A szentévi zarándoklat
Az 1525-ős év szentév volt. Merici Angéla immár ötvenévesen Rómába zarándokolt, hogy elnyerje a jubileumi búcsút, VII. Kelemen pápa pedig magánkihallgatáson fogadta.
Angélát mélyen megérintette a pápával való személyes találkozás, akit lábcsókkal köszönthetett. Kelemen pápára oly nagy hatással volt Angéla egyénisége, hogy Rómában akarta tartani, hogy megszervezze a szegény-gondozást és a gyermekek oktatását.
Szentünk azonban érezte, hogy nagyobb baj lenne félbehagyni azt, amit Bresciában elkezdett, s erről a pápát is meg tudta győzni.
Bresciában ekkor közösségként fogta össze segítőtársait. Közülük tizenketten Angélával együtt laktak, a többiek családjuknál maradtak. Angéla elképzelését ma világi intézménynek mondanánk. Elgondolása szerint a művéhez csatlakozó lányok, Isten és az Egyház szolgálatának szentelve magukat a világban maradnak és koruk világi viseletében járva végezik mindenkor a munkájukat iskolákban és a plébániákon. Elsősorban az egyszerű, szegény nép leányait nevelték, akikkel senki sem törődött akkoriban. Szentünk tudta, amit már akkor feledni látszottak, hogy a leánynevelés a társadalom jövője! Mert ha asszony lesz, akkor ő szüli az újabb anyát, a papot és a családapát, ha pedig szerzetesnő a hivatása, akkor ő lesz az isteni kegyelem kiesdője, a társadalom békés őre!
(Forrást lásd az első részben!)
(folyt.)
