(Március 1.) E napon történt az első csoda (amit három év múlva, Isten általi csodának nyilvánítottak).
     Catherine Latapie (mindenórás) várandós asszony, aki már közel két éve, hogy egy fáról való leesése következtében két ujja teljesen megbénult.
Karjának akkori ficamát helyreállította az orvos, de jobb kezének két ujján nem tudott segíteni. Ennek folytán az asszony nem tudott fonni vagy kötni és nehezen tudta ellátni családanyai teendőit. Február 28-án éjjel különös belső indíttatástól vezérelve, reggel 3 órakor felébresztette két kisebb gyermekét és magával vonszolva őket, gyalog elindult a 7 km-re lévő Lourdesba. Kora reggelre oda is ért a barlanghoz, ahol letérdelt és végig imádkozta a jelenést.

     Ezt követően nagy pocakjával felkúszott a barlangi forráshoz és egyszerűen csak belemártotta béna kézfejét abba a csordogáló vízbe. Az ujjai rögtön kiegyenesedtek és visszanyerték hajlékonyságukat. Újra hajlítani és mozgatni tudta, éppoly könnyedséggel mint valaha.
Hálaadó imádságát a méhébe hasító heves fájdalom szakította félbe. Így fohászkodott: „Szűzanyám, aki most gyógyítottál meg engem, segíts, hogy hazajussak!"
     Ezt követően kézen fogva két gyermekét és nyomban hazaindult. Megérkezése után, minden segítség nélkül – és szinte fájdalommentesen – világra hozta harmadik gyermekét. Az értesített bába asszony, már csak a felsíró újszülött hangjára érkezett meg. A gyermek a Jean Baptiste nevet kapta, akit 1882-ben pappá szenteltek. Az esetre megalakuló orvosi bizottság és a püspök is elismerte a csoda isteni eredetét.

     A szentelmények (sacramentalia): az Egyház által alapított szent jelek, melyek a szentségekkel analóg módon, lelki hatásokat jeleznek és érnek el az Egyház könyörgése folytán. (Magyar Kat. Lexikon)

     A víznek, mint a tisztulás jelképének és eszközének a bibliai időkben is igen nagy tisztelete volt, amit azóta sem veszített el.
     A Bibliában a víz és a só az élet és romolhatatlanság szimbólumai. A szentelt vizet, a szentelt sót, illetve annak vízzel kevert szentelményét a zsidóság is használta. Minden áldozathoz hozzátartozott a szentelt sóval való meghintés „Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek" (Lev 2,13). Tóbiás könyvében is olvashatjuk, hogy „A fiú felvágta a halat, kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták" (Tób 6,6). Az angyal pedig így oktatta: „Ha belépsz a nászszobába, fogd a (besózott) hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember..." (Tób 6,17).
     Krisztus Egyháza is átvette a szenteltvíz használatát. I. Sándor pápa (105-115) az Constitutiones Apostolorum című levélben is megemlíti a szenteltvizet és Szent Máté apostolra vezeti vissza a szenteltvíz használatának elrendelését.
     A Szenteltvíz (exorcizált só és exorcizált víz), nem azonos a megáldott „sima” vízzel (sem a keresztvízzel, sem a kegyhelyek csodás vízével), hanem egy igen hatékony szentelmény, a hozzákapcsolódó áldások miatt. Ezért az Egyház szorgalmazza használatát.

     Igaz a mondás: „Fél, mint ördög a szenteltvíztől”, amiként Avilai Szent Teréz is ezt írja a szenteltvízről: „Milyen nagy lehet a szenteltvíz ereje! Lelkem megvigasztalódik, ha keresztet vetek vele. Felfrissülök és olyan lelki örömöt érzek utána, amit nem tudok kifejezni. Tapasztalatból tudom, hogy semmitől sem menekül el gyorsabban az ördög, mint a szenteltvíztől. A kereszt elől is elmenekül, de hamar visszatér.”

Források:  Don Gabriele Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai ‒ Ecclesia kiadó 2005
     Francesco Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal ‒ IHTYS kiadó Nagyvárad 2014
     Begyik Tibor OCDS: Szabadíts meg a gonosztól (kézirat) ‒ E blogon megtalálható 55 részben, 2015. május 5 és június 28 között!
     http://www.nemokap.hu/ir/aldas.htm
     http://www.depositum.hu/ 
     http://www.hagiosz.net/
     http://www.karizmatikus.hu
     http://www.tengernekcsillaga.hu/!dokumentumok/TengernekCsillaga/TCs03-1.pdf

Főtisztelendő Atyák, Kedves Testvérek! 

Sokak örömére idén is megszervezzük a Szeretetláng Fesztivált Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom szabadtéri oltáránál (1029 Budapest, Templomkert 1.)., 2023. augusztus 26-án (szombaton), 10-18 óráig.

          Ebben az évben különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy megerősödjön bennünk a tudat: Krisztus, akit a Szent Szűz az Ő Szeretetlángjaként ad korunkban a világnak, halálával és feltámadásával már legyőzte a gonoszt, ezért ma is képes megvakítani, tehetetlenné tenni a sátánt! Krisztus, a Szeretet Élő Lángja képes megvédelmezi hazánkat, képes visszaadni a békét a világnak, ha megtérünk, imában hozzá fordulunk, és teljesen eggyé akarunk vele válni. Ez a vágy jut kifejeződésre az Úrral való egység imájában, melynek az egyik legszebb kérése lesz idén a Fesztivál mottója

„SZÍVÜNK EGYÜTT DOBBANJON!” 

A nap programjait úgy alakítottuk, hogy estére minden résztvevő szíve együtt dobbanjon majd Jézus Szent Szívével! Ennek egyik lehetősége a „FÉRFIAK RÓZSAFÜZÉRE” Magyarország békéjéért, védelméért. Szeretnénk, ha legalább 1000 férfi részvételével imádkoznánk együtt, ezért ebben minden hölgy tüzes, missziós lelkületére szükségünk van: Hozzátok magatokkal a férjeteket, a fiatokat, az unokátokat, a testvéreteket, a kedveseteket, a szomszédotokat – ezzel Ti is Szeretetláng Fesztivál konkrét szervezőivé váltok. Természetesen a Ti rózsafüzér imátokra is számítunk!

          Ebben az évben is lesz „Szent Sátor”, ahol az Oltáriszentség jelenlétében közbenjáró imaszolgálat vár Benneteket; lesz gyónási lehetőség, hogy letehessetek minden terhet, mely elválaszt az Úrral való egységtől. 

A Fesztivál meghívott előadói (többek között):

–                Fábry Kornél, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye újonnan kinevezett segédpüspöke, aki Magyarország lelki-szellemi védelméről, hazánk prófétai küldetéséről, és az Úrral való egység imájának fontosságáról tanít majd. Néhány bevezető gondolat püspök atyától: „Miért és hogyan imádkozzunk Magyarországért és a békéért?” Link:  https://www.youtube.com/watch?v=gdKGr1dHBO8&t=33s 

–                Dariusz Dąbrowski atya, a Szeretetláng Mozgalom vezetője és tüzes lelkű terjesztője Lengyelországban. Két éve ő volt a Lelki Napló lengyel kiadásának egyházi lektora. Abban az országban, ahol évente sok ezer új katolikus könyv jelenik meg, Dariusz atya előadásai, elmélkedései nyomán hosszú ideig a Szeretetláng Lelki Napló vezette a keresztény könyvek bestseller listáját! Előadásában arról beszél majd, hogy mi a Szeretetláng igazi jelentősége „fejtetőre állt” korunkban. 

PROGRAM: 

10:00 A Szűzanya köszöntése, a résztvevők köszöntése, kezdő dicsőítés

10:30 SZENTMISE

11:45 Tanúságtétel

12:05 Fábry Kornél kinevezett segédpüspök előadása

13:00 Ebédszünet

14:00 Férfiak tanúságtétele a rózsafüzér erejéről

          („Viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek, legyetek állhatatosak a hitben!”  – 1Kor 16,13.)

14:30 „FÉRFIAK RÓZSAFÜZÉRE” (Természetesen a nőkkel együtt)

15:15 Dariusz Dąbrowski atya előadása

16:45 Szünet

17:00 Szentségimádás, szentségi áldás 

Zenei szolgálat: EXODUS zenekar, Sopron 

Információ: szeretetlang.hu / telefon: +36 30 205 8170 / e-mail: kindelgyozo@gmail.com 

KÉRJÜK, HOGY AKIK KÜLÖNBUSSZAL ÉRKEZNEK, A PARKOLÁS MIATT,

előre jelezzék szándékukat a fenti elérhetőségek egyikén!

ANDOCS https://youtu.be/q7KU6dJ-pJo

     Február 28. vasárnap. Ez alkalommal már 1150 ember volt jelen, köztük a tarbes-i csendőr kapitány is, aki azért jött, hogy a szükséges „biztonsági” intézkedéseket megtegye a tömeg miatt. Indoka szerint, a hely a meredek szikla és a Gave folyó közé esik és az egyre növekvő tömeg veszélyben van. A valódi ok természetesen az, hogy a szbdkmves császári apparátus nem nézte jó szemmel a vallási mozgolódást. (a képen: Baron Oscar Massy Tarbes-i rendőrkapitány)
     A nagymiséről kijövő Bernadettet egy Fontaine nevű rendőr oly idegesen vitte a vizsgálóbíró elé, hogy az csak egyfolytában kacagott és így szólt a rendőrhöz:
– Jó erősen fogjon, mert megszököm!
    A bíró tombolt dühében, amiért nem tudta se megfélemlítéssel, sem pedig jogi eszközökkel megakadályozni a lányt, hogy kijárjon a barlanghoz. A fenyegetések ellenére Bernadett folytatta küldetését.
     Március 1. hétfő. Az események híre minden nehézség ellenére egyre jobban terjedt. A barlangnál már éjféltől gyülekeztek az emberek, kiknek száma reggelre a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint 1500 fő volt. Kifejezetten szembetűnő, hogy a tömeg nyugodtan, csendben és imádkozva várakozott. Ez alkalommal a jelenlévők közt egy pap is volt, aki nem tudott a helyi plébános kifejezett tilalmáról. Amit látott és tapasztalt, az kitörölhetetlenül lelkébe vésődött.
     Ez az atya, figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott:
"Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyermek ilyesmit kitaláljon: olyan őszinte, természetes és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!"

Gyermekeket ölni a szülők kényelméért?

Akik az igazságra oktatnak, azok tündökölni fognak, miként a csillagok
     Angéla halála után néhány évvel az orsolyiták közössége kolostori renddé alakult. Máig ez a rend a legnagyobb női szerzetesi közösség, amely a fiatalok, különösen a lányok nevelésének és oktatásának szentelte magát. A rend hamarosan elterjedt az egész világon. Magyarországon 1675-ben Pozsonyban létesítették első intézményüket. Budapesten 1922-ben telepedtek le.
     Merici Szent Angela ünnepét 1861-ben vették föl a római naptárba, akkor még május 31-re. Amikor azonban a Boldogságos Szűz királynői méltóságának ünnepét erre a napra tették (1955), Angélát áthelyezték június 1-re, majd 1969-ben halála napjára, január 27-re.
     Szent Angéla, az orsolyita rend alapítója, a betegek, a vakok, a rokkantak és árvák védőszentje.

Ima
     Kérjük Urunkat, formálja kegyelmével a nevelők szívét, hogy ne csak az értelmi tudást, hanem a szív tudományát is ültessék el tanítványaik lelkében.
     Add Urunk, hogy akik az ifjúság nevelésén fáradoznak, szeretetedre is megtanítsák a rájuk bízottakat.
     Add, hogy a szülők és pedagógusok életpéldája legyen a leghatásosabb nevelési eszköz, mely által az ifjúság megtanulja az erényes életet.
     Add Urunk, hogy az iskolai valamint a családi nevelés összhangban legyen, és a kegyelmi életet, a felebaráti szeretetet és a nemzettudat növekedését eredményezze fiataljainkban.
     Add, hogy a nevelők és tanítványaik egyaránt eljuthassanak Országod dicsőségébe.
     Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked.
     Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, szüntelenül ajánljon magunkat irgalmadba
Merici Szent Angéla szűz közbenjárása,
hogy szeretetének és okosságának lelkesítő példáját követve,
tanításodat megtartsuk és életünkkel megvalljuk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Amen

(Forrást lásd az első részben!)

(Vége!)

     A barlanghoz délután visszatérők azt tapasztalták, hogy a Bernadett által feltárt forrásból egyre tisztább víz csordogált. A Jelenés igazolta a látnokot.
     Még aznap délután a kis látnokot a császári főügyész elé kísérték. Kétségbeesett anyja és nagybátyja kísérték el. Újra kihallgatták a lányt és annak ígéretére próbálták rávenni, hogy nem megy többet a barlanghoz. Bernadett azonban a Hölgynek tett ígéretére hivatkozott, hogy tizenöt napon át oda fog menni.
– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
– De nekem nagyon nagy öröm, ha oda megyek! – válaszolta Bernadett.
– Az öröm rossz tanácsadó, kislányom! Legjobb ha az iskolai nővérekre hallgatsz!
     Szó, szót követett, de minden eredmény nélkül! Lourdes látnokát se szép szóval, se logikus érvekkel, sem fenyegetéssel nem lehetett ígéretétől eltéríteni.

     Az ateista-liberális Dutour császári ügyész tehetetlen dühében börtönnel fenyegette meg, de a kihallgatás sikertelenül ért véget. Bernadett haza-felé édesanyjának csak ennyit mondott: "Felesleges sírnia édesanyám a fenyegetés miatt, hiszen nem csináltam semmit!"
     Másnap reggel a tilalom ellenére újból kiment a barlanghoz. A több mint 600 fős tömegen áthaladva a megszokott helyére ment, letérdelt, imádkozott, elvégezte bűnbánati gyakorlatait a bűnösökért, de nem történt semmi.
A Szűzanya nem jelent meg. A tömeg újra csalódott és sokan csak legyintettek az egészre.
Bernadett azonban megint csak önmagát vádolta: „valamit rosszul tettem!"

A máig korszerű pedagógia
     A gyermekek nevelésével foglalkozó, rendtársaknak szóló intelmeit és gondolatait két kötetben, a "Arricordi" (emlékeztető), és a "Legati" (testamentum) címmel írta meg. Pedagógiája és szemlélete példaértékű volt, így vált belőle kora egyházának egyik legfontosabb megújítója. Művének híre hamar elterjedt a környéken, a tagok száma gyorsan emelkedett. Angéla halálakor a társaság Észak-Itália minden fontosabb városában jelen volt.
Angéla az 1539-es év vége felé megbetegedett, és bár még erőnek-erejével próbálta okítani nővéreit és a látogatókat, 1540. január 27-én elhunyt szentség hírében bresciai kis házában.
     Január 29-től a Szent Afra templomban ravatalozták fel és nyitott koporsójánál harminc napon át folyamatos zarándoklatok érkeztek, hogy tiszteletüket tegyék a "Suor Madre" előtt. Az eltelt egy hónap alatt Angéla testén a bomlás legkisebb nyomai sem látszottak!
Természetesen nyomban városok közti vita kerekedett, hogy hol legyen a sírhelye, ő azonban előrelátón pápai engedélyt kért, hogy az Szent Afra templom kriptájába temethessék.
     Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében, de meghalt, mielőtt folytathatta volna a kezdeményezését.
1580-ban megnyitották a sírt és Angéla teste, alig bomlott. Ekkor kerül egy kristály urnába, majd 1907-ben egy ma is látható üvegkoporsóba.
     Mindazáltal Angélát több mint 250 évvel a halála után avatták csak szentté és még később, 1861-ben terjesztették ki ünnepét az egész egyházra. Alapos oka volt ennek: elgondolásai ugyanis túlságosan modernek voltak. Abban a korban, amikor a rendi szabályzatok merevnek és meg-változtathatatlanoknak látszottak, Angéla arra biztatta segítőtársait, hogy ,,alkalmazkodjanak mindig az adott korhoz, még akkor is, ha ehhez a szabályok megváltoztatása szükséges''.
     Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki lányainak: ,,Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok maga-tokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy föl-szabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket és példánkkal prédikálunk, hirdetve nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.''

