Minden üzenet volt valamikor új!
Hogy miként volt ez pl. a Szeretetláng üzenetével? Nos a közlések 1961-ben kezdődtek, de csak 1965-ben szivárgott ki, miközben Erzsébet asszony lelkét a kételyek a kimerülésig gyötörték (vö. III/125)! Tehát a kellő óvatosság, a bensőséges Mária-tisztelet és a szentségi élet - az a biztos út!
A Mária-jelenések ‒ így a fatimai üzenet is ‒ tulajdonképpen sürgető buzdítás arra, hogy a keresztényi élet közepébe helyezzük vissza a Szeretet Istenének imádását, és elsőségét, felgyújtva másokban is az Isten- és emberszeretetet és a lélekmentés vágyát.
Ennek kibontakozásában súlyos nehézség az értékrend átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. Ez persze már régi probléma és veszélyükre Jézus is figyelmeztet Máténál (Mt 19,22-23).
Gondoljunk bele, hogy egyes bizonytalan „naprakész” üzeneteket, milyen széles kör fogadja lelkesen, és ennek tudható az eseti aránytévesztés is a hívekben! Ma már ott tartunk, hogyha a pap meghirdet egy szentségimádási órát a templomában, akkor üresek a padsorok, viszont ha ugyanez a pap kihirdet egy zarándoklatot 15 órás utazással, akkor bizony alig marad hely a buszon! Mert egy elhangzott üzenet helyén való jelenlét megragadja a lelket, míg a tabernákulumban jelenlévő Istennel való együttlét az kevésbé!
És erre az emberi gyengeségre alapoz a megtévesztő szellem, akinek fáradhatatlan igyekezete mára globális „építkezéssé” vált, és ennek kis „dísztéglái” a buzgó üzenetközlők! Ez a folyamat egyre inkább felgyorsulni látszik, az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén. Erről a "modernizmusról" nyilatkozott már X. Piusz is e szavakkal: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
(folyt.)