Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható: http://www.ppek.hu/k563.htm
Istengyermeki életünk a Szentlélekben
Miután az Egyházról szóló elmélkedésünk során eljutottunk az istenfiúság valóságához, nézzük meg ennek az ajándéknak az újdonságát. Az Ószövetség nem ismerte az Isten Lelkében történő születést. Bár Joel próféta által előre mondta Isten, hogy „kiárasztom lelkemet minden emberre” (3,1), de ki gondolta volna, hogy ez a harmadik isteni személy lesz. Azt hitték, az isteni erő, az ihletés lesz az. Ezekiel óta az Ószövetség Isten Lelkének kiáradását a messiási időkre várta. Ezt érezte meg Keresztelő János, aki azt mondja, hogy a Messiás Isten Lelkébe fog alámeríteni, megkeresztelni benneteket.
A két nagy ajándék, a Fiúisten és a Szentlélek akkor lehet a hívőké, ha Jézus felmagasztaltatik. Jézus halálából, az ő átszúrt szívéből árad a víz a keresztség szentségében, s a vér az Eucharisztiában, s mindkettő a Szentlélekben áll fenn. A Fiú és a Lélek tulajdonképpen két nagy ajándék, melyeket az Atya nekünk ad, és egyben önmagát adja. Jézus azért megy el, hogy csakhamar visszajöjjön. Mikor, hogyan? A Szentlélekben. Itt marad a kenyér és a bor színe alatt, és visszajön a Szentlélekben.
Mindkettőnek a feltétele, hogy előbb elmenjen az Atyához. Ha nem ajánlja fel magát áldozatul, nincs Eucharisztia. „És ha én el nem megyek, nem jön el a Vigasztaló.” Szent Pál az Úr Jézus Húsvétjából kiáradó Szentlelket egyenesen azonosítja az Ábrahámnak adott áldással, amely Krisztus Jézus által a pogányokra szállt, hogy a hit által elnyerjék a Lélek ígéretét, (vö. Gal 3,14) És ez már az örök élet kezdete. Halálunk után lényegében nem lesz más életünk, mint amelyik már elkezdődött, istengyermeki életünk a Szentlélekben.
Ez a normális élet emberileg, pszichológiailag is, mert különben hiányzik valami emberségünkből. Bensőnkben, lelkünk mélyén valami Isten után kiált. Úgy vagyunk megteremtve, hogy valakiben legyünk: Isten gyermekei a Szentlélekben. Ez az istenfiúság már az örökkévalóság kezdete. A mai idő, a mai nap és az eljövendő örök élet találkozik. Az Egyház maga is az időben elkezdett örökkévalóság helye és ideje. Azt megelőzően, hogy Korintusban, Tesszalonikában vagy Budapesten van, Jézus Krisztusban és az Atyaistenben és a Szentlélekben van az Egyház. S a szentmisében, amely, mondjuk, délelőtt 10 órától 11-ig tart, a konszekráció ideje Jézus húsvéti órája, az a pillanat, mikor Krisztust a Szentlélek feltámasztotta a halálból, és a világban jelenvalóvá tette. A Krisztust feltámasztó Szentlélek most is így működik, és a világba hozza a feltámadt Krisztust a kenyér és a bor színébe rejtve. És ugyanakkor létrehozza az Egyházat. Húsvét nyolcadnapján a megkeresztelteknek prédikálva Szent Ágoston azt mondja, hogy amit az oltáron láttok, az ti magatok vagytok. Azt veszitek magatokhoz, ami ti vagytok: Krisztus Titokzatos Testét.
Meglepő, mivel zárul, mivel teljesedik be az Egyházról szóló fönséges kinyilatkoztatás. A Szentlélek örökségünk foglalója, míg Isten dicsőségének magasztalására teljesen meg nem szabadítja az ő népét. Az Egyház igazi, mélységes élete – s az örökkévalóságban már csak ez lesz – Isten dicsőségének magasztalása.
(folyt.)
