A telegonia paradoxona
A XX. század végére a tudósok megértették, hogy a fogamzáshoz szükséges információ csak egy része tárolódik a kromoszómákban, a maradék információ mezőszerű struktúrákban fejti ki hatását. Ezt több nyugat-európai országban genetikai módszerekkel vizsgálták.
Érdekes kísérleteket végeztek Franciaországban. A férjek beleegyezésével három családban donorok által megtermékenyítették a feleségeket. A megszületett gyermekek a férjekre (mint kezdő kapcsolatokra) jobban hasonlítottak, mint a donorokra. Ebben az esetben a férjek „autográfjai” erősebbeknek bizonyultak, ami összhangban van a telegoniával.
Ivan Klimov így ír le egy telegoniával kapcsolatos esetet: „Amerikában nem olyan ritka eset, amikor fehér szülök családjában fekete gyermek születik. 
A Robert és Doroty Laster házaspár esete nem azért keltette fel a kutatók figyelmét, mert családjukban fekete baba született, hanem azért, mert a feleség és a férj egyidejűleg perelte egymást és ennek folytán kiderült, hogy egyikük sem követett el házasságtörést. Viszont az asszony eskü alatt elmondta, hogy a házassága előtt volt egy néger kapcsolata, de miután férjhez ment, maradéktalanul hű volt a férjéhez. Az orvosszakértők a nőnek adtak igazat, mivel tényként fogadták el a telegonia hatását, mely ilyen esetekre magyarázatot ad. Végül a házaspár kibékült.
Lényegében a „telegonia hipotézise” hasonló igazolást nyert a Szovjetunióban az 1957-ben Moszkvában tartott (VIT) Világifjúsági Találkozót követően. Azon senki sem csodálkozott, hogy kilenc hónap múlva több moszkvai lánynak fekete gyereke született. De az már furcsa volt, amikor ez évek múltán is megtörtént! Ez késztette a szovjet telegoniai kutatások elindítását a 60-as években. 
A rendszerváltozás után Oroszországban teret kapott a „nyugati típusú” szexuális szabadság, ennél fogva a nők 98%-ának már házassága előtt is volt szexuális kapcsolata. Ám statisztikailag kimutatható volt, hogy minden 1000 született gyerekből 174-nek van valamilyen genetikai betegsége. Ilyen nagyarányú megbetegedést nem lehet csupán környezetszennyeződéssel és szociális tényezőkkel magyarázni.
Elemzők megjegyzik, hogy a feltűnően negatív genetikát, defektusokat az is befolyásolja, hogy szexuálisan legaktívabbak azok a felelőtlen egyének, akik valláserkölcsileg közömbösek, nem rendelkeznek komoly életcélokkal és előnyben részesítik a szórakozásokat, az italozást és a gyakori partnerváltást.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a "példakép" sztárok és celebek újságfotói szerint gyönyörű gyermekeik vannak, holott... Ám, a híradások csak azokról tudósítanak, akiknél (látszólag) minden rendben van, de az utódok későbbi, esetleg deviáns életéről már kevéssé kapunk információkat! Egyébként is a témánk jegyei csak 20%-ban "látványosan" és nagyobbrészt a későbbiekben jönnek elő az egészségi és mentális jellemzők (esetenként halmozottan)!
Nagyon úgy néz ki, hogy a természet „bünteti” azokat, akik figyelmen kívül hagyják az öröklődés törvényeit, pontosabban azt, hogy leendő utódaik egészsége érdekében nem voltak hajlandók tiszta életet élni. Ennek okán, sok fiatal házaspár keserűen vádaskodik, hogy „bünteti őket a sors”, mert gyermekeik sajátos idegi instabilitással, testi-szellemi fejletlenséggel, vagy Down-szindrómával született!
A mai statisztikai adatok szerint csak minden negyedik gyermek születik teljesen egészségesen. Több híres családban a telegonia negatív hatása kikövetkeztethető. Például, Nagy Katalin orosz cárnő, aki szexuálisan rendkívül aktív volt, gyengeelméjű gyermeket szült.
(folyt.) (Források az első részben!)