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

     Február 24. szerda. A több mint 300 fős tömeg miatt, Bernadett csak nehezen tudta elfoglalni szokott helyét a barlang előtt. Mindenki szeretett volna közelében lenni. Letérdelt, elimádkozta a rózsafüzért, majd az imádság után szokatlan dolog történt. Térden állva néhány lépésnyi távolságot csúszott előre és arccal a földre bukott. A jelenlévők nem értették mi történt. Arcán szomorúság és könnyek jelentek meg és szinte reszketett.
Ennél a jelenésnél a Hölgy ajkát csupán, egyetlen szó hagyta el: „Bűnbánat!"
     A jelenés után Bernadett megrendülten elismételte környezetének, amit a szépséges Jelenség mondott neki: „Bűnbánat! – Imádkozzatok Istenhez a bűnösök megtéréséért! Majd azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg a földet vezeklésül a bűnösökért."
     A körülötte állók nyaggatni kezdték kérdéseikkel, „Milyen nyelven beszélt hozzád, franciául vagy a mi nyelvünkön?” Bernadett értetlenkedő arccal válaszolt:
‒ Hát hogyan beszélt volna hozzám franciául, amikor én azt meg sem értem?
     A jelenés híre gyorsan terjedt, és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep'' kálváriát jelentett, hiszen céltáblája lett a hívőknek, a kíváncsiskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedőknek.
     Február 25-én a kilencedik jelenés alkalmával, már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz.
Ezen a napon a Szent Szűz felszólította a kis látnokot, hogy igyon a forrásból, mossa meg az arcát és egyen a füvekből, melyek ott teremnek.
Forrást azonban sehol nem látott Bernadett, ezért a patakhoz indult, de a ,,szép Hölgy'' megállította:
‒ Nem azt mondtam, hogy a Gave-ból igyál, hanem inkább ebből a forrásból meríts!'' ‒ és a barlang egy száraz szögletére mutatott, ahol néhány csomó fű árválkodott.
     A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik csak a gyermek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: ‒ A bűnösökért!

A Magyarok Nagyasszonyáról és Szent István királyról – 15 perc 

 https://youtu.be/NMx6vSVEPEo

Bontakozás és akadály
     1535-ben huszonnyolc leány Istennek szentelte magát és csatlakozott Angéla művéhez. Azzal, hogy Istennek szentelt nők a világban éljenek és rendszeres apostoli munkát végezzenek, annyira megelőzte a korszellemet, hogy sok egyházi méltóság szemében elképzelhetetlennek látszott.
     1537-ben egyhangú szavazással őt választották meg a Társaság vezetőjévé.
     A Merici Angéla által kidolgozott szabályzatot – mint említettük – az Egyház jóváhagyta, de a nevelőnők mozgási szabadsága nem sokáig tartott. Társasága, amelyet Szent Orsolya oltalma alá helyezett (lásd orsolyiták), eleinte még az alapítónő szellemében dolgozhatott tovább, de néhány évvel Angéla halála után klauzúra alá helyezték őket. Ez is páratlan dolog volt abban a korban, melyre ugyan volt példa, hiszen az ősegyházban a diakonisszák jelentős szerepkört töltöttek be: a beteg nőket még meg is áldoztathatták. Ám az 5. század folyamán ez a női intézmény eltűnt, és egy évezreden keresztül az Istennek élő nők csak szigorú klauzúrás közösségben élhettek. VIII. Bonifác pápa 1298-ban kijelentette: ,,Ezen rendelkezésünkkel megparancsoljuk, hogy az összes apácák és közülük minden egyes személy, bármilyen rendbe tartoznak is, mostantól fogva állandó klauzúrában éljenek kolostoraikban''. Ennek folytán 1566-ban a Szentszék elrendelte minden olyan női rend föloszlatását, amely nem klauzúrás és nem ünnepélyes fogadalmas. Az orsolyiták is kénytelenek voltak szerzetesruhát ölteni. A rend Angélának köszönhető előretörését azonban már nem lehetett teljesen visszafordítani. Az orsolyiták számára a klauzúra csak a közös ima szempontjából lett kötelező. Ez pedig már hatalmas újításnak számított az addigi gyakorlattal szemben.

(A forrásokat lásd az első részben!)

(folyt.)

Az első alapítás
     1535. november 25-én Angéla, megalapította a Szent Orsolya Társaságát (az orsolyitákat). Célja az, hogy a fiatal leányok egyháziként és családanyákként is Istennek szentelt életet élhessenek.
     November 25-e az alapítás napja, Alexandriai Szent Katalin ünnepe, nem véletlenül választotta ezt a napot. Szent Katalin a fiatal egyház egyik vértanú szüze, misztikus szent, akinek a hagyomány szerint a Gyermek Jézus gyűrűt ad át, mintegy eljegyezve Katalint. Angéla pedig úgy tekint leányaira, mint az Úr jegyeseire.
Társasága pártfogójául Angéla Szent Orsolya szüzet és vértanút választotta, ezzel mintegy kifejezve a radikális Krisztus-követést, a végsőkig való állhatatosságot és hűséget.
     1535-ben III. Pál pápa jóváhagyta a rend működését, Brescia város püspöke pedig 1536-ban fogadta el az Angéla által megfogalmazott rendi szabályzatot. Így lett Angéla a rend első főnöknője egy évvel később.
     Szent Angéla gondolkodásmódjában messze megelőzte korát. Világos, tiszta látásmóddal tekint a társadalomra egy olyan korban, melyet háborúk, erőszak, a családok szétszakadása, viszályok jellemeznek. Angéla lélekben egyesül Krisztus szenvedésével, közbenjár kortársaiért, békeszerző, szeretetre és megbocsátásra szólít fel. Jósága Istenszeretetéből fakad, miként az emberszeretete és gyöngédsége is. Egy olyan korban, amelyben a nők teljes függésben éltek, s az Istennek szentelt élet nem volt elképzelhető kolostoron kívül, Angéla bátran újított: az Istennek szentelt leányok saját környezetben maradnak egy "madre" lelki irányítása mellett, a laikusok pedig együtt-működnek a Társaság kormányzásában.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

Az isteni Szeretet által 

Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 

    Február 21-én vasárnap, Bernadett ismét korán indult a Massabielle-i barlanghoz, de mire odaért, már jó százan megelőzték. A szenzációra éhes kíváncsiskodók jelenléte igen zavarta. A tömeg azonban együtt imádkozott Bernadettel és osztozott az extázisba merülő látnok sugárzó örömében, noha semmit sem mondott nekik arról, amit látott és hallott.

     Délután, a templomból kijövő Bernadettet Jacomet rendőrbiztos kihallgatásra vitte. Először csak az adatait kérdezte, majd rátért a lényegre:
– Tehát Bernadett, te a Szent Szüzet láttad?
– Én nem mondom, hogy a Szent Szüzet láttam.
– Tehát mit láttál?
– Valami fehéret.
– Valamit vagy valakit?
– Olyan kicsi kis asszonyformát láttam, Azt!
– Tehát csak álmodtál?
– Neem! Nagyon is ébren voltam!
– Na idehallgass kislány! Rossz dolgokba keveredtél! Szeretném az ügyet következmények nélkül, magunk közt rendezni, egy feltétellel! Beismered, hogy semmit sem láttál!
– Uram, de én láttam és nem mondhatok mást!
– Akkor legalább ígérd meg, hogy nem mész oda többet!
– Nem tehetem, mert megígértem, hogy visszamegyek!
– Nos, te akartad! megyek hívatom a csendőröket, hogy vigyenek a börtönbe!
     Erre a rendőrbiztos felállt, de Bernadett nyugodtan a helyén maradt, sőt még mosolygott is, mert a tiszt sapkájának bojtja ide-oda táncikált.
     Közben tömeg gyűlt össze a rendőrség előtt, melynek hatására a látnokot kénytelenek voltak elengedni.

A MAGYAR VONATKOZÁSÚ MÁRIA-ÜNNEPEK TÖRTÉNETISÉGE – 15 perc

https://youtu.be/svnn8pT0dIo

A szentévi zarándoklat
     Az 1525-ős év szentév volt. Merici Angéla immár ötvenévesen Rómába zarándokolt, hogy elnyerje a jubileumi búcsút, VII. Kelemen pápa pedig magánkihallgatáson fogadta.
     Angélát mélyen megérintette a pápával való személyes találkozás, akit lábcsókkal köszönthetett. Kelemen pápára oly nagy hatással volt Angéla egyénisége, hogy Rómában akarta tartani, hogy megszervezze a szegény-gondozást és a gyermekek oktatását.
     Szentünk azonban érezte, hogy nagyobb baj lenne félbehagyni azt, amit Bresciában elkezdett, s erről a pápát is meg tudta győzni.                    Bresciában ekkor közösségként fogta össze segítőtársait. Közülük tizenketten Angélával együtt laktak, a többiek családjuknál maradtak.
     Angéla elképzelését ma világi intézménynek mondanánk. Elgondolása szerint a művéhez csatlakozó lányok, Isten és az Egyház szolgálatának szentelve magukat a világban maradnak és koruk világi viseletében járva végezik mindenkor a munkájukat iskolákban és a plébániákon. Elsősorban az egyszerű, szegény nép leányait nevelték, akikkel senki sem törődött akkoriban. Szentünk tudta, amit már akkor feledni látszottak, hogy a leánynevelés a társadalom jövője! Mert ha asszony lesz, akkor ő szüli az újabb anyát, a papot és a családapát, ha pedig szerzetesnő a hivatása, akkor ő lesz az isteni kegyelem kiesdője, a társadalom békés őre!

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

A Lourdes-i jelenések, első rész

     Kedves Hallgatóim! Az előző részben bemutattam a Lourdes-i ‒ nagy szegénységben élő ‒ Soubirous családot, ahol a legidősebb gyermekkel, rendkívüli események történtek. (Képen: Bernadett szülei)
1858. február 11-én Bernadett a húgával és Janka nevű barátnőjével tűzifát mentek gyűjteni a Massabielle szikla környékére. A három gyermeknek át kellett gázolnia Gave patakon. Ketten át is mentek, de a 14 éves, beteges Bernadett lemaradt társaitól, hogy ‒ kímélendő ‒ lehúzza cipőjét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.
     Egy gyönyörű Hölgyet látott természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről, dús fátyol omlott alá. A Hölgy imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe.
     Bernadett megdörzsölte a szemét, mert az hitte, hogy káprázatban van része, ám a látvány valóságosnak bizonyult. Ijedtében rózsafüzére után kapott, hogy keresztet vessen, de a kezei oly erőtleneknek voltak, hogy nem tudta homlokához emelni. Ekkor megindultság vett erőt rajta, de egyre csak a jelenséget figyelte.
     Ekkor a Jelenés ‒ aki valójában a Szent Szűz volt ‒ a rózsafüzérével las-san és méltóságteljesen keresztet vetett, bátorítólag mosolyogva a gyermekre. Bernadett mindenben követte a Szűzanyát, és ő is keresztet vetett, majd pedig imádkozni kezdte a rózsafüzért, tekintetét továbbra is Máriára szegezve. Amikor a szentolvasóima véget ért, a Hölgy intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem mert. Erre a jelenés eltűnt.
     Az eseménynek gyorsan híre ment, és Bernadett édesanyja megszidta „hazudozós” lányát.
Már az első jelenés is jelentős tanítást hordoz, melyről gyönyörű elmélkedést írt Prohászka Ottokár püspökünk is "Az élet igéi" c. művében: „Fogd a rózsafüzéredet és Máriára tekints!”(vö. Az élet igéi. 17.)
     A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek, de ezekből csak a legfontosabb történéseket fogom megemlíteni! A Lourdes-i jelenések harmadik napján ‒ február 18-án ‒ szólt a Szűzanya először Bernadetthez. Ekkor a gyermek arra kérte, hogy írja fel a nevét a magával hozott papírra.
‒ A mondanivalómat – válaszolta Mária – nem szükséges leírni.
Kérte azonban, hogy az elkövetkező két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, hogy boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhaját, hogy sok embert kíván látni a jelenés hely-színén.

A rendíthetetlen zarándok
     Angéla több kisebb és két nagy zarándoklaton vett részt, s ezek az utak az útonállók és kalózok miatt, nem voltak veszélytelen vállalkozások abban az időben. Járt Mantuában, Varalloban, Rómában és életének egyik kiemelkedő eseményeként 1524-ben eljutott a Szent-földre is. Jézus szenvedésének színterei annyira vonzották, hogy még vakként is hajlandó volt azt végig járni. Útközben ugyanis Kréta szigetén hirtelen elvesz-tette a látását. Erős lélekkel és benső összeszedettségben mégis kitartott elhatározása mellett. Állítása szerint ahová csak vezették, a szent helyszíneket tisztán látta lelki szemeivel.
     A Szentföldről visszatérőben hajójuk iszonyatos viharba került és recsegve-ropogva irányíthatatlanul már majdnem szétesett, amikor a rémült legénység – akik addig rá se hederítettek az "ájtatoskodó" vak utasra – most könyörgőre fogták, hogy imájával mentse meg őket a pusztulástól! Szent Angéla ekkor felállt, széttárta karjait, tekintetét az égre vetve imádkozott. A lélekvesztő ekkor egy sziklás szirten megfeneklett, nem messze a partoktól. A legénység megtért és hálálkodva köszönték meg szentünknek, hogy általa felismerték Isten mindenhatóságát, és ezáltal megmentette őket az örök pusztulástól is!
     Ez önmagában is rendkívüli volt, de az, hogy hazatérőben pont ugyanazon a helyen hirtelen visszanyerte a látását, az mindenképp páratlan csodának számított még az ő számára is, és természetesen ezt ő hálával, isteni intésnek tekintette hivatásának intenzívebb gyakorlására!
Velencébe érve a Dózse nyomban magához rendelte Angélát, hogy megbízza az Incurables kórház vezetésével. Szentünk azonban, nem kis bátorságot tanúsítva, nagy határozottsággal elhárította a megtiszteltetést és visszautazott Bersciába, hogy folytassa nevelői munkáját.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

     Csupán megjegyzésként hangsúlyozom, hogy a szenvedést és a halált nem Isten teremtette, hanem az ősbűn következménye, de Jézus Krisztus keresztáldozatával a bűn eme természetes gyümölcsét a szenvedést, az üdvösség eszközévé alakította át.
     Megváltásunk óta ‒ mivel Krisztus titokzatos Testének tagjai vagyunk ‒, a szenvedés felajánlása részvállalás az Üdvözítő szenvedéseiben és a megváltásunk érvényre juttatásában!
     Kedves Hallgatóim! Az előzőkben említett magánkinyilatkoztatások ismeretében, mindenki számára felsejlik az isteni pedagógia és fokoza-tossága, melynek jelentős lépcsőfoka volt a Lourdes-i Mária-jelenés.
A következőkben ‒ mintegy előzetesként ‒, felvezetem az elkövetkezendő két műsoromat, a Lourdes-i jelenéssel kapcsolatban! Lourdes-ban 1858. február 11. és július 16. között, 18 alkalommal jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadettnek. Ez a csodás hely Dél-Franciaországban, a Pire-neusok hegyláncai közt fekszik, melyről 1858-ig nem is hallott a világ.
     A lakosság a helyi 'occitan' (okszitán) nyelvet beszélte és a franciát so-kan meg sem értették. Ma már nemzetközivé vált, és Lourdes lett a népek egyik legjelentősebb spirituális helyszíne. A világ minden tájáról közel 6 millió látogató fordul meg évente e Mária-kegyhelyen. Az érdeklődők több nyelven és ingyenesen vehetnek részt a Lourdesi forrásvízben való meg-merítkezésben, az idegenforgalmi bemutatókon, filmvetítésen, múzeu-mokban, az emléksétákon és az egyházi rendezvényeken. Mindazáltal, sokak ellentmondásosnak tartják – e lényegileg lelki hely – luxus és kon-zum kínálatát!
     Hangsúlyozni kell azonban, hogy végtére is mindenki megtalálhatja a részleges vagy teljes lelki elmélyülés lehetőségét. Az ismerkedés és meg-békélés, az ajándékozás és feltöltődés lelhetőségét ‒ akár turista, akár zarándok az illető.
     Lourdes a 11. századi erődjével, a jelenési barlang szépségével és a modern kor minden adottságával így egész és jövőbe mutató.
A Lourdes-i eseményekben nem csupán egy kegyhely létrejöttét, nem csupán a bűnbánatra, a rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg, hanem sokkal fontosabb a lélektani, pedagógiai szándék kifejeződése.
     A Szent Szűz hívja övéit (egyelőre csak zarándoklatra), mely után megeshet, hogy aktív engesztelői lesznek Jézus és Mária Szentséges Szíveinek.

