Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).
A "szerelmi háromszög" Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be. Amennyiben az embernek fontos a lelki fejlődése és az Istennel való viszony fejlődése, köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is.
A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelkiélet megvalósulásához.
Míg az egyedül élő ember egyedül imádkozva fordul Istenhez, a házasságban már nem lehet egyedülálló ember – hanem, valami homogén féle –, amit Isten tett eggyé és ez az emberi elme számára nehezen magyarázható. Az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal.
Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a fizikai közelségben – mintegy „lelki szervezetként” – létrehozott cselekedetek, az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság Isten felé, hogy életüket továbbra is Vele kívánják élni.
A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, mely a Szentség kegyelméből fakad szüntelenül a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.
Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.