Katalin jó ideig még ott maradt. A gyertyák égtek bár, de hirtelen minden sötétbe borult. Az Isten Szent Anyja hirtelen eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött. Ekkor őrangyala intett és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra.
Katalin nem tudott elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját megérinthette és ölébe hajthatta fejét. Hallgatott élményeiről ‒ amit persze maga sem értett ‒, de gyóntatójával megosztotta titkát.
1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami 
nővérünk előtt lejátszódott. Ismét selyemruha suhogást hallott.
Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte.
Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája mint a hajnal szép sugara, úgy tündökölt. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott kezeivel. Tekintete az Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényes gyűrűknek látszó kisebb-nagyobb drágakövek ragyogtak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...
A Szűzanya így szólt:
‒ Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik.
A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait leeresztve könnyedén kitárta.
A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a Földre. A Jelenés Asszonya ekkor így kérte a nővért:
‒ E minta szerint egy érmet kell veretned, és mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak!
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a Két Szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte.