     Aki hitetlen az nem ismeri Istent, aki nem ismeri, az nem is szereti! Az ilyen lélek nem imádkozik és nem munkálkodik üdvösségén, másokén meg pláne nem! Holott ezen megbízást kaptuk a Szent Keresztségben! Ráadásul írva van: ,,szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” (Lk 21,36)

Sőt! Az imádság nélkülözhetetlenségéről azt tanítja a Katolikus Újkatekizmus a 2744. pontjában, hogy ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” ‒ Súlyos szavak és elgondolkodtatók! Annál is inkább, mert az ima nem csak a létező Istennel való párbeszéd, hanem harci vértezet és eredményes fegyver is a magunk és mások életének segítésében!

A leghatékonyabb fegyvereink egyike a Szent Rózsafüzér, mégpedig az, melyet Szent Domonkos atyánk, a pápák, a szentek sora és maga a Szűzanya is folyvást ajánl!

Mert rózsafüzér-ima nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs ‒ nemhogy Béke ‒, de az üdvösségnek reménye sem!

(bef.)

Előző rész

Imádkozzuk tehát a rózsafüzért naponta,

lehetőleg a Szeretetláng hatékony kegyelmét is kérve:

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Az isteni munkálkodás egységes tervét példázzák az alábbi kijelentések: 1673. december 27-én, a Jézus-Szíve tisztelet apostolának Alacoque Szent Margitnak nyilatkoztatott ki: ,,Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre.”
Csaknem 300 évvel később, ezt mondja a Szent Szűz a magyar Erzsébet asszonynak: "A kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg mindenkiét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a sátánt megvakítja.” (1962. 04. 13.)(I/39)
     A Szeretetláng Lelki Naplóból az Úr szavai: ,,Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás.” (I/60)
     Szent Fausztina is hasonlókat írt: ,,Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (1074). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (1748) Át-éltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (1104). Teremtményi szere-tetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (1289)!
     A Két Szív együtt munkálkodása ‒ az Isteni Irgalmasság- és a Szeretetláng üzenete ‒, mintegy teljessé teszik (talán le is zárják) a Mária-korszakot, amiként tartalmilag is összecsengenek. A Mária-korszak nagy üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében.
Hogy mennyire együtt munkálkodik a Két Szív, példázza a fatimai kérés:
"Ajánljátok fel magatokat és családotokat ‒ áldozataitokat és szenvedéseiteket ‒, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének"!

Kapcsolatépítés
     Angéla hamarosan összebarátkozott Catherina Patengola özvegyasszony unokaöccsével és annak fiatal barátjával Antonio Romanoval, a későbbi életrajzírójával. De itt ismerkedett meg az "Irgalmas Szeretet Társasága" működő közösségével is, akiknek nem csak tanácsot tudott adni, de sokat tanulhatott tőlük! Sőt, az ő kapcsolataik révén, igen sok befolyásos személyhez jutott el. Sok helyütt a férfiakkal és családjaikkal való hitbeli beszélgetések során felismerte Angéla, hogy a "brudazzói látomásban" (ld. az V. részben!) Isten Bresciát jelölte ki számára hivatásának kiteljesedésére!
Ezt követően 12 évig a Szent Afra templom közelében egy kis házban lakott, ahonnan irányította a szervezői tevékenységét.
     Egyre többen keresték fel szentünket és kérték imáit, tanácsait és ő békét vitt oda, ahol a gyűlölet uralkodott, haragosok engesztelődtek ki néhány szavára. Nagy beleérző képességével Angéla nemcsak a fiatalokhoz talált utat, szentséget sugárzó egyénisége nagy hatással volt a felnőttekre is. Egy példa: Két patrícius elkeseredett ellenségeskedésben élt Bresciában. A herceg és a püspök hiába fáradozott kibékítésükön. Angéla viszont alig szólt hozzájuk pár szót a feszületre mutatva, elszállt minden gyűlöletük, átölelték egymást és hűséges barátokká váltak.
Angéla mindig a keresztre mutatott, mert számára a Megfeszített Jézus az egyetlen kincs, a valódi Béke és életének tengelye. Minden korosztályra nagy hatást gyakorolt, fiatalokra, öregekre, gyermekekre egyaránt. Élete mozgatója az Úr szava volt: "engedjétek hozzám a gyermekeket, és ne küldjétek el őket, mert ilyeneké az Isten Országa". (Mt 19,14)

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen 

még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

     Azt mondtam: felismerhető, vagyis világosan tapasztalható! Istentelen és természetellenes szemléletek terjednek a világban és mindenben igyekszenek megtéveszteni a népeket, félrenevelni az ifjúságot! Mert akit nem nevelnek kora gyermekkorától a hitismeretre ‒ ,,felismerésre” ‒, vagyis a jó és rossz dolgok megkülönböztetésére, az bizony könnyen eltévedhet későbbi életvitelében!

‒ Hogyan és miért? ‒ Azért, mert sem a szülők, sem a társadalom nem beszél a halállal bekövetkező esélyekről, amiként az Egyház sem tanít szinte semmit a pokolról, de még a tisztítótűzről sem. Ezzel szemben a "tagadás szelleme” már az óvodáskortól sulykolja megtévesztő téziseit, és így a lelkek szinte ,,bele nőnek” az istentelenségbe. Aztán úgy halnak meg, hogy azt se tudták mi végett éltek!

Nos, ez az alattomos de fáradhatatlan szellemiség igyekszik áthatni mindent, azt sulykolva, hogy az istenhit a múlté! Holott Szent Pál alapigazságként mondja: ,,Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!” (Zsid 13,8) ‒ De érdemes tovább olvasni a Zsidókhoz írt levelet: ,,Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni.” (Uo. 9) ‒ A beszéd világos, de értjük-e? Megvalósítjuk-e?

Véssük tudatunkba, hogy az üdvösségnek egyetlen útja van: Jézus Krisztus és az ő Apostoli Anyaszentegyháza! ‒ Akár hiszed, akár nem, ennek igazát, nehogy késve ismerd fel!

Nem akarom az Evangéliumot parttalanul idézni, de hitszemléletünknek mindenképp alapja kell legyen az, hogy ,,Isten maga a Szeretet!” (1Jn 4,8). Ám ez a szakasz is tovább olvasva, így hanzik: ,,Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.” (Uo. 7-9) (Folyt.) Előző rész

A keresztről nevezett Szent Terezia Benedikta szűz, vértanú (Edit Stein) Európa társvédőszentje

A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
1891-ben született Breslauban, zsidó szülők tizenegyedik gyermekeként. Nagy érdeklődéssel fordult a filozófia felé, és állandó kapcsolatot tartott fenn korának jeles képviselőivel (Husserl).  Nagy hatással volt rá Avilai Szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos találkozás hatására 1922. január 1-én megkeresztelkedik. Bár ekkor szeretett volna a Kármelbe lépni, de a tanítás és oktatás lett a feladata. 

Vágya csak 1933-ban teljesült, és Köln városának monostorába lépett be, ahol folyamatosan tette le a fogadalmait, 1938-ban az örök fogadalmat. Tudományos munkát végezhetett, és a lelki élet nagyjainak írásait tanulmányozta. Keresztes Szent János születésének 400. évfordulójára írt még egy cikket. 1942. augusztus 5-én, több nővérrel együtt a Gestapo elhurcolta és augusztus 9-én az Auschwitz-i haláltáborban fejezte be életét. Boldoggá avatása Kölnben 1987. május 1-én, szentté avatása 1998. október 11-én, Rómában, a Szent Péter téren történt. 1999. október 1-jén Szent. II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé nyilvánította.

FORRÁS (képek az internetről!)

A hivatás bontakozása
   Szentünk látóköre egyre tágult. Kezdetben csak a szegény lányok hitoktatása volt a szándéka, de lassan a felnőtt nők nevelésére és formálására is kiterjedt figyelme.           Elengedhetetlennek ítélte, hogy a hitismeretek mindennapi megélhetőségét oktassa, mert a reneszánsz korszellem sok embert a kereszténység előtti antik világ pogány ideáljai felé fordított, amely erkölcsi lazulást eredményezett. A hitbeli és erkölcsi megújulás érdekében szükségessé vált, hogy ne csak a gyermekekkel, ha-nem a családokkal, elsősorban az asszonyokkal és anyákkal is fokozottan törődjön. Az erkölcsi tartás megőrzéséhez, elengedhetetlennek tartotta a rózsafüzér napi imádkozását, melyet elvárt tanítványaitól és a hallgatóságától! Ebben a széleskörű misszióban ismerte föl szentünk a saját működési területét és hivatását.
     Angéla kedvelte és szükségesnek is tartotta maga számára a kegyhelyek látogatását. Időről időre fölkereste hazájának egy-egy szentélyét, gyakran komoly közbiztonsági veszélyek közepette is, ám minden alkalommal újabb és újabb lelki energiákkal töltődött föl.
Közbevetőleg itt kell elmondani, hogy Itália abban az időben még nem volt egységes állam. Nem csak hercegségek acsarkodtak egymásra, mint pl. Milánó, Velence, Lombardia, stb., de németek, franciák és spanyolok is próbáltak fennhatóságokat szerezni, különösen a Desenzano-Brescia-Velence kereskedelmi útvonalon. 1509-től 1516-ig meg-megújuló háborús villongások pusztították Észak-Itália városait sőt még Rómát is felégették!
     1512-ben pl. a spanyolok elfoglalták Bresciát és több mint 10.000 embert öltek meg, nem kímélve a kolostorok nővéreit sem. A házakat lerombolták, az állatokat elhajtották és az emberek értelemszerűen elmenekültek. (Képen az 1945-ben lerombolt bresciai Szt Afra templom, jobbra Augustino Gallo képe).
      Angéla pl. Cremonába menekült, ahol egy Augostino Gallo nevű nemeslelkű ember fogadta be.
1516-ban velencei segítséggel, tíz napos küzdelem során kiűzték a spanyolokat és helyre állt a béke és Angéla visszatért a városba, ahol üszkös romokat és az őrület szélén álló testileg-lelkileg sérült embereket talált. A ferencesek támogatásával óriási missziós munkát végzett és felkérték, hogy látogasson meg egy bresciai nemes özvegyet, bizonyos Catherine Patengola asszonyt, aki férjét és gyermekeit is elvesztette. (Alsó kép a velenceiek)

(Forrást lásd az első részben!

(folyt.)

     Fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) ,,tévútra akarja vezetni az egész világot” (Jel 12,9b), hogy tönkretegye a családokat, az emberek testi-lelki valóságát és az emberi kéz munkáját!

Mi pedig, ha védekezni akarunk, útmutatást az Evangéliumban, az Egyház tanításában és az általános erkölcsi elvekben találhatunk. Ezeket pedig semmiféle személyes okoskodással vagy intuitív meglátással nem szabad felülírni!

A harcainkban figyelembe kell vennünk, hogy a sátán az emberénél jóval magasabb intelligenciájú személyes lény. Ezen természetfeletti erők elleni küzdelmünkben, a hit és szentségi élet mellett, nem nélkülözhetjük a természetfeletti segítőinket: az Istenanyát, Szent Józsefet, Michael arkangyalt, őrangyalainkat, a Szenteket és a tisztítótűzből általunk kiszabadított lelkeket!

Tudnunk kell, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csupán” a földi életet akarja megkeseríteni, tönkretenni, mert az igazi célja az, hogy népet gyűjtsön maga köré az örök kárhozatba! Ez irányú harca pedig könyörtelen, szívós és kompromisszum nélküli! Az Egyház is hangsúlyosan figyelmeztet erre a zsinati nyilatkozatában: ,,Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)

Ehhez már igazán nem is kéne hozzáfűzni semmit! Az eredményes kitartáshoz ad erőt, készséget a szentségi élet, az Isten Irgalmáért való könyörgés, a szentekhez, különösen az Isten Szentséges Anyjához való ima! Mert ebben a világban önmagunktól semmire se mehetnénk, hiszen a sátáni tevékenység körülöttünk folyik és világosan felismerhető!

(folyt.)

Előző rész

     A jelenési helyekre való zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, előkészítik a szíveket-lelkeket Szeplőtelen Szívének való felajánlásra, alkalmassá téve magukat Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!
     Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: A tökéletes Mára-tisztelet 219).
     És ez az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása! Ez sejteti egységes egésznek a Mária-korszak valamennyi jelenését! A Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli a menekvés, az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján.
     Az utóbbi századokban nyilvánvalóvá vált a Két Szív ‒ Jézus és Szent Anyja társi együttműködése ‒, mert a céljuk egy: az emberiség megmentése! Ez az Isteni terv jelent meg a Csodásérmen a Két Szív ábrázolásával, de elhangzott Fatimában is. Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
     Amiként a Jézus Szíve tisztelet kiteljesedett az Isteni Irgalmasság kegyelmi üzenetében, úgy a Fatimai Szeplőtelen Szív ígérete is kiteljesedik a Szeretetláng üzenetében! Mindkettőnél először a Szívet ábrázolták és csupán később, a szívből áradó kegyelem sugarait.

