Minél közelebb jutunk az idők végéhez, Mária annál inkább jelen van köztünk! René Laurentin atya szerint: „Mária az üdvtörténet három szakaszában van jelen: a Krisztust megelőző időben, földi életének idején és a Krisztus utáni időszakban.”
1) Szűz Mária személye már az ősevangéliumban szerepel, mint a sátántipró asszony, sőt ismert volt Izajás prófétai ígérete, miszerint „az Úr jelet ad, íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik. (Iz 7,14.)
Ez késztette a kármelhegyi remetéket ‒ Szent Illés követőit is ‒, hogy a leendő Messiás Édesanyját tiszteljék! Sőt a messiást váró idők folyamán Izrael tiszta leányai sokan várományosként ajánlották magukat Istennek.
2) Maga a Názáreti Szent Szűz is ebben az Istennek ajánlottságban élt! Az angyali köszöntésre tett Igenje után, felfoghatatlan Mária határtalan bizalma Isten iránt, hiszen Ő nem egyszerűen gyermeket várt, hanem magát az Istent, a Magasságbeli Fiát! (Lk 1,31) Tehát hatalmas hitének kellett lennie ahhoz, hogy cseppet se szorongjon, mert emberileg nem tudhatta miként és hogyan, nem "tüzes lángokkal-e" vagy „kardként szúrja-e át anyai szívét”? És bizony, hitében és bizalmában nem csalódott, mert Isten Fia „szelíd és alázatos szívűként” jött közénk, aki „a megroppant nádszálat nem töri el, s a pislákoló mécsbelet nem oltja ki " (Vö. Mt 11,29; 12,20)
3) Az Istenanya evilági életét az Evangéliumból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett a megváltó szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát (Jn 19,26), hogy legyen valamennyiünk édesanyja, így Ő a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc! Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. Máriában tehát nem csak anyát, de hathatós közbenjárót is kaptunk Szent Fia felé!
(folyt.)
