Labouré Katalin küldetése csak most kezdődött. Egy érmet
kellett veretnie a látottak szerint. Gyóntatójának hűségesen beszámolt mindenről, aki azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:
‒ Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.
Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a novemberi jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg. Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyanolyan magasnyakú „szűzies”, „hajnalszínű” kék fátyol volt. Simára fésült haját kicsiny, két-ujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain szebbnél-szebb drágaköveket látott mint gyűrűket, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb volt. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat.
A Szűzanya leengedett és széttárt kezein, a gyűrűk drágaköveiből fénynyalábok sugároztak a földre. Ezek a sugarak olyan ragyogóak és szikrázóak voltak, hogy teljesen beborították a jelenés alsó részét, s ezért Szent Katalin nem látta sem a Szűzanya lábait, sem a földgolyót, amit röviddel azelőtt még szemlélhetett. A Szűzanya így szólt:
„A különféle sugárnyalábok azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket gyermekeim kérnek tőlem. A fénytelen drágakövek pedig azokat a kegyelmeket, amelyeket senki sem kér tőlem!”
„Ebben a pillanatban ‒ írta Szent Katalin ‒ felfogtam, micsoda édesség imádkozni a Szent Szűzhöz és milyen nagylelkű azokhoz, akik hozzá fohászkodnak; mennyi kegyelmet ad azoknak, akik keresik őt, és micsoda örömöt jelent neki, ha megajándékozhatja őket".
A jelenés búcsú jellegű volt és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: „Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallhatod szavaim.”
És ezzel kezdetét vette a Csodásérem világméretű hódítása.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.