Az útmutató látomás
    1506-ban az aratás közbeni szieszta idején félrevonult imádkozni a Saloból Desenzanoba vezető út melletti Brudazzóban. Gyermekkori álmaihoz hasonlóan ezúttal látomásban volt része (melyet "brudazzói látomásnak" ismerünk), most azonban az égi lépcsőn a Boldogságos Szűzanya jött feléje, angyalok seregének kíséretében. Ekkor hangot hallott, amely felkérte, hogy hozzon létre egy társaságot a lánygyermekek nevelésére. Ez a prófétai reveláció megerősítette benne, hogy társaság-alapítás révén az életét a keresztény pedagógiának szentelje.           Elhatározta, hogy a lépcsőzetességhez hasonló nevelői művet hoz létre, melyben számított Isten kegyelmére, a Boldogságos Szent Szűz és üdvözült nővérkéje segítségére.
     Ekkor mutatkozott meg Angéla szervezői és vezetői tehetsége, melyet kiegészített kellemes megjelenése és megnyerő érvelése. Néhány barátnőjével többször megvitatta a magára hagyott gyermekek helyzetét. Bár ezek a fiatal nők sem befolyással, sem vagyonnal nem rendelkeztek, Angéla lelkesedése magával ragadta őket és készek voltak neki segíteni.
     Társnőivel hozzálátott, hogy a környék apró lánykáit összegyűjtse és hittanra tanítsa. Ebből a tevékenységből oly sok szemmel látható áldás fakadt, hogy Angéla meghívást kapott, hogy Bresciába is hozzon létre valami hasonlót. Egy nemes házaspár fogadta be a házába és vendéglátói révén megismerkedett a város jelentősebb családjaival, így egyre többen gyűltek köréje, hogy munkájában segítségére legyenek. Ő azonban nemcsak tanított, de látogatta a szegényeket és betegeket, sőt a kézművesek műhelyeit is fölkereste és rávette néhány nőies szakma képviselőjét, hogy vállaljanak oktatást a nagyobb lányok képzésében. Működése nyomán sokan megtértek és sikerült ősi, családi ellenségeskedéseket is megszüntetnie.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

Szent Domonkos élete

     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyerekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvértől. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérus. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát. Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét 1215-es a IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos, nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van. FORRÁS felhasználásával!

     Szinte hallom a megjegyzést, miszerint ,,sokaknak hit nélkül is kiegyensúlyozott az életük"! ‒ Nos hozzáfűzöm, hogy itt a földön! Az ilyeneknek ugyanis fogalmuk sincs arról, hogy mi végett élnek, azt meg pláne nem tudják, hogy mitől nem félnek! Nem ismerik a szentek intő tanítását, miszerint ,,Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem”!

Sokan, sekélyes hitismeretükben Isten végtelen Irgalmára hivatkozva tagadják a tisztítótűz-, pláne a pokol szenvedéseit. Ám, haláluk után épp az ilyenek érzik majd át a legnagyobb kínt azzal, hogy rádöbbennek: eltékozolták az egész életüket!

Azt pedig mindenkinek tudnia kell ‒ vagy sürgősen rá kell ébrednie ‒, hogy végzetes felelősségük van a saját és szeretteik örök sorsát illetően, sőt tetteikkel, példájukkal befolyásolhatják az üdvözültek és elkárhozottak számát. És pontosan ennek felismerésére és mérlegeléséhez kaptuk Istentől az észt, a gondolkodás- és a szabad akarati döntés képességét!

Az, hogyha sokan nem így gondolják ‒ ez is szabad döntés! Ámde ezzel ‒ ha maguk nem is érzékelik ‒, de teret adnak a gonosz lélek működésének nem csak a saját-, de környezetük végső sorsát illetően is!

Márpedig írva van: ,,Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). vagyis ne adjunk működési lehetőséget önmagunkban, családunkban, a társadalomban és a világban. Mert a sátán oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt így-úgy megengedik neki. Tehát, az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, s ennek következtében mintegy eszköz, egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez érhető tetten a politika alakításától az iskolai lövöldözésekig az élet minden területén. Ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy végtére is ördög-atyjuk kívánságait cselekszik, aki gyilkos volt a kezdetek óta. (Vö. Jn 8,44)

(folyt.)

Előző rész

     A figyelmes hallgatóban bizonyára felmerül a kérdést, hogy az egyházilag elismert Szeretetláng üzenetében a Szent Szűz nem kért külön kegyhelyet! Ám, ne feledjük, hogy egyfelől a Szeretetláng esetében nem voltak jelenések, másfelől a Szent Szűz, talán sokkal messzebbre mutató módon jelölt ki kegyhelyeket ‒ mégpedig az emberi szívekben!
    A Lelki Naplóban Jézus szavaiként ez olvasható a Szeretetláng kegyelmi kiáradásáról: „A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja” (III/140).
     Ezen „személyes kegyhely”, szándékát megerősíti egy vele való szóbeli feljegyzés is, miszerint: „minden ember szíve-lelke egy-egy kegyhely legyen, ahová mind gyakrabban helyezzék el az áldozat és imádság virágait!”
Ne feledjük, hogy a Szeretetláng Napló tanítása szerint: „a szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán tehetetlenné tételét” (II/33; I/73).
     Az már nem is szorul magyarázatra, hogy a szentmisén való részvétel a leggyönyörűbb „virág” szívünk benső kegyhelyén! Gyűjtsük tehát a Legszentebb Áldozat virágait, melyek hervadatlanul fogják beragyogni a sötét idők átmeneti korszakát, mígnem „az Istenanya mosolya beragyogja a világot"!

Ó Mária, Istennek Szentséges Anyja, könyörögj érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

A csodás álom
 1497-ben egy gyönyörű álomban volt része: egy lépcsőt látott az ég és föld között, melyen angyalok és néhány gyermeklány között látta a nővérét is boldog, örvendező arccal. Ez megnyugtatólag hatott rá nővére üdvössége felől, ugyanakkor mélyen elgondolkodott azon, hogy milyen nagy felelősséggel tartozik más emberek üdvösségéért és a felnövekvő leányok hitbeli neveléséért ‒ az "égi lépcsőn" ugyanis csak kevés leányt látott. A lánygyermekekből ugyanis tisztaéletű anyák és szűzi fogadalmas szerzetesnők lehetnek, akik nevelik, nevelhetnék a nemzedékeket!   

Abban az időben komoly jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, melyeken keresztül Isten gyakran figyelmezteti az embert hivatására vagy a veszélyekre! Szent Angéla számára is világossá vált, hogy neki a gyermekeket vallási és általános nevelésében kell részesíteni, ami abban az időben nem volt általános, különösen a szegények számára.
Szomorúan látta ugyanis, hogy a legtöbb fiatal iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel, mivel az egyszerű emberek nem tudták fizetni az iskoláztatás költségeit. Sőt, maguk a szülők is többnyire tudatlanok voltak, még a hit dolgaiban is.
     Társakat gyűjtött tehát maga köré, akikkel együtt összegyűjtötte a gyermekeket és játékosan oktatni kezdték őket.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

     ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa a Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában. (47) ‒ Majd így folytatja: ,,A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása megmutatkozik többek között az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében”. (28)!
     Mint arról előző műsoraimban említést tettem, az egyes szent helyek gyümölcsei között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, az aktívabb hitéletre, imára és engesztelésre való késztetést és az üzenetekkel való apostolkodást.
,,Szabad azt is mondanunk – folytatja Szent II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyétek, amit mond’”(RM 28).
     Mint hallhattuk La Salette esetében is, az egyes Mária-üzeneteknek olykor súlyos a tartalma, melyek történelmi távlatban, mint lehetséges ‒ de elkerülhető ‒ eseményeket vázol fel, melyek világossá teszik, hogy a magánkinyilatkoztatás Isten irgalmas segítsége, és egyben komoly lehetőség az evangelizációs munkában.
     A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől is. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház Anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni, amiként ígéri Fatimában!
     Mária széleskörű édesanyai szándéka, a gyermekeinek, övéinek, világméretű ,,mozgósítása”, tehát az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás” szándéka Krisztus zászlaja alá. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei”, MINDENKI ‒ aki hall róla ‒, az vegye személyes meghívásnak édesanyai szavait.

     A Szűzanya, a jelenései nyomán létrejött zarándokhelyekre nem önmagáért hívja gyermekeit, hanem Szent Fiáért! Egyetlen igaz jelenési hely sincs, ahová az Istenanya ne kért volna kápolnát, ami által valódi szent hellyé vált! Így lett Lourdes is, a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye!

     Valóban tapasztalati tény, hogy történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön minden egyes lélekért a megtévesztés, a csábítás, a hazudozás és a technikai manipuláció minden eszközével! Ám ebből a harcból valamiképp mindenkinek részt kell vállalnia, hiszen a földi élet célja és tétje: bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.

Ebben a szünet nélküli küzdelemben az Úr nem hagyott magunkra, és utolsó szavaival a Keresztről rábízott bennünket Édesanyjára ,,Íme a te fiad, íme a te anyád”! (Jn 19,26-27)

A Boldogságos Szűzanya evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is.

Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Márpedig ennek az anyai hivatásnak gyakorlása szüntelen harc az evangéliumi úton való tartásunkért! Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hiszen Égi Anyánk számára az az egyedüli fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban váljék teljessé!

Mert miként a bevezető szavaimban mondtam harcban állunk! Melyet abszurd módon az örökéletű lelkünkkel múlandó anyagba zártan kell megvívnunk! Ez a földi küzdelem pedig az Úr által felkínált Szentségek vértezete nélkül, csupán bukdácsoló ,,zsákba-futás" lenne, az elesés végzetes veszélyével!

Kétségkívül sok a buktató, ámde van nekünk Anyánk az égben! Sőt, egy szívvel-lélekkel együtt imádkozik velünk Szent Fiához a rózsafüzérezésben!

Mondanom sem kell, hogy Isten segítsége nélkül meddő minden küzdelem a sötétség világának hatalmasságai ellen (Ef 6,12)! Ezzel pedig minden embernek nap mint nap számolnia kell, mert erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16)!

(folyt.)

Előző rész

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

A legszentebb Két Szív egysége

     Kedves Hallgatóim! Nagy Szent Gertrud egyik látomásában választott védőszentjével, Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte őt az Úrhoz és Gertrud ráhajthatta fejét Jézus Szívére, és hallhatta a Szent Szív édes, vigasztaló dobbanásait, érezte az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett. Szent Gertrud megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrud Lelkigyakorlatai)
     Világunkban, amit Mária-korszaknak nevezünk, a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében kérte Jézus a Szeretetláng kiválasztottjától, hogy imádkozzuk az Általa diktált imát:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Nos, kedves Hallgatóim, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme!

     Harcban állunk! Nem csak földi értelemben vett élet-halál harcban, hanem az örök üdvösség vagy az örök kárhozat esélyének végzetes küzdelmében! Ez, az ősbűn következtében eredendően egy esélyes volt, ámde Isten a mi testi-lelki esendőségünk okán – nem úgy, mint a tagadó szellemi angyaloknak –, adott még egy esélyt a földi élettel, Krisztus megváltó áldozata- és a Szentlélek megvilágosító kegyelme által ‒ és hozzá teszem ‒ Szűz Mária közbenjáró anyai segítségével!

A Teremtés könyve ezt a szünet nélküli, történelemre szóló földi harcot ‒ nem mint reménytelen küzdelmet ‒ írja le: ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

Az Isten kifejezett szándéka ‒ sőt parancsolata ‒, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.

Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását, ám a Szentírásból azt is világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte.

Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, de a sátán még egy ideig a világban maradt. Amíg ugyanis be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével”, és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom, minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10), a családok szétzilálására tör és igen találékony módon a lelkek vesztén munkálkodik.

(folyt.) 

Serdülőkora
     A hajadonná serdült Angélát az Üdvözítő Krisztus szeretete vonzotta. Rádöbbent arra, hogy minden baj, szerencsétlenség eszköz Isten kezében, amely által közölni akar valamit úgy, ahogy Ozeás próféta írja: "a pusztába vezetlek és beszélni fogok a szívedhez".
     Szentünket kedves, belső lelki derű és nyugalom jellemezte s a gyermekes ábrándokat hamar fölváltották nála a komoly, a tökéletességre törekvést szolgáló gyakorlatok.
    Nagybátyja természetesen nagy hozomány-nyal férjhez akarta adni. Angéla, aki igen vonzó teremtés volt hosszú szőke hajával, az eset-leges kérők elhárítására hamuval dörzsölte be a haját, hogy kevésbé legyen tetszetős!
     A mindennapok munkájában, imádságában és a csendben csakis Isten tetszését kereste, ezért elhatározta, hogy remete lesz és meg is szökött
otthonról, de a nagybátyja hazavitte. Az ebből fakadó vitában és beszélgetésben, sikeresen meggyőzte bácsikáját hivatása eltökéltségéről, aki végül engedélyezte, hogy belépjen Szent Ferenc harmadrendjébe.                   Hozományként adott neki egy desenzánói szőlőbirtokot. Angéla azonban minden erejével csak azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.
  Amikor a bresciai ferenceseknél magára ölthette a harmadrendi tunikát, fehér fátyollal, a nép egyszerűen csak Angéla nővérnek szólította.
     1496-ban nagybátyja halála után visszatért Desenzanóba, eladta a szőlőbirtokot és ezt követően méginkább igyekezett egészen egyszerű életet élni, kemény aszkézist gyakorolt, ugyanakkor mások felé nyitott, figyelmes maradt és lehetőségeihez képest segített a bajbajutottakon.

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

     A Szent Evangélium világosan beszél: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1), /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,18) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, (Jel 16,14) hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1) Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek (2Tim 4,3-4) /és/ becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen. (1Pét 5,8-9) Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat." (2Pét 3,17)

Összefoglalva: a zavarkeltő által sugalmazott hamis jelenések követői, egyre fokozottabban veszítik el a tisztánlátásukat és a Szent Keresztségben kapott képességüket. Nem véletlen, hogy a Tanítóhivatal óva int mindenkit a bizonytalan eredetű üzenetektől!

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Gyermekkora

     Angéla 1474-ben született a Garda-tó melletti Desenzanóban negyedik gyermekként (később született még egy öccse). Szülei: Giovanni Merici és Caterina Biancosi egyszerű, finomlelkű emberek voltak, akik az állattartás mellett, kis birtokukon szőlőműveléssel foglalkoztak. A család jellemzője a szorgalom és a mély vallásosság volt. Desenzano Grezze nevű kerületében laktak és az iskolát csak kósza hírből ismerték.

    Angéláról életrajzírói (pl. Antonio Romani) tanúsítják, hogy már 5 éves korában nagy figyelemmel hallgatta édesapját esténként, aki a Bibliából vagy a Szentek életéből olvasott fel részleteket. Különösen megragadta a kislány fantáziáját Jákob csodálatos álma az égigérő lajtorjával. Ez a bibliai kép, többször visszatért neki  is álmában.
Három évvel idősebb nővérével ketten, feltűnően fogékonyak voltak a lelki dolgokra. Szívesen játszottak ,,kolostorost'', két ,,karban'' imádkozva a zsoltárokat és a szent rózsafüzért.
     Angéla kényelmesen élhetett volna, mégis szívesen segített a mezei munkákban, szerette a természetet és igyekezett felfedezni annak minden szépségét.
     A szülők már 1484-ben ‒ Angéla tíz éves korában ‒ meghaltak, ezért a szomszédos Salóban élő gazdag nagybátyja vette magához nővérével és kisöccsével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz.
     Annál súlyosabb csapás volt Angéla számára nővérének váratlan halála, aki ráadásul oly hirtelenséggel hunyt el, hogy az Utolsó Kenetet sem vehette már fel. Ebből a körülményből fakadó aggodalma és a fájdalom arra késztette szentünket, hogy szüntelenül imádkozzon testvére lelki üdvéért. (Alul a szülőháza) 

(Forrást lásd az első részben!)

(folyt.)

