkül áthelyezhessék. Számtalan látogató zaklatta ugyanis, sőt egyesek kifejezetten merészen kíváncsiak voltak, felesleges kellemetlenséget okozva neki. […] Lúcia nővér úgy érzi, sohasem volt ekkora békében és ennyi örömben része, mint ebben az otthonában, amit a világon semmivel sem cserélne fel. A Szentatya kívánságára se látogatókat nem fogad, se levelet nem kap, azonban írásban közlöm vele, mire van szüksége azoknak az embereknek, akik a segítségét kérik. Eddig semmiféle kivételt sem tettem. […] Csak azok látogathatják meg, akik a Szentszéktől erre engedélyt kapnak.”
(vö. P. Luiz Gonzaga Mariz S.J., Fatima, onde o céu tocou a terra, 32. o.)
