Észnél kell lennünk!
Bolond egy világban élünk és mi hajlandóak vagyunk részt venni a „bolondozásban”! Ennek folytán természetszerűleg, az életünket meghatározó végeredményeink is komolytalanok lehetnek!
„A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők.” (Szent Colombere Kolos) (HHC 405)
Végkövetkeztetés: az „élettervünket” már jóval házasság előtt meg kellene határoznunk! Márpedig erre akkor lenne esélye bárkinek, ha már gyermekkorában a szülő, az iskola, a társadalmi közeg példával és elvárással járna elöl! – Hogy mivel? – A képességfejlesztéssel! Ez alatt természetesen elsősorban az emberismereti, "ráérző képességet" és "átimádkozó készségeket" értem! A világ a "tudatosságot" szajkózza, miközben kizárólag az ösztönösséggel manipulál, holott a harmadik ismeretszerzési séma fejlesztése lenne a helyes, a lélek megérző-készségéjé! Ezzel szemben, a családalapításra predesztináltakat olyan "média-nevelés" és "társadalmi példa" bombázza "veszi kezelésbe" kisdedsége óta, hogy csoda, ha még átmeneti "párkapcsolatra" is képesek egyáltalán! Ez a csalárd média, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatja be. (vö. HHC 301)
A meghamisított ideálokkal és a lejáratott erkölcsi hitelvekkel felnövekvő generáció, nem csak a pillanatnyi élvetegségekben véli kibontakoztatni önmagát (ha éppen össze nem roppan), de észre sem veszi, hogy másokat sárba taszít, eltékozolva saját életét is!
Alapvető szempont tehát, hogy az evangéliumi parancsok nyomán határozzuk meg elképzeléseinket, vágyainkat, életünket és párválasztási kritériumainkat! Ehhez pedig komolyan kell venni az Anyaszent-egyház tanítását, mely nem hogy kötöttséget jelentene, de szélesebb látókört ad a világ „műszabadságának” veszélyeire, arra, hogy mi és ki van a dolgok mögött! Annak nyilvánvalóságára is fény derülne, hogy az un. liberális szabadság-eszme, egyszerűen csak szabadosság, mely nincs tekintettel se Istenre, se emberre! Önnönmagára sem!
A fentiekben említett lelki-érzelmi-értelmi nevelés, kifejleszthetné a fiatalokban a "dolgok mögé" látó emberismeretet, erősítené a lelkiismeretet, az ősi okítás óvatosságával: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát"! És mindezt a felelősségteljes döntés és a tiszta szeretet függvényében! Mert: ahol az isteni szeretetet kizárják a mindennapi életből, ott eluralkodik a szeretetlenség! Márpedig szeretet nélkül sivár lesz a világ, amiként számtalan (felelőtlenül kötött) házasságban már kristály tisztán meg is mutatkozik!
Mit lehet ehhez még hozzátenni? „Akik nem képesek megtartóztatni önmagukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni (a pokolban)” (vö. 1Kor 7,9). De ne azért házasodjon bárki is, hogy "szabadon kiélhesse" szexuális vágyait, hiszen a szeretet elsorvad ott, ahol nincs önuralom, türelem és a másik iránti tapintat! Nos, szó ami szó, azt mondják, hogy a házasság a legszigorúbb szerzetesrend. Márpedig ha ez így van, akkor tudnunk kéne, hogy a szerzetesség célja és lényege az Istenre hagyatkozó – és onnan forrásozó – szeretet, az állapotbeli tisztaság, az engesztelés és az érdemszerzés! Ha a házastársak is így gondolkodnának az Istenhez és egymáshoz való viszonyukról, akkor a közös életük, ténylegesen érdemszerző és boldog lehetne! Zárszóként sem kísérelhetek meg nagyobb bölcsességet mondani, mint: ISTEN NÉLKÜL NEM MEGY!