Forrás: Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház, merre tartasz? - Magánkiadás 2018

KÖZBEVETŐLEG — A La Salette-i Miasszonyunk üzenetéről
     1851. szeptember 19-én IX. Pius pápa jóváhagyta a La Salette-i Miasszonyunk nyilvános tiszteletét, a jelenés üzeneteit pedig titkoknak nevezte. 1852. augusztus 24-én IX. Pius pápa ismét utalt rá, hogy oltárt kell emelni La Salette tiszteletére. Ugyanez a pápai bulla a La Salette-i Miasszonyunk Társaság megalapítását is engedélyezte, amelyre szeptember 7-én került sor. 1879. augusztus 21-én XIII. Leó pápa engedélyezte a Boldogságos Szűz képének megkoronázását a La Salette-i Miasszonyunk Bazilikában. A kép orosz stílusú tiarát kapott, nem pedig nap-típusút, amelyhez a Szent Szűz jelenéseinek hagyományos ábrázolásain szoktunk hozzá. A La Salette-i jelenések az egész emberiség Krisztushoz való megtérését sürgetik. Vianney Szent Jánosra, Bosco Szent Jánosra és az író Joris-Karl Huysmansra egyaránt hatott La Salette, amely az imádság, a megtérés és az elköteleződés lelkiségét sugározza. 

    1864. szeptember 28-án Karl Marx és Friedrich Engels kiölik a hitet, még azokban is, akik Istennek szentelték magukat. Annyira megvakítják őket, hogy ha nem kapnak külön kegyelmet, akkor őket is a pokol ezen angyalainak lelke tölti el; számos vallási intézmény teljesen elveszíti a hitét, és sok lélek kárhozik el. … Az Egyház szörnyű válság elé néz. … Róma elveszti a hitet, és az Antikrisztus széke lesz.” És így tovább. Manapság ezek az üzenetek rendkívül időszerűek. Előadásában idézte XIII. Leó pápa 1884-ben írt ördögűző imájának eredeti szövegét, és azt is megemlítette, hogy az „Ahová Szent Péter székét” kezdetű drámai mondatot XI. Pius később kivette belőle, hogy elkerülje a hit botrányát; ma azonban ez a rész igencsak prófétainak mondható. A La Salette-i és a fatimai hiteles Mária-jelenés gyakorlatilag előre jelezte Szent Péter székének mai válságát. Miért van az, hogy ezekre a jelekre – XIII. Leó kivételével – éppen a pápák nem tűnnek fogékonynak?
XIII. Leó pápa írt egy ördögűző imádságot Szent Mihály arkangyalhoz. Az ima eredetileg hosszabb volt, mint az általunk is ismert változat. A hosszabb verzióban XIII. Leó pápa így fogalmaz:
„Rómában, ebben a szent városban, ahol az Antikrisztus felállította trónját.” Titokzatos kijelentés. Később ez a hosszabb változat a Rituale Romanum egyik kiadásában is megjelent – emlékeim szerint – a 19. század végén. Ugyanakkor a Rituale Romanum későbbi kiadásaiból, amelyek XI. Pius pápasága alatt láttak napvilágot, ez a kifejezés hiányzik. Az Antikrisztus római trónjára való utalás XIII. Leó pápa imádságában a La Salette-i titok egyik szófordulatára emlékeztet. Az sem egyértelmű, miként kell értelmezni a La Salette-i titok és XIII. Leó pápa imádságának ezt a kifejezését. Lehet, hogy XIII. Leó a szabadkőműves olasz kormányra gondolt, amely a pápasága ellenében alakult meg Rómában. Nem tudom. Mind a La Salette-i titokban, mind XIII. Leó imádságában az áll, hogy az Antikrisztus trónja Rómában lesz, nem pedig a Vatikánban. Azt hiszem azonban, hogy mindenképpen komolyan kell vennünk azt, mikor a La Salette-i Miasszonyunk és XIII. Leó pápa arról beszél, hogy a gonosz és az Antikrisztus jelen van Rómában. A gonosz jelenléte Rómában bizonyos fokig a Vatikánra is kiterjed, hiszen semmi garanciája annak, hogy a keresztényellenes erők ne szüremkednének be a Vatikánba is. Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy ma a Vatikánban keresztényellenes erők is működnek. Bizonyos egyértelmű cselekedetek, valamint egyes vatikáni konferenciák egyértelműen erről tanúskodnak. Számos konferenciát rendeztek, ahol a vatikáni szervek olyan előadókat hívtak meg, akik nyíltan ateistának mondják magukat, és az abortuszt, valamint a homoszexuális ideológiát támogatják. Ezek már egyértelműen jelzik, hogy a keresztényellenes erők a Vatikánon belül is működnek.

     Egyenesen félelmetes, hogy minden egyházi intés ellenére még mindig jelentős azok száma, akik mindenféle új üzenetek szerint rendezik be hitéletüket! Pedig Szent Pál kifejezetten óv bennünket az ilyenfajta "üzenet-közvetítőktől": "Mert az ilyenek ál-apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat." (2Kor 11,13-15)

     Már a 19. századi Marie Julie Jahenny is figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (1882)

     Az Újabbnál újabb próféciák követői nem veszik észre, hogy valójában az Antikrisztus szállásadóinak toborzó hívását követik! Napjaink ál-üzeneteire ugyanis kifejezetten jellemző az Egyház és a hierarchia untalan bírálata, esetenként határozott pápa ellenessége! Ez a megnyilvánulás kifejezetten sátáni és antikrisztusi jel! Isten akaratából azonban az Antikrisztus mesterkedése is véges lesz, viszont prófétái és követői végzetes büntetésre számíthatnak! "A fenevad fogságba esett és vele együtt az álpróféták is, akik a jeleket művelték a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették." (vö. Jel 19,20)

     Szent Ignác, így okít minket lelkigyakorlatában: "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent dolgokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja." (LGy 332) Hát képtelenek vagytok felfogni a veszélyt? Hogy miért lehet rossz, ha azt kéri, hogy "imádkozzunk"! Nos, épp most mondta Szent Ignác. Olvasd el még egyszer az előző sorait!

Bevezető

     Máig is viták folynak a gyermek- és ifjúságnevelés hogyanjáról az "alaptantervéről", pedig elegendő lenne az európai reneszánsz kiemelkedő női alakjának, Merici Szent Angéla nevelési tematikájához visszanyúlni. Bár egyszerű lenne ‒ de sokaknak nem tetszik ‒, mert Szent Angéla pedagógiája a keresztény alapú nevelés volt: vagyis a testi-, a lelki-, értelmi- és az erkölcsi képzés.

     E példás "női karrier" szélesebb körű ismertetését annál is inkább szükségesnek tartom, mivel két kisunokám is a Szent Angéla Iskolába járt és amikor megkérdeztem, hogy milyen Angéla a névadójuk, nem tudtak rá válaszolni! Bevallom, hogy magam sem tudtam, és ez a kérdés azt követően merült fel bennem, miután blogomon 11 részben bemutattam egy Szent Angélát – de ő a Folignói volt – (lásd itt!)!

     Mindent nyilván magam sem tudhatok (bár ezen igen csodálkozom), ám ennek oka lehet az is, hogy sem a nevezett iskola nem csinál kellő propagandát névadójának (képek, füzetek, leporellók), sem a médiák nem foglalkoznak egy ilyen igazán mai, "emancipált" női példaképpel, aki képes volt tisztaságban élve bevezetni és fenntartani, egy addig nemlétező oktatási rendszert – mi több –, átformálni az egész világ nevelési módszerét.

     Ismereteim hiánypótlását az segítette elő, hogy a közelmúltban jártam az Észak-olaszországi Desenzanóban, Merici Szent Angéla szülővárosában. Nos, ott és akkor elhatároztam, hogy utánanézek a gyönyörű és példás élettörténetnek! Fogadják hát szeretettel!

Felhasznált irodalom: 1.Forrás; 2. Forrás; 3. Forrás; 4. Forrás; 5. Forrás; 6. Forrás; 7. Forrás

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     Az előzőkben elmondottak révén prózaian vetődik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára, a prófétai szavak betejesedéséig?
Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház, és megvalósulhat-e Égi Anyánk azon vágya, hogy egyetlen ember se kárhozzon el?
Az Egyház Anyja ezt követően beszélt az Antikrisztus születéséről és tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, pestisről, éhezésről és háborúkról, a sátáni erők sokakat megtévesztő hamis csodáiról stb.
Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem.

A Szűzanya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra:
‒ Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj!
A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel a későbbiekre:
‒ Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.
Végül pedig: A sátán, a rettenetes pusztítása után művével együtt elpusztul. „a víz és a tűz megtisztítja a Földet és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti. Megújul a Föld színe és az emberek Istennek szolgálnak s őt dicsőítik.”
Ezeket a próféciákat csaknem százhetven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától.
Elegendő csupán visszapillantani a közel két évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések.

Az ateizmus elleni gyógyszer
     Az egyetlen hatásos gyógyszer az ateizmus ellen, az igazság kitartó és őszinte keresése és megismerése.
"Ami ugyanis megismerhető az Istenről, az világos előttünk, maga Isten tette számunkra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.  Nincs hát mentségünk!" (Róm 1,19-20) KIKNEK NINCS MENTSÉGÜK? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal!" (Róm 1,18) A bűn olyannyira képes uralma alá hajtani az ember értelmét és szívét, annyira ellehetetleníti a helyes gondolkodást, hogy az ember nem képes meglátni, elfogadni az igazságot, Isten létezéséről. Észre sem veszik és "belevesznek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosul."  (Vö. Róm 1,21-22)                                Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, rá is találnak Istenre Jézus Krisztusban, aki feltámadása után állandóan jelen van a Katolikus Egyház közösségében, hogy tanítson, megbocsássa a bűnöket, és hogy meggyógyítson minden testi-lelki betegséget. Jézus Krisztus isteni természetéről és feltámadásáról szólnak az evangéliumok, az apostolok, akik tanúi voltak feltámadásának, s akik ezért az igazságért életüket adva vértanúhalált haltak. Krisztus istenségének és feltámadásának tanúbizonyságát megtalálhatjuk az idők folyamán állandóan üldözött Egyház történelmében és tanításában, valamint a szentjeiben és vértanúiban, akik Krisztusért feláldozták és ma is feláldozzák életüket.
     A leghatásosabb gyógyszer az ateizmus ellen az igazság kitartó és őszinte keresése, a tízparancsolat megtartása, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításának és történelmének megismerése, és nem utolsósorban az imádság a hit ajándékáért. Azok pedig, akik hisznek, ne feledjék a figyelmeztetést: "Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék" (1Kor 10,12). Ezért mindennap kérjük a hit ajándékát, imádkozzunk a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért. Életünk legyen az élő és érett hit, a felebarátok iránti önzetlen szeretet és az életszentség példája.
     Aki nem akar hinni, az nem is fog, ám mindazok akik kitartóan és őszintén keresik az igazságot, bizonyosan rá is találnak, és találkoznak Jézus Krisztussal, aki "az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14,6).
     Csak becsületesen és állhatatosan kell keresni, és sohasem szabad feladni.

(Vége!) (Forrás az első részben!)

10 p. 20mp.  https://youtu.be/Y3tjTtmMHU0

     Az ún. La Salette-i titkok annak idején az egész világot bejárták, de a mai ember már alig ismeri ezeket, pedig tartalmuk ma is érvényes és megszívlelendő. A Szűzanya tehát, így folytatta:
‒ Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll... A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik!
     A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról be-szélt, és arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek és a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet:
‒ Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...
     A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: „ez lesz a sötétség ideje...”
Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvének 9. verse a gonosz lelkek kiszabadulását jövendöli meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: „Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...” Majd a későbbi versek kommentárja így hangzik: „A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.”
     Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Majd így folytatja a Szent Szűz:
‒ Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség, a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háborúk színhelyei lesznek...
     A jelenés asszonya néhány francia városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.
‒ Az igazak szenvedni fognak nagyon, de imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni. Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét.
És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...

Hit, tudás és akarat
     Isten választ ad az embernek az élet értelméről feltett kérdésére: "valójában csak a megtestesült Ige titkában tárul föl az ember titka. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az emberi személy titka megfejthetetlen marad. Hogyan találhatna az ember választ oly drámai kérdésekre, mint a fájdalom, az ártatlan szenvedése és a halál, ha nem abban a világosságban, mely Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának misztériumából sugárzik?" (Fides et ratio, 12)
     Az ember a személyes szabadságát legteljesebben a hit aktusával fejezi ki, tehát azáltal, hogy teljesen átadja önmagát Istennek, aki a szeretet. Szent II. János Pál hangsúlyozza, hogy "a hit teszi lehetővé mindenkinek, hogy szabadságát a lehető leginkább kifejezze. Más szóval, a szabadság nem az Isten-ellenes választásokban teljesedik be. Valójában hogyan is lehetne a szabadság hiteles használatának tekinteni a vonakodást, hogy az ember megnyíljon az előtt, ami lehetővé teszi teljes kibontakozását, és eldönti, hogy benne fog élni" (Fides et ratio, 13).
     Az istenhit megélése azt jelenti, hogy mindennap átadjuk magunkat Istennek, határtalanul bízunk benne, és megtesszük akaratát, mely a parancsolatokban, az Egyház tanításában, a Szentírás szövegeiben és a helyes lelkiismeret szavában nyilvánul meg. A hívő ember mindennap imádkozik, óvakodik mindenféle rossztól (1Tesz 5,22), s ha bűnbe esik, azonnal a kiengesztelődés szentségéhez járul, melyben megtapasztalja Isten irgalmasságának csodáját ‒ minden bűn bocsánatát.
     A hit útján a szentek a legnagyobb szakértők. Szent Fausztina azt írja, hogy az elején "csak egy kis jóakarat kell hozzá. Ha Jézus egy lélekben észreveszi a jóakaratnak ezt a kis szikráját, siet, hogy odaadja magát a léleknek, és semmi sem tudja visszatartani Őt; sem a hibák, sem a bukások, semmi sem. Jézus segítségére siet az ilyen léleknek, s ha ez a lélek hű marad Isten kegyelméhez, rövid időn belül eljut a legnagyobb szentségre, melyre egy teremtmény eljutni képes itt a földön. Isten nagyon adakozó, s kegyelmét senkitől sem vonja meg, többet is ad, mint amire kérjük" (Napló, 291).
     Kérjük mindennap az élő hit ajándékát, a teljes, határtalan, gyermeki bizalmat Istenben! Kérjük az irgalmas Istent, hogy adja meg a hit világosságát a hitetleneknek és a megtérés kegyelmét a megrögzött bűnösöknek. Ne feledjük, hogyha nem akarunk hinni, nem is fogunk! (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

Az én szentolvasóm
     Gabriele Amorth atya (^†2016) talán a legismertebb ördögűző a világon. "Il mio Rosario" c. legújabb könyve előszavában ezt írja: "Hiszem, hogy a rózsafüzér a legerősebb ima."

     Amorth atya több könyvet szentelt az ördögűzésről témakörének. A már nyugdíjas, 90 éves pap úgy döntött, hogy felfedi benső lelki erejének forrását, mégpedig a napi teljes rózsafüzérezést a titkokon elmélkedve. Ez volt az a hathatós ima, mely neki minden nap erőt adott a sátán elleni harcban, és amellyel képes volt érzékelni a gonosz finomabb megnyilvánulásai is sok éves római szolgálata alatt. A neves exorcista atya fizikai ereje megfogyatkozott ugyan, de teljes lelki erővel imádkozza a Szentolvasót!
     Amorth atya hangsúlyozza, hogy Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni küzdelemben, és Ő személyesen is részt vesz a kíméletlen harcban, mely az egész emberiséget fenyegeti! Könyvének lapjairól Krisztus Fénye, Mária Szíve által sugárzik, aki a Hozzá intézett rózsafüzérimákat, mint "titkos fegyvert" veti be a gonosz mesterkedései ellen!
     Ezt a könyvét az emberiség reménységének, Mária Szeplőtelen Szívének szentelte, akin a jövő világa múlik, hogy mihamarabb beteljesedjék fatimai ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme.

