A fatimai események előzményei 1..jpg)
Fatimát, a „világ oltárát” (XII. Piusz), „a természetfölötti kirobbanásának helyét” (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején. (A felső képen Fatima tanyaközpont plébániatemploma.)
1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában. A fiatal II. Emánuel király családjával elmenekült.
A hatalom új birtokosai a szbdkművesek voltak. A Lisszabonban 1911. május 26-án tartott általános szbdkműves-napon Alfonso Costa – aki az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét tervezte, nyíltan kimondotta politikai céljukat: "Ezzel a törvénnyel a katolicizmus, amely az ország jelenlegi siralmas állapotának fő okozója, két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül Portugáliában."
Ennek megfelelő volt a kormány eljárása is. Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak, amennyire lehetett, megsemmisítették. A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.
XII. Pius pápa 1942. október 31-én tartott rádióbeszédében találóan jellemezte Portugáliának e legválságosabb idejét: "A sötétségnek és zavarnak tragikus órájában, amikor a portugál állam hajója eltért dicső régi hagyományainak irányától, s mintegy vesztébe rohanva, a legvadabb keresztény és nemzetellenes történelmi viharban, az elkerülhetetlen hajótörés felé sodródott, akkor lépett közbe az Ég kegyes segítsége, egy egészen félreeső, addig teljesen ismeretlen tanyavilágából."
A Szent Szűz világtörténelembe való beavatkozásának Fatima még inkább tanúja, mint Guadalupe. 1917-ben – fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel előtt – a 
Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződő és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.” A ,,győzelem” szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc – nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) – eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.” A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt és fogjanak össze a szavára figyelő emberek. 
Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára.
Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sőt erőszakosan, s szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán először jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon. 
Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét, a jelenések előtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja, ahol mintegy 2500 ember élt, és csupán a közös templom és a plébánia tette Fatimát központtá. Ettől a helységtől 2-3 km-re lévő Cova da Iriá-ban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917 májusának eseményeit.
