1038. augusztus 14-én Fehérváron a beteg István király érezte halála közeledtét, magához rendelte a püspököket, palotájának és a nemzetnek nagyjait; megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, és az alázatossággal törődjenek.
E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így fohászkodott Isten Szentséges Anyjához:
"Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben
a szentegyházat a püspökökkel, papokkal,
az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom;
nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom."