     A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz. Az
egyikben Mária elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását, vagyis az Isten és ember közötti kontaktus rombolását, mely az élő személyes kapcsolatot rendkívül súlyosan károsítja. A másik elemben a könnyező Szűz elmondja, mi vár az emberiségre, ha meg nem tér.
Aki nem teljesíti Isten harmadik parancsát ‒ nem tartja meg az Úr napját ‒, az az ember nem imádkozik, megfosztja magát még az imádságra indító helyzettől is, a káromkodás pedig rendkívül durva módon megsérti Isten méltóságát, és erőszakosan mélyíti a szakadékot Isten és ember között. E két bűn, ha szokássá válik, egyrészt megpecsételheti az ember örök sorsát, másrészt rossz példájával súlyos kárt okoz mások lelki életében is, akikkel együtt él és dolgozik.
     Ha az emberiség nem tart bűnbánatot és meg nem tér, elérkezik a pillanat, amikor minden ember, aki bűnében megmarad, testi-lelki pusztulással bűnhődik. Amíg ez a pillanat elérkezik, addig szabadon választhatunk a megtérés vagy a megsemmisülés között. „Nincs többé haladék”‒ olvashatjuk a Jelenések könyvében. (10,6 b)
     Mária könnyei az érzéketlen szívű, a vesztüket előidéző emberek sokasága miatt hullanak. Léon Bloy így ír a síró Szent Szűzről: „Az sír La Salette-ben, akit boldognak mond minden nemzedék. És úgy sír, ahogy egyedül csak ő tud sírni. Kiapadhatatlan könnyekkel siratja a kötelesség-teljesítés minden megsértését.”
     Az előzőkben említett és közzétett üzenetet követően a Szűzanya további titkokat is átadott Meláninak, melynek közzétételével 12 évig, 1858-ig kellett várnia.
(Figyelemre méltó az egybeesés, az 1858-as Lourdes-i jelenéssel!)

(folyt.)

A hit nem fél az észtől
     Szent II. János Pál az 1985. július 7-i katekézisében azt mondta, hogy "mind a jelenben, mind a múltban számos tudós meggyőződése, hogy a szigorúan tudományos kutatás és Isten létezésének őszinte és örömteli elismerése nemcsak hogy megférnek egymás mellett, de tökéletes egészet alkothatnak". A pápa felidézte azt a felmérést, melyet a világ 398 legelismertebb tudósa körében végeztek. A felmérés eredményei szerint "közülük csak 16 vallja magát hitetlennek, 15 agnosztikusnak és 367 hívőnek" (vö. A. Eymieu: La part des croyants dans les prog res de la science, 274. o.).
     A legkiválóbb tudósok túlnyomó többsége mélyen hívő ember volt. Vegyük számba azokat a kiváló tudósokat, akik mélyen hívő katolikusok voltak: a pap Nikolausz Kopernikusz (csillagászat), a szerzetes Gregor Mendel (genetika), Antoine Lavoisier (kémia), Enrico Fermi és Erwin Schrödinger (fizika), Blaise Pascal (matematika), Neumann János ( informatika).
     Szent II. János Pál többek között Enrico Medi olasz tudóst is idézte, aki egy előadáson a következőket mondta: "Így szólok a fiatalokhoz: Nézd, ez itt egy új csillag, galaxis, neutron-csillag, 100 millió fényév távolságra. És ennek ellenére ott azok a protonok, elektronok, neutronok, mezonok ugyanolyanok, mint amilyenekből ez a mikrofon áll. Az azonosság kizárja a valószínűséget. Ami azonos, az nem valószínű. Ezért létezik egy téren, időn kívüli ok, mely mindennek jellegzetes formát adott. Ez az ok Isten. Tudományos nyelven szólva létezik egy olyan lény, mely az egymástól távollévő dolgok azonosságát megalkotta. A világegyetemben a teljesen egyforma részecskék száma 10 a nyolcvanötödiken! Felfogjuk a galaxisok énekét? Ha én lennék Assisi Szent Ferenc, ezt mondanám: »Ó, végtelen világűr galaxisai, áldjátok az Urat, mert hatalmas és jóságos! Ó, atomok, protonok, elektronok, a madarak dala, a lomb és a lég susogása, mely fölött az ember uralkodik, énekeljétek az Istenhez szálló imádság himnuszát«". (1985. július 17.)
     A tiszta szívű emberekben, akik őszintén igyekeznek megérteni az igazságot, az ész és a hit kiegészítik egymást és harmonikus egységet alkotnak. Aquinói Szent Tamás azzal érvelt, hogy "mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással. A hit tehát nem fél az észtől, hanem keresi és megbízik benne. Miként a kegyelem föltételezi és tökéletesíti a természetet, úgy tételezi föl és tökéletesíti a hit az észt." (Fides et ratio, 43)
     Az ember az értelme segítségével eljuthat annak felismerésére, hogy létezik teremtő és végtelenül szerető Isten. (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

A megértéshez hit kell!
     Albert Einstein azt írta, hogy a természeti törvényekben egy olyan nagy Intelligencia nyilvánul meg, mellyel összehasonlítva az emberi elme racionalizmusa csak jelentéktelen visszfény. "Nem vagyok ateista ‒ írja Einstein ‒ és úgy hiszem, panteistának sem nevezhetnének. Olyanok vagyunk, mint a gyermek, aki belépett egy különféle nyelveken írt könyvekkel teli, hatalmas könyvtárba. A gyermek látja a rendet és tudja, hogy ezeket a könyveket valaki megírta, de nem ismeri a nyelveket, melyeken íródtak. Azt hiszem, így fest az a helyzet, melyben az ember, még a legintelligensebb is, a teremtett világ előtt áll. Látjuk a világegyetemet, melyet bizonyos törvényszerűségek csodálatosan igazgatnak és irányítanak, de nem nagyon értjük őket. Korlátolt elménk ösztönösen felismeri, hogy létezik egy titokzatos erő, mely a csillagrendszereket mozgatja." Albert Einstein megvallotta, hogy "Istenben való hitem alapja az a mély és megindító bizonyosság, hogy létezik egy legmagasabb, racionális Erő, mely megnyilvánul a világegyetemben."
     Einstein határozottan elutasította azt az állítást, hogy csak az létezik, amit érzékeinkkel megfigyelhetünk és megvizsgálhatunk. Ezt egy alapjaiban téves és megismerési képességeinket korlátozó felfogásnak tekintette. Nincs ugyanis semmiféle ellentét az értelem és a hit között. Az érett hit mindig az értelemre támaszkodik. Ugyanakkor Szent Ágoston szavai is érvényesek: "Hiszek, hogy értsek."
     A hit aktusával elfogadjuk az előttünk megnyilatkozó Isten valóságát, megnyílunk a láthatatlan szellemi valóság előtt, melyet csupán az értelem és az érzékek segítségével nem tudunk felfogni. Tehát a hittel megvilágított értelem olyan úton vezeti az embert, melyen az megismeri az objektív igazságot Istenről, az emberről és az emberi élet, a szenvedés és a halál végső értelméről.
     Ellenben az a hit, mely nem az értelemre támaszkodik, nagy veszélyben forog, viszont, ha csupán az érzésekre és élményekre szűkül, könnyen babonává vagy mítosszá válik. A hitnek mindig a józan emberi észre kell támaszkodnia. (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek) (folyt.)

     A Magyar Nemzet 2013. augusztus 23-i számában, a 6. oldalon közli Czakó Gábor cikkét Szent István és a táltosok címmel. Ebben felhívja az újpogányisták figyelmét, hogy Szent István „fél lábbal” még a teljes szellemi igénytelenséget is megengedő sámánista hitvilágban nőtt fel, és „amelynek szép gondolatai megmaradtak, és a kereszténységgel összevegyülve máig élnek meséinkben, dalainkban, népszokásainkban. Ámde ez a hitvilág sehol nem volt képes a társadalom lelki kötőanyagaivá válni. A nagy király szívvel-lélekkel hitt Jézus Krisztusban; tudta, hogy nélküle elveszünk.” (Magyar Kurír) 

     (A szerkesztő hozzáfűzése:) Bizony, magam is óva intem "ősmagyarkodó" testvéreinket, mert egy dolog az őstörténeti igazság és más dolog az üdvösség biztos útja! A dicső múltunkon lehet elmélkedni, lehet népszerűsíteni, de a fél-pogány szokásokat nem szabad a "vallás" rangjára emelni, hiszen ősi hitünk a Kereszténységben érte el a célját és teljességét! Az Üdvözítő Krisztuson kívül ugyanis, "nincs üdvösség senki másban, mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt" (Apcsel 4,12). Az ősvallásokban találhatunk előképeket vagy hasonlóságokat, ám mindezek  Jézus Krisztus messiási megjelenésével tisztázódtak vagy megvalósultak. Merthogy sok ősi múltra tekintő vallás van a világban, számtalan prófétával és ősi hitregével, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta és tanítását (a kereszténységet) az Evangéliumból ismerhetjük meg!  

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Íme Szent Pio atya utolsó levele, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)

   Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne: – nem gyóntál, tartozásod van, vagy kérned kell valaki bocsánatát –, Ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát!

(Az Istenanya követése c. könyvecske 640. pontja.)

Isten, minden lét alapja és célja!
     Mint előző posztjaimban már említettem, Szent Pál is azt állítja, hogy bűneikkel "belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak" (Róm 1,21-22). Szent II. János Pál ehhez hozzáfűzi: "Az efféle oktalanság az életet fenyegető veszedelem. Az oktalan ugyanis azt képzeli, hogy sokat tud, valójában azonban képtelen tekintetét a szükséges dolgokra fordítani. (vö. Péld 1,7) Amikor pedig odáig jut, hogy kijelenti: »Nincs Isten« (Zsolt 14,1), világossá válik, mily semmitérő a tudása, s mily távol van a dolgok teljes igazságától, eredetétől és rendeltetésétől" (Fides et ratio, 18).
     Az ismert tudós, Fred Hoyle érvelése szerint az ateisták hite abban, hogy nincs Isten, és az első élő sejt – mely eleve atomok halmazából áll össze – véletlenül jött létre, ugyanolyan abszurd, mint hinni abban, hogy a roncstelepen keresztülsöprő tornádó egy felszállásra kész Boeing repülőgépet hozna létre.
     A Katolikus Egyház világosan tanítja, hogy "Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet ismerni" (Dei verbum, 6). "Ha pedig az ember eszével képtelen eljutni a mindeneket teremtő Isten fölismerésére, ezt nem annyira az eszköz fogyatékos voltának kell tulajdonítani, hanem inkább az akadálynak, melyet szabad akarata és bűnei állítanak útjába" – magyarázza Szent II. János Pál (Fides et ratio, 19).
     A. Flew számára a teremtő Isten létezését bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS megfejtése volt. Tudjuk, hogy a DNS óriási mennyiségű információt hordoz, genetikai kód formájában. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, mely ezt a kódrendszert (egy rendkívül bonyolult programot, mely magába foglalja az emberi test legkisebb részleteit is, mint a nem, szemszín, hajszín stb.) megalkotta és úgy intézte, hogy ez az információ oly módon irányítsa a természeti folyamatokat, hogy végül egy roppant bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a DNS-ben van intelligencia, s a benne lévő információ, ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, nem anyag, nem is energia.
     Amikor A. Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs logikus megalapozottsága, és nem más, mint irracionális vakhit abban, hogy az élet és a harmonikus egységet alkotó és logikus törvényszerűségek alapján működő világegyetem véletlenül keletkezett. Flew "komikus igyekezetnek" nevezi azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet keletkezését és eredetét azt állítva, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". (Szeressétek Egymást 20/2016 – részletek)

(folyt.)

     Figyelemre méltó, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, és a két iskolázatlan gyermek külön-külön is pontosan elmondta az általuk hallottakat, melyekben tökéletesen kiegészítették egymás szavait. A plébános, még aznap kihirdette a megrendítő üzenetet a szószékről.
     Az is egészen egyedülálló a Mária-jelenések történetében, hogy egy jelenés valódiságát, amely 1846. szeptember 19-én történt, pontosan öt évre rá, a Grenoble-i püspök De Brouillard már el is ismerte, és mint illetékes főpásztor engedélyezte a zarándoklatokat is. Sőt, november 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet.
Maga a püspök is ‒ hajlott kora ellenére ‒ lóháton ment a jelenés helyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-i Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített.
     A La Salette-i jelenésben a gyermekek kétféle üzenetet kaptak. Egy nyilvánosat, melyet még aznap közzétett a plébános, és egy titkos üzenetet, amelyet Meláni 12 évvel később, 1858-ban tehetett közzé.
     Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel azonban a szabadkőműves III. Napóleon császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Mindazonáltal a jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, IX. Piusz pápa (aki több brévét is kiadott a jelenések ügyében.) és XIII. Leó, miként maga a Szentszék is.

Erős hit kell az ateizmushoz
     A 19. század óta a darwinisták folyton ugyanazokat az állításokat ismételgetik, melyeket azonban a tudományos kutatás nem csak nem bizonyított, de újabb tudományos eredmények kifejezetten cáfolnak: azaz hogy az ember a természet vak erőinek a terméke, s hogy az emberi elme, a lélek és a szabad akarat csupán illúzió, mely az agyi neuronok elektromos kisüléseinek eredményeként jön létre. Sokan, akik már évtizedek óta ezt hallgatják, óhatatlanul hinni kezdenek abban, hogy ez valóban igaz.
     Ezzel ellentétben Owen Gingerich, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberi agy a legbonyolultabb fizikai szerv az egész világegyetemben. Százmilliárd neuron található benne, és mindegyikük több tízezer másik neuronnal van összeköttetésben. Az idegsejtek közötti összeköttetések száma egyetlen emberi agyban sokkal nagyobb, mint a Tejút csillagainak a száma.
     Vajon az emberi agyat alkotó atomok létrehozhattak-e véletlenszerűen egy ilyen bonyolult szerkezetet? Vajon igazuk van-e a darwinistáknak, akik azt állítják, hogy az emberi tudat megszűnik abban a pillanatban, amelyben az agy fizikai működése véget ér?
     A materialisták zsákutcába jutottak, mert nincs semmilyen hiteles hipotézisük, mely megmagyarázná az ember lelki élményeit és az emberi elme működését.
     Az ateisták szerint nem létezik klasszikus értelemben vett emberi elme. Szerintük a pszichikai jelenségeket és a gondolatokat a fizikai agy hozza létre. Az orvosi-élettani Nobel-díjas (1963) John Eccles (1903-1997) neurológus, az egyik legnagyobb szaktekintély az emberi agy kutatásának terén, azt állítja, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket létrehozni és a fizikai energia nem változhat át pszichikai energiává. Pszichikai jelenségeket egyedül egy szellemi valóság képes létrehozni.
     Az elme nem egyenlő az aggyal! Az ember először elméjében eldönti, hogy mit akar csinálni, és az agy elektromos rendszere csak ezután valósítja meg ezt a döntést. Például két lehetőségem van, hogyan reagáljak egy sérelemre: bosszúval vagy megbocsátással. Rajtam áll, hogy a megbocsátást választom-e, a jó győzelmét a rossz fölött. A döntést, amelyet elmémben meghoztam, az agy elektromos rendszere valósítja meg. Tehát a szellemi elme felhasználja a fizikai agyat arra, hogy döntéseit megvalósítsa.
     John Eccles határozottan elutasítja azt a materialista elgondolást, hogy az agy egy rendkívül bonyolult számítógép, melyben az agykéreg hozza létre az összes gondolatot és érzést. Ezt az elméletet "szegényesnek" és "üresnek" tartja, mert homályos és általános állításokat tesz és nem képes megmagyarázni az emberi én egyediségének csodáját és titkát, sem annak alkotóképességét és képzelőerejét (How the Self Controls Its Brain, 33.,176. o.). Az emberi agy sokéves kutatása során Eccles arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunknak van személyes énje, vagyis nem a fizikai agy által cselekvő, nem anyagi természetű elméje. Tehát a fizikai világ mellett az emberben létezik szellemi világ is, melyet az elme képvisel, s e két valóság kölcsönösen hat egymásra. "Mivel a materialista szemlélet – írja Eccles – nem képes megmagyarázni a szemmel látható egyediségünket, el kell ismernem, hogy az Én – vagyis a Lélek –, természetfölötti, szellemi teremtés.  Teológiai fogalmakkal kifejezve: minden egyes lélek Isten új teremtménye egy emberi magzatba oltva" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.). Eccles professzor számára egyértelművé vált, hogy az emberi elme, a személyes én úgy létezik, mint emberi létünk szellemi dimenziója; megértette, hogy ez a halhatatlan lélek. Tehát a tudományos ismeretek arra vezetnek minket, hogy elvessük az emberi elme és az ember szellemi dimenziójának tisztán materialista értelmezését. (John Eccles gondolatait "A lélek halhatatlanságáról" lásd még a 2016. júl. 20-28. közti posztokban!)

