Légy az én kis napraforgóm!
A Lelki Naplóban, igen találó és szemléletes képekben tanítja Jézus Erzsébet asszonyt. A Nap felé forduló virág, a napsugárban érlelődő olajos magvak példája, gyönyörűen szemlélteti az emberi élet irányultságát, az engesztelés mibenlétét és hatékonyságát.
Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt: „Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.” Egy másik alkalommal ezt kérdezte: „Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat." (II/23-24)
"Leánykám, nagy tisztelettel és megértő szeretettel méltányolom eddigi türelmes szenvedésedet és megaláztatásodat. Kis napraforgóm, minden kis magocskába külön szenvedéssel és a Reám hagyatkozó bizalommal lehet csak az értékes olajcseppeket összegyűjteni, s csakis az isteni Nap az, mely ezeket meg is tudja érlelni lelkedben, és csakis így lehet a lelkek hasznára is fordítani." (II/114)
"Kis napraforgóm, csak fordulj Felém, Én, az isteni Nap érlellek téged a szenvedések és fájdalmak által. (II/7) Kis napraforgóm, az isteni Nap felé fordított magvaid immár duzzadnak. Én egyre közelebb viszem hozzád azt az időt, hogy állandó önátadásod által kisajtoljam olajos magvaid tartalmát, mely a lelkekre hullva kigyújtja kegyelmeim fényét. (III/158) Kis napraforgóm, segíts inkább a szenvedő lelkek kiszabadításában. Én megosztom veled örök gondolataimat (...) Írd csak le. Leírt szavaimat, melyeket általad közlök, sok-sok lélek fogja megszívlelni. Az Én sóvárgó kérésem halálod után hull vissza a lelkekre áldozatos olajcseppjeid által, melyek az isteni Naptól vették erejüket itt a földön. (vö III/178) A szentély márványát fényesítettem. Az Úr Jézus biztató szavakkal szólt: „Jól van, kis napraforgóm, áldozataiddal fényesítsd a lelkeket is, akikben elhomályosult kegyelmeim fényessége.” (III/178)
"Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni. Erzsébetkém, érnek már olajos magvaid, Én boldogan érlelem. Örülj te is ennek, mert minél több és érettebb lesz, annál több lélekre hull majd vissza halálod után. Ez az Én ajándékom és a te szenvedéseid értéke, mely soha el nem vész és kegyelmeim által soha ki nem fogy. Elmélkedj erről a jóságról, mely Istenségem határtalan szeretetének megnyilvánulása, mely az égben fog csak igazán érvényre jutni.” (III/194)