A „szeretetláng” a Szentírás és a szentek fogalomtárában
Maga a 'Szeretetláng' fogalom nem szerepel ugyan a Szentírásban, de tartalma és mibenléte levezethető néhány szentírási szakaszból, melyek Isten jelenlétére, szeretetére s a vele találkozó emberi szív „lángra gyúlására” utalnak! Például: A lángoló csipkebokor (Kiv 3,1-7); „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?" (Lk 12,49); Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. (Lk 3,16); Hát nem lángolt a szívünk? (Lk 24,32); Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni (1Jn 3,16; vö. Mt 3,11); Lángnyelvek jelentek meg nekik, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel... (Apcsel 2,3-4) Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok (Róm 12,11); "A mi Istenünk emésztő tűz (Zsid 12, 29). Az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival, tűz lángjában.” (2Tessz 1,7-8)
A Szeretetláng fogalma tehát azt a benső átalakulást, „tüzes lelkületet”, felismerést és buzgóságot fedi, amelyet pl. Lukács 24-ben olvashatunk. Ezt Szent II. János Pál pápa így magyarázta: „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket, az asztalnál, – a 'kenyértörés' egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol” *
Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni, de mivel későre járt, marasztalták. Miután felismerték Jézust a kenyértörésben s Ő eltűnt, e két fáradt ember lelkesedéstől nekibuzdulva, halogatás nélkül visszagyalogolt (15 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! − Nos −, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', fáradhatatlan indíttatás, a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra!”
(folyt.)