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

     Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Meláni Calva a 15 éves tanulatlan leányka, gazdájának tehenét őrizte a falutól távoli domboldalon. Itt találkozott a közeli Corps városkából származó 11 éves fiúcskával, Makszimin Girauddal.
A bizalmatlanul induló ismerkedés után a két gyermek összebarátkozott és másnap, szeptember 19-én már együtt hajtották fel teheneiket a hegyre.
     A gyermekek életét és játékát ‒ szerény képességeik ellenére ‒ áthatotta a keresztényi neveltetés néhány alapeleme. Harangszóra elimádkozták az Úrangyalát, keresztet rajzoltak a kenyerükre, mielőtt elfogyasztották és virágokkal díszített paradicsomkertet építettek szórakozásként. A játék után a két gyermek elaludt.
Ébredés után ‒ délután 3 órakor ‒ Meláni látta meg először a Szent Szüzet, amint az általuk épített "paradicsomkertben" nagy fénytől övezve, fejét kezébe hajtva ült. A „szép asszony” ‒ ahogyan Meláni mondta ‒, lassan felállt, a karját keresztbe tette és magához hívta őket:
‒ Gyertek ide gyermekeim, ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet!
     A gyermekek odasiettek. Meláni egészen megközelítette a jelenést, s azt is tisztán látta, hogy a Szent Szűz szemeiből ömlöttek a könnyek, amint beszélni kezdett. A társalgás a gyermekek által is használt helyi 'patois' nyelven folyt.
‒ Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Szent Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani. Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez titeket nem érdekel.
     Ezt követően a síró Szent Szűz elmondta, hogy Istent mennyire megbántja a káromkodás és a vasárnapi munka elharapózott szokása és megjövendölte, hogy tönkremegy a termés. Majd újra megismételte:
‒ Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani! Ha tönkremegy a termés, arról magatok tehettek. Ha van búzátok, ne vessétek el, mert amit el fogtok vetni, mind az állatok eszik meg. A csépléskor pedig szétporladnak a búzaszemek, és nagy éhínség következik. De mielőtt éhínség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrothad. (Alsó kép: "Szétporlad a búza", ablakkép a La Salette-i Bazilikában)
     Meláni a súlyos szavak ellenére elbűvölve állt, de időnként nem hallotta a Jelenés szavait, ekkor csak Maximin hallotta. Majd a fiú számára szűnt meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszott, és a botja végével a kavicsokat tologatta a lába előtt. Végül azonban ismét mindketten hallották a szép Hölgy szavait.

(folyt.)

3. A Mária-tisztelet 
     Úgy tapasztaltam, hogy a vallásos háttérrel egyáltalán nem rendelkező megtérőknek nem okoz gondot az egyház Mária-tisztelete. Sokan mondják, hogy mindig is logikusnak tartották. Jómagam a hit szempontjából következetlenségnek tartottam Mária elhanyagolását. Ha ugyanis hisszük, hogy van egy mérhetetlenül hatalmas Teremtő, aki a semmiből hívta életre az egész világegyetemet… és hisszük, hogy maga választotta ki leendő édesanyját… hát hogyne repesnénk, ha erre az asszonyra gondolunk? Micsoda egészen rendkívüli nő lehetett, ha alkalmas volt rá, hogy maga az Isten édesanyjának szólítsa?! Így amikor a katolikus Mária-tisztelettel találkoztam, egy vállrándítással csak annyit mondtam: „Igen. Hát persze.”

4. A nem katolikusok és a nem keresztények üdvözülése 
     Sohasem értettem a kereszténységben azt a gondolatot, hogy akik önhibájukon kívül nem hallottak Jézusról, örökre elkárhoznak, vagy akik őszintén keresik Istent, de „nem jól” imádják, nem juthatnak a mennyországba. Nem értettem, hogyan hihetik az emberek ezt is és ugyanakkor azt is, hogy Isten jóságos és szeret – hiszen ha ártatlanokat büntet, akkor szeretetlen. Igazságosnak és logikusnak találtam a választ, amelyre a katolikus katekizmusban bukkantam: „Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.” (KEK 847)

5. Az apostoli tekintély
     A hitetlenek kedvenc vesszőparipája a mai keresztények egyéni bibliaértelmezése. Ateistaként számomra is meghökkentő volt, amikor a közösség minden tagja másképpen értelmezett egy bibliai szakaszt, és mindenki szentül meg volt győződve, hogy neki van igaza. Amikor aztán még győzködni is kezdték egymást, végképp meggyőződtem, hogy a vallás nem más, mint mások manipulálására szolgáló eszköz. Évekkel később, amikor elkezdtem megismerni a kereszténységet, majdnem feladtam az egészet, mert képtelen voltam rájönni, mi a tanítása. Nem tudtam, melyik templomba menjek el, hiszen ezernyi felekezet van és mind azt állítja, hogy a Biblia alapján áll. S akkor valakitől megtudtam, hogy Jézus egyetlen egyházat alapított, amelyet mindmáig ő vezet, s hogy ez az egyetlen, Istentől irányított egyház képviseli a végső tekintélyt a hittani kérdésekben. Ez végre valóban érthető volt.

     Mindez remélhetőleg hasznos indítást ad a beszélgetésekhez – de azért ne várjuk, hogy egy ilyen beszélgetéstől bárki azonnal megtérjen! A megtérés hosszú folyamat, amelyhez az értelmi belátás mellett a szív nyitottsága is szükséges; magyarázatainknál pedig sokkal fontosabb az imádságunk.

Magyar Kurír (mk) Forrás 

Becsületesség nélküli tudomány
     Sajnos, sok darwinista elveszítette a becsületét. Ez abban nyilvánul meg, hogy ellenségesen állnak hozzá minden olyan tudományos kutatáshoz, mely kétségbe vonja az ateista ideológia dogmáit. A tudományos tények ellenére az ilyen kutatások eredményeit mindenféleképp megpróbálják tudománytalannak kikiáltani és a tudományos életből kiszorítani. Már előre elutasítanak minden olyan tényt, mely ateista hitüket kétségbe vonhatná. Ignorálnak minden olyan adatot, mely egy szellemi, természetfölötti világ létezésére utalhatna.
     A darwinisták csak a világ materialista szemléletét ismerik el tudományosnak, míg azokat a tudományos adatokat, melyek rávilágítanak arra, hogy a világmindenségben egy céltudatos, intelligens terv valósul meg, a tudományt fenyegető veszélyként értelmezik. Szerintük a tudománynak az ateista ideológiát kell alátámasztania, s ha nem támasztja alá, akkor nem tudomány, nos ilyen ördögi kör az okfejtésük. Az ismert matematikus, William Dembski azt állítja, hogy "a materialista ideológia olyannyira deformálta az élet és a világegyetem eredetére vonatkozó kutatásokat, hogy e kutatási területek önmagukban is deformáltak. A probléma nemcsak abban rejlik, hogy egyesek a tudományt törvénytelen módon a materialista világnézet propagálására használják fel, hanem abban is, hogy ez a világnézet szándékosan kétségbe vonja több tudományos kutatás eredményeit, helytelen és nem igazolt következtetéseket vonva le a biológiai élet és az egész világegyetem kezdetéről. Annál is inkább, mert az 'intelligens tervezés' (Intelligent Design) elmélete, egy ígéretes tudományos alternatíva lehet az élőlények és a világegyetem evolúcióját valló materialista elméletekkel szemben. Olyan alternatíva ez, mely egyre nagyobb elméleti és kísérleti bizonyítást nyer". (Mario Beauregard - Denyse O'Leary: The Spiritual Brain)
     Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!   (Begyik T.: Útravaló húzó 497)

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

A La Salette-i Mária-jelenés története

     A Grenoble környéki La Salette-Favallaux falucska az Isere és a Magas-Alpok 2200 métert is meghaladó festői bércei között húzódik meg. (A képen a kegyhely látható, a falu lentebb van!) A komolyabb térképek is alig jelölik, mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt.
     A 19. század közepén a 600 lakosú La Salette-községbe még csak keskeny hegyi ösvény vezetett. A zárt völgyben a parasztok szegényen és magukba fordulva éltek, kiszolgáltatva a rossz termés és a járványok következményeinek.
     A plébánián csupán egyetlen pap szolgált – kevés eredménnyel. A nép többsége alig járt a vasárnapi misékre, de azok többsége is csak hagyományból vagy a megszólás elkerülése végett.
Ezek a zárkózott, faragatlan hegylakók részesedtek a Szűzanya üzenetében, ráismerve önmaguk gondjaikra, mulasztásaikra. Az üzenetek mondanivalói máig is aktuálisak és nem tehetjük meg, hogy magunkra ne alkalmazzuk azokat!
     1846-ban e kis francia falucskában a Szent Szűz két nagyon súlyos bűn: a káromkodás és a szentmise mulasztás ellen emelte fel a szavát. Ezt követően részletesen megjövendölte a Mária-korszak főbb eseményeit, különös tekintettel azon veszélyekre, amelyek a történelmi változások révén egyre súlyosabb kárt fognak okozni a lelkeknek.
     Különösen fontos megérteni a La Salette-i jövendölést! Ha ugyanis visszatekintünk az elmúlt két évszázadra, sorra felismerhetjük az egyes utalásokat és világossá válnak a vonatkozó próféciák, amiként felsejlik előttünk a Mária-korszak végkifejlete is!
Minden okunk megvan tehát az üzenet komoly átgondolására és a következtetések levonására, hiszen a Szent Szűz éppen ezért bocsátotta rendelkezésünkre a vonatkozó jövendöléseket.

Öt hitigazság, amely hitetlenek számára is ésszerű
2013-01-27 · by christiana

A hit eredményes átadásának legfontosabb feltétele, hogy az imádság és a szentségek vétele által megszentelődjünk, vagyis ne csak szavainkkal, hanem egész lényünkkel közvetítsük Krisztust. Emellett azonban bölcs szavakra is szükség van.

Bár a nem hívő ember alapvetően őrültségnek tartja a természetfelettibe vetett hitet, egyes hittételek valamivel ésszerűbbnek tűnnek számára, mint mások. Jennifer Fulwiler, aki felnőtt megtérőként komoly tapasztalattal rendelkezik az ateistákkal folytatott párbeszéd terén, az alábbi hitigazságokat javasolja kiindulási pontként, és azt is elmondja, miért:

1. A tisztítóhely
     Fiatalabb koromban, öntudatos ateistaként nemegyszer tapasztaltam szeretetlenséget keresztények részéről. Amikor aztán ugyanezektől a hívőktől azt hallottam, hogy haláluk után egyenesen a mennyországba fognak kerülni, mivel elfogadták Jézust – nos, ezt bizony nem értettem. Annyit tudtam, hogy a mennyországban állítólag tökéletes szeretet és béke uralkodik, így nem tűnt logikusnak, hogy valaki, aki egész életében undok volt, kileheli a lelkét, s máris beléphet a mennyek kapuján. Ugyanakkor azt sem éreztem volna indokoltnak, hogy a szerető Isten néhány apró botlás miatt örökre a pokolba taszítsa az embereket. Évekkel később, amikor a katolikus hitet megismerve találkoztam a tisztítóhely fogalmával, nagyon logikusnak tűnt, mert választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet a mennyországban tökéletes szeretet és béke, s hogyan lehet Isten ugyanakkor irgalmas azokhoz, akiknek haláluk után még csiszolódniuk kell.

2. A szentek közössége
     Az a gondolat, hogy elhunyt szeretteink tudják, mi történik velünk itt a földön, szinte egyetemes meggyőződés. Antropológiai tanulmányaim során rácsodálkoztam, hogy a halál utáni élet gondolata egymástól időben és térben távoli kultúrákban egyaránt jellemző, mintha csak belénk volna programozva. Így megtérésem idején ez a hitigazság egyáltalán nem jelentett gondot; úgy fogtam fel, mint valamiféle ősi, szívekben élő tudás megfogalmazását.

Magyar Kurír Forrás

(folyt.) 

 7 perc 4/IV https://youtu.be/X2lO7ok6meU

A világnézetre és az élet fontos döntéseire gyakorolt hatások
     Az élet eredetére vonatkozó kérdésre adott válasz befolyásolja az ember világnézetét és életének fontos döntéseit. Az ateisták hite, hogy Isten nem létezik, gyakran a darwinizmus metafizikai feltételezéseiből indul ki; eszerint az élet teljesen véletlenül keletkezett az evolúció céltalan folyamata során, az emberi tudat pedig állítólag csak az agy szüleménye, s a halál pillanatában megszűnik létezni. Ezért csak a teljesen kifejlett pszichikummal és tudattal rendelkező egyének tekinthetők teljes értékű embereknek. Tehát a meg nem született gyermekek, az újszülöttek, az időskori demenciában szenvedő és a kómában lévő emberek nem tartoznak közéjük. Az ilyen világnézet elutasítja az objektív erkölcsiséget, és ideológiai kiindulópontként szolgál az abortuszt, az eutanáziát, a mesterséges megtermékenyítést, az eugenikát és a genetikai manipulációkat lehetővé tevő törvényeknek.
     Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a darwinizmus fontos része volt a kommunizmus és a nemzetiszocializmus gonosz ideológiáinak. Nemcsak a sarló és kalapács jelképe alatt élő ateisták vallották a darwinizmus elméletét, hanem a nemzetiszocialisták is, élükön Hitlerrel!
     Az USA-ban és más országokban tanuló számos diák, aki a darwinizmusról szóló előadások után a darwinista evolúciót tudományos tényként fogadta el, arra a következtetésre jutott, hogy az életüknek nincs semmi értelme, mivel maga az élet véletlenszerű és céltalan. Nem meglepő, hogy miután Istent így elutasították, sokan közülük depresszióba estek, sőt, öngyilkosságot követtek el. Az USA-ban bizonyítottan vannak ilyen öngyilkossági esetek. Nagy visszhangot keltett a 22 éves diák, Jesse Kilgore esete, aki miután elolvasta a buzgó ateista és darwinista Richard Dawkins 'Isteni téveszme' c. könyvét, elveszítette az Istenbe vetett hitét és az élete értelmét, s ez végül az öngyilkossághoz vezette őt.
     Amikor édesapja megnézte az Expelled: No Intelligence Allowed című filmet (megtekinthető az interneten), mely leleplezi a darwinista lobbi tudományos csalásait és manipulációit, azt mondta, hogy ha a fia tudta volna, hogy az ateizmus egy irracionális hiedelemből és nem a tudományos ismeretekből indul ki, akkor biztosan nem ölte volna meg magát.
     Azoknak, akik az igazságot keresik, ajánlom Michael Denton - Evolution:
A Theory in Crisis ("Evolúció: válságban egy elmélet") című könyvét, valamint a magyarul is megjelent Az élet eredetének rejtélye (The Mystery of Life's Origin) című könyvet Charles Thaxtontól, Walter Bradleytől és Roger Olsontól.

