Serdülőkora
A hajadonná serdült Angélát az Üdvözítő Krisztus szeretete vonzotta. Rádöbbent arra, hogy minden baj, szerencsétlenség eszköz Isten kezében, amely által közölni akar valamit úgy, ahogy Ozeás próféta írja: "a pusztába vezetlek és beszélni fogok a szívedhez".
Szentünket kedves, belső lelki derű és nyugalom jellemezte s a gyermekes ábrándokat hamar fölváltották nála a komoly, a tökéletességre törekvést szolgáló gyakorlatok.
Nagybátyja természetesen nagy hozomány-nyal férjhez akarta adni. Angéla, aki igen vonzó teremtés volt hosszú szőke hajával, az eset-leges kérők elhárítására hamuval dörzsölte be a haját, hogy kevésbé legyen tetszetős!
A mindennapok munkájában, imádságában és a csendben csakis Isten tetszését kereste, ezért elhatározta, hogy remete lesz és meg is szökött 
otthonról, de a nagybátyja hazavitte. Az ebből fakadó vitában és beszélgetésben, sikeresen meggyőzte bácsikáját hivatása eltökéltségéről, aki végül engedélyezte, hogy belépjen Szent Ferenc harmadrendjébe. Hozományként adott neki egy desenzánói szőlőbirtokot. Angéla azonban minden erejével csak azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.
Amikor a bresciai ferenceseknél magára ölthette a harmadrendi tunikát, fehér fátyollal, a nép egyszerűen csak Angéla nővérnek szólította.
1496-ban nagybátyja halála után visszatért Desenzanóba, eladta a szőlőbirtokot és ezt követően méginkább igyekezett egészen egyszerű életet élni, kemény aszkézist gyakorolt, ugyanakkor mások felé nyitott, figyelmes maradt és lehetőségeihez képest segített a bajbajutottakon.
(Forrást lásd az első részben!)
(folyt.)
