Február 28. vasárnap. Ez alkalommal már 1150 ember volt jelen, 
köztük a tarbes-i csendőr kapitány is, aki azért jött, hogy a szükséges „biztonsági” intézkedéseket megtegye a tömeg miatt. Indoka szerint, a hely a meredek szikla és a Gave folyó közé esik és az egyre növekvő tömeg veszélyben van. A valódi ok természetesen az, hogy a szbdkmves császári apparátus nem nézte jó szemmel a vallási mozgolódást. (a képen: Baron Oscar Massy Tarbes-i rendőrkapitány)
A nagymiséről kijövő Bernadettet egy Fontaine nevű rendőr oly idegesen vitte a vizsgálóbíró elé, hogy az csak egyfolytában kacagott és így szólt a rendőrhöz:
– Jó erősen fogjon, mert megszököm!
A bíró tombolt dühében, amiért nem tudta se megfélemlítéssel, sem pedig jogi eszközökkel megakadályozni a lányt, hogy kijárjon a barlanghoz. A fenyegetések ellenére Bernadett folytatta küldetését.
Március 1. hétfő. Az események híre minden nehézség ellenére egyre jobban terjedt. A barlangnál már éjféltől gyülekeztek az emberek, kiknek száma reggelre a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint 1500 fő volt. Kifejezetten szembetűnő, hogy a tömeg nyugodtan, csendben és imádkozva várakozott. Ez alkalommal a jelenlévők közt egy pap is volt, aki nem tudott a helyi plébános kifejezett tilalmáról. Amit látott és tapasztalt, az kitörölhetetlenül lelkébe vésődött.
Ez az atya, figyelmesen szemlélte Bernadettet, majd később így nyilatkozott:
"Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyermek ilyesmit kitaláljon: olyan őszinte, természetes és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!"