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

      A Csodásérem 1839-ig szinte az egész világon milliószám elterjedt. XVI. Gergely pápa is tisztelte és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk!” A lánglelkű érsek a Notre Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodáséremnek terjesztése.
     Labouré Szent Katalin alázatosságára jellemző, hogy élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és rendi elöljárójával. A szent látnok 1876. december 31-én hunyt el hetven éves korában.
     A Csodásérem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. (Erre a jelenésben látott földgömb, és az érem felirata utal egyértelműen: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!)
     És ez a felirat már 1830-ban „bűn nélkül fogantatottnak” nevezi a Szent Szüzet, jóllehet a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját csak 24 évvel később, 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa.

Labouré Katalint 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodásérem Kápolnában, a Rue du Bac 140-ben. (Ld. alsó kép!)
     A Boldogasszony felhívta a világ figyelmét egy kibontakozó súlyos veszélyhelyzetre. Az érem elfogadása, hittel való viselése, rátereli figyelmünket a Szűzanya lélekmentő tevékenységére, egyben oltalmat és kegyelmek forrását jelenti mindazok számára, akik viselik. Mondjuk tehát gyakran a Szeretetláng könyörgéssel összevonva:

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk és
áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Az ateista kutató, akit megtérítettek a saját kutatásai
     2004 decemberében az Associated Press hírügynökség  egy megdöbbentő hírt közölt. A világ egyik legismertebb ateistája, Antony Flew filozófiaprofesszor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot?

(folyt.)

(Forrás az első részben!)

 7 perc 4/III https://youtu.be/ZhoxqOw6u7Q

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodásérem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, amint kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.
A másik oldalon pedig először jelenik meg a Két Szív, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a Két Szív közös lélekmentő munkájára. A Csodásérem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében beszélhetünk.
     Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott az evangelizációra és a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább papjainak e szavakkal: „Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják”!
     És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja De Pradt püspök, akinek a lelke halálosan beteg volt liberális gondolkodása miatt, mellyel elszakadt az Egyháztól. Az érsek, zsebében  az éremmel meglátogatta. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn ‒ olyannyira ‒, hogy haldokló létére kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek összeszorult szívvel távozott is, de utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezve többször elismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
Ám, alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
‒ Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló ugyanis meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, amit könnyek között emelt az ajkához - hálát adva a Bűnösök Menedékének, és boldog reménnyel lehelte ki lelkét.
     De Quélen érsek megbízásából 1834-ben megjelent az első hivatalos közlemény az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le.
Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, és 1836. febr. 16-tól tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, magával a Csodáséremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal.
     A bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket és a Csodásérem történetét. A jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdett és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett Csodásérem egyes-egyedül Istentől eredhet!”
Katalin gyóntatója az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a Csodásérmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, jóra vagy jobbra vezetése forgott szóban.”
A feltűnő megtérések, csodák és a kegyelem áldásai rövid idő alatt közismertté tették az Érmet, melyet maga a nép nevezett el csodásnak.

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot, Szent Pál – Péter és János mellett – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke, és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zaránodlatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol!

Segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában,

és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen.

Művei szemlélésekor nem ismerték fel a Művészt
     Az ateizmus sok embernél bizonyára az igazság őszinte keresésének átmeneti szakasza, tartós meggyőződés esetén azonban nemcsak az elégtelen tudás megnyilvánulása lehet, hanem mindenekelőtt az erkölcsi normák ismétlődő megszegésének, a gőgnek és a gonosz lélek hatásának a következménye. A gonosz lélek mint "a hazugság atyja" (Jn 8,44) mindenféle módon igyekszik az emberi elmében elhomályosítani az Istennel és az emberrel kapcsolatos igazságot.
     Az ateisták abban hisznek, hogy csak az anyagi világ és az érzékelhető valóság létezik. Az ateizmus: hit abban, hogy Isten nem létezik, miközben ez a hit nemegyszer a darwinizmus metafizikai feltevéseiből indul ki. (Tehát egy hipotézis, a másik feltevéseinek az alapja!) A darwinizmus szerint az élet véletlenszerűen keletkezett, a céltalan evolúció folyamata során. A darwinisták úgy hiszik, hogy az összetett szervek – mint az agy, a szem, a szárnyak stb. – a természetes kiválasztódás során jöttek létre, véletlen mutációkkal, melyek egymás után következnek, és csak a vak természeti erő irányítja őket.
     A tudományos kutatás azonban azt bizonyítja, hogy az élet molekuláris szerkezete sokkal bonyolultabb, mint mindaz, amit az ember a mai napig kitalált és megalkotott. Nem feledkezhetünk meg az információról sem, melyet csak valamiféle intelligencia hozhatott létre: még a legegyszerűbb sejt is annyi információt rejt magában, amennyit egy százoldalas könyv ötezer példányában találhatunk.
     Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon ezeket a bonyolult információs-biológiai rendszereket egy abszolút, mindentudó Intelligencia alkotta-e meg, vagy pedig a vak, véletlenszerű és céltalan természeti folyamatok eredményei. Létrejöhetett-e a komplex, pontos és célszerű makrokozmosz és mikrokozmosz a természeti erők véletlen hatásainak következményeként?
     Ha valaki azt mondaná, hogy a számítógép egy vak természeti erő által irányított véletlen folyamat termékeként jött létre, elmebetegnek tartanánk. Így hát nem lepnek meg minket a Szentírás kemény kijelentései az ateistákról: "Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt. (...) Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket" (Bölcs 13,1-5). "Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük" (Róm 1,19-20). Kiknek? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18).

(folyt.)

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet. Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország)

 7 perc 4/II https://youtu.be/qqye7meRsfc

 Labouré Katalin küldetése csak most kezdődött. Egy érmet kellett veretnie a látottak szerint. Gyóntatójának hűségesen beszámolt mindenről, aki azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
     Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:
‒ Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.
     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a novemberi jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg.
     Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyanolyan magasnyakú „szűzies”, „hajnalszínű” kék fátyol volt. Simára fésült haját kicsiny, két-ujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain szebbnél-szebb drágaköveket látott mint gyűrűket, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb volt. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat.
     A Szűzanya leengedett és széttárt kezein, a gyűrűk drágaköveiből fénynyalábok sugároztak a földre. Ezek a sugarak olyan ragyogóak és szikrázóak voltak, hogy teljesen beborították a jelenés alsó részét, s ezért Szent Katalin nem látta sem a Szűzanya lábait, sem a földgolyót, amit röviddel azelőtt még szemlélhetett. A Szűzanya így szólt:
„A különféle sugárnyalábok azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket gyermekeim kérnek tőlem. A fénytelen drágakövek pedig azokat a kegyelmeket, amelyeket senki sem kér tőlem!”
„Ebben a pillanatban ‒ írta Szent Katalin ‒ felfogtam, micsoda édesség imádkozni a Szent Szűzhöz és milyen nagylelkű azokhoz, akik hozzá fohászkodnak; mennyi kegyelmet ad azoknak, akik keresik őt, és micsoda örömöt jelent neki, ha megajándékozhatja őket".
A jelenés búcsú jellegű volt és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: „Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallhatod szavaim.”
És ezzel kezdetét vette a Csodásérem világméretű hódítása.

A magyarországi Szent Filoména tisztelet
     Magyarországon Feszty Masa festőművész festette meg a bájos, szép Filoménát. A Budapest Felső-krisztina-város - Keresztelő Szent János plébánián, a Pasaréti Ferences és még más templomok is őrzik  a szentünkről készült festményeket.
Szent Filoména az ifjúságnak, a tisztaság megőrzésének, a gondban lévőknek, a gyermeket váró anyáknak és a betegségben szenvedőknek a közbenjárója. Hathatós szent, csodatévő szent és lehetetlennek tűnő dolgokban segítő szent! Bátorságával kikönyörgi számunkra az Ég kegyeit!   

Aki Mugnano del Cardinalé-ba látogat, meg fog lepődni, hogy a legszebb Filoména ábrázolások, szentképek, a magyar Feszty Masa festményeinek reprodukciói! Holnap a Szent Filoména Kilenced bevezetőjét olvashatják, mely holnapután kezdődik a Kilenced!

Imádság
Üdvözlégy ó kegyes Filoména, aki olyan bátran ontottad véredet Krisztusért. Magasztaljuk az Urat minden kegyelemért, melyben Téged életedben, de különösen halálodban részesített. Dicsérem és magasztalom Őt a dicsőségért és hatalomért, mellyel Téged felruházott és esedezem hozzád, hogy kegyelmet nyerjek Istentől a Te közbenjárásod által. Amen."
Szent Filoména, könyörögj érettünk! Amen.

(Forrásokat lásd az első részben!)

A Filoména Szentély címe:
Sanctuary of Saint Philomena
Piazza Umberto I
83027 Mugnano del Cardinale
Avellino, Olaszország
Tel: 0039 081 825 7204 Fax: 0039 081 511 2733

 7 perc 4/I https://youtu.be/UOW3hvblc7I

     Katalin jó ideig még ott maradt. A gyertyák égtek bár, de hirtelen minden sötétbe borult. Az Isten Szent Anyja hirtelen eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött. Ekkor őrangyala intett és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra.
Katalin nem tudott elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját megérinthette és ölébe hajthatta fejét. Hallgatott élményeiről ‒ amit persze maga sem értett ‒, de gyóntatójával megosztotta titkát.
     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott. Ismét selyemruha suhogást hallott.
     Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte.
Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája mint a hajnal szép sugara, úgy tündökölt. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott kezeivel. Tekintete az Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényes gyűrűknek látszó kisebb-nagyobb drágakövek ragyogtak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...                                                      

A Szűzanya így szólt:
‒ Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik.
A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így  szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait leeresztve könnyedén kitárta.
A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a Földre. A Jelenés Asszonya ekkor így kérte a nővért:
‒ E minta szerint egy érmet kell veretned, és mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak!
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a Két Szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.

A materialista elmélet megbukott!

     Henry Stapp, a Kalifornia Egyetem fizikaprofesszora 1977-ben leírta egyik tanulmányában, hogy olyan dolgok vannak hatással az időben és térben létező dolgokra, amelyek időn és téren kívül léteznek.
Az atomfizikának el kellett ismernie, hogy létezik transzcendens – vagyis nem materiális – lehetőség! Kísérletek bizonyították, hogy a tárgyaknak téren és időn kívül is kapcsolata van egymással! Ha pl. egy atom kibocsát két fénykvantumot, amiket fotonoknak nevezünk, ezek ellenkező irányba haladnak, ám valamiképp ez a két foton állandóan hatással van a másik viselkedésére bármilyen távolból is, anélkül, hogy térben bármilyen jelzést adnának le egymásnak.

     Nos, ami a Teremtőben láthatatlan, "örök erejére és isteni mivoltára a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségünk!" (vö. Róm 1,20)
‒ Hogy kiknek nincs mentségük? ‒ Nos, azoknak akik az Istentől kapott értelmüket nem arra használják, hogy műveiből Őt felismerjék, hanem arra, hogy sokkal komplikáltabb észjárással tagadják Isten létét! Vagyis "azok, akik az igazságot elnyomják az igazságtalansággal" (uo. 1,18)

     Fred Hoyle, a kiváló asztrofizikus rámutat arra, hogy milyen abszurd az élet véletlenszerű keletkezésében hinni, miközben az intelligens Teremtő Isten létét körömszakadtáig tagadni! Az állítja, hogy ez épp oly értelmetlenség, mintha abban hinnénk, hogy egy roncstelep lerakaton átsöprő tornádó egy Boeing repülőgépet rakna össze, mégpedig üzemképesre!
     A híres angol filozófus, Antony Flew, aki 1950-től a tudományos ateizmus jelképe és guruja volt, 2004-ben nyilvánosan megvallotta a Teremtőben való hitét. Saját DNS kódjának megfejtése meggyőzte arról, hogy létezik egy legfőbb isteni Intelligencia, aki a világmindenséget teremtette. Az Istenhit három leggyakrabban hangoztatott érve: az etika és erkölcs megalapozása, a világ megállapítható célszerűsége, és az egyéni élet átmenetiségének értelme.

     Isten létezésének elismerése azonban csak az első lépés Isten megismerésének útján. Maga Isten az, aki a legteljesebb módon nyilatkoztatta ki az igazságot önmagáról azáltal, hogy Jézus Krisztusban valódi emberré lett. Ha elfogadjuk a Kinyilatkoztatást és a hitben kapcsolatot teremtünk Jézussal, akkor elindulunk a belső élet csodálatos útján, s a hiten és szereteten keresztül megismerjük az igazságot a háromszemélyű Istenről, mert egyedül Ő az Út, az Igazság és az Élet, melyet kinyilatkoztatott magáról.

     Jézus Krisztus szüntelenül szól a lelkiismeretünkhöz, hogy lépjünk Vele kapcsolatba a hiten és az imádságon keresztül. S akkor a Bűnbocsánat Szentségében megszabadíthat minket a bűn rabságából, az Eucharisztiával megerősíthet bennünket és bevezet minket a Szentháromságos Isten békéjébe és szeretetébe!

(Nos, a fenti tudósok felismerésének sem hihetünk?)

Az elárvult családnak Katalin lett a kis gazdasszonya, munkájához erőt az imádságból merített. Bár húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet- és a gazdaság terményadatait.
     18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Majd a jelölt idejét követően, hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska keltette föl álmából. Az őrangyala volt.
‒ Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád! ‒ szólt hozzá.
Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött és őrangyala kíséretében a kápolnába sietett. A folyosó gyertyái sorra maguktól felgyulladtak. A szentélyben a másnapi nagymiséhez három szék volt előkészítve a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogását hallotta. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
     A Boldogságos Szűz beszélni kezdett:
‒ Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik, de ne félj, csak bízzál! Imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindről számolj be a gyóntatódnak.
Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, aki így folytatta:
‒ Rossz idők jönnek gyermekem! Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség fogja fel-forgatni az egész világot (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya). ‒ Majd bal kezével az oltárra mutatott.
‒ De a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón imádkoznak. Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek azt hiszik, hogy már minden elveszett. De én akkor is veletek leszek, bízzatok bennem!
Gyermekem, a keresztet megvetik majd, s a földre döntik. Vér folyik majd az utcákon és az egész világra nagy szomorúság borul...
     A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a keserűségtől. Végtelen fájdalom látszott arcán. Mária jelezte a hamarosan kitörő újabb forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát őrizni fogja.

Szent Fausztina pokoljárása