Az Istenre figyelő ember számára nem lehet kétséges, hogy korunk – emberiség nagyságrendű tétje –, az üdvösség vagy a tömeges kárhozat lehetősége! Népek és egyének vannak kitéve a veszélynek, ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy az anyagi és lelki szorongattatások vagy akár a csillogó szórakoztatások célja nem más, mint a figyelem elterelése a "végső dolgokról"! Pedig mindenkinek látva-látnia és hallva kéne hallania az ádáz csörtetést, melynek csapásiránya az egyes lélekért folytatott irgalmatlan harc.
Jézus Krisztus legyőzte a világot, vagyis a végső diadal az övé, ám számunkra korántsem mindegy, hogy a győzelmi harsonát mikor fújják meg az angyalok! Mert megfújhatnák holnap is, de meglehet, hogy száz évek múlva, miközben a sátán és csatlósai fáradatlan aratóként gyűjtik a népet maguk köré az örök kárhozatba. Az értetlenkedő, amúgy sem figyelmes lélek rákérdezhet "ugyan mit tehetnék én a világ sorsáért?" Nagyon sokat! Talán épp te vagy testvér az a "kicsiny lélek" aki szabad akaratának kinyilvánításával, kiesdheti az Isteni Irgalmat! Amiként Ábrahám alkuja is mutatja, nem sok kellett volna, hogy Isten megkegyelmezzen Szodomának és Gomorának! (Lásd: Ter 18,23-32)
Az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk Jézus egyértelmű kérését: "Vegyetek részt mindannyian megváltó munkámban!" (vö III/164) "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)
Mert bizony a "jelek", mint keselyűk gyűlhetnek a fejünk felett, s a reklámfények közt észre sem vesszük, hogy besötétül az ég! Hányan, de hányan önfeledten keressük "jogos" kibúvóinkat, az "egyszer élünk" élveteg szórakozásait! Mert egyszer élünk valóban, de egyszeri az életünk tétje is, miszerint Jézus jobbjára vagy baljára leszünk besorolhatók, ott ugyanis már nem lesz döntésünk efelől! Az Úr előtt nem szabadkozhatunk, hogy "azt hittem Uram, nem tudtam Uram, a kor adott lehetőségeivel éltem Uram!" És akkor az Úr rámutathat, hogy a számtalan "lehetőség" közt ott volt Isten Országának építése is, ott volt a számtalan szeretet-nyilvánítás apró lehetősége is, és mi mégis a sokszor bűnös vagy érdemtelen szórakozást választottuk! Isten mellett vagy ellene dönteni, ez a földi élet nagy és egyedülálló lehetősége, mely csak itt és most (a földi életben) lehetséges! Tét, az örök élet boldogsága, és ezt fel kellene ismernie mindenkinek, hiszen aligha erre a szerencsétlenkedő, boldogságkereső, gyarló életfunkciókkal és mulandóságokkal teli röpke életre teremtettünk, de valami jóval magasabb életszintre, mert ennek így önmagában, szinte semmi értelme! "Élünk és meghalunk", zengi a hajdani sláger, és felmerül csakugyan "minek is"??? Van-e segítségünk, utat mutat-e valaki számunkra? Bizony-bizony az Evangélium a mi Útmutatónk! Jézus mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az örök élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint". (Mt 16,24-27) Az igazi emberi élet – az örök boldogság – ott van, ahol az Üdvözítő Istenember van! Ne csüggedjünk tehát!
(folyt.)
